Nógrád Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 201-226. szám)
2015-09-30 / 226. szám
Szőlő- és borünnep a Mátraalján A több évtizedes múltra visszatekintő pásztói szüreti rendezvény idén nemhogy elmaradt - mert a városban erről is beszéltek- hanem a szokásos egynapos vidámság ezúttal kettő, illetve még egy(!) „Csakazértis szüreti” nevet viselő, a Magyar Szentek Általános Iskola diákjai, óvodásai részére hét közben lebonyolított rendezvénnyel bővült. Amíg szombaton a rossz idő miatt a Romkertből bekerültek a programok a művelődési házba, addig vasárnap már esőmentes időben új kisbíróval vette kezdetét a felvonulás. Czimer Z. József Pásztó. A múlt szombaton, zuhogó esőben vette kezdetét a „Szüreti családi délután” rendezvénye. Az időjárás miatt a még délelőttre meghirdetett szüreti futam szabadidős futás-kocogás elmaradt, de az előzetesen a Romkertbe meghirdetett népi játékok fesztiválja is bekerült a közeli művelődési házba. Itt Farkas Attila, Pásztó alpolgármestere köszöntötte a részvevőket, miközben mondandójában felelevenítette a népi fajátékok történetét. Ezt követően a helyi gyermekközösségek nagy sikert aratott szüretköszöntő műsort adtak, majd a szülők kíséretében az óvodás és kisiskolás gyermekek birtokukba vehették, kipróbálhatták a 35 nagyméretű népi történelmi játékot. A legnépszerűbb közülük a kézzel hajtott fahinta, a koronázó trónszék volt, de lehetett itt hordót húzni, fakardozni, falécen lavírozni vagy éppen fadongával harcolni. A nagyterem egyik sarkában kapott bemutatkozási lehetőséget a néhány éve a városban egyéni vállalkozásban megnyitott Ciróka családi napközi bölcsődéje is. Az aulában ezúttal logikai fa és műanyag játékok, valamint kézműidén már új kisbíró, Sándor Béla dobolta ki a város híreit vés játszóház várta az érdeklődőket. A gyermekek, illetve az óvodai közösségek számára előzetesen meghirdetett madárijesztő-szépségversenyre tucatnyi pályamű érkezett, amelyeket a művelődési házba való belépéskor minden érdeklődő megtekinthetett. A színpadi műsor zárását követően a rendezvény főszervezője, PrezenszkiPiroska felkérte Farkas Attilát, Czagáné Tamás Tündét, a Nógrád megye közgyűlés tagját, valamint a helyi óvodák képviselőit a pályamunkák elbírálására. A szavazatok összegzése után kiderült: a legjobban sikerült madárijesztőt a Százszorszép óvoda Nárcisz csoportja készítette el, mögöttük a Hétpettyes óvoda, illetve Zsigmond Király Általános Iskola ügyes kezű gyermekei végeztek. A nap programja DJ Valentin - Kummer nagysikerű szüreti disco partyjával zárult. Vasárnap tartották meg a XI. Szőlő- és borünnepet, amely a már harminc- egyedik alkalommal megtartott szüreti felvonulással egészült ki. Az esemény a Szent Lőrinc templomban tartott szentmisével vette kezdetét, majd délután Horváth István tanár és Prezenszki Piroska főszervezők a rendőrségi biztosítás mellett útjukra indították az igen látványosra sikeredett szüreti felvonulást. Idén már új kisbíró, Sándor Béla dobolta ki Pásztó „érdekes” híreit. A szüreti menet élén tucatnyi fiatal lovas haladt, majd lányok és a fiúk csapata saroglyá- ra rakva vitte körbe a városon az új szőlőt. A menet első lovas fogatán kapott helyett a kisbíró. Őket Hugyecz János Nagymező utcai lovas fogatos követte, akinél illusztris vendégek, mások mellett Becsó Zsolt országgyűlési képviselő, Skuczi Nándor, a Nógrád megyei közgyűlés elnöke és Péntek László, Pásztó majdani új testvértelepülése, az erdélyi Körösfő község alpolgármestere foglalt helyet. A város polgármestere, Dömsödi Gábor nem tudott részt venni az idei pásztói rendezvényen, így az újbort a menetből olykor-olykor kiválva a város képviselő-testületének két