Nógrád Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 227-252. szám)
2015-10-19 / 242. szám
tehető a livek szama. A hazank félénél alig nagyobb országban kicsivel többen, mint 2 milliónyian élnek, ezek 60 százalékát sem teszik ki a lettek. Az oroszok a lakosság egyharmadát alkotják, a többiek ukránok, fehéroroszok, litvánok, lengyelek (és néhány lív). Az oroszokat „megszállóknak” tekintik, nem kaptak állampolgárságot, csak ha vizsgát tesznek lett nyelvből. Eddig a lettek tanultak oroszul, most az oroszok lettül. Hic tranzit glória mundi - így múlik el a világ dicsősége. A letteknek amúgy is ellentmondásos a viszonya a történelemmel: az első független Lettország végét a Molotov- Ribbentropp-paktum jelentette, területét a Szovjetuniónak adta, a náci Németország mint felszabadító hadsereg jelent meg 1941-ben. Ezt a „felszabadító” jelzőt persze azután nagyon megbánták a litvánok, de a szovjet uralmat még ennél is jobban utálták. 1990-ben az első adandó alkalommal kikiáltották függetlenségüket, de 2007-ig határvitájuk volt Oroszországgal. Az ország területe alföld, alig van nagyobb felszíni magaslatuk. A legmagasabb domb a 300 métert alig haladja meg. Végtelen erdők, mocsarak között vezetnek az utak. Fővárosa Riga, óvárosa a világörökség része. Brémaiak alapították, főleg németek lakták, tagja volt a Hanza- városok szövetségének, de tartozott a lengyel királysághoz, volt svéd érdekeltség is, majd Oroszország befolyása alá került. Rigában szép szecessziós házak szegélyezik az utcákat. Érdekességük, hogy nagyrészük Mikhail Eisensteinnek, a híres filmrendező édesapjának a tervei alapján készült. A várárokban most is víz folyik, a Daugava folyó mellékága. Szépen kialakított parkban kanyarog, sétautakkal, padokkal, bérelhető vízibicikli, de hajókázni is lehet rajta. Ha az óváros felé sétáltunk, vagy a Szabadság-emlékműhöz, vagy a Lőportoronyhoz bukkantunk ki. A hatalmas Szabadság-emlékmű az első független Lettország idején készült, egy Nagy Péter szobor helyére. A nőalak által tartott három csillag az ország három ősi részét, Kurzemét, Vidzemét, és Latgalét jelenti. Innen szinte nyílegyenesen mehetünk a Kalku ileán (ilea - utca lettül) a városházához. Nem is a városháza érdekes - bár szépen zenélő óra van rajta -, hanem a Feketefejűek háza. Itt laktak azok a nőüen céhtagok, akik a város védelmét látták el. 1344-ben épült, 1941-ben megsérült, mire a szovjetek utolsó szemig eltakarították a romokat. Riga 800 éves fennállása alkalmából újra felépítették 2001-ben. Mögötte magasodik a Szent Péter és Pál templom. Az utcák kanyargósak, a terek egyformán tele napernyővel védett éttermekkel! Sok szép raktárház maradt meg, egyszerűbbek és díszesebbek. A legszebbnek a SzL Jakab templom melletti „három nővér” házakat találtam. A dóm tetején hatalmas kakas jelzi, hogy Rigában az evangélikus vallás a vezető. A dóm mögött aranyos szobor áll: a Brémai muzsikusok, a testvérváros Bréma ajándéka. Szemben nyílik a János udvar, egy kis átjáró a Kaleju ileába. Aranyos zeg-zugok, vízipipás teázó, parkoló autók - hotel is van itt -, és állandó nagy gyalogosforgalom. A vár két intézményt is magába foglal: itt van a Nemzeti Múzeum és a köz- társasági elnök lakóhelye. Nincs nagy felhajtás: két őr vigyáz a bejáratnál. Ugyanennyire közvetlen a parlament épülete is a Szt. Jakab templom mellett. Az 1-es busz visz ki a rigai skanzenhez. Árnyas fasorban sétálhatunk el a bejáratig. A skanzen fenyőerdőben épült, kivételesen nem asztal simasá- gú, hanem kis homokdombok tarkítják. A házak farönkökből épültek, a melléképületek is. Általában minden fából készült: templom, méhkas, nyári konyha, villa, borona, stb. Berendezésük szegényes, szőtteseik, lenvásznaik gyönyörűségesek. A sarokpadok, ‘asztalok, általában a szoba elrendezése hasonlít a mi paraszti hagyományainkhoz, csak lényegesen egyszerűbb. Riga óvárosa, belvárosa kellemes: itt ugyan nincs tenger, a folyó egyik oldalán van igazából a város döntő többsége, a másik inkább ligetes, fás rész. Hát lehet itt nem jól éreznie magát az embernek...? A 19. és a 20. század fordulóján kiépült szecessziós épület- együtteseinek hangsúlya miatt Rigát hívják az Art Nouveau városának is. A legjobb talán június hónapra, a fehér éjszakák idejére időzíteni az utazást, de júliusban és augusztusban is kellemes időben lehet részünk. Az élettől nyüzsgő főváros lüktető éjszakai életével, macskaköves utcáival és lenyűgöző szecessziós épületeivel Kelet- Európa egyik legérdekesebb városa. A Balti-tenger partján, a Daugava-folyó torkolatánál elterülő Riga a Baltikum legnagyobb városa, gazdasági és kulturális központja, egyben Lettország fővárosa. Az egykori Hansa város, a Baltikum-legna-. gyobb kereskedelmi központja volt, történelme során volt svéd, lengyel, orosz, német és szovjet fennhatóság alatt is. Történelmi belvárosa valódi ékszerdoboz az ideérkező turisták számára, óvárosa szerepel az UNESCO vi- lágörökségi listáján is. Riga. Lettország csak a XX. században lett független, korábban a német Kard testvérek Lovagrend uralma alatt állt, majd Oroszország befolyása alá ke rült. Korábban Llvónia néven emlegették ezt a területet, mert lakói a lívek voltak, egy finnugor népcsoport, mely mára csaknem teljesen eltűnt. Egyes kutatók szerint 20, mások szerint 200 főre V * 1 « I V S A ^ 1 ML 1 8. ^ Jsk V, ’ |k JjgraL . Ml fj ft. * ffc* \ ' ^11 Á Í jL * ,1, A> t f^B m H ^V f i ^ A ^ 1 1Bj&S
