Nógrád Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 201-226. szám)
2015-09-28 / 224. szám
Három nemzet hangszerei szólaltak meg (Folytatás az 1. oldalról) Klenóc/Salgótarján/Mihálygerge/Ulcfalva. Ezen a négy településen tartották meg a hagyományoknak megfelelően, azaz szeptember utolsó hétvégéjén a XV. Különleges Hangszerek Nemzetközi Találkozóját A jubileumi eseménynek a pénteki nyitóhangversenye az előző évekhez hasonlóan most is Klenócon (Klenovec), Mihály-gerge szlovákiai testvértelepülésén volt. A fesztiválhoz idén első alkalommal csatlakozott a Besztercei Vigadalom elnevezésű folklórrendezvény, amit a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Ön- kormányzat szervezett meg a salgótarjáni Beszterce-lakótelepen péntek délután. Itt a vendégek egyebek mellett megtekinthették a szlovák és magyar hagyomány- őrző egyesületek néptánc bemutatóját, valamint részt vehettek a zenekarok koncertjein is. A szombati események Mihálygergén, a művelődési ház udvarán már reggel megkezdődtek, ugyanis ekkor indult a nemzetközi főzőverseny, amelyre tizenkét csapat nevezett, s az volt a különlegessége, hogy mindenkinek más fogást kellett elkészítenie. így az ínyencek egyebek mellett megkóstolhatták a birkapörköltet, a babgulyást, a káposztalevest, a halászlét, a marhalábszárpörköltet, a füstölt tarjás káposztát és az egészben sült malacot is. A gasztronómia vetélkedővel egy időben megnyitották az érdeklődők számára a helyi alkotók műveiből készített kiállítást, a mihálygergei földeken megtermett termények bemutatóját, a sütemény- és a trófeatárlatot is. Ezt követően a rendezvény a pálinkaversenyre nevezett párlatok elbírálásával folytatódott, amelyen eldöntötték kié a legjobb pálinka. A megmérettetések eredmény- hirdetése után a folklór került a középpontba, ugyanis az ebédet követően bemutatkoztak a különleges hangszerek. A vendégek megcsodálhatták a magyar citera, cimbalom, szájharmonika, tárogató, a szlovák duda, fujera, gombos harmonika, a lengyel hegyi hegedű és hegyi kürt hangját Mindezek után következett a folklór műsor, amelyben közreműködtek a helyi, a szlovák és a lengyel hagyományőrző egyesületek, zenekarok, valamint színvonalas operett-előadást tartottak a besztercebányai színház művészei is. A szombati napot a jó hangulatú jubileumi bál zárta. A háromnapos rendezvénysorozat végül vasárnap délelőtt fejeződött be Lucfalván, ahol az evangélikus templomban tartották meg a tradicionális záróhangversenyt, amelyen ismét megszólaltak a szombaton bemutatkozott különleges hangszerek. (SzA.) Hogyan készül a kézműves fakanál? A Kövecses-patak völgyében van egy falu, amelyik alapítása óta kézművességből, kiemelten erdei termékekből élt. A fakanál készítése azonban elsődleges volt, s az egész országot ellátták ezzel a minden konyhában nélkülözhetetlen termékkel. Pásztó/Mátrakeresztes. Napj a- inkban is élő kisiparnak számít, hiszen generációról generációra öröklődik a mesterség. Természetesen a most működő műhelyek már gépesítettek. A kézi fakanálkészítés teljes folyamatáról szóló tudás és eszköztár azonban jelenleg is megtalálható, s hagyományőrzőik arra törekednek, hogy a fiatal korosztály számára is továbbadják e szép mesterséget. A legnagyobb mennyiségben főzőkanalakat gyártottak. A nógrádikum kincsei közé sorolhatjuk ez év szeptemberétől