tanácsnoka, Plecskó Péter és Káposzta Csaba kínálta az út mentén állóknak. A majd kétszáz méteres sorban - a lovas foga- tosok mellett - gyalogosan vidám pásztói, csécsei, hasznosi, mátrakeresztesi hagyományőrző csoportok egészítették ki az ünnepi menetet. A szüreti felvonulás jó másfélórás városi körút után érkezett vissza a Romkertbe, ahol a kisbíró ismét közhírré tette pletykákkal is fűszerezett mondandóját, majd a színpadon a hagyományőrző csoportok színvonalas műsorára került sor. A továbbiakban a Karida hastánccsoport, illetve a Bigger Dance Crew táncosai bűvölték el a szabadtéri színpad időközben már zsúfolásig megtelt nézőterét. Az idei pásztói szőlő- és borünnep sztárvendége, a Dolly Roll Show előadása előtt sokak meglepetésére a műsorvezető megkérte a jelenlévőket, hogy a zenei műsor idejére kapcsolják ki a videofilm-felvevőiket és a fényképezőgépeket. A helyszínen lévő sajtosok, fotósok, illetve mindenki más, aki csupán csak szerette volna kedvencét megörökíteni, értetlenkedve állt a szokatlan kérés előtt. Alig ment le két zeneszám, amikor a színpadról újabb tájékoztatást kaptak a nézők: mégis lehet fotózni, videózni hang- és képfelvételt készíteni. Ekkor azonban már többen maradtak az eredeti „tiltás” mellett... A rendezvény végül bállal zárult. A Romkertben egyébként egész nap többek között helyi termékek vására, Csépe István pásztói, illetve Telek Androp salgótarjáni borászok borkóstolója várta a felnőtteket, a gyermekeket pedig a késő estig nyitva tartó vidámpark. Bár az esős időjárás sokakat eltántorított attól, hogy kimozduljanak otthonról, a rétsági művelődési központban rendezett egészségnapon több tucatnyian vettek részt a különböző vizsgálatokon és eseményeken. H. H.-Sz. B. Rétság. a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet munkatársai egy uniós pályázat keretében indulnak el hétvégenként nyugat-nógrádi körútra. így lényegében „házhoz megy” az egészségügy, azaz otthonról csupán pár száz méteres séta megtételét követően ingyen végezhetik el a különböző vizsgálatokat, hallgathatnak meg az emberek életmód-előadást, vagy életviteli tanácsadást. Az egészségnap során az érkezőt az aulában fogadták az orvosok és a nővérek, megmérték a vérnyomását, ellenőrizték a vércukorszintjét, felmérő lapokat tölthetett ki, mennyire él és táplálkozik egészségesen. A szomszédos kisteremben pszichológus és pszichiáter beszélgetett a betérővel, lelki problémákat orvosoltak, magatartási, mentális zavarokra, kellemetlenségekre igyekeztek magyarázatot adni. Míg a szülők a szakemberekkel a konzultáltak, a gyerekek számára is akadtak érdekes programok, mint például lufihajtogatás, arcfestés, az Astoria duó pedig gyermekdalokkal és közismert slágerekkel kedveskedett. A büféasztalon egészséges ételekből válogathattak a résztvevők, aki pedig végigjárta a különböző állomásokat, zárásként finom gulyást „lakmározhatott”. A színházteremben különböző ismeretterjesztő előadások voltak, így többek között ülve végezhető gyógytorna-gyakorlatokat végezhettek az érdeklődők, a dietetikus szakember pedig azt taglalta, miből mennyit, milyen mértékkel érdemes enni, hogy megőrizzük egészségünket. A kórházi munkatársak „túrájának” következő helyszíne Romhány lesz. Ha felépül végül a házunk...! Ahogy írom e sorokat, arra az icipici házra gondolok, ahol több mint háromnegyed évszázada láttam meg a napvilágot, illetve arra is, hogy a valamikori házak a roma vályogvetők keze nyomán milyen módon születtek az épületek. írásomat a magyarországi cigány vándoriparosok életét bemutató közelmúltbeli pásztói múzeumi kiállítás inspirálta. Az túlzás, hogy életem során a vándoriparosok munkáját megismerhettem, de az igaz, hogy