Nógrád Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 201-226. szám)

2015-09-15 / 213. szám

J Szüreti mulatság A hírek szerint tíz éve nem tartottak „központi­lag” szervezett szüreti felvonulást és mulatsá­got Galgagután. A helyi fiatalok úgy gondolták, ideje szakítani ezzel, és visszatérve a hagyomá­nyokhoz a napokban megrendezték a szüretet. tér, amint megpillantott ben­nünket, gyorsan kivált a tö­megből, így személyesen, az ő jóvoltából hörpinthettünk. Ter­mészetesen nem maradhatott el a lovas felvezetés sem, mi­ként a szüret elmaradhatatlan kísérőjelenségei a minél móká- sabb öltözetek és járgányok. Ezekből sem volt hiány: korom­feketére mázolt ábrázatú „ko­H. H. - Sz. B. Amikor a falu ha­tárához érkeztünk, egy ke­resztben álló furgon állta el az utat: a távolban pedig már fel­tűntek a mulatozók. Kikerülve az akadályt, közelebb siettünk a felvonulás népéhez. A menet a vasúti átjáró után pár méter­rel éppen megállt, és az embe­rek fergeteges körtáncba kezd­tek - köztük külön a hagyo­mányőrző asszonykórus dalos kedvű tagjai. A szervezők mindeközben buzgón kínálgat- ták a kupákból az édes vörös­bort. Agócs Gábor polgármes­mámasszony”, és ugyancsak telepingáit arcú kislány ropta a kör közepén, és egy „vándorci­gánynak állt” férfiembert is fel­fedezhettünk. Egy átalakított motoros kerti kapa pedig úgy festett, mintha valami flúgos futam résztvevője lenne: fel­pányvázva, ernyővel és egyéb ruhadarabokkal teleaggatva állt az út szélén, és még egy ócska gitár is lógott az oldalán. A felvonulás pár perc múlva folytatódott, az északi, Nógrád- kövesd irányába eső faluvég fe­lé, majd onnan vissza, utána pe­dig következett a mulatság, a bál, kivilágos virradatig. Tőzsér Viktor (Folytatás az 1. oldalról.) Dél tájban már alig lehetett parkolóhelyet talál­ni a művelődési házhoz vezető utcában, annyian voltak kíván­csiak az első Karancs-völgyében rendezett találkozóra. Az intéz­mény udvarán felállított sátrak alatt illatoztak a jobbnál jobb ét­kek, a levegő megtelt a vadpör­költ és a töltött káposzta illatá­val, amelyet a Karancsvölgyi Jó­tevők Egyesülete készített. Az asszonyok előző nap több mint ezer töltést készítettek, hogy ki tudják szolgálni az eseményre érkező éhes vendégeket. A tárogatón a színpadról a Székely himnusz dallama szólt, miközben sorakoztak a gyönyö­rű népviseletekben pompázó népdalkörök, hogy szép hang­jukkal elkápráztassák a szép számú közönséget. Mindeköz­ben a sátrakra kíváncsiskodó tekintetek szegültek, ott ugyan­is a legkülönfélébb mézek és méhészeti eszközök voltak ki­állítva, amelyekből vásárolni és - az édes „nektárból” - kóstol­ni is lehetett. Minden korosz­tályt megmozgatott a szombati nap, ami valószínűleg köszön­hető volt a maga nemében sajá­tos elgondolás mellett a szép na­pos időjárásnak is. A tömegben nem volt nehéz felfedezni a 2015-ös esztendő mézkirálynő­jét, a helyi származású Simon Diánát és udvarhölgyét Fenes Noémit, akik szépségéhez két­ség sem férhet. Fekete József főszervező, az Or­szágos Magyar Méhészeti Egye­sület alelnöke nagy örömmel be­szélt az előkészületekről és ma­gáról az ötletről. Elmondta, hogy sokan foglalkoznak méhészettel a Karancs-völgyben, akik azzal a megkereséssel fordultak hozzá, hogy szeretnének a környéken egy méhésztalálkozót szervezni. Ezelőtt a szakmai rendezvények voltak inkább jellemzők, most azonban több önkormányzat és egyesület, valamint magánsze­mélyek összefogásának és ön­zetlen áldozatkészségének kö­szönhetően megvalósulhatott egy összetettebb, tágabb réteget vonzó esemény. A 2015-ös esztendő mézkirálynője, A napi programok a mézszen­telő szentmisével kezdődtek, amelyet a karancskeszi római katolikus templomban mutatott be Szász Gyula plébános, aki ma­ga is méhészkedéssel foglalko­zik. A szertartást követően a résztvevők a Karancsberényi Lo­vas Klub és a mazsorettes lányok vezetésével, a Dél-Balatoni-, a Bi­hari- és a Székelyudvarhelyi helyi származású Simon Diána Mézlovagrenddel soraikban át­vonultak a művelődési házhoz, ahol a település önkormányzata és az Országos Magyar Méhé­szeti Egyesület nevében köszön­tötték a jelenlévőket. A megnyitón dr. Mészáros László országos elnök osztotta meg gondolatait. Amíg az udva­ri színpadon egymást váltották a kulturális program fellépői, ad­dig az épületben három szakmai előadáson vehettek részt az ér­deklődők. A folyosón kiállították a meghirdetett rajzversenyre ér­kezett munkákat, az egyik te­remben pedig a Karancsvölgyi Jótevők Egyesülete által szerve­zett mézes süti verseny zsűrizé­se zajlott. A legfinomabbnak a Pettyes mézes nevű desszert bi­zonyult, de különdíjat kapott a Méhkas és az írókás mézes is, de készült méhecske formájú torta is. A délután folyamán a főzőver­seny indulóit is díjazták. Közel 40 méhész nevezett saját készí­tésű termékével a mézverseny­re, az akác- és vegyes méz mel­lett fellelhető volt napraforgó méz, erdei méz, repceméz, de készült gesztenyeméz is. A délután folyamán fellépett még a The JJedgehoges együt­tes is. A szervezők látva a ren­dezvény magas látogatottságát és sikerét már aznap ecsetel­ték, hogy jövőre milyen külön­legességeket szeretnének még felvonultatni, hogy még sokré­tűbbé és vonzóbbá tegyék a ta­lálkozót. Az időjárásra, a kíná­latra és a hangulatra nem lehe­tett panasz, mint ahogyan a kedves vendéglátás is említés­re méltó. Jövőre a remények szerint újra összehozza az ér­deklődőket a II. Édes-mézes pa­lóc méhésztalálkozó. Közel negyven méhész nevezett saját készítésű termékével a mézversenyre Méhecske formájú torta is készült t l 1

Next

/
Thumbnails
Contents