Nógrád Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 201-226. szám)
2015-09-05 / 205. szám
Úgy alakult, hogy a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület azon a napon - augusztus 29-én - tartotta ünnepi összejövetelét, amelyen 1840-ben, tehát éppen 175 évvel ezelőtt a Magyar Tudóstársaság nagygyűlésén a Nemzeti Casinóban Vállas Antal rendes tag először mutatta be a Dagourre-féle képrögzítés! eljárással készült két felvételét a Dunáról illetve a királyi várról. A dagourretípia fénysugarak segítségével volt képes maradandó képet alkotni egy ezüstözött rézlemezen, amelyet a megvilágítás előtt fényézékennyé tettek. A korszakalkotó eseményről a kulturális kormányzat döntése értelmében 2003 óta a magyar fotográfia napja címén emlékeznek meg a leginkább érintettek. A fotósokat tömörítő Nógrád megyei egyesület az idén is - az előző évekhez hasonlóan - gazdag programot tervezett illetve realizál e naphoz kötődően. A fentebb említett, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban tartott rendezvény keretében azonos időben két kiállítást is nyitottak. Egyrészt a nyilvánosság elé került Kovács Istvánná Maczkó Ilona „Életmű” című bemutatója, másrészt az a válogatás, amelyet a „Fény és árnyék” című pályázatra beküldött, elfogadott, díjazott fotókból állítottak össze. Megnyitóbeszédet Homoga József, a fotóklub egyesület elnöke mondott. Bevezetőjében - az alkalomhoz illően - méltatta Vállas Antal kezdeményezését, amely Magyarországon is lehetővé tette - és teszi azóta is - hogy az események írásos rögzítése kiegészüljön hihetőbb, látványosabb, szemléletesebb megörökítésével. Merthogy némi túlzással - mint egy ismeretlen gondolkodó fogalmazott - egy kép többet ér ezer szónál. Manapság a digitális technika jóvoltából sok-sok millió ember fényképez s próbálja dokumentálni az élete fontos, meghatározó történéseit, pülanatait - mondta Homoga József. Lényegében ezt tette évtizedeken át - de hivatásszerűen, műtermi fényképészként, az utánpótlás oktatójaként, a síküveggyár laboratóriumának fotósaként - társuk, Kovácsné Maczkó Ilona is, aki nem kevesebb mint negyvenhat éve tagja az ötvenegy esztendeje működő fotóklubnak. Sokoldalú munkásságát, sikeres pályafutását ismerte el a szakmai közösség „Életműdíjjal”, amely az egyesület januári közgyűlésén került átadásra. Ennek folyománya a jelenlegi - a klubon belüli 460. - kiállítás, amelynek középpontjában az ember illetve a természet áll. Akkor is, amikor a fotográfus felidézi a közös kirándulások, utazások emlékeit, akkor is, amikor jeles költők (Nagy László, Ratkó József, Reményik Sándor) verseit mintegy illusztrálja képeivel, akkor is, amikor tiszteletét fejezi ki a vasutasoknak, akkor is , amikor id. Szabó István szobrászművész alakját, néhány művét jeleníti meg s akkor is, amikor szimbolikusan fogalmaz (például a „Don Quijote” vagy a „Búcsúzás” című kepek eseteben) vagy a gyermekkori mesevilágot eleveníti meg a saját szövegével („Mese a fába zárt manóról”, „Mese az öreg kő- teknőcről”) harmonikusan összehangolt felvételein. Megrázó, ahogyan a zagyvapálfalvai üveggyár romjait megörökíti a „Gyársirató” című képein. Homoga József mielőtt átadta a kiállítás emléklapját Kovácsné Maczkó Ilonának, Henri Cartier-Bresson huszadik századi francia fotóművészre utalt, aki szerint,M fényképezés az élet egyik formája". Az elismerést a „játszótársaknak" a kiállító nevében leánya, Kovács Anna - aki szintén fotózik is - köszönte meg annak a gondolatnak a szellemében, amelyet édesanyja oda is írt a nagy műgonddal tálalt, átgondoltan szerkesztett kiállítás indító képeihez: „Életem egyik legnagyobb ajándéka a fotóklubban eltöltött idő. ” Kovács Anna elmondta Kiss Judit Ágnes a „Szó” című versét is, amelyik a líra nyelvén magyarázza a hűséget a hazához, egymáshoz, a művészetekhez: „...De van még, ki zenét szerez, /És színházat csinál, / Szeret és harcol semmiért, / Mert másként nem tehet / Hogy itt vagy, erőt ad nekik, / S ők itt vannak veled.” Homoga József értékelte az általuk meghirdetett „Fény és árnyék” című tematikus pályázatot is, amelyre - mint Juhászáé Kuris Judit klubtag összekötő szövegéből kiderült - tizenkét fő százhetvennégy digitális fotót küldött be. Ezekből - a háromtagú zsűri javaslatára - negyvenegy alkotást