Nógrád Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 201-226. szám)

2015-09-19 / 217. szám

„Nógrádi ízek” Amerikában Tizenhármán fogalmazhatják most meg az ismert mondóka modorában, hogy „Amerikából jöttünk, mestersé­günk címere”: néptáncos, koreográfus, táncoktató. Konkrétan fogalmazva ez azt jelenti, hogy a salgótarjáni székhelyű, az idén éppen negyvenesztendős Nógrád Táncegyüttes hat párosa, illetve Szabó János művészeti vezető a közelmúltban érkezett haza az Amerikai Egyesület Ál­lamokból szűk egy hónapos, több ne­mes kihívás, küldetés jegyében szerve­zett nagy utazásról. A táncosok jelentős szerephez jutottak a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség, jubileumi - II. Rá­kóczi Ferenc korát felidéző - táborában a New York állambeli Fillmore-ban: mintegy hétszáz gyermeket, magyar anyanyelvű fiatalt ismertettek meg olyan népszokásokkal, -hagyományok­kal, -táncokkal, amelyeket a tanítványok és mestereik a tíznapos felkészülés vé­gén az Esze Tamás menyegzője néven megrendezett program keretében mu­lata pedig önmagáért beszélt. A tíznapos kurzus minden eleme, mozzanata mind tartalmában, mind külsőségeiben egy történelmi időutazás élményével járt. A csúcspontot jelentő szimbolikus esküvő­re nagyon készült minden - a különbö­ző korabeli városok nevét (Eperjes, Kas­sa, Késmárk, Munkács, Ungvár stb.) vi­selő - altábor. Az összeházasulandók mellett a kornak és az alkalomnak meg­felelő öltözetben megjelentek az öröm­szülők, násznagyok is. Esze Tamás me­nyegzőjén a vőfély a nógrádos Husvéth Csaba volt. Egy evangélikus lelkész fel­vállalta az esketést, annak ellenére, hogy tréfás kérdések - például megígéred-e, hogy felvarrod-e férjednek a jelvényt - sorát kellett feltennie. (Érdekes, hogy a menyasszonyt, vőlegényt játszók egy hét­tel később a valóságban tényleg összekö­tötték a sorsukat.) A városokat szimboli­záló altáborok ajándéka az ifjú párnak az a tánc volt, amelyet a felkészülés során egy-egy nógrádi táncospár vezetésével „Nogrados szerelésben" a fillmore-i cserkésztáborban A philadelphiai Magyar Tanyan is nagy sikert arattak népi kultúránk ..követei tattak be. Nem kevésbé volt fontos szá­mukra az az öt fellépés sem, amellyel különböző városokban - Clevelandben és Washingtonban az egyetemen, New Yorkban a Magyar Házban, Philadelphi­ában a Magyar Tanyán, Kennywood-ban pedig a vidám parkban - kedveskedtek az amerikai magyaroknak. A „Nógrád ízek” című egyórás műsoruk - a Zobor- és Mátra-vidéki, garami, Ipoly-menti, kalotaszegi, boncidai, gömöri táncokkal és Szabó János énekszámaival - minde­nütt osztatlan, mondhatni fergeteges si­kert aratott. Clevelandban - az amerikai magyarság központjában - három nap­pal korábban elfogytak a jegyek s mint­egy kétszázötven fős közönség jött ösz- sze. Úgy tűnt, hogy még nagyobb termet is meg tudtak volna tölteni érdeklődők­kel. Az együttes tagjai amerikai turné­juk során azon túl, hogy népszerűsítet­ték a magyar folklórt szélesebb értelem­ben kultúrát, sokat tettek annak érdeké­ben is, hogy a tengeren túl megismerjék Nógrád illetve Salgótarján nevét. Szabó János elmondta, hogy őt sze­mély szerint csaknem két évtizedes kap­csolatok fűzik meghívóikhoz, vendéglá­tóikhoz. így az amerikai születésű, de