Nógrád Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 201-226. szám)

2015-09-18 / 216. szám

A XX. század elejére a rétes or­szágosan elterjedt ünnepi étellé vált. A paraszti ünnepeknél (lako­dalom, gyermekágyasnak vitt ko­matál, keresztelő, halotti tor, szil­veszter, farsang, búcsú) nélkülöz­hetetlen sütemény volt. A hagyo­mányokat évente felelevenítik a hasznosi asszonyok is. területeken is ismert volt a szakácsköny­vek úgynevezett magyar rétes tortája, amit a magát magyar származásúnak val­ló Max Rumpolt ajánlott a császári-kirá­lyi asztalokra. A XVIII. századtól változás követke­zett be a rétes készítésé­ben, sütésében. A válto­zatlan összetételű rétes­tésztát ekkortól az aszta­szonynak, akinek paszitába (keresztelő­be) vitte. Ez a tésztasütés és a gyermek­ágyas ajándékozás a XX. század elejéig szokásban maradt. 1793-ban Gvadányi józsef Rontó Pál nagyszabású kereszte­lői lakomájára készített káposztás ré­A rétes legújabb kori, hártyaszerűen vékony tésztakészítése országosan Makó­ról, Heves megyéből és Dunaföldvárról is ismert. Hódmezővásárhelyen 1868-ból már új esztendei rétesről is tudunk, ami­vel a béreseket, cselédeket köszöntötték a gazda házánál, és amit az Alföldön kitoló rétesnek neveztek a XX. században. A XIX. század végétől, a A termék neve a „réteges” melléknév­ből képzett főnévi forma, ami a készítésé­re utal. Eredetileg töltelék nélküli, sok tésztarétegből álló készítmény volt. Kis­bán Eszter professzor kutatásai szerint a kora újkori formája a legújabb koritól je­lentősen különbözött, az utóbbi készítésé­hez sikérdús búzalisztet használtak fel. Kedveltségét, főleg a túrós töltelékű ré­tesét, több népi szólásmondás is tanúsít­ja. „Olyan idő van, mint a túrós rétes”, az­az nagyon jó idő van. „Nem szereti a tú­rós rétest”, tehát ártatlannak tetteti magát A réteshez speciális paraszti eszköz, edénytípus is tartozott több helyen, így Kecelen, a Duna-Tisza közén külön lapos fenekű réteses tálat tartottak. A gyengébb minőségű lisztet tojással javították fel, ami a tészta húzhatóságát biztosította. így volt lehetséges a több rétegű, elnyújtott, vajjal megkent réteges tészta készítése például a XVI. században, amikor 10-12 réteget is egymásra raktak. Ennek leírását a Zrínyi­szakácskönyv is megőrizte az utókornak. Ez a fajta rétes kisebb darabokra vágva ke­mencében sült meg, és cukorral megszór­va tálalták. Hasonló sokrétegű sütemény készült töltelékkel is, amit rétes bélesnek hívtak egy 1590 körüli adat alapján, vagy rétestortának, amire 1662-ből van bizo­nyítékunk. A XVI. század végén a német ek. így a kölesből, rizsből, hajdinából készült kásák a Dunántúlon és az Al­földön terjedtek el, a káposzta, főzelék­répa, tök, tökös-mákos töltelék, mák, tú­ró sósán, lekvár, alma, szilva, aszalt szil­va, mazsola, meggy, tökmag, dió, mo­gyoró a mosoni heidebauereknél lett a rétes tölteléke, a soproni poncichterek babos rétestölteléket is készítettek. A rétes és a bélés a lakodalmakban sok­szor egymás mellett szerepelt Az Alföld­ön a jó minőségű búza és búzaliszt révén a bélés és a rétes elnevezés a legújabb korban keveredett, az egyes fogások sorá­ban - főleg a lakodalmi ételekében - álta­lában a fogássor végén szerepelt A XX. század elejére földrajzi értelem­ben (és társadalmi osztálytagozódás sze­rint is) a rétes országosan elterjedt ünne­pi étellé vált. Ez alól csak Erdély volt kivé­tel. A paraszti ünnepeknél (lakodalom, gyermekágyasnak vitt komatál, kereszte­lő, halotti tor, szilveszter, farsang, búcsú) nélkülözhetetlen sütemény volt. Ma a rétes fogyasztása kevésbé társul ünnepekhez. A fő étkezéseket követően desszertként kerül az asztalra, de önálló második fogásként is szerepelhet. Elérhe­tőségét és közkedveltségét fokozza, hogy néhány évtizede kidolgozták a réteslap készítésének nagyüzemi technológiáját, Ion kézzel húzták ki hár­tyavékonyra, tölteléket tettek rá, és az abrosz fel- emelgetésével, ügyesen irányítva göngyölték fel a rétest a tölte­léke körül. Kerek tepsibe téve vagy csi­gavonalban sütötték ki. A paraszt­asszonyok úgynevezett parasztrétest sütöttek. 1794-ben egy keceli asszony készített ilyet egy gyermekágyas asz­test. Kiss Bálint gazdálkodó, mintagaz­da hírében álló szentesi református lel­kész is megfigyelte a szentesi lakodal­makban a rétes készítését és a réteskészítő asszonyok munkáját a XIX. szálad első harmadában. XX. század elejétől a bán­kúti híres magyar búza­fajta és Fleischmann Ru­dolf, valamint más híres magyar nemesítők búzái révén gabona-, illetve malomipari nagy­hatalom lett Magyarország, és a nagy si­kértartalmú liszt, a rétesliszt előállítá­sával a paraszti köznapi és ünnepi ré­tesek sütésének gyakorisága megnőtt A töltelékek egyes vidékekhez köthető­így minden háziasszony számára adott a lehetőség, hogy rövid idő alatt saját készí­tésű, magyaros süteményt tegyen a család asztalára. A legjobb a forró, friss rétes, mert így érvényesülnek ízei a leginkább. Saját készítésű rétestésztából rétest első­sorban az idősebbek sütnek gyermekeik, unokáik számára. A hagyományokat évente felelevenítik a hasznosi asszonyok is. Kép és szöveg: Gyurkó Péter i * I « I t • Így készül egy I nélkülözhetetlen | sütemény...

Next

/
Thumbnails
Contents