Nógrád Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 177-200. szám)
2015-08-10 / 184. szám
Két keréken a Balaton körül (1.) Egy évvel ezelőtt sikerült teljesíteni a Balaton-kört, ami a legnagyobb magyar tavunk kerékpáros tókerülő egyéni versenye, helyesebben túrája. Akár kedvcsinálóként, akár élménybeszámolóként is fogadhatják ezt az írást mindazok, akik - hozzánk hasonlóan - szeretik a természetet, a biciklizést, a gyönyörű magyar tájakat, épített örökségeinket, a csodaszép látnivalókat. Veszelovszki Balázs Kiindulópontunk a „csücsök" az első Balaton-parti település, vagyis Balatonaliga volt. Innen indultunk július 31-én, hogy kényelmesen, időt adva a testi-lelki feltöltődésnek, négy nap alatt körbetekerjük a magyar tengert. Felejthetetlen négy nap volt, csodaszép tájakkal és emlékekkel. Ezekből szeretnék felvillantani az olvasóknak egy-egy csokrot. Az indulás előtt megtettük a biciklizéshez szükséges óvintézkedéseket (pótbelső, pumpa, ragasztó, gyorskötöző, csomagtartó, stb.), majd a reggeli vonattal Salgótarjánból indultunk. Kényelmesen értük el Hatvant, majd Buda- pest-Kelenföldet, ahol át kellett szállnunk. Ezt követően már a balatoni vonaton voltunk, és délben - verőfényes napsütésben, megfelelően óvva magunkat - elkezdtük a körtúrát. Utunk erdős részeken és nyílt terepen is vezetett, ami így váltakozva elviselhető volt. A Balaton megpillantása, majd folyamatos látványa elfeledtette velünk a meleget. Szeltük a kilométereket, magunk mögött hagyva a keleti part, vagyis a már említett „csücsök” településeit: Balatonakarattya, Balatonkenese, Balatonfűzfő. Az első nagyobb megállót Balatonalmádiban tartottuk, nem véletlenül. Csodálatos építészeti emlék található itt a templom mellett: a Szent Jobb kápolna. Nem tévedés: a budai királyi várban őrizték 1901-1944 között Szent István király ereklyéjét, a várbéli templom oltára mögött állt ez az alig pár négyzetméteres kis kápolna, amely a csodával határos módon menekült meg a pusztulástól. Budapest bombázásakor ugyanis a palota egyik emelete teljesen ráomlott a kis kápolnára, betemette, és több mint 10 évig, 1956-ig óvta a csodaszép kápolnát. Balatonalmádi akkori plébánosa, dr. Pintér Sándor kimenttette a romokat, és helyreállította a templom bejáratától balra. Neki köszönhetjük, hogy a kápolna eredeti fényében látható ma is, Lotz Károly gyönyörű István-mozaikjával, és immáron a magyar Szent Család (István király, Imre herceg és Gizella asszony) ereklyéjével együtt. Ez a megálló nemcsak pihentető, de igazán lélekemelő is volt az első úton. Kellett is a pihenés, hiszen nagy kilométerek^ tak még ránk: ^““Álsóörs, Paloznak, Csopak, majd Balatonfüred következett. Itt tartottuk a második pihenőt, a Tagore-sétány csodálatos fái között, ránézve a napfényben tündöklő tihanyi apátságra, lábunkat belelógatva a Balatonba, az éhes hattyúszájakat pedig - valamennyire - jóllakatva. Balatonfüred egyébként nemcsak idilli képéről híres: néhány nappal azelőtt volt az Anna-bál, amelyet 1825 óta rendeznek meg a településen. A reformkor egyik legkiemelkedőbb eseményén olyan nagyságok is részt vettek, mint Vörösmarty Mihály, Blaha Lujza, vagy Jókai Mór. Az egyik legnagyobb magyar írónk, Jókai, több szempontból is kötődik a településhez. Egykori villája ma múzeum, ami nemcsak ittlétéért izgalmas, hanem azért is, mert Balatonfüreden írta meg Az arany embert, amelynek egyes jelenetei egyébként itt játszódnak. Tímár Mihály története, kalandja nemcsak nekünk, az utókornak kedves, Jókainak is ez volt a kedvenc regénye. Sikerét pedig bizonyítja, hogy majd’ 150 évvel első kiadása, 1872 óta is a toplisták szereplője. A város egyébként számos más látnivalóval is büszkélkedhet, így a Szívkórházzal, a Kerektemplommal, az Anna-bál elindulásában nagy szerepet játszó Horváth-házzal, a Kossuth- forrással, a Lóczy-barlanggal, vagy Blaha Lujza nyaralójával is. Itt forgatták a híres Ötvös Csöpi-filmeket, így A Pogány Madonnát vagy Az elvarázsolt dollárt is, hiszen Bujtor István maga is szerelmese volt nemcsak a Balatonnak, de a vitorlázásnak is. Utunkat Tihany felé véve, rö- videbb tempó után, estére érkeztünk aznapi szállásunkra: Örvényesre. Itt nemcsak a gyönyörű táj és a csendes falu volt emlékezetes, de szép temploma és régi vízimalma is megállásra késztetett. A falu dombosabb, magasabb részéről jó érzés volt visz- szapillantani kelet felé, amit már magunk mögött hagytunk. Az esti strandolás pedig csak feledtette az első nap 56 km-ét, ellazított a másnapi badacsonyi menetre, ami túránk legkeményebb és egyben legcsodálatosabb része volt. A Tihanyi-félszigetre ezúttal nem mentünk fel, hiszen már jártunk ott, de utólag is így gondoljuk: érdemes Balatonfüreden egy napot időzni. Az I. András király által 1055-ben alapított apátság már maga is megér egy túrát, nem beszélve a kálváriáról vagy a visszhangról, valamint a csodás látványról. Az apátság nemcsak történelmi, de irodalmi ismereteinkből is emlékezetes lehet: alapítólevelének latin szövege már tartalmaz magyar szavakat (ezért szórványemlék), valamint ebben található az első magyar mondattöredék is: „Fehérvárra menő hadi- útra”. Az apátságot Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére alapították, a ma látható templom az 1700-as években épült barokk stílusban, és amilyen gyönyörű kívülről, olyan pompás belülről is, mindenképpen érdemes megnézni, ha arra járunk! Egy pillanatra térjünk ki a kálvária történetére, ami majdnem hasonló a salgótarjáni kálváriáéhoz. Az 1931-ben épített, IV. Károly királyról elnevezett kálváriát 1960-ban lebontották, napjainkra azonban újjáépítették, felszentelése 2013-ban volt. A salgótarjáni kálváriát „csak” magára hagyták, az erdő őrizte meg az utókornak, s a tihanyihoz hasonlóan, szintén a trianoni magyar kálvária emlékére építették. A Jézus szenvedéstörténetét elénk táró stációk arra hívják fel a látogatók, zarándokok figyelmét, hogy mindennapi keresztjeinket fel kell vennünk, és ha elfáradunk, - ahogyan Jézus is tette - nekünk is újra fel kell állnunk. Holnapi számunkban folytatjuk! A tihanyi apatsag a híres levendulákkal ■ Balatoni látkép, háttérben a tihanyi apátság A balatonalmádi Szánt Jobb-kápolnában őrizték államalapító
