Nógrád Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 227-252. szám)

2015-10-20 / 243. szám

Csemniczky Zoltán: „Hálás vagyok a sorsnak" Nem szomorkodom, hanem „szoborkodom" - fogalmazott Csemniczky Zoltán Eldobta a csomagot... Nógrádsipek. A járőrök né­hány napja, az éjszakai órák­ban Nógrádsipeken igazoltat­tak egy 19 éves férfit. A fiatal­ember az intézkedés közben egy összegyűrt papírt dobott el, amelyben gyurmás állagú, barnás színű, kábítószergya­nús anyag volt. A helyi lakos elismerte, hogy a csomagban lévő marihuánát saját fo­gyasztásra vásárolta. A rend­őrök előállították őt a szé- csényi kapitányságra, ahol kábítószer-birtoklás megala­pozott gyanúja miatt gyanú­sítottként hallgatták ki. A ha­tóság az eljárást szakértők bevonásával folytatja. Iskola az erdőben Romháti/ A helyi általános iskola hatodikosai pályázati tá­mogatással, Bernecebaráti- ban erdei iskolában töltöttek egy hetet nemrégiben. Ezúttal is céljuk volt vizes élőhelyek növényeinek és állatainak megismerése, ezen túlmenő­en az erdő- és vadgazdálkodás, valamint a környezetvédelem jellemzőiről is tájékozódtak tú­rákon, erdészházi programon, foglalkozásokon, előadásokon. Kisvasúttal jutottak el Kemen­cére, volt módjuk szarvasbő- gést hallgatni, s állatokról szó­ló filmet is néztek.- Hálás vagyok a sors­nak, mert évtizedeken át azt tettem, ami közel áll hozzám és kedves a szí­vemnek. Ezzel is magya­rázható, hogy nem költöz­tem el máshová, hű ma­radtam az Ipoly-parti vá­roshoz - vélekedett Csemniczky Zoltán, a ba­lassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Köz­pont igazgatója, aki már megkezdte a visszaszám­lálást, 2016 tavaszán be­tölti a 63. életévét és nyugállományba vonul. Szenográdi Ferenc Csemniczky Zoltán irodájában „lapozgattuk” az elmúlt évtizedek történéseit, miközben kibontakozott előttem élete, munkája, művészi pálya­futása. Budapesten született. 1976-ban Szegeden szerzett rajz­biológia szakos tanári diplomát. Társadalmi szerződése volt Nóg- rád megyével, így feleségével Ba­lassagyarmatra kerültek taníta­ni. A hely nem volt véletlen: szü­lei az Ipoly-parti városban szü­lettek, anyai dédapja a helyi gim­náziumban tanított. Gyermek­korát Nógrád megyében töltötte. Az 1956-os forradalom és sza­badságharc idején szétlőtték a budapesti házukat, ezért a romhányi nagyszülőkhöz költö­zött. Az általános iskolás éveit szűkebb hazánkban töltötte. Tanárként, Balassagyarmatra kerülve az Ifjúság úti és a Petőfi Általános Iskolában tanított. A művelődési házban képzőművé­szeti szakkört vezetett, tablókat készített a kultúrotthon részére, a megmaradt szabadidejében al­kotott, szobrászkodott. Halmai László, a művelődési központ igazgatója maga mellé vette a te­hetséges, szorgalmas szakem­bert. A beosztása vizuális nevelé­si előadó, kiállítások rendezője, szervezője volt. Abban az időben már létezett a Horváth Endre Ga­léria, amelyet 1969-ben alapítot­tak a művelődési központ Óvá­ros téri épületében. Hozzátarto­zott a galéria és a képtár.- Éves terv alapján dolgoztunk. Az volt az alapkoncepcióm, hogy a lehető legszélesebb körben mu­tassuk be az alkotókat. A váloga­tásnál a minőség, és nem a stílus volt a szempont. A nógrádi alko­tók mellett az ország távolabbi pontjain élő, arra érdemes művé­szek munkáit is kiállítottuk. Ké­sőbb nyitottunk a határainkon túlra is. Azzal, hogy az ország kü­lönböző részén élő alkotóknak is bemutatkozási lehetőséget ad­tunk, a Nógrád megyei alkotók­nak összehasonlításra nyílt lehe­tőségük; a tárlatlátogatók pedig megismerhették az ország más pontjain élő művészek munkáit is - foglalta össze a kiállítások koncepcióját. - Mindig jó csapat­ban dolgoztam, nyilván a