gyerekként a közelükben sokat lábatlankodtam, és fürkésztem hogyan lesz például a sárból „tégla”. Emellett életem első húsz esztendeje úgy telt el, hogy e mesterségeket űzők becsületes munkájára kisfalumnak, Kishartyánnak, sőt családomnak is nagy szüksége volt. A hagyományos cigánymesterségek (drótostót, fakanálkészítő, teknővájó, kovács, kosárfonó, vályogvető) -jószerivel a szegkovácsokat kivéve - az ötvenes években, döntően az ipari fejlődés következtében megszűntek. A tömeges iparcikkgyártás lassan fölemésztette, fölöslegessé tette munkájukat, sőt a század végére e mesterségeknek csak hírmondója maradt. Az elfeledett tevékenységek ma csak múzeumi bemutatók, szakkönyvek tárgyai mégis tán’nem érdektelen az életünk részét képező valaha volt mesterségeket bemutatni. Emlékeim szerint a kő zeli településeken élő roma családok egyike-má- sika művelte is őket, s ezért talán rajtam kívül mások is jó szívvel gondolnak munkájukra. Községünkben akkor nem éltek romák, de a szomszédból rendszeresen jöttek kisebb-nagyobb munkák végzésére, és persze kéregetni is. Sokukat név szerint ismertünk, és jó szívvel mondom, hogy a két népcsoport között soha semmilyen békétlenség nem volt. Mind a helyiek, mind a romák kellő tisztelettel és megértéssel viseltettek egymás iránt. És visszatérve kicsi házunkra, amely születésem előtt épült: két kis helyiségből, konyhából és szobából állt (tégla alakú és 38 négyzetméteres volt). Heten laktunk benne, mint a gonoszok. Vályogból készült. Télen meleg, nyáron hűvös volt. A falunkban akkor még jó néhány vert (döngölt) falazású ház is volt, de a 19. század végétől, a legtöbb házat és a gazdasági épületeket is már vályogból húzták fel. A vályog pelyvás sárból, vályogvetővel készített, szárított agyagtégla. Elsősorban a paraszti réteg és a szegény emberek építőanyaga volt. A jómódúak, a tehetősebbek már egy évszázada égetett téglával építkeztek. Az 50-es évektől a tégla, a kő és a cement (beton) vált általános építési anyaggá. De addig, sőt még napjainkban is, vagy ha úgy tetszik a szociális lakásépítéseknél, a vályog ismét építési anyaggá lett. Készítéséhez az agyagos fold volta legmegfelelőbb, amelyet legtöbbször a falun kívüli szikes mély és nedves területeken találtak meg. Előfordult, hogy megfelelő alapanyag az építkezés helyszínén is volt, akkor ott helyben készült el. Mivel a vályogtéglákat a napocska szárította készre, így „vetésük” mindig nyáridőre esett. A munkák előtt vízfogót, gödröt ástak, amelybe a tavaszi esőt és a talajvizet is megfogták, s ezután a vályogvetés elkezdődhetett. Ehhez agyagos földet ástak, ásóval pici darabokra vágták, vízzel jól lelocsolták, majd az így nyert sarat behintették szalmával, pelyvával és törekkel is. Az egész anyagot többször át(be)kapálták és rövid időre - egyszusz- szanásnyira - állni hagyták, majd megtaposták. A sárdagasztást a vályogvetés követte. A sarat a megvizezett és pelyvával behintett - fából készített - vetőbe (formázóba) gyömöszölték, s ezután a vetőhelyre húzták. Ott kivetették (sorba vágták), egy hétig szikkadni hagyták, és később oldalukra fordították. A kiszikkadt vályogot hézagoson, „széljárta módon” egymás mellé rakták (gúlázták, kazlazták), majd az építés helyére szállították. A vályogvető romák munkája, mestersége, amely egyben a magyar örökség része is - mint a vázlatos ismertetésből is kiderül - bizony nem volt könnyű. Az időjárás, különösen a nyári esfr zések miatt előfordult, hogy egyes munkákat újra kellett kezdeniük, de nem adták fel, ...majd felépült végül a házunk! Bartos József 4 I Egészségnap Rétságon Az aulában vérnyomásmérés és vércukorsiint-ellenőrzés is volt Népi fajátékok is várták a gyermeksereget
