Nógrád Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 253-277. szám)
2015-11-23 / 271. szám
üreget, amiben Mózes húzta meg magát, amikor az Úr a Tíz- parancsolatot adta neki a kőtáblákon. Felette a Szentháromság kápolna falára ekkor rajzolja ki a harang árnyékát a napfény. Aki jól bírta a felfelé utat, a sziklákon, a lépcső mellett ugrál lefelé - persze oroszok -, a többiek meg a lépcsőn is tülekednek. Szintén oroszok. A lépcsőn a tülekedés vége az lesz, hogy egy fordulónál szó szerint a karjaimba taszítanak egy Másenykát, - a fene tudja, hogy hívták, de orosz volt a lelkem, az biztos -, aki végül sűrű sorry- zás közepette kapaszkodott visz- sza a lépcsőre. Egész csinoska volt, lányokat sem mindenütt lökdösnek az ember után, úgyhogy nézzük a kaland kellemesebbik oldalát. Visszanézva a hegylábon kanyargó ösvény szerpentinjéről, a kőtörmelékek közül, látni a magasban a Szentháromság kápolna falait. Jó magasan voltunk, szinte hihetetlen, hogy az éjszaka sötétjében, úgy három óra alatt megmásztuk. A hegy lába felé mind több fejkendős kislány kéregét az út mellett - méghozzá élelmet. A szállodai reggelicsomag azonban a kolostor melletti kávézóban várja, hogy visszaérjünk, nálam csak egy fél flakon víz van. A kolostor előtt a tevés beduinok már etetik az állataikat. Nyomorúságos szállásaik méteres magasságig rakott kőfalak, rossz pokrócokkal takarva. Néhány kecske is tengődik itt az emberekkel együtt, leginkább a tevék ürülékét rágják. Többen a tevék állásai alatt fekszenek, állig be- takaródzva: egész éjjel talpon lehettek a tevetaxira kötendő üzlet reményében. Leértünk tehát: a Sínai-hegy valóságos csoda volt, alvás nélkül meg nagyon fárasztó, bár ettől függetlenül visszamennék... Csak a politikai helyzet rendeződne azon a tájon! Éjfél felé jár az idő, sötét van, csak a lakott helyeken világítanak a pálmafák törzsére szerelt lámpák. Sikerül nagy nehezen elaludni, abban a pillanatban megáll a mikrobusz - útlevelet ellenőriz a rendőrség. Egyiptomban a közbiztonság az 2013-as arab tavasz eseményei előtt egyáltalán nem volt rossz, azóta viszont sokat romlott az helyzet: a terrorcselekmények rendszeresek, gondoljunk csak az orosz utasszállítógép elleni merényletre, meg számtalan, kisebb-nagyobb támadásra, amire már nem is emlékszik az ember, annyi van belőlük... A lényeg, hogy óvatosak voltak a hatóságok akkor is, amikor az iszlám szélsőségesek ténykedése még nem érte el a mai szintet. Ebből tehát kiviláglik, hogy a kaland nem mostanában esett meg, de nem is olyan régen, 2013 júniusában. Viszont az azóta elmúlt két és fél év eseményei arra a fájdalmas felismerésre juttatták a cikkírót, hogy belátható időn belül aligha utazik az arab világ bármelyik országába. Faragó Zoltán véletlenül se világítsunk a szemébe az elemlámpával, mert megvadul. Aki nem bírja a hegymászást, az nyugodtan üljön fel rá, meg hasonlók. Elmegyünk ezután a kolostor kertjét övező kőfal, majd a vendégszobák mellett, végül ki egy sziklára épült kapun. Az ösvény jó köves, kell a lámpa, így is meg- botlom néha. Viszont, ha a szem megszokja a sötétséget, elég jól el lehet botorkálni: az ösvény pora világosabb, mint a környező sziklák. lünk odáig, amíg a teve tud, de üzletet nem kötöttek.) Az út mellől elmaradnak a parkoló tevék, csak a mi két beduinunk tart már velünk - eközben reánk borul a Sínai-félsziget éjszakája. A csillagok teljesen mások, mint otthon, olyan sűrűn borítják el az égbolton, hogy parányi fényük összeolvad, pókháló- szerűen befonva a magasságot. Az út mellett itt is, ott is mobilozik egy-egy tevehajcsár, ez érdekes, különben akár évszázadokkal ezelőtt is lehetnénk... ra-balra kanyarog az ösvény. Egyszer csak eszembe jut, amit az idegenvezető mondott: ne menjünk a teve előtt. Nem is kellemes, amikor az ember nyakába hajol az a hatalmas - és iszonyatos méretű, sárga fogakkal ékeskedő - állat. Próbálok lemaradni, mire a beduin hajcsár fél- retaszigálja a tevét, majd meg is áll azzal, hogy ne mögötte menjek, mert ott veszélyes. No, akkor most ki mond igazat? Mindenesetre itt, a hegyen inkább a beduinnak kell hinni... Hajnali fél egy lehet, amikor egy parkolóba érünk. Kézzel szőtt takarókat áruló beduinok