Nógrád Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 227-252. szám)
2015-10-24 / 246. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ Ahogy mondani szokás: mintha tegnap lett volna, amikor a Salgótarjáni Rézfúvós Kvintett megalakulásának tizedik évfordulójára emlékezett, a minap pedig már a tizenötödik születésnap alkalmából adott ünnepi koncertet a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény hangversenytermében. lett a kvintett tagja. A két alapító tagnak a több mint tízéves együttes munkáért Kapi Gyula, a zenekar szóvivő-jeként mondott köszönetét. Aktuális koncertjüket is - csakúgy mint az öt évvel ezelőttit - látványos, hangulatos zenés bevonulással kezdték, a színpadon egy reA tizenöt éve alakult zenekar jelenlegi felállásban (balról jobbra): Szabó István, Bartus Emese, Kövesd) Krisztián, Kapi Gyula és Farkas Dezső A zeneiskolához sok szálon kötődő együttes 2000. október 9-én tartotta az első pró- bát Boros Sándor (kürt), Diósi Tamás (tuba), Farkas Dezső (trombita), Kapi Gyula (harsona) és Szabó István (trombita, zenekarvezető) összetételben. A városban felettébb gazdag hagyományokkal rendelkező fúvózene további népszerűsítését tűzték ki célul s az évek során - lévén könnyen mobilizálható- ak - megannyi felkérésnek tettek eleget, számos rendezvény keretében szerepeltek önállóan és másokkal együtt is. Az időközben visszavonult Boros Sándor helyét manapság Bartus Emese tölti be, az elköltözött Diósi Tamás helyett pedig Kövesdi Krisztián neszánsz - külföldi és magyar - blokkal mutatkoztak be. A születésnapi rendezvényre hazalátogatott Diósi Tamás kettős minőségben - mint az együttes egykori tubása és mint orgonaművész - mutatta be tudását. Orgonaszóiéként a 19. századi francia zeneszerző, Léon Boellmann „Gótikus szvif’-jének negyedik tételét, a „Toccatá”-t játszotta el. A következőkben a kvintett átiratokat mutatott be: Bartók Béla „Két magyar népdal”-át, illetve Kraul Antal „Lajos király indulójá”-t a Miskolcon élő, Salgótarjánból elszármazott muzsikus, Gál Péter dolgozta át fúvós zenére. Az egyik vendég, az Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes még a szünet előtt jó kedélyű - verssel, énekkel, tánclépésekkel is színesített - Diósi János „koreografálta” blokkal köszöntötte a jubiláló pályatársakat, barátokat. A koncert második részében más oldaláról mutatkozott be a rézfúvós kvintett, amennyiben a klasszikus jazz egyik legismertebb képviselője, G. Gershwin „Egy amerikai Párizsban ’’ című, a francia főváros száz évvel ezelőtti hangulatát megörökítő szimfonikus művét játszotta el. Újabb vendégegyüttes következett: a Radnai Zsuzsanna vezette Cantabile Kamarakórus. Egyik számuk Karai József révén a magyar népdal világát, a másik ugyancsak Gershwint idézte meg. A kvintett előadott még egy polkát mielőtt Kapi Gyula színpadra invitálta Pálfalvi Tamást A salgótarjáni születésű, a helyi zeneiskolából - Szabó István növendékeként - indult huszonnégy éves trombitaművésznek már eddigi pályaképe, sikerlistája is rendkívül gazdag. Tanult a New York- i Bard College-ben, többször is szerepelt a Carnegie Hallban, fellépett Tokióban, Peking- ben, számos európai országban s megannyi díjat nyert magyar és külföldi versenyeken. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzős hallgatója Boldoczki Gábor tanítványaként. Egy hónappal ezelőtt szülővárosában volt a nyilvános főpróbája a másnapi német- országi koncertjének. A közelmúltban jelent meg CD-je a Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműködésével. A sokra hivatott, a tehetség fokozaton már régen túllépett ifjú művész ezúttal is igazolta hírnevét: változatos repertoárjából egy nápolyi dalt és egy kortárs művet mutatott be bravúros technikával, mély átéléssel. Igazán hangulatosra sikeredett a kvintett műsorának zárórésze, mondhatni fináléja. Ebben helyet kaptak Beatles (Lennon-McCartney) - számok éppúgy mint orosz és svájci dalok, de még egy lakodalmas polka is belefért. A „Gyévuska” egészen különleges, extra módon szólalt meg: amennyiben a tuba és a trombita egy hangszerként funkcionált. Az együttes ugyancsak zenés levonulását nem véletlenül kísérte ütemes vastaps... Csongrády Béla „lila csík, fehér csík" A Balassi Bálint Megyei Könyvtárban Egressy Zoltán íróval (jobbra) Mizser Attila főszerkesztő beszélgetett Ez egy könyveim. A szavak vonatkozhatnának sok mindenre, ez esetben azonban az Újpest láb- darúgócsapatának klubszíneit jelölik. Természetesen nem véletlenül, mert Egressy Zoltán új, önéletrajzi elemekkel átszőtt regényének középpontjában Törőcsik András, az eleddig utolsó magyar futballzseni alakja fedezhető fel. Azé a kilences számú játékosé, aki a Megyeri úton „táncolt” - ahogyan a szurkolók mondták - a hetvenes évek közepén, s akinek tehetsége, játéktudása az idők folyamán József Attila-díjas íróvá lett Egressy Zoltánt is ámulatba ejtette annak idején. A kötetet a közelmúltban a 10. Országos Könyvtári Napok keretében Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban is bemutatták. A szerzővel Mizser Attila, a „Palócföld” című folyóirat főszerkesztője beszélgetett. Bevezetésként természetesen szó esett Egressy Zoltán irodalmi előéletéről is, amelyben sokáig a drámaírás játszotta a főszerepet. „Portugál” című darabját 1998 óta játssza hatalmas sikerrel a Katona József Színház, s nem kevesebb mint tizenhat társulat vitte színre magyar nyelvterületen. Drámáit számos európai országban tűzték műsorra. A színművek között volt már focitárgyú is: a „Sóska és a sültkrumpli” a labdarúgó-játékvezetők „kulisszák mögötti” világát örökítette meg. Az úgymond Törőcsik-téma már korábban felmerült benne, de túlzottan személyesnek érezte gyermekkori rajongásának megörökítését. Végül is hatott az Európa Könyvkiadó igazgatójának, M. Nagy Miklósnak az ösztönzése. A beszélgetésből is kitetszett, amiről a könyv szól: nagy kár, hogy ez a kivételes képességű focista nem futott be sokkal nagyobb, akár nemzetközi karriert. S ez különösen annak tudatában fájdalmas, hogy a hajdani „Törő” már régen nehéz helyzetben van, súlyos betegen tengeti az életét. A körülmények is alakulhattak volna számára szerencsésebben, de - mint a kötet is sugallja - rajta is sok múlott... - csébé Eörsi István emlékére 2005. október 13-án 74 éves korában hunyt el Eörsi István Kos- suth-díjas író, költő, a rendszerváltás előtti ellenzék markáns egyénisége. Az idén éppen tíz éve, hogy eltávozott, ez az oka a rá emlékező események, gesztusok megsokaso- dásának. Baráti köre és fia az „Eörsi-ünnep” című rendezvénysorozattal idézi meg különleges személyiségét, eredeti szellemiségét Nógrád megyében van egy település, jelesül Márkháza, ahol Eörsi István halála óta minden októberben megemlékeznek róla. Egész pontosan a községben élő Kőrössi P József író, szerkesztő saját portáján szervezi meg a sajátos hangulatú Eörsi-napot. Mi sem természetesebb, hogy a kerek évfordulón sem történt ez másként. Meghívást kapott számos pályatársuk, barátjuk - Budapestről, Nógrádból és máshonnan is - hogy együtt lobbantsák fel az emléklángot. 2008 októberében újabb veszteség érte Kőrössi P. Józsefet és a magyar irodalmat. Akkor halt meg Csíki László költő, drámaíró, aki szintén Romániából települt át az anyaországba és ugyancsak lakott, élt Márkházán - vagy ahogyan a „bennszülöttekhez” hasonlóan már Kőrössi P. József is használja a nevet - Marokházán is. Egy láng Csíki László emlékére is fellobbanL Mindkettőjüktől hangzottak el versek, voltak beszédek, visszaemlékezések s a hagyományokhoz híven volt „képkiállítás” is. A vendégek sorában ott volt VágvölgyiB. András publicista, filmrendező és Lángh Júlia író is. Az emléknapon - a házigazda mellett - aktívan közreműködött Forgách András író, Kocsis András könyvkiadó, Kovács Bodor Sándor fotós, dokumentumfilmes. Bereményi Géza Jeruzsálemből küldött videoüzenetet. Bár a megjelentek mindegyikének nagyon hiányzik Eörsi István, az emlékére rendezett találkozót azonban mégsem a gyász szomorúsága hatotta át, az nem lett volna méltó szellemiségéhez. Életigenlő , -szerető karaktere nyomta rá a bélyegét a barátinak, kötetlennek nevezhető hangulatra. Kovács Bodor Sándor kommentálja kiállított felvételeit A diákok beszélgethettek a kiállított képekről Sulyok Gabriella Munkácsy-díjas grafikusművésszel A salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban működő Fayl Frigyes Galériában évek óta különböző generációk és más-más műfajok mutatkoznak be. Szeptemberben például Bakos Zsuzsanna és Lonsták Márton ifjú elektro- gráfusok - egykori tanítványok - állították ki műveiket a galériában, a minap pedig a kortárs magyar grafika egyik jeles személyisége, a Munkácsy-díjas Sulyok Gabriella tárlatának megnyitóját rendezték az intézményben. A megjelenteket Kele Szabó Ágnes tanárnő, galériavezető üdvözölte. Kiemelte, hogy ez az esemény is a Dornyay Béla Múzeummal való szoros kapcsolat, sokoldalú együttműködés keretében valósult meg. Elmondta, hogy all. B. osztályos diákjaival egyedi módon készültek erre a kiállításra. A növendékeknek tíz Sulyok-grafikához kellett valamilyen odaillő idézetet keresni vagy saját kútfőből írni néhány sort. S, hogy ez milyen nagyszerűen sikerült, azt az érintettek be is mutatták. A kivetített művekhez felolvasták az általuk talált -József Attila-, Márai-, Petőfi-, J.R.R. Tolkien idézetet- vagy írt szöveget. Az egyik legtalálóbb - Sulyok Gabriella életútjára, munkásságára jellemző - gondolat „A Gyűrűk Ura ” angol szer- zőjétől, Tolkientől származik: „S ahogy ott állt a sötétben...egyszerre mintha fényt látott volna... ragyogó fényt, olyat, mint amilyennek a napsugarat látja, aki hosszú ideig bujkált ablaktalan zugbau ” A vetítést Szukán Laura 13. D osztályos tanuló gitárjátéka kísérte. Szluka Pálné igazgató joggal fogalmazott úgy köszöntőjében, hogy büszke tanulóikra. Felidézte a soproni születésű, a képzőművészeti és a szín- művészeti főiskolán tanult Sulyok Gabriella pályaképének néhány fontos mozzanatát és megköszönte, hogy a rangos művész lehetővé tette élményszerű alkotásainak bemutatását. A kiállítást Shah Gabriella művészettörténész, a Dornyay Béla Múzeum igazgatója nyitotta meg. Elsőként szintén a diákok nagyon hatásos közreműködését méltatta. Mondandóját Shah Timor „Lélegző látóhatár” című, Sulyok Gabrielláról készült portréfilmben elhangzott önvallomásra alapozta: „A jelenlegi éveimnek a nagyon-nagyon átütő érdeklődése a természet Azért mondom, hogy én a természet erőinek a szolgálója akarok lenni, mert közben meg akarok fejteni benne történést, ritmust, melódiát, teremtést, mindenféle érdekes jelenséget, ami egyszeresük előttünk vau ” Az életműből kiderül - mutatott rá Shah Gabriella - hogy a korábbi időszak rajzain, rézkarcain is mindig nagy hangsúlyt kapott a tájábrázolás. Ugyancsak fontos inspirációja művészetének az Irakban, konkrétan Bagdadban a férje oldalán eltöltött öt esztendő. Érthető módon az ottani hétköznapok valósága, az ókori kelet kultúrája is megihlette. „A sumér mitológiát feldolgozó és átíró műveiben a földi, égj és természeti világ, a teremtés, a születés, az átváltozás, a természeti erők harmóniája és összecsapása jele nik meg...rajzai Isten mindenütt jelenvalóságának érzetét tükrözik, bár soha nincs jelen, a képekből mégis az a biztonságos légkör sugárzik, amit csak a gondviselés nyújthat..Az ember személyes magányának rekvizitumaiként jelöli a tájat, amely a teremtő felé irányuló szellemi késztetés szimbolikus útja ” Sulyok Gabriella műveiben a földi táj mindig az égi rend leképezése, ez a világ csak belső látással fedezhető fel. Az ég és a föld összeszövése érdekli igazán, követvén Szent Ferencet, aki szerint a földet is az ég tartja a kezében. A fény teszi lehetővé, hogy tekintetünk bármilyen sötétből is mindig a világosságra ér. Ennek az útnak a be- járásával nemesedik, fényesedik, tisztul a lélek. „S ez a legnagyobb erénye Sulyok Gabriella művészetének, hogy képei előtt az ember átélheti a megtisztító katarzist - vonta le a végső következtetést Shah Gabriella. Sulyok Gabriella számára nemcsak meglepetés, de szép ajándék is volt a madáchos diákok műsora. Különösen a Tolkien- idézet fogta meg, mert valóban ő maga is központi szerepet tulajdonít a fénynek. A megnyitóünnepséget követően a tanulók kérdéseket tehettek fel a vendégnek, beszélgethettek vele képeiről. Cs. B. » *
