Nógrád Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 227-252. szám)
2015-10-26 / 247. szám
Szűkebb pátriánkban a „Saul fia” főszereplője Nemzeti egységünkre emlékeztünk NMH-információ. Az idei cannes-i filmfesztivál nagydíját nyerte el Nemes Jeles László alkotása, a Saul fia című színes magyar filmdráma, amelynek főszereplője, Röhrig Géza látogat Salgótarjánba október 26-án, hétfőn 16.30 órakor. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár „Találkozási pontok” elnevezésű rendezvénysorozata keretében közönségtalálkozón beszélget a sikerfilm főszereplőjével Mizser Attila író. A Röhrig Géza költő, színész főszereplésével forgatott holokausztfilm cselekménye a második világháború idején játszódik a hírhedt Auschwitz- Birkenauban 1944. október elején. A főhős, Saul Ausländer magyar zsidó rab két napját mutatja be, aki az egyik krematórium sonderkommandójának tagja. A tábortól hermetikusan elzárt, saját Balassagyarmat, a Cserhát Mentőkutyás Egyesület Lobó nevű, képzés alatt álló mentőebének látása az elmúlt évben fokozatosan romlott, olyannyira, hogy nem csak feladatait nem tudta ellátni, a puszta tájékozódással is gondjai voltak. A dr. Dobos András címzetes egyetemi docens által irányított szentesi állatorvosi csapat Magyarországon egyedülálló lézeres műtéti eljárással megállította a szem romlását, a mentőkutyások örömére az állat látása is javul. Az állatot a műtét után kivégzésüket is minden pillanatban váró munkások csoportját a nácik arra kényszerítik, hogy vegyenek részt a tömeges megsemmisítés áldozatainak elégetésében és hamvaik szétszórásában. Saul az egyik halott gyermekben saját fiát véli felismerni, és elhatározza, hogy megmenti a gyermek testét az elhamvasztástól, és titokban eltemeti. Közben a sonderkommando tagjai fellázadnak, lerombolják a krematóriumot, ám Saul elfordulva a többiektől és szándékuktól, csak azzal törődik, hogy tervét végrehajtsa és fiának, akiről életében nem tudott gondoskodni, megadja a végtisztességet. A Saul fiát a magyar készítőkön kívül több nemzetközi alkotó is jegyzi, a hazai főszereplők mellett német, lengyel, amerikai és izraeli színészek játsszák a főbb szerepeket. már több alkalommal elvitték Szentesre, kontroll ellenőrzésre. Legutóbb Lobó kutya utódát is elvitték az ellenőrzésre, ahol megállapították, hogy egészséges a látása, nem örökölte a betegséget. A műtétért és az azt követő kontroll ellenőrzésekért az orvosok nem kértek kezelési költséget, ezzel is támogatták az egyesületet. A két kutya részt vesz a kiképzéseken, a kiképzői abban reménykednek, hogy az állatok jól képzett kutyává válnak. Sz. F. „A magyar forradalom mindörökre egyike marad azoknak a ritka eseményeknek, amelyek visszaadják az embernek önmagába vetett hitét, és emlékeztetik sorsa értelmére, az igazságra” - e Raymond Aron gondolat szellemében rendezték meg a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) Nógrád Megyei Szervezetének október 23-ai ünnepségét a salgótarjáni megyeháza dísztermében. Salgótarján. A megyeháza emlékfalának megkoszorúzásával kezdődött a Nógrád Megyei Ön- kormányzat Közgyűlése és a POFOSZ megyei szervezetének október 23-ai ünnepsége. Ezt követően Skuczi Nándor, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte a megemlékező vendégeket:- Komoly megtiszteltetés és óriási felelősség 1956 nagyszerűségéről, hősiességéről és drámájáról szólni a POFOSZ megyei szervezetének tagjai előtt. Tudtam ezt akkor is, amikor felkért BérezésiMihályné elnök asszony, hogy vegyek részt emlékező ösz- szejövetelükön. De miközben készültem a beszédre, egyre csak erősödött bennem a bizonytalanság: hogy jövök én ahhoz, ’56 után született emberként, hogy szóljak ’56 hőseiről, ’56 hőseinek - kezdte beszédét. Hozzátette: minden nép életében vannak kitüntetett történelmi pillanatok, mint például a kivívott szabadság mámorító napjai. Olykor ezek a szabadságküzdelmek helyszínüket tekintve minősíthetők akár lokálisnak is, de hatásukban ugyanakkor világtörténelmi jelentőségűek is lehetnek. Mint a mi ’56-unk. Az elnök kiemelte továbbá azt is: hogy október 23-ára a budapesti egyetemisták a lengyelek poznani nagy tüntetései mellett szimpátia felvonulást hirdettek. Talán a felvonulás állomás nevei is beszédesek, és jól mutatják a két nép összeforrottságát: a pesti oldalon a Március 15. téren a Petőfi szobornál volt a gyülekező, majd a budaiakkal a Bem téren egyesültek, végül a Kossuth térre vonultak. Tehát Petőfi, Bem, Kossuth, magyar-lengyel. Mint 1848-ban. S a folytatás is hasonló volt. Szép szavakat, felelőtlen buzdítást kaptunk a Nyugattól, de valódi segítséget csak a lengyelektől, ugyanis ahogy forradalmunk szabadságharccá lett hektoliterszám küldték a legdrágábbat: a vért, és még novemberben is megszavaztak százmillió zlotyt Magyarországnak. Skuczi Nándor gondolatai zárasaként hangsúlyozta: október 23- án a soha máskor nem tapasztalt nemzeti egységre emlékezünk, egy választóvonal húzódott csak, mégpedig a hazájukat, nemzetüket szerető és féltő magyarok, illetve az idegen érdekeket kiszolgáló nemzetárulók között. Ezt követően Bérezési Mihályné, a POFOSZ Nógrád Megyei Szervezetének elnöke röviden visszaemlékezett a forradalom napjaira, s egyebek mellett elmondta: hogy kezdetben nagyon szép napokat éltek át és bíztak abban, hogy mindenkinek, de főleg a jövő generációinak szép jövőt tudnak biztosítani. Azonban ezt a néhány szép napot több mint harminc év keserűség követte, ugyanis a szovjet megtorlás után senki se mert beszélni arról, hogy mi is történt valójában 1956-ban, s még a gyerekeknek sem merték elmondani az igazságot, mert féltették a jövőjüket. A visszatekintést követően az ünnepség zárásaként Bérezési Mihályné és Becsó Zsolt ország- gyűlési képviselő átadták a szervezet kitüntetéseit: POFOSZ Hazáért Érdemkereszt Arany fokozat kitüntetésben részesült dr. László Mária, Skuczi Nándor és ifj. Szabó Sándor. A Forradalmunk Világító lángja elismerését Pádár Zoltánná vehette át, POFOSZ Hűségért Emlékérmet kapott dr. Várkonyi Józsefné, Márton Imréné és Pistyur József. (Sz.A.) Reménykednek a mentőkutyások Büszkék lehetünk ’56-ra és forradalmunkra „A véráldozatoktól sem visszariadó forradalmi tömeg elérte célját, hiszen a bukás ellenére is hatott a későbbi hazai és nemzetközi folyamatokra, a 25 évvel ezelőtti változásokra!” - hangzott el egyebek mellett a salgótarjáni megyeházánál tartott október 23-ai megemlékezésen. Salgótarján. A hagyományokhoz híven idén is az emlékfutással indult a megyeszékhelyen az ’56-os forradalom és szabadság- harc évfordulója és a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja alakalmából rendezett ünnepi megemlékezés. Ezt követően délután a megyeházánál rendezték meg a városi ko- szorúzási ünnepséget, amelyen Dániel Zoltán alpolgármester mondott emlékező beszédet:- Október 23-án a forradalom felemelő napjairól szokás szólni. Nincs könnyű helyzetben azonban, aki ott mond emlékbeszédet, ahol 1956. december 8-án több tucat ártatlan ember életét oltották ki. De emlékeznünk kell a múltra, és gondolkodnunk a miértekről! Úgy vélem, hogy a mai a magyar történelem egyik legméltóbb napja az ünneplésre, hiszen egy kis ország népe fel, mert lázadni egy nagyhatalom szorítása, a nyomor és a szolgává silányí- tás ellen - fejtette ki. Hozzátette: a 20. század közepén az elnyomás és a felgyülemlett keserűség, robbanáshoz vezetett. Most is szép számmal akadtak emberek, akik részt vettek a világszerte figyelmet és elismerést keltő eseményen. A fiatalok, az egyetemisták, másokkal együtt, képesek voltak formát adni az általános elégedetlenségnek, s egyre többen követelték az izzó erejű megmozdulásokon, az emberhez méltó életfeltételek biztosítását, a demokratikus berendezkedést és a szovjet csapatok kivonását. A véráldozatoktól sem visszariadó forradalmi tömeg elérte célját. Ugyanis a hatalom, ha nehezen is, de meghátrált, s a Nagy Imre-kormány megalakulása után az országon győzelmi mámor hullámzott végig. A világ csodált minket! A meggyötört magyar emberek pedig úgy érezték, hogy a törvényes kormány képes lesz a többpárt-rendsze- res demokratikus berendezkedéssel az országot kivezetni a nehéz helyzetből, s a gazdaságot új pályára állítani. Az elképzeléseket azonban a szovjet hadsereg november 4-i intervenciója elsöpörte. A szovjet hatalom az agresszióval jelezte a más kelet-európai országokban mozgolódóknak, hogy csak egyetlen út engedélyezett számukra: az egypárti diktatúra. S a Kádár nevével fémjelzett rendszer megtorlása évekig tartott. Azonban azt nem nagyon szokták ugyan emlegetni, hogy 1956-os forradalmunk, a bukás ellenére is hatott a későbbi hazai és nemzetközi folyamatokra, a 25 évvel ezelőtti változásokra. Az alpolgármester kiemelte azt is: hogy október 23-a nemcsak a dicsőséges forradalom kitörésének napja, hanem a köztársaságé is, mert 1989-ben, a Parlament döntése alapján ezen a napon kiáltották ki a III. Magyar Köztársaságot. Dániel Zoltán végül elmondta: egy rövid emlékező beszédben csak felvillantani lehet a forradalomhoz kötődő tanulságokat. Bizonyára többen gondolják, hogy az elmúlt évtizedek, de napjaink eseményei ugyancsak bizonyítják, hogy érdemes tanulmányozni az eseménydús korszak történéseit. S mindent összevetve büszkék lehetünk ’56-ra, büszkék lehetünk a forradalmunkra! Az emlékező beszéd után a jelenlévő ünneplő közönség megtekinthette az ünnepi műsort, amelyben közreműködtek a Zenthe Ferenc Színház művészei. Majd a rendezvény a megemlékezés virágainak elhelyezésével fejeződött be az ’56-os emléktáblánál. (Sz.A.) J 1 k 4