kiállítá­sok szervezése, rendezése mel­lett más egyéb feladatom is volt - fűzte tovább a gondolatot. A galéria 1980-ban átkerült a Palóc Múzeumba, ott volt 1988-ig. Természetesen a kiállításait ek­kor is ő szervezte. A következő helyszín a Szerbtemplom volt. 1989-ben elkészült a jelenlegi művelődési központ. Farkas And­rás tárlatával megnyílt az épület­ben a galéria, amely azóta is mű­ködik. A Szerbtemplom is meg­maradt kiállítási helyiségnek. A művelődési házban aula-galéria található. Van a városnak képtá­ra, mind a négy kiállítási hely hozzá tartozik. 2006-ban a ház igazgatóját, Medvácz Lajost meg­választották polgármesternek, az utóda Csemniczky Zoltán lett.- Mindig is arra törekedtünk, igazgatóként is az volt és az az elvem, hogy a lehető legszéle­sebb körben elégítsük ki az igé­nyeket. A terhes anyák felvilágo­sításától, a baba-mama klubon keresztül egészen a nyugdíjas korosztályig van aktív közössé­günk. Említhetem a színházi elő­adásokat, a zenés rendezvénye­ket, az irodalmi esteket, a kiállí­tásokat és lehetne a sort tovább folytatni. Csak megjegyzem, hogy az igazgatóságom alatt is hozzám tartozik a kiállítások rendezése, szervezése.- Az alkotó munkájáról eddig nem esett szó. Szobrászként az­zal, hogy drótból készíti munkáit, egyéni sajátos stílust teremtett...- Bevallom őszintén, amióta igazgató vagyok, alig jut időm az alkotó munkára. A műtermem­ben, ami egykori kazánházból lett kialakítva, ritkán jutok be. Ezt nem panaszként, hanem tény­ként mondom - kezdte Csemniczky Zoltán, akinek ha­zánk számos helyén volt kiállítá­sa. Az érdeklődők láthatták mun­káit Prágában, Párizsban és Szlo­vákia több városában. Három évig, 1989-ben, 1990-ben és 1991- ben Derkovits-díjas volt. Munká­ját Munkácsy-díjjal ismerték el, megkapta a Madách-díjat, a Hor­váth Endre-díjat, valamint Balas­sagyarmat Pro Urbe-díjasa lett.- Hogyan készül a nyugdíjas éveire?- Ami a legfontosabb: szob- rászkodni fogok. Azokat az ér­zéseket, gondolatokat, amelyek foglalkoztatnak, szeretném szo­borban „megfogalmazni”. Az ál­talam választott technikát min­dig tovább lehet gondolni, fej­leszteni, és ez teszi .igazán iz­galmassá á'munÉátl tgy biztos, unatkozni rteVÜ ftig’ók’Ágy kis szójátékkal azt mondhatom: nem szomorkodom, hanem „szoborkodom”. Az tud emelkedni, aki másokat emel Az ezredforduló egyik legjelentősebb salgótarjáni személyiségére, Pál Józsefre emlékeztek „A valaha éltek mindig az utánuk jövőkben és azok emlékezetében léteznek, kelnek új életre, gazdagít­va a jelenkor értékterem­tő folyamatát.” Czinke Fe­renc gondolatával kezdte a Pál József emlékére né­hány napja rendezett konferencián mondott kö­szöntőjét Fekete Zsolt, a város alpolgármestere, A négy éve elhunyt író, po­litikus életművét számos előadó, pályatárs méltatta az eseményen, amely a régi temetőben koszorú­zással kezdődött. Salgótarján. Patakiné Kerner Edit és Sándor Zoltán tolmácsolá­sában elhangzott verseket hall­gatta meg az Apolló Centrumban tartott tanácskozás első percei­ben a közönség. Majd Gyetvainé Szorcsik Angéla a szervező Lélek- pendítők Társasága nevében kö­szöntötte a megjelenteket, köz­tük Pál József családját, írókat, pedagógusokat, diákokat. Mint mondta, az ezredforduló egyik legjelentősebb salgótarjáni sze­mélyisége szépirodalmi publiká­cióival 1973-tól van jelenaPalóc- föld folyóirat életében. 1977-től szerkesztője, 1989-től főszerkesz­tője a lapnak. A rendszerváltó po­litikus, országgyűlési képviselő többek közt alapítója volt a salgó­tarjáni Kassák Körnek, az Irodal­mi Parnasszusnak, a Szerdatár­saságnak. 1976-tól 1981-ig a Ba­lassi Bálint Megyei Könyvtár ál­tal szervezett Nógrád megyei ol­vasótáborokban „pendítette” a fiatalok lelkét. Amikor egyéb el­foglaltságai miatt már nem tu­dott vezetőként részt venni a tá­borokban, akkor is őrizte a lán­got. Tanácsaival, értékes gondo­lataival folyamatosan segítette és figyelemmel kísérte a munkát.- A Pál József életével és mun­kásságával foglalkozó konferen­cia egyszerre hely- és irodalom- történeti jelentőségű - fogalma­zott Gyetvainé Szorcsik Angéla, aki megköszönte a megrendezés­hez nyújtott támogatást a Nemze­ti Kulturális Alap Szépirodalom és Ismeretterjesztés Kollégiumá­nak, Salgótarján önkormányza­tának, valamint a szervezésben segítő civil szervezeteknek. Fekete Zsolt alpolgármester, méltatásában egyebek mellett azt is tolmácsolta: példaértékűnek tartja Pál József hosszú évtizedek alatt végzett munkáját, amelynek során kivételes felkészültséggel, műveltséggel hozzájárult a salgó­tarjáni kultúrtörténet maradan­dó értékeinek gyarapításához.- Mindannyiunk Pál Jóskája, a magyar irodalom és közélet kiemelkedő személyisége a szó legnemesebb értelmében alko­tóművész volt. Nógrád megye művészeti életének legjobb is- merőjeként az irodalom, az iro­dalmi hagyományok jeles mű­velője és közvetítője. Sokat tu­dunk róla, és mégis oly keveset. Kiismerhetetlen zseni volt, megbecsülés és szeretet övezte személyét a városban. Élete és életműve is közösségünk érde­keit szolgálta, ezért nekünk rendkívüli érték marad, és ér­tékké kell, hogy váljon a követ­kező nemzedékek számára is - hangsúlyozta Fekete Zsolt. S az író, politikus pályájának legjelentősebb vonásait kiemel­ve azzal folytatta: tevékenysé­gével hozzájárult az irodalmi élet fejlődéséhez, munkáit szá­mos helyi és országos lap kö­zölte, több kötetet szerkesztett, lektorált. Jelentős szerepe volt pályakezdő, helyi szerzők indu­lásában, az innen elszármazot­tak hazatalálásában. Biztatásá­nak köszönhetően számos új mű született. A rendszerváltást követően a megye országgyűlé­si képviselőjeként is sokat tett a megye és a város kulturális értékeinek gazdagításáért. Handó Péter író, költő szavai szerint Pál József kétséget kizáró­an szűkebb és tágabb környezetét igyekezett növelni folyton a szere­tet jegyében. Szolgálta mérhetet­len alázattal és tudással a hazáját, az embert és az emberiséget. Aki ismerte, bizonyára egyetért azzal, hogy bemutatni, felmutatni nála senki sem tudta egyetemesebb összefüggések nyelvén az értéke­inket. Nem csupán a művet, a művészt látta, hanem azt a helyet is, ahol állt. Ezzel a képességével soha nem hivalkodott - önmagá­val még kevésbé... Bizonyára tud­ta: az ember, ha önmagáért él, egyre kevesbedik, mindig máso­kat kell emelni, hogy maga is emelkedjen. A kisujjában volt a szónoklástan minden csínja-bín- ja. Szeretett a középpontban len­ni, bölcselkedni, amikor szólt, an­nak klasszikus íze volt, mélysége és magassága. írni is így írt, vagy csak ilyen, végletekig megmun­kált írást engedett ki a kezéből. A tanítvány szemével Dukay Nagy Ádám beszélt a mesterről, dr. Csongrády Béla közíró Művészet és közélet című előadásával mél­tatta Pál József életművét. A konferencia ezt követő ré­szében a közönség az irodalmi élet további neves képviselői­nek - Kőrössi P. József, Mizser Attila, Nagy Csilla, Madár János, Németh Péter Mikola, Kovács Bo­dor Sándor, Földi Péter, dr. Praznovszky Mihály, dr. Gréczi- Zsoldos Enikő, Miklóssy Endre - visszaemlékezéseit hallgatta meg. A rendezvény résztvevői kerekasztal-beszélgetésen is ki­fejtették gondolataikat. Gyetvainé Szorcsik Angéla . . szerint a konferencia hely- és irodalom- történeti jelentőségű • ...i* Élete és életműve is közösségünk érdekeit szolgálta - hangsúlyozta Fekete Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents