Nógrád Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 201-226. szám)

2015-09-17 / 215. szám

Harmadik alkalommal állították szemlére két kezük munkájának különlegességeit az Etesi Kertbarát Kői Nyár az Szeptember közepe van, hét­ágra süt a Nap, s kora délután a hőmérő mutatója már a 30 Celsius-fokot nyaldossa. A me­teorológusok szerint ősz van, a csillagászok pedig úgy tartják, hogy csak szeptember 23-án ko­pogtat, jön el és köszönt be az ősz. Eddig abban a hitben él­tem, hogy csak a tavasz lehet bolondos, ehelyett ma már nemcsak életünk van tele bi­zonytalanságokkal, hanem az időjárás is sokszor a bolondját járatja velünk. Hisz a múlt hé­ten egyszer csak ránk szakadt a hideg, s fűtésért kiáltottunk, ma a nyári napsugárban pedig már hozsannát zengedezünk. A nyilatkozó szakember azzal hűti le a kedélyeket, hogy a vén­asszonyok nyara majd eljön idejében, de csak valamikor ok­tóber hónapban, még akkor is, ha ennek a szeptemberi „nyár­nak” nem kerítünk túl nagy fe­neket A világ állandóan válto­zik, s ebbe a szokatlan és az ál­talunk változatlannak hitt dol­gok is beletartoznak Paradox, de csak egyetlen ál­landó dolog van életünkben, a változás. Ezt jól jellemzi a ter­mészet körforgása és a megál­líthatatlan idő is. Csak példa­ként említem, hogy amit tavasz- szal elvetünk, elültetünk, azt a nyár megérleli, és legkésőbb az ősz learatja, s ha nem is ilyen időhorizonton belül, ez életünk­re és tetteinkre is én'éhyes.' A gyönyörűséges délután sé­tára ösztökélt, s az említett gondolatokkal indultam útra Salgótarján egyik szép lakóhá­zas övezetében. Kihasználva a kedvező alkalmat, sokan kert­jeikben tüsténkedtek. A kert rendezettsége alapján már messziről'látszott a gazda gon­dossága is. Ez olyan, mint va­laha a házi áldás volt, az em­ber tudta, hogy hová érkezett. Az ablakokban szinte kivétel nélkül muskátlik virítottak. A színorgiát tovább fokozták a kertek virágai, az őszirózsák, a büdöskék, a korai krizanté­mok, a virágállványokra felfut­tatott iszalagok és futó muskát­lik, a rózsafák, a díszfák és a díszcserjék is (kecskerágó, ma­gyal, vadszőlő és más). őszben 1 ' 1 tV'1 :N' mí >'V, > V / ",Jp Í.J. „ ív r " V'21 Többen gereblyéztek, ástak és komposztáltak is, készül­tek a jövőre. Mások szüretel­tek, csemegeszőlőt a lugasuk­ról. Persze volt konkurencia is. A darazsak már kikezdték, ezért tenniük kellett, hogy jus­son is, és maradjon is belőle. És a mosolygó, nagy szemű besztercei hamvas kékszilva olyan édes volt, mint a méz. Ahogy szedték, már benne lát­tam a fortyogó katlanban - sorsa megpecsételődött. És volt, aki az év végi ünnepekre is gondolt, gyűlt a pálinkának való cefre is. Akinek nincs kertje, gyümölcsöse, az nem tudja, milyen szüretelni, köz­ben kóstolni, kóstolni... - és nemcsak az eredménynek, ha­nem egymásnak is örülni. Noha ritka, mint a fehér hol­ló mégis új(régi) szelek is fújdo- gálnak. A virágos kertek szom­szédságában szerényen, egy- egy mini zöldséges kert is meg­húzódik. Épp’az egyikben egy kis lugasnyi paradicsomot szü­reteltek. Mondták- ellátta az egész családot, sőt... A „fa” még most is virágzik és sok rajta az érésben lévő, jut belőle sava­nyúságnak is. Korábban bor­sót, salátát és retket is szüretel­tek, most ültették az utolsó bor- só-etapot A kertekben, hál1 Is­tennek, még van szüretelni va­ló. Mosolyog és pirosodik az alma, sárgul a birs, még zöld és bő termés ígérkezik a dióból, s lesz bőven a bejgliben is. És a gyerekek nagy örömére szépen érik az ezer játékkal felérő gesz­tenye is. És - ki ne hagyjam! - a terület fenyőfáin szépen sár­gul és bámul az érésre váró mókuscsemege, a toboz is. A kertre néző veranda volt a helye néhány család délutáni lakomájának és az azt követő anekdotázásoknak is. A kerti világ egyfajta kultúrát, békét, megelégedettséget sugárzott. Csak az önmagával is békes­ségben élő ember tud maga kö­rül is „paradicsomi” állapoto­kat teremteni. Ezt hívhatjuk hétvégi csodának is. Ez egy va­rázslatos délután volt!Néhány „nyári” délután még nem csi­nál nyarat az őszben...! Bartos József Nem csak bevételforrás... HIRDETÉS Erdei kalandokkal kezdő­dött a szeptember a Nógrádsápi Fekete István Általános Iskola és Szak­iskola 36 szerencsés, zömmel 6-7. osztályos di­ákja számára, akik öt na­pot tölthettek egy pályá­zatnak köszönhetően Parádfürdőn, vadregé­nyes környezetben. Az er­dei iskola szabályainak megfelelően itt is tanulni kellett biológiát, matema­tikát, irodalmat, földraj­zot, kémiát, de ebben az iskolában a tananyag, a tanterem és a szemlélte­tőeszköz mind ugyanaz volt: a Mátra. Paradfürdő/Nógrádsáp. a hét során intenzív tanulás folyt, ren­geteg új ismerettel gazdagodtak a gyerekek, de mégsem érezték megterhelőnek ezt az öt napot, mert igazán változatos progra­mokat kaptak, amelyet inkább játékként és kikapcsolódásként éltek meg. A szerzett ismeretek feldolgozása az eljövendő hetek­ben a tanórákon történik. A szelektív szemétgyűjtés, a környezettudatos életforma, va­lamint az ökológiai lábnyom már ismerős kifejezések voltak a diá­kok számára, amelyekről az elő­adók az erdei tanórákon beszél­tek. De a vadgazdálkodás mód­szerei, a vadászok etikája és a vad tisztelete sokuknak új fogal­mak voltak. Láthatták a Károlyi család mai napig ható erdő- és vadgazdálkodási munkáját. A te­repen megvizsgálták, milyen egy ültetett erdő vagy liget, és hogyan néz ki egy természetes erdő. Ke­restek vadnyomokat a fák között, gyűjtöttek gyógynövényeket, majd a határozó segítségével megtanulták, milyen orvosság van fűben-fában. A növényekből finom gyógytea is készült. Nem csak játékos tanulással telt az idő, hosszabb-rövidebb túrákat is megtettek: a Kopasz-hegyre és az Ilona-vízeséshez is eljutottak. Mindenki a maga térképe alap­ján igazodott el a turistajelzése­ken, megtanulták, hogy merre van észak és azt is, hogy mire va­lók a magassági vonalak. Az er­dőben érződött a parádi gyógyvíz „illata”, amely a vulkáni utómű­ködés eredménye. Majd meg is lehetett kóstolni a „csevicét”. Izgalmas kaland volt a vízvizs­gálat. A tábor alatti patakban ro­varokat, rákokat, apró élőlénye­ket fedeztek fel a nagyítóüveg lencséje alatt az ifjú természet- búvárok. Volt alkalmuk megis­merkedni a fafajtákkal, az erdő- telepítéssel, az ehető gombák­kal. Kirándulásaik során megfi­gyelték, hol laknak a vadméhek, hol bányásszák a timsót és mi­lyen színű a szalamandra foltja. A kézműves foglalkozásokon természetes anyagokból külön­böző technikákkal készítettek maguknak dísztárgyakat. Min­denki magának gyúrta a kenyér- lángost, amely pillanatokon be­lül megsült a forró kemencében. De maradt idő a focira, csocsóra és új játékokra is. A gubancoló például sok gyereknek emléke­zetes marad. És ha a záró tábor­tüzet el is mosta az eső, vetélke­dővel lehetett pótolni azt. Reggel a „pipáló” Mátra fogad­ta a felkelőket. A napirendhez hamar hozzá lehetett szokni, és az erdő csendjében a diákok megtapasztalták, hogy milyen együtt élni a természettel, illet­ve, hogy van élet mobiltelefon nélkül is. A tábor végén minden résztve­vő kapott egy emléklapot, ame­lyen Szabó Lőrinc verse olvasha­tó. Ez a gondolat a kísérő és az ott szolgálatot teljesítő pedagógu­sok imája is lehetne: „Fák, virá­gok, állatok és kövek, szeressé­tek a gyermekeimet. (...) Tanítsá­tok őket felhők, sasok, vad villá­mok, jó hangyák, kis csigák, vi­gyázz reájuk hatalmas világ.” Nógrádsápiak az llona-vízesésnél (Folytatás az 1. oldalról.) Etes. Az elmúlt hétvégén harmadik alka­lommal állították szemlére két kezük munká­jának különlegességeit az Etesi Kertbarát Kör tagjai, kiállításuk a Közösségi Házban várta, fogadta az érdeklődőket. A részletekről Szűcsné Mátrai Éva számolt be: az ünnepé­lyes megnyitón köszöntőt mondott Gordos Mátyás, az Etes Községért Közalapítvány el­nöke, ezt követően Horváth Nándorné elnök osztotta meg a kör fennállását méltató gondo­latait a megjelentekkel. Szűcs Marianna szak­mai vezetőként arra világított rá, hogy miért is jó kertészkedni, s mint kiemelte, nem min­den esetben bevételforrásnak kell ezt tekin­teni, hanem egyre inkább stresszoldásnak és egészséges környezetben eltöltött időnek. Á kiállított termékek széles skálája jelez­te a sokoldalúságot, a hozzáértést: volt, aki a mini, sárga és piros paradicsomjait vonul­tatta fel, más éppen az ellenkezőjét, vagyis a nagy sárga és a még nagyobb, már-már vö­röses terméseket. Nem is beszélve arról, hogy a hosszú lila padlizsán mellett ott ékes­kedett a duci, fehér társa is. A vendégek láthattak olyan befőtt- és sava­nyúság-ritkaságokat egy őszies, szüreti han­gulatot ébresztő stelázsin, amelyeket még az erre specializálódott szakboltok kínálatában sem találhat meg az ember. Megállták a he­lyüket a dísznövények is a zöldségek és gyü­mölcsök sokasága között. Lelkes kaktusz­gyűjtők hozták el szúrós és kevésbé szúrós kedvenceiket, ezek még a nyár elmúltával is megörvendeztették virágaikkal a látogató­kat. Kitettek magukért továbbá a helyi álta­lános iskolások: a kertünnepre ugyanis nem­csak rajzokkal, hanem különböző termések­ből készült fantáziadús alkotásokkal készül­tek. Az érdekességek sem maradhattak el, megszemlélhették az eukaliptuszt, a citrom és mandarinfát, a csillag alakú kaktuszt, az óriáskaralábét és -tököt, egy régi bicikliből nagy ügyességgel és kreativitással házilag előállított növénytartót és azt is, milyen nö­vény termése a földimogyoró. Idén első alka­lommal a Somosi Kertbarát Kör tagjai is meg­tisztelték látogatásukkal. kí állítás):. A szer­vezők köszönetét mondtak támogatóiknak, s abban bíznak, hogy programjuk üzenete ösz­tönzően hatott a leendő lelkes kertészekre. Erdei iskola a Mátrában

Next

/
Thumbnails
Contents