vesznek körül egy pillanat alatt. Most is nyitva tart a sátoros bazár, ahol inkább teáznak és valami táblajátékkal múlatják az időt a tulajdonosok, mintsem a vevőket vadásszák. Megszokhatták már, hogy ilyenkor ritka madár a vásárló. Sok a rendőr és a dzsellabiás arab - azt viszont nem igazán tudni, hol vagyunk. Itt is ellenőriz a rendőrség, fémdetektoros kapun kell átmenni, megvizsgálják a csomagokat is. A polárpulóverbe csavart fényképezőgép és a teleob- jektívet rejtőt pótpóló gyanús lehet, mert a rendőr kitekeri, megnézi őket. Igaza van különben, akár gránát, vagy lőfegyver is lehetett volna a súlya után. Az idegenvezető zseblámpákat oszt ki, felvillanó fényével jön a megvilágosodás: a Nyugalom-völgyében, a Szent Katalin kolostor előtt vagyunk! Nemsokára elfogy talpunk alól a földút, hosszú kőépületek közé érünk, azután bemegyünk egy levegőtlen kávézóba. Lepakoljuk a fölösleges holminkat: például a szállodai reggélicsomagokat nem érdemes felcipelni a hegyre. Itt vár a beduin vezető, leendő kalauzunk is. Fiatal gyerek, közelebb lehet a tizenöthöz, mint a húszhoz, a neve, ha jól értettem, Szelim. Az idegenvezető még ad néhány jó tanácsot, igen gyors angolsággal, olyanokat, hogy soha ne menjünk a teve előtt, maradjunk mindig mögötte, meg, hogy Azután eljön a napkelte ideje is. Először csak egy csík látszik a Az idegenvezető később fényes égitestből, majd lassan, de mondta, hogy átlagosan két szemmel követhetően előbújik a évente egyszer esik az eső, távoli hegyek mögül. A sziklák , olyankor három-négy órán fény-árnyék játékba kezdenek er- keresztül lehét számítani az égi re, pazar a látvány, az sötétség áráldásra. nyai pedig gyorsan fogynak. ViApránként fogy az ösvény, egy- szont most látni csak igazán, re meredekebb a terep, beérünk hogy milyen kopár vidék ez. Nem a teve végállomásra. Innen nem csoda, kétévente egy esővel, mennek feljebb a dromedárok, Ezután megnézzük a sziklaAz út mellett jobbra-balra mindenütt tevék állnak és fekszenek, gazdáig szelíd erőszakkal kínálgatják a szolgáltatást, - többnyire úgy, hogy „taxi”. Két beduin csatlakozik hozzánk, egy-egy tevével, 125 egyiptomi fontért ajánlva a hátas jószágokat a gyorsan fáradó fehér embernek. (Végül fel is jöttek veAz út mellett itt-ott kivilágított kőkunyhók kínálnak vizet, üdítőket, kávét, csokoládét, takarót a hegyre igyekvőknek. Több csoport is igyekszik felfelé a hegyre. Ezt onnan tudni, hogy alattunk és felettünk - iszonyú magasságban - elemlámpák fénye villog. Araszolunk mi is felfelé, jobbA vidékből a csillagok fényénél egy-egy hegygerincet és - csúcsot látni, egyébként csak azt érzékeli az ember, hogy felfelé tartunk. Megyünk tovább fölfelé, nagy elszántsággal. Lenn, mélyen a völgyben négy-öt lámpa fénye világít, olyan, mint otthon a közvilágítás. Szamárordítást is hallani - valami lakot hely lehet. akármilyen jó hegymászók is. A nagy lépcsőmászás előtt megpihenünk egy helyen, a neve Illés próféta pihenője. Itt kezdődik a 750 kőlépcső, ami persze nem igazi lépcső, csak valahogy hasonlóképpen elhelyezett terméskőtömbök halmaza. Inkább araszolással folytatódik a zarándoklat, mint útonjárással, gyorsan fogy a levegő... Legalábbis nekem. Aztán nemsokára már csak araszolni lehet, egyrészt elég sokan vagyunk fenn, másrészt 2280 méteres magasságban a levegő is lényegesen ritkább, mint tengerszinten. Aztán egyszer csak felérünk végre, itt áll előttünk a kis orthodox Szentháromság kápolna. A turisták és zarándokok rögtön helyet keresnek maguknak a sziklákon, de a hegytető túlsó oldalán Szelim mutat egy kőfallal kerített kis udvart Mondja is, hogy innen jobb a kilátás, tülekedés sincs. Igaza van! Most veszem csak elő a polárkabátot, mert a hegymászás termelt annyi hőt, hogy eddig nem volt rá szükség. Húsz perc van még napkeltéig, bár világos már az ég alja Sorra érkeznek viszont más napkeltenézők is. A kőfalra kitárt karokkal, óbégatva áll fel egy Chichago-i néger - bocsánat, afroamerikai -, néhány fotó kedvéért. Bőbeszédű és hangos, nem zarándok, turista... Folyton magyaráz a párjával együtt, onnan tudni, hogy hová valósi. Aztán apránként az oroszok is any- nyian lesznek odafenn, - mint az oroszok. á « k ■ Napkelte a SínaMiegyen
