Nógrád Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 201-226. szám)
2015-09-19 / 217. szám
„Nógrádi ízek” Amerikában Tizenhármán fogalmazhatják most meg az ismert mondóka modorában, hogy „Amerikából jöttünk, mesterségünk címere”: néptáncos, koreográfus, táncoktató. Konkrétan fogalmazva ez azt jelenti, hogy a salgótarjáni székhelyű, az idén éppen negyvenesztendős Nógrád Táncegyüttes hat párosa, illetve Szabó János művészeti vezető a közelmúltban érkezett haza az Amerikai Egyesület Államokból szűk egy hónapos, több nemes kihívás, küldetés jegyében szervezett nagy utazásról. A táncosok jelentős szerephez jutottak a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség, jubileumi - II. Rákóczi Ferenc korát felidéző - táborában a New York állambeli Fillmore-ban: mintegy hétszáz gyermeket, magyar anyanyelvű fiatalt ismertettek meg olyan népszokásokkal, -hagyományokkal, -táncokkal, amelyeket a tanítványok és mestereik a tíznapos felkészülés végén az Esze Tamás menyegzője néven megrendezett program keretében mulata pedig önmagáért beszélt. A tíznapos kurzus minden eleme, mozzanata mind tartalmában, mind külsőségeiben egy történelmi időutazás élményével járt. A csúcspontot jelentő szimbolikus esküvőre nagyon készült minden - a különböző korabeli városok nevét (Eperjes, Kassa, Késmárk, Munkács, Ungvár stb.) viselő - altábor. Az összeházasulandók mellett a kornak és az alkalomnak megfelelő öltözetben megjelentek az örömszülők, násznagyok is. Esze Tamás menyegzőjén a vőfély a nógrádos Husvéth Csaba volt. Egy evangélikus lelkész felvállalta az esketést, annak ellenére, hogy tréfás kérdések - például megígéred-e, hogy felvarrod-e férjednek a jelvényt - sorát kellett feltennie. (Érdekes, hogy a menyasszonyt, vőlegényt játszók egy héttel később a valóságban tényleg összekötötték a sorsukat.) A városokat szimbolizáló altáborok ajándéka az ifjú párnak az a tánc volt, amelyet a felkészülés során egy-egy nógrádi táncospár vezetésével „Nogrados szerelésben" a fillmore-i cserkésztáborban A philadelphiai Magyar Tanyan is nagy sikert arattak népi kultúránk ..követei tattak be. Nem kevésbé volt fontos számukra az az öt fellépés sem, amellyel különböző városokban - Clevelandben és Washingtonban az egyetemen, New Yorkban a Magyar Házban, Philadelphiában a Magyar Tanyán, Kennywood-ban pedig a vidám parkban - kedveskedtek az amerikai magyaroknak. A „Nógrád ízek” című egyórás műsoruk - a Zobor- és Mátra-vidéki, garami, Ipoly-menti, kalotaszegi, boncidai, gömöri táncokkal és Szabó János énekszámaival - mindenütt osztatlan, mondhatni fergeteges sikert aratott. Clevelandban - az amerikai magyarság központjában - három nappal korábban elfogytak a jegyek s mintegy kétszázötven fős közönség jött ösz- sze. Úgy tűnt, hogy még nagyobb termet is meg tudtak volna tölteni érdeklődőkkel. Az együttes tagjai amerikai turnéjuk során azon túl, hogy népszerűsítették a magyar folklórt szélesebb értelemben kultúrát, sokat tettek annak érdekében is, hogy a tengeren túl megismerjék Nógrád illetve Salgótarján nevét. Szabó János elmondta, hogy őt személy szerint csaknem két évtizedes kapcsolatok fűzik meghívóikhoz, vendéglátóikhoz. így az amerikai születésű, de kisterenyei gyökerekkel rendelkező Pigniczki Eszterhez és férjéhez Szentkirályi Endréhez, fiaikhoz Endréhez és Pálhoz, valamint a Clevelandi Regős Csoporthoz. Először 2008-ban igyekezett megtanítani a felnövekvő generációknak a néptánc alapelemeit, 2013-ban pedig két alkalommal is átrepülte az óceánt, hogy az ottani magyar gyerekeket oktassa. Nyilván tetszett a munkája s ezért kérték meg, hogy 2015 nyarán tíz táncossal működjenek közre a szép természeti környezetű fillmore-i táborban. Mikor kiderült, hogy több mint hétszáz cserkésznek kell feszített tempójú, intenzív foglalkozásokat tartani, felemelték a létszámot tizenkettőre. Már a harmadik napon dicséretet kaptak „jó ez a csapat” megjegyzés formájában, a késő estig, éjszakáig tartó táncházak önfeledt hangusajátítottak el. Viszonzásul a „Esze Tamás” mindenkit meghívott az ünnepi lakomára, amelyet a hajnalig tartó ünnepi táncház követett a Kanadából érkezett, Magyar Kálmán vezette Gyanta zenekar közreműködésével. A mintegy 300-350 fős vendégseregben illusztris személyiségek is voltak, Ellátogatott a táborba illetve az esküvőre Szemerkényi Réka hazánk washingtoni nagykövete és Kumin Ferenc magyar konzul is. Kellemes emlékként említette Szabó János azt a szívélyes vendégszeretetet, tetszésnyilvánítást is, amellyel mind a táborban, mind a fellépések során körbevették őket. A családok szinte versengtek a meghívásuhogy részt vehetett az amerikai turnén. Az alapélmények közös előjelűek, felejthetetlenek mindenki számára, azonban kinek-ki nek kialakult saját véleménye, egyéni meglátása is az átéltek kapcsán. Nagy Gábor, aki karancslapujtői lakos első helyen azt a hatalmas kontrasztot emelte ki, ami a faluja és a meglátogatott amerikai városok - főként New York - nagyságrendje között fellelhető. Nem mond magyar nyelv ismeretében is nagy különbségek voltak a táborlakók között. Nem is csoda, hogy hiszen jószerivel a világ minden részéből - Ausztráliától kezdve Argentínán, Brazílián át számos nyugat-európai országig - érkeztek a táborba cserkészek s voltak Erdélyből és Felvidékről is. A látnivalókat illetően Szelei Krisztina számára a Niagara vízesés áll élen. Ebben Steib Janka is egyetértett vele. A közös munkáról szólva ő azt a folyamatot emelte ki, amely során a gyerekek megérezték, hogy mit adhat számukra (is) a néptánc, a magyar népi kultúra. Számára ugyancsak felemelő érzés volt, ahogyan a különböző helyszíneken reagáltak a nézők a műsorukra, nem egyszer állva tapsoltak. Bauer Ádám - akivel Steib Janka egy párban táncolt és tanított - szintén a táborban kialakult kölcsönösen jó viszonyt hangsúlyozta. A táncosok igyekezetét a gyerekek sok szeretettel, kedves gesztusokkal viszonozták. Horváth Juditot a világ fővárosában, New Yorkban tapasztalt elképesztő sokszínűség lepte meg. Ebben a metropolisban az emberek megtanultak hatalmas tömegben élni. Az utcákon szinte minden náció és generáció képviselői megtalálhatók s nagyon széles a skála az anyagi javak szintjében is. Párja Juhász Krisztián számára a nagyvárosi élmények mellett kifejezetten érdekesnek tűnt a vidéki létforma is. Ugyancsak jól érzékelhető volt az amerikai identitástudat, amelynek számos jelével lehetett találkozni. Gyakoriak a zászlók, a csillagok (utóbbiak a családok katonaviselt tagjainak tiszteletére) a házakon. A cserkészet - amelynek része a hagyományápolás is - sok magyar gyökerű gyermeket óv meg a teljes asz- szimilációtóL Mester Márknak régi vágya teljesült ezzel az utazással és nem kért. Előfordult, hogy egy magyar família a viszonylag távoli Új-Mexikó államból azért érkezett Philadelphiába, hogy megnézze műsorukat. Általános vélemény volt - amelyet Kumin Ferenc is megfogalmazott - hogy a Nógrádot mindenütt őszinte rokonszenv fogadta, szereplésük egyértelműen erősítette a magyarságtudatot, az összetartozás érzését. Fentiekkel egybecsengő hangnemben fogalmazott az a hat táncospár is, amelynek abban a szerencsében volt része, ható rutinos autóvezetőnek - csak egy éve van jogosítványa - ezért alaposam figyelnie kellett a hatalmas forgalomban. Megnyugtató volt számára, hogy Szabó János ült mellette, a „főnök” volt a váltótársa volánnál. Őt is - csakúgy mint társait - meglepte az emberek segítőkészsége. A tánctanítás különösen azért volt izgalmas számára mert, különböző előképzettségű gyerekek mozgását kellett összecsiszolni. Felesége, Nagy Szelei Krisztina hozzátette, hogy a is csalódott. Más az ottani világ, hihetetlenek a méretek. Számára is szép emlék marad az a bensőséges viszony, amelyet a táborban a különböző életkorú tanítványaikkal sikerült kialakítaniuk táncospárjával, DanyiÁgnessel együtt, aki aju- bileumi cserkésztábor különleges légkörét emelte ki és nem kis élmény jelentett a „sofőrködés” sem. Husvéth Csaba szerint mindegyikükben volt egy előzetes kép Amerikáról, amiből sok minden visszaigazolódott. Neki az az intenzív tempó tűnt fel ahogyan az amerikai emberek élik a mindennapjaikat. A táborban kiderült, hogy a szigorúan szabályozott cserkészélet képes arra, hogy a sok országból érkezett fiatalokat egységbe kovácsolja. Bizony neki is könny szökött a szemébe, amikor a Himnusz hangjai mellett levonták a magyar zászlót. Husvéth Csaba párja, Szabó Ágnes 2008- ban már járt amerikai magyarok körében. Jó érzés volt újra találkozni egy-egy ismerős családdal és látni, hogy az akkori gyerekek felnőttekké válva immár komoly szerepet töltöttek be a táborvezetésben. A hatodik párt Telek Ervin és Farkas Rózsa alkotta. Mindketten izgalommal teli várakozással tekintettek az út elé. Bár Telek András azelőtt inkább a déli országrészbe szeretett volna eljutni, nagyon érdekesnek találta az általuk Keleten meglátogatott városokat, vidékeket is. Nehéz volt elhinni, hogy innen Nógrádból a hatalmas New Yorkban léphettek fel. Farkas Rózsát korábban nem vonzotta Amerika, de kellemesen csalódott, különösen azért mert a sok utazás során nem tapasztalt semmilyen előítéletet. Valamennyi táncos kiemelte, hogy a köztük eddig is megvolt kollegiális, baráti viszonyok még tovább erősödtek a négy hét során. * * * A Nógrád Táncegyüttes Amerikában járt tagjai szeptember 20-án, vasárnap - azaz holnap - 14 órakor a táncházban élménybeszámolót tartanak, amelyre szeretettel várják a szülőket, barátokat, érdeklődőket. Csongrády Béla Az ünnepélyes pillanatok a magyarok ,, összetartozását szimbolizálták»
