Nógrád Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 253-277. szám)

2015-11-18 / 267. szám

2015. NOVEMBER 18., SZERDA J J u jy. Hétvégi olvasmányok avagy „Kultúra” szombaton NÓgrád niegye. A salgótarjáni székhelyű Zenthe Ferenc Szín­ház társulata a minap tartotta a 2015/2016-os színházi évad első (felnőtt) premierjét Ez al­kalommal Tersánszky Józsi Je­nő (1888-1969) „Kakuk Mar­ci” című, ritkán játszott szín­művét, kétfelvonásos bohósá­gát vitték színre Örkény István átdolgozásában. Az erdélyi származású Tersánszky erede­tileg laza kompozíciójú regény- ciklusban örökítette meg a fészket rakni, otthon teremte­ni nem képes, a társadalmi kö­töttségeket nehezen viselő, sa­ját törvényei szerint élő teker­gő alakját, akit talán éppen kü­lönös kópésága okán kedvel­nek annyira a nők. Az élet gyakran megalázza, de sza- badságszeretetéből, emberi méltóságából, tisztességéből nem enged. A Zenthe Ferenc Színház Susán Ferenc rendező irányításával mutatta be a „Kakuk Marci-”-t, címszerep­ben a Súgó Csiga-díjas Gyuriskajánossal. A játszótár­sak között ezúttal is ott volt a színház több már ismert arca - Albert Péter, a Jászai Mari-dí­jas Bozó Andrea, Csemák Já­nos, Farkas Zoltán, Házi Anita, Erdélyi Gábor, Máté Krisztián, Németh Anna - de Kovács Van­da, Marjai Virág valamint Tóth Zoltán személyében új szerep­lők is megjelentek a József At- tüa Művelődési Központ szín­padán. Az előadásról lapunk november 21-i, szombati szá­mának „Kultúra” oldalán jele­nik meg részletes elemzés szá­mos fotóval dokumentálva. Esélyegyenlőségi ösztöndíjat kaptak Balról jobbra: Dániel László tagintézmény-vezető, Csík Márk János tanuló, Rácz Anasztázia Erzsébet tanuló, Gembiczki Ferenc, a Salgótarjáni Szakképzési Centrum főigazgatója és Matuszkáné Földi Klára osztályfőnök A Honvédelmi Minisztérium 2003 óta minden félévben odaítéli a Lippai Ba­lázs Esélyegyenlőséget Elősegítő Ösz­töndíjat, amely a katonai alapismeretek tantárgyat tanuló tehetséges, de hátrá­nyos helyzetű roma fiatalok esélyeit kí­vánja javítani. Idén az ünnepélyes díj­átadó november 9-én volt a Stefánia Pa­lota Honvéd Kulturális Központban. BátOliyterenye. A beérkezett negyvenhét pályá­zatból tízet támogattak. Ezek között volt a Salgó­tarjáni Szakképzési Centrum Fáy András Szak­képző Iskolája és Kollégiuma 11/A belügyi rendé­szeti osztályába járó két tanuló, Csík Márk János és Rácz Anasztázia Erzsébet munkája is. Az ösztön­díjkiírás feltételeinek megfelelő pályázat megírá­sában segítségükre volt Matuszkáné Földi Klára osztályfőnök. A nyerteseknek Vargha Tamás, a Honvédelmi Mi­nisztérium parlamenti államtitkára adta át az emlék­lapot és a könyvet Az ösztöndíjra történő jelentkezés magas színvonalú támogatásának elismeréseként a Fáy Szakképző Iskola nevelőtestülete is emléklap­ban részesült, amelyet Gembiczki Ferenc főigazgató és Dániel László tagintézmény-vezető vett át. Matuszkáné Földi Klára, osztályfőnök Új könyvét dedikálta Frei A közelmúltban jelent meg Frei Tamás akcióre­génye, az André sorozat negyedik epizódja, az Ag­rárbárók. A regényben az író egy fiktív magyaror­szági választás következ­ményeiről ír, hőse André Calvi és családja, vala­mint a magyar politikai és gazdasági elit. iigótarján Az Agrárbárók né­hány nagyon érdekes gondolatá­nak és eseményének bemutatá­sára került sort a közelmúltban, majd a jelenlévőknek dedikálta legújabb akcióregényét az író, aki bejárta André útját, hogy minden részlet, jelenet, szereplő és han­gulat leírása pontos legyen. Az író lapunknak elmondta, hogy nagyjából két évente jele­nik meg új könyve. A könyv megjelenése után egy kis pihe­nőt tart, majd megszületik a gon­dolat, hogy miről is írjon, végül „kutakodik”, majd jön a sztori kidolgozása, a karakterek és vé­gül papírra veti. Az olvasók akkor szeretik a könyveket olvasni, ha a valós igazi világban játszódik - mond­ta Frei Tamás. Ha tényleg ráis­mernek arra a közegre, amiben élnek. Ha sikerül olyanná tenni ezt a fikciós világot, a benne sze­replő országokkal, hogy ez ilyen lehet a színfalak mögött, akkor jön az az izgalmas szellemi já­ték, hogy meddig igaz és hon­nan fikció. Egy ilyen regényben feltétlenül ez az izgalmas - tette hozzá. Ezek a műfajok ezért mű­köditek a világban, mert az író ügyesen tud ezzel játszani. Zárásként beszélt az előző meg­jelent könyvekről, arról, hogy az első regény sokszor ■visszanyúlt a múltba, a második a jelenben ját­szódik, ez pedig a jövőben. De már megvan a következő könyv elkép­zelése is a fejében. NBA VÉDJÜK MEG AZO ' 2015. DECEMBER 5-16 MEGTALÁL BENNÜNKET; MINDEN PÉNTEKEN ÉS SZOMBATON A SALGÓTARJÁNI PIAC BEJÁRATÁNÁL 8 ÓRÁTÓL.