Nógrád Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 253-277. szám)
2015-11-16 / 265. szám
í A község művelődési házában hagyományteremtő szándékkal, első alkalommal rendezték meg szombaton a süteménysütő versenyt. A csaknem száz résztvevő előtt 19-en mutatták be különböző ízvilágú készítményeiket. Négy kategóriában versengtek az amatőr cukrászok: édes-kré- mes, édes torta, sós aprósütemény és sós kelt. A négyfős, szakavatott bíráló bizottság, Benkó-Jagyutt Krisztina, Teknős Viktória, Bállá Gyögyi és Arnold Boglárka bizony nehéz feladat előtt állt, amikor rangsort kellett felállítaniuk a finomságok között. Végül egy málnakrémes desszert, egy szépen díszített citromos-répás torta, egy sajtos-sós stangli és egy sonkás sörkifli lett a kiválasztott a négy csoportban. Az értékelések közötti szünetben honti fiatalok szórakoztatták a vendégeket: „A kőleves” című színdarabot mutatták be nagy sikert aratva. Három személyiség érdemelte ki idén a Szent Im- re-díjat, amit a kitüntetést alapító balassagyarmati keresztény iskola névadójának tiszteletére rendezett hagyományos intézményi napok keretében adtak át a katolikus nagytemplomban rendezett ünnepségen. H. H. Balassagyarmat a közelmúltban elhunyt Nagy Ervin matematika-fizika szakos tanár neve zengzetesen cseng a városban, hiszen több mint ötven éves pedagógusi tevékenysége során sok-sok fiatallal ismertette és szerettette meg kedvenc tantárgyait. Eredetileg, korán elhunyt édesapja után katonai pályára készült, de a komoly hadmérnöki terveket a második világháború vihara meghiúsította, így végül az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karára jelentkezett. Balassagyarmatra feleségével együtt akkor - 1957-ben - került, amikor a Balassi Bálint Gimnáziumban lényegében egy teljesen megfiatalított tanári kar kezdte el oktatni a jövő feltörekvő nemzedékét. Két évtized sem telt bele és már legenda övezte Nagy Ervin és kollégái nevét. A Szent Imre Iskola működését már megalakulása óta nagy figyelemmel követte, majd a gimnáziumi képzés megindulását követően 1996 és 2010 között ő maga is az intézmény tanára lett. Ahogyan Orosz Gábor, az utódpályatárs méltatásában fogalmazott, egy „hogy vagytok?" vagy egy „ a Skoda jól megy?” kérdés mögött nem csupán személyiségének udvarias érdeklődése állt, hanem egyszerre az az ember, aki sikeresen felkészítette tanítványát a főiskolai matematika felvételire, és akitől bármikor lehetett kérdezni valamit az élet dolgairól. Közvetlen, megértő magatartásával, humorával elérte, Szent Imre-díjak Balassagyarmaton Nagy Ervin posztumusz kitüntetését özvegye vette át jp ... Meló Ferenc igazgatótól *** A hogy nem csak a megalapozott tudást, de az emberséget, az egymás iránti tiszteletet is megtanulhatták tőle. A díjat özvegye, Nagy Ervinné Nemes Györgyi vette át. A második kitüntetett Knyazo viczki Jánosáé a kezdetektől, azaz 1992 óta tanít a Szent Imre Keresztény Iskolában. Eredetileg matematika-orosz szakos, de később a Miskolci Egyetemen angol nyelvből is diplomát szerzett. A méltatás szerint a díjazott tanárnő olyan hűséges munkatársa az intézménynek, aki egyben tartópillér, mindig lehet rá számítani, akire a fiatalabb, később érkezett kollégák is nyugodtan támaszkodhatnak. A gyermekek szeretete a vallási nevelés célja az ő egyéniségében komoly szakmai igényességgel és elhivatottsággal társul. A gyengébb képességű tanulókkal is szívesen foglalkozik, illetve a tehetséggondozásból is bőven kiveszi a részét, az osztályfőnöki munkaközösség vezetésében pedig példás feladatot vállal. A harmadik személyiség, dr. Vonsik Imre elsősorban az iskolát pártoló, támogató tevékenysége miatt kapta meg a díjat. A jogász végzettségű férfi civil életében komoly érdeklődéssel fordul a zene iránt, ■orgonaművészként tizenöt éven keresztül volt a szentkúti Nemzeti Kegyhely orgonistája. Ráadásul teljesen magával ragadta őt a zarándokok lelkülete, ösz- szegyűjtötte és sajtó alá rendezte a búcsús hívek egyházi népénekeit, és ez a könyv már félmilliós példányszámot ért el. E mellett a kertészkedés az igazi szenvedélye. Kutatója a növényélettannak, az ország egyik legnagyobb dísznövény-szaporítóanyagot előállító kertészetének a vezetője. A méltatásban elhangzott, hogy dr. Vonsik Imre akkor állt a keresztény iskola mellé, amikor a legnehezebb idők jártak az intézményre, amikor kis híján meg is szűnt az oktatás, de az ő jogi ismeretei, nyugodt, ám rendkívül erélyes fellépése, a hideg fejjel, de az empátiát is a legvégsőkig szem előtt tartó higgadt érvelése nagyban hozzájárult, hogy fennmaradhatott a megye manapság egyik legvonzóbb, legnépszerűbb iskolája. Negyvenedik születésnapját ünnepelte a hét végén a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Nógrád Megyei Helyi Csoportja: maga az egyesület egy évvel korábban, 1974-ben alakult meg Budapesten. A jeles évfordulón a somosi mintaportán találkoztak az egyesület tagjai. Somoskőújfalu. A megjelenteket Papp Ferenc, a helyi csoport titkára köszöntötte. Vendégelőadóként Bagyura János tartott vetítettképes előadást a kerecsensólyomról és a faj védelméről: amint elhangzott, három évtizeddel ezelőtt a kerecsen a kihalás szélére sodródott. Az aktív természetvédelemnek köszönhetően azonban a költőpárok száma mostanra 250 körülire emelkedett, az elmúlt két évben is ennyi volt. Idén kisebb visszaesés volt tapasztalható, de ezt feltételezhetően egy korábbi, az időjárás miatt kisebb szaporulattal járó költési idény okozta: annak az időszaknak a fiatal madarai éppen ez évben érték el ivarérettségüket, de más „évjáratokhoz” képest kevesebben vannak. A faj vonulásának kutatásáról egy érdekes, áttételesen nógrádi vonatkozású esetet is megemlített: Petényi János Salamon, aki, ha a hazai madártan atyja Herman Ottó, akkor a bizonyára a nagyatyja, a Losonc közelében fekvő Ábelfalván született, 1799- ben. Az ő feljegyzései között szerepelt, hogy lelőttek egyszer, még a XIX. század elején egy kerecsensólymot Magyarországon. A madár lábán, amelynek tetemét megvizsgálhatta, egy bőrszíj maradványait találta, arab betűs felirattal. Már ebből sejteni lehetett, hogy a faj valahová Eszak-Afrikába jár telelni. Ez egy évszázaddal később be is bizonyosodott: amióta a madarak lábára olyan gyűrűt helyeznek, amin e-mail is szerepel, egyre több jelzés érkezik Líbiából, hogy a madarat ott befogták. Az arab országban ugyanis évezredes hagyománya van a fajjal való solymászatnak. A hallgatóság kérdésére Bagyura János elmondta, hogy a befogott madarak egy részét egy idő után az arab solymászok elengedik, mert csak a nagyobb termetű tojó madarakat tartják, ezek közül sem mind kezelhető egyformán, úgyhogy jelentős részük visszanyeri szabadságát. A ragadozó fajokat érintő veszélyek között említette a mérgezéseket, az áramütéseket, a lelövéseket, a fészekrablásokat. Balázs Csaba a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzetről, a Karancs- Medves északi szomszédjáról, tulajdonképpeni folytatásáról tartott előadást. A részletes beszámolóból kiderült, hogy a szlovákiai természetvédelem éppen a déli elter- jedésű fajok megóvását részesíti előnyben, hiszen ezek közül jó pár éppen a Fülek-Rimaszombat vonalon érik el elterjedése északi határát. Magyarországon viszont a hegyvidéki, kárpáti fajok élveznek hasonló figyelmet, mert ezek éppen a Karancs-Medves-vidékéig húznak le dél felé. Az érdekességek között említette, hogy a tájvédelmi körzetbe Csehországból is járnak rovarászok, mert az ilyen erdőtársulások arrafelé már ismeretlenek. A területet érintő gondok között említette a földalapú támogatások rendszerét, ami az élőhelyek átalakításához vezet, hiszen a bokrosok, fasorok megsemmisítése a kezelés részét képezi - akárcsak Magyarországon. Ezzel kapcsolatos, hogy például a juhállomány az egyharmadára csökkent a területen, így azok a legelők, amelyeket eddig a jószág taposással és rágással karbantartott, bozótosodásnak indultak, számos faj élőhelyét tönkretéve. Ugyancsak nagy gond, hogy a Cseres-hegység területének még pár éve 14 uhupár költött, ez évben bizonyíthatóan már csak egy nevelelt fiókákat... Az ok ismeretlen. Északabbra is gondot jelent az akácosok gyors terjeszkedése, Balázs Csaba tájékoztatása szerint az idegenhonos fajokkal határos erdősávokban 50 méteres védőtávolságot kellene meghagyni véghasználat - az erdő kivágása - esetén azért, hogy az agresszíven terjeszkedő faj ne foglalja el az őshonos cseres-kocsánytalan tölgyes erdőállományok helyét. Együttműködésre a mindkét ország területén már csaknem kipusztult ürgeállomány megmentése céljából lát lehetőséget: az ürge ugyanis több ragadozó fontos táplálékállata. Bócsó Anita a madármentésről és repatriálásról - visszava- dításról -*■ adott részletes tájékoztatást. Papp Ferenc a gólyavonulásról, a madarak jeladóval való ellátásáról, útvonalairól, telelőterületeiről tájékoztatta a jelenlévőket. Faragó Zoltán Határtalan természetvédelem Balázs Csaba előadása a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzetről Bagyura János (balra) az MIVIE ragadozó madár szakértő munkatársa ^és Papp Ferenc _______________ ■■ ■HSÉMÍMMv ... I ■ Sütemények seregszemlén