állítottak ki a művelődési központ „Előtér Galériá”- jában. A fotóklub elnöke szerint a tematika megválasztása ezúttal telitalálatnak bizonyult, a rosszkedvet nem ismerő pályázók - dacolva minden körülménnyel, kivárva a megfelelő pillanatot - ismét megtalálták, meglátták az életben, a valóságban a szépet, az egyszerit, a meg- ismételhetetlent, nem féltek az árnyéktól sem, hiszen - mint egy mondás tartja - annak közelében valahol ragyog a fény. Homoga József különdíjat adott át Szeberényi Andrásnak, Kacsák Jánosáénak, Berendi Tibornak és Bodrogi Lászlónénak. A pályázat harmadik díját Bodrogi László, a másodikat Bakos Béla Márk kapta meg, az első díjat H. Tóth Ilona vehette át. Mindhármuk gyűjteménye egy-egy szép serleggel gazdagodott. Az ünnepi rendezvény hangulatát, színvonalát Barabásné Morvái Tünde zenetanár és Holes Éva Csilla, a Váci Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény növendéke emelte fuvolajátékával. Műsorukon ír és skót népdalok, valamint barokk táncok szerepeltek. Szép kegyeleti gesztusnak, az elődök megbecsülésének bizonyult, hogy a magyar fotográfia napja tiszteletére rendezett előtéri kiállításon arcképes tablón jelenítették meg az alapítókat, egykori klubtársakat. Az elmúlt évtizedek, évek során az alábbi kiemelkedő személyiségek távoztak az élők sorából: Palócz Imre, Koós Pál, Répás István, Kleibán Ernő, Angyal Barnabás, Környei Béla,, Varga István, Kirisics Lajos, Veres Mihály, Brunczel Tibor, Brunczelné Kátay Katalin, Ispán Béla, Lantos István és az idén Borsovitz László. Mind az egyéni, mind a kollektív kiállítás jól reprezentálja nemcsak az alkotók egyéni tehetségét, képességeit, hanem a fotóklubban folyó színvonalas szakmai munkát is. Mindkét bemutató méltónak bizonyult az ünnepi alkalomhoz és a magyar fotográfia napja alkalmából rendezett többi fotótárlattal együtt joggal tart igényt a nagyközönségfigyelmére, érdeklődésére is. Csongrády Béla Fúvószene Borsodban A közelmúltban - augusztus 22- én és 23-án - tartották’Borsod megyében sajószentpéteri székhellyel a bányász fúvószenekarok országos találkozóját, amelyen a salgótarjáni Bányász-Kohász Fúvószenekar is képviselte a nógrádi megyeszékhelyen messzi múltra viszta salgótarjáni Bányász-Kohász Fúvószenekar Kövesdi Krisztián vezényletével Kazincbarcikán is ízelítőt adott tudásából szavezethető tradíciókat. A dokumentumok szerint ugyanis 1879-ben - tehát 136 évvel ezelőtt - alakult meg az acélgyári fúvószenekar, amelyet a mai - 2014-ben létrejött - formáció is elődjeként tisztel, annál is inkább, mert a zenetanárokkal, fiatal muzsikusokkal kiegészített Bányász-Kohász Fúvószenekart napjainkban a Kohász Művelődési Központ Egyesület működteti. A találkozó látványos felvonulással kezdődött, amelyet nem kis mértékben színesítettek a mindig közönségkedvenc ma- zsorett csoportok is. Az ünnepélyes megnyitón a magyar himnusz elhangzását követően dr. Faragó Péter a vendéglátó város, Sajószentpéter polgármestere köszöntötte a résztvevőket, az érdeklődőket, majd Németh Éva, a Bányász Kulturális Szövetség elnöke mondta el gondolatait. Kiemelte a rendezvény szerepét a fián karnagy vezetésével. Ezt követően egy környékbeli egykori bányásztelepülésen, Parasznyán szórakoztatták a közönséget. A találkozó második napján először Kazincbarcikán - az együttes szálláshelyén - a gyöngyösi zenekarral adtak közös műsort, majd Miskolcra illetve Tapolcára, a nevezetes fürdőhelyre utaztak. Utóbbi helyszínen részesei voltak a kellemes hangulatú zenés, táncos felvonulásnak majd a szép promenádon, a Barabits-sétányon az összevont térzenének. A zenésztalálkozó a bányászhimnusz akkordjaival ért véget. A salgótarjáni Bányász-Kohász Fúvószenekar nem először kapott meghívást a borsodi rendezvényre és az idei színvonalas szereplése alapján minden bizonnyal a következő években is képviselheti majd a nógrádi bányász kulturális hagyományokat, a hajdanán virágzott fúvószenei kultúrát. c „Életmű” a fotográfia napján Kovács Istvanne Maczkó Ilona nevéhez fűződik a fotóklub 460. kiállítása bányászhagyományok ápolásában, szólt közösségformáló funkciójáról és arról az áldozatkész munkáról, amelyet a zenekarok tagjai végeznek. A Korona Vendéglő előtti téren tartott gálakoncerten természetesen a salgótarjániak is felléptek Kövesdi Krisz-