Nógrád Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 227-252. szám)

2015-10-05 / 230. szám

FOTÓ: FARAGÓ ZOLTÁN Zabar. M ácsonyák Zabar község határában, a háttérben a műemlék templom sziluettje. A hét végén a fagyzugos területen fekvő községben már nulla fok alá csökkent a hőmérséklet. Zabarban fagyott a hét végén Gyermekszoba a kapitányságon Tény és igaz, hogy egy munkahely nem kívánságműso, a feladatát mindenkinek a tőle lehető legjobb tudása szerint kell ellátnia. Viszont az is igaz, hogy egy ki­egyensúlyozott, jó hangulatú közösség­ben az emberek hatékonyabban végzik a munkájukat. Szécsény. Dr. Ludvai Dezső rendőr alezredes Szécsény város rendőrkapitányának az a ahitvallása: olyan feltételeket kell teremteni, hogy a cseppet sem könnyű, felelősségteljes rendőri munkát a kollégái a megfelelő körülmé­nyek között tudják ellátni. Tavaly a „Családbarát munkahely” címmel meg­hirdetett pályázaton 600 ezer forint támogatást kap­tak. Ebből a pénzből alakították ki a kapitányság épületében azt a szobát, ahol szükség esetén a mun­katársainak gyermekei biztonságos körülmények között tölthetik el az idejüket, még az édesanyjuk vagy az édesapjuk a feladatát végzi. Tavaly nyáron a kapitányság dolgozói gyermekeinek részére egy jól sikerült napközis tábort szerveztek. Az idén már két alkalommal került sor hasonló táborra. A Ma­gyar Rendvédelmi Kar szervezésében szeptember 26-án a kapitányságról 31 rendőr a családjával par­lamenti látogatáson vett részt. Az útiköltséget Szécsény és Vonzáskörzete Közbiztonságáért Ala­pítvány biztosította. Az alapítvány több formában is segíti a rendőrség munkáját, a közelmúltban 25 számítógép vásárlásával járultak hozzá a munkafel­tételek javításához. Nem múlhat el Mikulás, karácsony, gyermek­nap, hogy a dolgozók gyermekeinek ne kedvesked­jenek egy összejövetellel, ajándékkal. A rendőrkapitány elmondta, hogy az elmúlt idő­ben több olyan pályázatot is benyújtottak, ami a munkafelvétel javítását szolgálta. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az utóbbi években javult a kapi­tányság szakmai munkája. Ez minden bizonnyal az­zal is összefügg, hogy a dolgozók érzik a törődést, hi­szen a rendőr is egy érző ember. Szenográdi Ferenc Hit és erkölcs forrása Néhány napja barátaimmal a világ dolgairól, a hitről, a Bibliáról beszélgettünk, és többek kö­zött arról próbáltam meggyőzni a többieket, hogy a Szentírás ismerete nem csak a vallásos ember, hanem minden halandó számára fontos, akárcsak a világban történő könnyebb eligazo­dás miatt is. Különösen, hogy világunkat erköl­csi válságok, polgári- és vallásháborúk dúlják, s a hitbeli fundamentalisták, az engesztelhetet­lenek még saját egyházukban is békétlensége­ket szítanak. A ma tapasztalható népvándorlás, a menekültáradat is részben ezek következmé­nye. Persze nem tagadom, hogy a mai kakofó­nia, hangzavar miatt ember legyen a talpán, aki mindezekben el tud igazodni, legyen ateista, avagy vallásos ember. Utóbbi sem tévedhetetlen. Ugyanis a vallás egy világnézet, egy nézőpont, egy szabad aka­raton nyugvó meggyőződés a világról, s az ezer­arcú gonosz, a média erőszakossága, a félelmek, a napi gondok-bajok, a megélhetésért folytatott harc bizony sokszor a hitbeli kötelmeket is fe­lülírja. Sajnos a vallásosság mélysége, megélé­se és az emberek közötti együttműködés, a szo­lidaritás, az elmúlt évtizedek alatt alapvetően megváltozott, s nem előnyére. A Biblia azoknak a könyveknek a gyűjtemé­nye, amelyet a kereszténység Istentől sugalma- zottnak és ezért szentnek fogad el, Szentírásnak is nevezve. A hit és erkölcs területén általános mércének tekintett, s hittételei évezredek óta az élet sarokpontjai, fogódzói is. Tartalmilag két önálló részre tagozódik, az Ószövetségre, benne a teremtés misztériumával és az Újszövetségre, Jézus életével. Gárdonyi Géza író a Könyvek Könyvének nevezte, hangsúlyozva, hogy a leg­fontosabb kötet, amelyet ember a történelem so­rán írhatott - nemcsak példányszámát és fordí­tásait tekintve - hanem mert a Könyv Isten le­vele az emberiséghez, és hogy olvasása útján „rátaláljunk Krisztusra”. Eddig 531 nyelvre for­dították le. Az első fennmaradt teljes magyar for­dítás Károlyi Gáspár ^pinkája. A minap is megtapasztalhattam, hogy az em­berek nem tudják, milyen kincs „birtokába” jut­hatnának. A mai világunk szeretetlensége, rész- vétlensége, önzése, szolidaritáshiánya és a be­vezetőben is említett beszélgetés után határoz­tam el e gondolatok megfogalmazását. Ezért a Szentírás isteni parancsai közül a szeretetről és a segítségre szorulók megsegítéséről szólókat - tán’ a legidőszerűbb kérdéseket - próbáltam ki­emelni. Noha a hittételek megjelenítése csak tö­redékes, mégis az emberi lét, az emberi élet - ideértve minden embert -, a polgári gondolko­dás alapját képezik. Elsőként a szeretet főparancsát említem. „Mester melyik a főparancs a törvényben?” - kérdezte egy farizeus. Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből (...) Ez a leg­nagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd embertársadat, mint saját maga­dat. Ezen a két parancson alapszik az egész tör­vény” (Mt 22, 36-40). A szeretet a keresztény ember megkülönböztető jegye. „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13, 35). A krisztusi szeretet feltétel nélküli és része­se minden ember, hívő és hitetlen is. Az emberi magatartás nem kevésbé fontos eleme a könyörületesség, gondoljunk a szama­ritánusra, a könyörületes szívű emberre, aki a szeretet erkölcsi parancsa szerint cselekedett, amikor a „Jeruzsálemtől Jerikóba” vezető úton a félholtra vert embert nem hagyta magára, gyá­molította, gondoskodott róla. (Lk 10,30-37). Végül az önzetlen segítségről szólok Máté evangéliumának, az Utolsó ítélet egyes részeinek - Jézus példabeszédének - kiemelésével. „Éhes voltam és adtatok ennem. Szomjas voltam és ad­tatok innom. Idegen voltam és befogadtatok. Nem volt ruhám és felruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok. (...). Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tet­tetek, velem tettétek” (Mt 25, 35-36,40). Isten igéit nem kell magyaráznom. Az élet te­le van megpróbáltatásokkal, tragédiákkal, még­is a hit egy életen át kötelez. És ne feledjük, hogy az emberbaráti szeretet, az önzetlen segít­ségnyújtás a polgári erkölcs alapja i& legyen va­laki hívő vagy akár hitetlen is. És a jóról nem­csak beszélni kell, hanem érte tenni, tenni kell, hogy szeretetben mi is növekedjünk! Bartos József Verőfényes szüret Nagyorosziban Nem kis zökkenőkkel in­dult, de aztán annál emel­kedettet)!) hangulatú lett a verőfényes napsütéssel kí­sért szüret Nagyorosziban. A községi fiatalok igen­csak kitettek magukért: színes jelmeztárukban meghökkentő módi-válto­zatok is bőven akadtak. Hegedűs-Sztranyovszky Nagyoroszi. A gyülekezés kel­lős közepén már megérkeztünk a szüreti felvonulás kiinduló­pontjára, a művelődési központ (egykori HEMO) bejárata előtti parkolóba. Alig szálltunk ki az autóból, pompás népviseletben piros blúzos, fehér szoknyás lá­nyok jöttek szembe, kart-karba fogva vidáman énekeltek. A ka­lapos-csizmás fiúk kezében már a boros flaska is felbukkant, ki­ki ízlésétől, vagy éppen alkohol­mámora szintjétől vezettetve húzta meg az üveget, amit per­sze kurjantgatással kísért. Odébb, árnyat adó fák hűvösé­ben a lovaskocsik várakoztak, az állatok buzgón legelték a füvet, miközben gazdáik csinosítgatták, tisztogatták a platót, amire nem­sokára felcsimpaszkodnak a csi­nos hölgyek. Hátrébb, egy terep­járó mellett igazán különc öltöze­tű „csajok” várakoztak, ruhatáruk inkább a múlt század hatvanas­hetvenes éveit idézte, az elmarad­hatatlan napszemüveggel. Ami­kor a fotóst észrevették, azonnal pózolni kezdtek - ahogy dukál az ilyen vidám esemény alkalmával. Nemsokára elindult az első fo­gat. Felpattant rá a dobos kisbí­ró: a bíró és a bíróné portája fe­lé vette az irányt. Tíz perc sem telt el, már vissza is érkeztek. A bíróné személyében szemrevaló szépség szállt le a bakról, és rög­vest barátnői felé vette az irányt. Egy idős bácsi is a csoportba keveredett, ízes szövege nyomán harsány hahota szólt, és az apó nem is várt sokat a pajkossággal: megsuhintotta az egyik leányzó hátsó felét. Közel húsz perccel az eredeti menetkezdő időpon­tot követően befutott a község polgármestere, Gönczöl József, és indulhatott a hivatalos nyitó­ceremónia. A falu kulcsa immár a bíró és a bíróné kezébe került, de azért gondosan közölték ve­lük: óvatosan bánjanak a hirte­len jött „hatalommal”, mert a kulcsnak bizony legkésőbb más­nap reggelig vissza kell kerülnie eredeti gazdájához. A lovaskocsik és egyéb jármű­vek, rajtuk a sok-sok díszes felvo­nulóval már felsorakoztak szé­pen, amikor kis „gikszer” történt. A muzsikát szolgáltató „zenefi” áramforrását biztosító aggregátor semmiképpen sem akart beindul- a szerkezetet, feszültek a karok, a ták ki nagy lendülettel, de a mo­ni. Markos legények állták körül berántó zsinórt egymás után húz- tor csak nem berregett fel - a hu­zal meg közben elszakadt. Nosza, az egyik férfiú elsietett, és kisvár­tatva megjött a pótgép. Ami aztán első rántásra megfelelő hangot szolgáltatott, de még ez is kevés­nek bizonyult: a szervezők, akik között boszorka és cigánylány jel­mezbe bújt hölgyek is sürgölőd­tek, nem vártak tovább: elektroni­kus „feltét” nélkül, harsány ének­szóval vonult a menet. Hamarosan vidám dalok zeng­ték be a nagyoroszi utcákat, majd kora estétől a színházte­remben folytatódott a fergeteges báli mulatság. i I 4 1

Next

/
Thumbnails
Contents