a mátrakeresztesi fakanálkészítés hagyományát. A kanakészítéshez az erdészettől vásárolták a faanyagot, ami kizárólag frissen kivágott nyers bükkfa lehetetett. Ezt hosszú gömbfa formájában lovas kocsival szállították haza, majd kávás fűrésszel fűrészelő bakon vágták méretre a készítendő fakanál hosszának megfelelően, 15 centistől akár egy méteresig. Evőkanalakat is készítettek, de azokat puha fából (például hársfa) kellett faragni. Ehhez nem kellett bak, csak szekerce. Az evőkanalak fejét kis kapircs nevű szerszámmal készítették. Többnyire egy méretű kanalat gyártottak egyszerre nagyobb mennyiségben, vagy amilyet kiadott a fa. Mindig a fa legvastagabb részét kezdték feldolgozni, úgy haladtak az egyre kisebb részek, nagyobbtól a kisebb kanál, - a fa hónalja - felé. . A gömbfákat szekerce és bunkó segítségével felhasították. Ez úgy történt, hogy a gömbfát tuskó- ra helyezték, a természetes hasadásba beleütötték a szekercét és a szekerce fejét ütötték fabunkóval. Nem volt a bükkfa gáncsos, jól hasad! A nyers bükkfa sokszor olyan nedves volt, hogy hasadáskor csöpögött a leve. Amikor felhasogatták, utána következett a lapolás. A lapolás azt jelentette, hogy vékonyították a hasított deszkát: szekercével lefaragták róla, ami nem odavaló. Utána vonókéssel is vékonyították, hogy kicsit simább legyen. Utána rá tudták tenni a modlát: ez a fakanál mintája. Rátették a meglapolt deszkára és tintaceruzával körberajzolták. Ezután következett a fűrészelés, ácsfűrésszel. Kétféle fűrészt használtak hozzá: a szárvágó és a kanyarító fűrészt. A szárvágót a kanál nyelének, míg a kanyarító fűrészt a nyakának a kialakításához használták. A kanyarítást követte a nagyolás, ami a kanál fejének szekercével történő vékonyításit jelentette. A nagyolást azért használták, hogy könnyebb legyen a fejét húzni a kanának. Vékonyították a fejrészt, hogy könnyebb legyen a húzókéssel kifaragni. Tőkére támasztották a kanalat, fogták a kis szekercét és úgy nagyolták. A szárhúzás és a fejhúzás volt a következő lépés. Ez már a húzóbakon történt. Eszköze az egyenes kés, más néven kézvonó. Egyenes késsel gömbölyűre húzták, utána a fejét formálták ugyanazzal a késsel. Ezt ugyanaz az ember csinálta, nem kellett sem bakot, sem kést váltani, egy munkának számított. A kerekítés a fej formálása, ez a kerekítőkéssel ment. Ez egy 20 centi hosszú, egyenes kés volt. A faragó először maga felé kerekítette a kanalat, utána megfordította, úgy kerekítette körbe. Ezt követte az ásás: a kerekítés után befogták az ásóbakba a kanál szárát, úgy munkálták meg ásókéssel. (Azaz, mélyítették a fakanál fejét.) Ez, mikor megvolt, utána tették fel a masinára rakott szárítórácsra, egy lemezkályha, csikómasina fölé. Ezen két-három óra alatt kiszáradt Amikor kiszáradt a masinán, akkor a fejét és a szárát meg kellett kapamiUtána következett a suholás, a csiszolás). Smídlivel, azaz csiszolópapírral suholták. Utána mehetett a fakanál eladásra. Nem csak a mátra- keresztesiek számára jelentős a fakanálkészítés, hanem országosan is fontos, hiszen Keresztes az egyetlen falu, ahol a „fakana megkészül”. A mai napig készítik, de 1962 után a műhelyeket gépesítették. Büszkék vagyunk arra, hogy a fakanál bekerült Nógrád megye értéktárába és nógrádikum kü- löndíjat kapott! A Mátrakeresztesi Hagyományőrző Egyesület tagjai