kisterenyei gyökerekkel rendelkező Pigniczki Eszterhez és férjéhez Szentki­rályi Endréhez, fiaikhoz Endréhez és Pál­hoz, valamint a Clevelandi Regős Cso­porthoz. Először 2008-ban igyekezett megtanítani a felnövekvő generációknak a néptánc alapelemeit, 2013-ban pedig két alkalommal is átrepülte az óceánt, hogy az ottani magyar gyerekeket oktas­sa. Nyilván tetszett a munkája s ezért kérték meg, hogy 2015 nyarán tíz táncos­sal működjenek közre a szép természe­ti környezetű fillmore-i táborban. Mikor kiderült, hogy több mint hétszáz cser­késznek kell feszített tempójú, intenzív foglalkozásokat tartani, felemelték a lét­számot tizenkettőre. Már a harmadik na­pon dicséretet kaptak „jó ez a csapat” megjegyzés formájában, a késő estig, éj­szakáig tartó táncházak önfeledt hangu­sajátítottak el. Viszonzásul a „Esze Ta­más” mindenkit meghívott az ünnepi la­komára, amelyet a hajnalig tartó ünnepi táncház követett a Kanadából érkezett, Magyar Kálmán vezette Gyanta zenekar közreműködésével. A mintegy 300-350 fős vendégseregben illusztris személyi­ségek is voltak, Ellátogatott a táborba il­letve az esküvőre Szemerkényi Réka ha­zánk washingtoni nagykövete és Kumin Ferenc magyar konzul is. Kellemes em­lékként említette Szabó János azt a szí­vélyes vendégszeretetet, tetszésnyilvání­tást is, amellyel mind a táborban, mind a fellépések során körbevették őket. A családok szinte versengtek a meghívásu­hogy részt vehetett az amerikai tur­nén. Az alapélmények közös elője­lűek, felejthetetlenek mindenki számára, azonban kinek-ki nek kialakult saját véle­ménye, egyéni meglá­tása is az átéltek kapcsán. Nagy Gábor, aki karancslapujtői lakos első helyen azt a hatalmas kontrasztot emelte ki, ami a faluja és a meglátogatott amerikai váro­sok - főként New York - nagyság­rendje között fellelhető. Nem mond magyar nyelv ismeretében is nagy kü­lönbségek voltak a táborlakók között. Nem is csoda, hogy hiszen jószerivel a világ minden részéből - Ausztráliától kezdve Argentínán, Brazílián át szá­mos nyugat-európai országig - érkez­tek a táborba cserkészek s voltak Er­délyből és Felvidékről is. A látnivalókat illetően Szelei Krisztina számára a Ni­agara vízesés áll élen. Ebben Steib Jan­ka is egyetértett vele. A közös munká­ról szólva ő azt a folyamatot emelte ki, amely során a gyerekek megérezték, hogy mit adhat számukra (is) a nép­tánc, a magyar népi kultúra. Számára ugyancsak felemelő érzés volt, aho­gyan a különböző helyszíneken reagál­tak a nézők a műsorukra, nem egyszer állva tapsoltak. Bauer Ádám - akivel Steib Janka egy párban táncolt és ta­nított - szintén a táborban kiala­kult kölcsönösen jó viszonyt hangsúlyozta. A táncosok igyekezetét a gyerekek sok szeretettel, kedves gesztusokkal viszo­nozták. Horváth Juditot a világ fővárosában, New Yorkban tapasztalt elképesztő sokszínűség lepte meg. Ebben a metropo­lisban az emberek megtanultak hatalmas tömegben élni. Az utcá­kon szinte minden náció és generáció képviselői megtalálhatók s nagyon szé­les a skála az anyagi javak szintjében is. Párja Juhász Krisztián számára a nagy­városi élmények mellett kifejezetten ér­dekesnek tűnt a vidéki létforma is. Ugyancsak jól érzékelhető volt az ame­rikai identitástudat, amelynek számos jelével lehetett találkozni. Gyakoriak a zászlók, a csillagok (utóbbiak a csalá­dok katonaviselt tagjainak tiszteletére) a házakon. A cserkészet - amelynek ré­sze a hagyományápolás is - sok magyar gyökerű gyermeket óv meg a teljes asz- szimilációtóL Mester Márknak régi vá­gya teljesült ezzel az utazással és nem kért. Előfordult, hogy egy magyar famí­lia a viszonylag távoli Új-Mexikó állam­ból azért érkezett Philadelphiába, hogy megnézze műsorukat. Általános véle­mény volt - amelyet Kumin Ferenc is megfogalmazott - hogy a Nógrádot min­denütt őszinte rokonszenv fogadta, sze­replésük egyértelműen erősítette a ma­gyarságtudatot, az összetartozás érzését. Fentiekkel egybecsengő hangnemben fogalmazott az a hat táncospár is, amely­nek abban a szerencsében volt része, ható rutinos autóvezetőnek - csak egy éve van jogosítványa - ezért alaposam figyelnie kellett a hatalmas forgalom­ban. Megnyugtató volt számára, hogy Szabó János ült mellette, a „főnök” volt a váltótársa volánnál. Őt is - csakúgy mint társait - meglepte az emberek se­gítőkészsége. A tánctanítás különösen azért volt izgalmas számára mert, kü­lönböző előképzettségű gyerekek moz­gását kellett összecsiszolni. Felesége, Nagy Szelei Krisztina hozzátette, hogy a is csalódott. Más az ottani világ, hihetet­lenek a méretek. Számára is szép emlék marad az a bensőséges viszony, amelyet a táborban a különböző életkorú tanítvá­nyaikkal sikerült kialakítaniuk táncos­párjával, DanyiÁgnessel együtt, aki aju- bileumi cserkésztábor különleges lég­körét emelte ki és nem kis élmény jelen­tett a „sofőrködés” sem. Husvéth Csaba szerint mindegyikükben volt egy előze­tes kép Amerikáról, amiből sok minden visszaigazolódott. Neki az az intenzív tempó tűnt fel ahogyan az amerikai em­berek élik a mindennapjaikat. A tábor­ban kiderült, hogy a szigorúan szabályo­zott cserkészélet képes arra, hogy a sok országból érkezett fiatalokat egységbe kovácsolja. Bizony neki is könny szökött a szemébe, amikor a Himnusz hangjai mellett levonták a magyar zászlót. Husvéth Csaba párja, Szabó Ágnes 2008- ban már járt amerikai magyarok köré­ben. Jó érzés volt újra találkozni egy-egy ismerős családdal és látni, hogy az ak­kori gyerekek felnőttekké válva immár komoly szerepet töltöttek be a táborve­zetésben. A hatodik párt Telek Ervin és Farkas Rózsa alkotta. Mindketten izga­lommal teli várakozással tekintettek az út elé. Bár Telek András azelőtt inkább a déli országrészbe szeretett volna eljut­ni, nagyon érdekesnek találta az általuk Keleten meglátogatott városokat, vidé­keket is. Nehéz volt elhinni, hogy innen Nógrádból a hatalmas New Yorkban lép­hettek fel. Farkas Rózsát korábban nem vonzotta Amerika, de kellemesen csaló­dott, különösen azért mert a sok utazás során nem tapasztalt semmilyen előíté­letet. Valamennyi táncos kiemelte, hogy a köztük eddig is megvolt kollegiális, ba­ráti viszonyok még tovább erősödtek a négy hét során. * * * A Nógrád Táncegyüttes Amerikában járt tagjai szeptember 20-án, vasárnap - azaz holnap - 14 órakor a táncházban él­ménybeszámolót tartanak, amelyre sze­retettel várják a szülőket, barátokat, ér­deklődőket. Csongrády Béla Az ünnepélyes pillanatok a magyarok ,, összetartozását szimbolizálták»

Next

/
Thumbnails
Contents