- A BELVÁROSBAN 11 ÉS 14 ÓRÁTÓL A POSTA ÉS A Fő TÉR KÖRNYÉKÉN.-A RÁKÓCZI ÓT 13. SZÁM ALATT TALÁLHATÓ FIDESZ IRODÁBAN. 14-17 ÓRA KÖZÖTT.- TOVÁBBÁ A VÁROS KÜLÖNBÖZŐ PONTJAIN. Acélgyári üt. Orvosi rendelő elő« Baolvasaüa Amioo büfé előtt Vásártér, sakkozó SMgóMny» rl. ktsdd 14.00 december 2. szmtUI 14,00 december 3. csütörtök 14.00 Zagyvaré«»» Bárt* Jéxset Zsgyvapélfafva, Budapesti ül (SPAR té? Forgácb ÜL CBA parkot* Zsgyvapálfatva, Csillagpont (Déryné út) Acélgyári út. Orvosi rendeld előtt Vásártér, sakkozd Gyermekéveimet jórészt mélyszegénységben töl­töttem, s a nélkülözésben eltöltött életemből előze­tesen két pillanatképet idézek. Kisfalum, Kishartyán lakóinak általános szegénysége mel­lett, voltak községünknek jobb módú lakói is, szá­muk egy kézen megszámolható volt. Ők voltak azok, akiknek földjeit a falu szegényei, „élhetetle- nebbjei”, feles vagy harmados bérért művelték. Amikora földeken megtörtént a betakarítás, az „elszámolás”, egyes gazdák - úgy december ele­jén - elsősorban már a karácsonyra gondolva, munkásaikat, illetve családjaikat - a csak ilyen alkalommal megszokott és nagyon ritkán látott - „disznóság” csomaggal megajándékozták, s így jutott a mi családunk is álmai netovábbjához. A másik pillanatkép is nélkülözéseinket sugallja. Gyerekként nekünk is voltak kívánságaink, vá­gyaink (új cipő, játékok és más is), melyet szülé­inknek is elmondtunk (ők mindezt nélkülünk is tudták), és nehezen értettük meg hiányát. Ma is emlékszem nagymamám szavajárására, amely igaz és megváltoztathatatlan volt: „Nem le­het mindig karácsony!" És bizony teljesüléséig új karácsonyra kellett vámunk. Állampolgáraink számottevő része ma is nél­külözik, szegénységben él. A közelmúltban nyil­vánosságra hozott 2014-es eurostat adatok sze­rint, az Európai Unió lakosságának negyedét, 122 millió embert a szegénység és a társadalom­ból való kirekesztettség fenyegeti. Nagyon szomorú, hogy Magyarországon a ve­szélyeztetettek aránya nemcsak az unió átlagá­nál, hanem a visegrádi országok mindegyikénél is rosszabbak, 31,1 százalékos. Néni beszélve a szegénységgel együtt járó szociális, oktatási, kul­turális és más hátrányokról is... Ezért is fontos az, hogy az állami, egyházi és a különféle segélyszervezetek hogyan készülnek fel az év végi adományozásokra. A segélyszerve­zetektől közelmúltban érkezett felhívásokban már az év végi akciókra is felhívnak. És jó hír az is, hogy több orgánum is már a karácsonyi jótékonykodás fontosságáról és arról ír, miként segíthetünk hasznosan és okosan adakozása­inkkal. Örök adakozóként és támogatóként mondom: minden adomány fontos, amit önzet­lenül és jó szívvel adnak, legyen az tárgyi, avagy pénzbeli adomány. Tudom, ezernyi módja van a segítségnyújtás­nak. A mikulásgyári, a cipődobozos, a tereken és az áruházakban szervezett kisasztalos gyűj­tés mellett is sokféleképpen szárnyalhat a fantá­zia, most mégis az emberközeli, a közvetlen se­gítségnyújtásról szólok. Ezek elsősorban hely­ben, egy-egy településen valósíthatóak meg. Az önkormányzatok, a helyi civil szervezetek és vál­lalkozók ne felejtkezzenek el településük rászo­rultjairól, szegényeiről, ez talán a legfontosabb. Emellett se szeri sem száma a testvérvárosi, test­vér-települési kapcsolatoknak. Ezek fontosak és gyümölcsözőek. Ennek min­tájára, az ország leggazdagabb és legszegényebb településeinek valaha volt rövidéletű együttmű­ködését fel kellene éleszteni -jelentős számú te­lepülést bekapcsolva - és folytatni kellene a kö­zös munkát, a segítségnyújtást, szervezetten és kiterjesztően. Hisz a tehetősebb települések mel­lett, számottevő hátrányt szenvedők is léteznek. A közvetlen kapcsolat, nemcsak a települések közösségének, hanem országunknak is javára szolgálna. Még csak ötlet, de máris szemem előtt látom a hátrányos helyzetű településeken felál­lított - a támogató önkormányzatok által ado­mányozott - szép nagy karácsonyfát, amely be­ragyogja a települést, és azt is, hogy boldogság költözik a telkekbe, és öröm a gyermekszívekbe. És szinte magam is hallom szentkarácsony éne­két: „A kis Jézus megszületett örvendjünk...!” Eljött a békesség és a szeretet királya! Tudom, hogy ez ma még csak álom. Mily’ jó lenne, ha megvalósulna. Ez lenne az élet legnagyobb igaz­sága és az én karácsonyi ajándékom. Rajtunk múlik, hogy lesz-e mindenkinek emberhez mél­tó karácsonya! Bartos József k 1 J í Mit hoz a Jézuska?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents