Nógrád Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 177-200. szám)
2015-08-08 / 183. szám
„Dolgozni csak pontosan, szépen...” Ünnepel a település A község önkormányzata a Litkei Általános Iskola udvarán rendezi meg a falunapi ünnepséget augusztus 8-án, szombaton (ma). A programok a 10.30 órakor kezdődő ünnepi szentmisével indulnak, amely után a plébános megáldja a Margaréta Alkotó- és Tájházat. Ezt követően a Borbás Vince út lezárt szakaszán megnyitja kapuit a „csodák utcája”, ahol az érdeklődők részt vehetnek majd a kézműves vásáron, megtekinthetik a néprajzi-, baba- és retró kiállításokat. A gyerekek kipróbálhatják továbbá a karaoket, az ugrálóvárat, az arcfestést és értékes nyereményeket szerezhetnek a betűkavalkád nevű játékon. Mindezek mellett lesz még óriáspalacsinta, krumpli laska és „bodag” sütés is. A délutáni események a kulturális műsorokkal kezdődnek, amelyben közreműködnek a helyi iskolások és óvodások, a hagyomány- őrző roma tánccsoportok, a Dobroda Hagyományőrzők, a Duci Csapat, az Akusztik Project és a Csini Tini Mazsorett csoport tagjai. A rendezvény végül a 21 óráig tartó zenés esttel fejeződik be, amelyen a jó hangulatról a balassagyarmati Galaxis duó gondoskodik. Vígjáték két felvonásban BalaSSSgyamiat A Vármegye- házán rendezik meg augusztus 9-én, vasárnap 19 órai kezdettel Morc Camoletti Félrelépni tilos! című színdarabját. A két felvonásos vígjátékban felbukkannak olyan színészek, mint Esztergályos Cecília, Magyar Attila, Harsányi Gábor, Nyertes Zsuzsa és Timkó Eszter. A történet szerint Anna egy jómódú házaspárnál szobalányként dolgozik. A férj, Bemard rábeszéli feleségét, hogy látogassa meg vidéken élő édesanyját, mondván, neki is el kell hagynia a fővárost. Valós szándéka azonban az, hogy Cathrine-t, a szeretőjét felcsalogassa lakásába, csakhogy a feleség előtt is felcsillan a lehetőség a félrelépésre. Ha férje nincs otthon, találkozhatna barátjával, Roberttel a lakásán. Ezért Annát elküldi vidékre. Az utazásba mindenki beleegyezik, de ígéretét senki nem tartja be. Búcsú és faluünnep Idén is a templom búcsújához kapcsolódik a falunap a településen, hagyományőrző, szórakoztató fellépések, események sorával egészítve ki augusztus 9-én (vasárnap) a Szent Lőrinc-na- pi ünneplést. Délután három órakor kiállítást nyitnak a Tol- mácsi Népdalkor közreműködésével, majd a Paramisi Társulat előadásában mesejátékot láthatnak az érdeklődők. Színpadra lép a továbbiakban a Kereplő Néptáncegyüttes, figyelemmel kísérhetik a Cserhát Mentőkutyás Egyesület bemutatóját, a Felsőpetényi Fúvószenekar koncertjét és a Romhányi Dalárda műsorát. Este kilenc órától lézershow kínál látványosságot. Az ünneplést népi játékok, kézműveskedés, kovácsműhely bemutatása és számos gyerekeknek szóló program kíséri. Rendező - támogató partnereivel - az önkormányzat. ...ahogy a csillag megy az égen/ úgy érdemes. ” Gecse István aligha József Attila szállóigévé lett gyönyörű - nemcsak a munkára vonatkozó - soraiból indult ki, amikor bármit tett az elmúlt hét évtizedben, de arra az életútra, pályaképre, amit magáénak tudhat, nagyon is jellemző a „Ne légy szeles...” című versbe foglalt gondolat. Gecse István hetven évvel ezelőtt, 1945. augusztus 9-én született Egyházasgergén. A települést szó szerint szülőfalujának érezheti, hiszen édesanyja - az akkori szokások szerint - otthon, egy bábaasszony segítségével hozta a világra. Talán ez is magyarázza máig tartó szoros kötődését a községhez, a családi házhoz s nem utolsósorban két leánytestvéréhez: nővéréhez és húgához. Édesapja a háború után próbált a parasztgazdaságban elhelyezkedni, de végül is az iparban, fúróüzemek felügye- lőjeként, irányítójaként kereste a kenyerét. Nyaranta magával vitte Hevesbe, Borsodba - amerre dolgozott - fiát is „világot látni.” Miután a családfő gyakran volt távol, a ház körüli teendőkbe, a meglévő föld művelésébe, az állatok gondozásába a gyerekek is bekapcsolódtak, s ahol Időközi polgármester-választást tartanak augusztus 9-én, vasárnap Cserháthalápon. Á Balassagyarmattól mintegy tizenöt kilométerre található cserháti kistelepülésen öt jelölt száll harcba Mészáros Sándorné megüresedett székéért. A voksolás előtt a helyszínen igyekeztünk tájékozódni. Hegedűs Henrik Cserháthaláp. Meglehetősen nagy csend fogadott bennünket a falu központjában, ahogy a menetrend szerinti járattal megérkeztünk Cserháthalápra. Utazás közben fejben gyorsan visszapörgettük azokat az eseményeket, amelyek az időközi választás kiírásához vezettek. Mészáros Sándorné tizenkét esztendőn keresztül látta el a faluvezetői feladatokat. Ezt megbízatása során végig rendkívül lelkesen tette, mint ahogy azt a sajtó munkatársai is megtapasztalhatták, hiszen a különböző rendezvényekre szorgalmasan küldte a meghívókat, és tájékoztatott bennünket a község ügyescsak tudtak segítettek édesanyjuknak. A munka szeretete természetes értékként volt jelen mindennapjaikban s ugyancsak otthonról kapta örökségként a cseperedő fiatalember a szívósságot, a küzdeni tudást is. Szüksége is volt erre élete későbbi szakaszaiban is. Például amikor Salgótarjánba a közgazdasági technikumba került, a helyesírás területén komoly hátrányokkal küszködött. Szenvedett, de sikerült négyesre javítania ezt az osztályzatát is. Miközben naponta buszozott a városba és vissza, lakóhelyén a KISZ szervezet gazdaságvezetőjévé választották. Élete nagy élményeként tartja számon, hogy 1962-ben ötven falubelije számára szervezett tábort a Balaton partján. Közösségi mentalitását bizonyítja az is, hogy már akkoriban aktívan vett részt Egyházasgerge kulturális életében, volt színjátszó körük és énekkaruk is. 1964-ben érettségizett, osztályuk mintegy harminc tanulójából ketten végeztek egyetemet nappali tagozaton. Egyikük Gecse István volt Felsőfokú iskolaválasztását nagy mértékben az előképzettség motiválta: így került úgynevezett előfelvételisként az akkori Marx Károly (ma Corvinus) Közgazdaságtudományi Egyetemre. Bár eleinte ott is adódtak nehézségei - főleg az orosz nyelvvel, az analitikus geometriára épülő matematikával - de bajos dolgairól, nem beszélve a testvértelepülési kapcsolatok ápolásáról. Különösebb panasz sem merült fel a tevékenységét illetően, vagy legalábbis az ilyen hangok nem jutottak el a nyilvánosság szintjéig. A megerősített hírek szerint a fordulat akkor állt be, amikor a kormányzat törvényileg szabályozta az egyes helyhatósági tisztségviselők díjazását, és azt a mindenkori belügyminisztériumi helyettes államtitkár bérezéséhez igazította, az adott település lé- lekszámához arányosítva. Tehát a juttatások meghatározása kikerült az önkormányzati képviselő- testületek hatásköréből. Miután a cserháthalápi polgár- mester szembesült a neki járó új összeggel, elégedetlenül csóválta a fejét, mondván a kisebb mértékű javadalmazás egyáltalán nincs összhangban a faluvezetői tevékenység értékével. Ez nem csupán itteni felháborodás volt, az egész országban bosszankodtak a kistelepülések irányítói, hiszen így voltaképpen „közmunkási szintre” csökkent a fizetésük. Elérkezett a tavaly őszi önkormányzati választás ideje, és Nóg- rád megyében az egyik legszorosabb versengés itt alakult ki: Mészáros Sándorné egyetlen szavanagy szorgalommal úgymond erős négyesre diplomázott. Kollégiumban lakott s miután társait „Cimbora, fogjuk meg...!” megszólítással biztatta a közös munkára, úgy ráragadt a „Cimbora” név, hogy sokan nem is tudták az igazit. Tanulmányai mellett fizikai munkát is végzett (kőműves- kedett, takarított), kellett a pénz, mert időközben megnősült s hamarosan két gyermekük is született: István és Mariann. 1968-ban végzett az egyetemen s - rövid katonáskodás után - visszatért Salgótarjánba és a Nógrád Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál helyezkedett el, ott ahol korábban - az előfelvételis év során - már dolgozott bérelszámolóként. Hamarosan a megyei tanács kereskezattal múlta felül a szintén függetlenként induló Does Dávidot - neki 104, vetélytársának 103 voks jutott. Ezután az újjáválasztott polgár- mester asszony sokáig gondolkodott a „maradjunk vagy lemondjunk” kérdésen, de nem akarta lehetetlen helyzetbe hozni a cserháthalápiakat, esetleges korai távozásával komoly terheket róni az önkormányzatra. Szabadságra ment, így lényegében az elmúlt év végétől helyettese, Tor Ferenc alpolgármester vitte a falu ügyeit, ő járt egyeztetésekre, ő kezelte az intézményekkel, az egyéb szervezésekkel járó feladatokat - közmegelégedésre. Az elkerülhetetlennek tűnő lemondásra végül május 15-én került sor hivatalosan, innen kezdődött meg az időközi választás előkészítése, majd az augusztus kilencedikéi időpont meghatározása. Végül összesen öt jelölt akadt az utódlásra: Dócs Dávid, immáron a Jobbik színeiben, Gyimesi Krisztián, Tor Ferenc és Bartáné Csordás Anita függetlenként, míg Rácz Tihamémé a Magyar Munkáspárt támogatásával. Ennyi összefoglalva az előzmény - legalábbis ami a különböző hozzánk érkező információkból kiszivárgott. Ebben a tudatdelmi osztályán találta magát s a fiatal szakembert ugyancsak gyorsan kinevezték a Nógrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettesének. 1972-ig szülőfalujában a művelődési otthont is vezette és sikerült pezsgő kulturális életet kibontako- zatniuk. 1973-ban lett a Karancs Szálló igazgatója s az ott töltött négy esztendő igencsak jelentősnek, mondhatni mérföldkőnek bizonyult pályáján, szakmai karrierjében. Gecse István volt az első Nógrád megyei igazgatója a szállodának s számos jó kezdeményezéssel fokozta a Karancs presztízsét és tette egyre ismertebbé, elismertebbé a saját nevét a kereskedelemben, a közéletben. Szovjet turista csoportok fogadásával megsokszorozták a kihasználtságot, kialakították a Karancs Bisztrót és a Tajga Teázót, ínyenc-klubot működtettek, szervezetten ebédeltettek, Gabora Károly prímáskodásával magyarnóta-esteket rendeztek s nagyon kedvelt hely volt a zenés éjszakai bár is. Mindezen tapasztalatok birtokában került 1977 nyarán újra a Nógrád Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalathoz, de akkor már első számú vezetőnek. Tizenöt éves igazgatósága idején sok új boltot nyitottak, korszerűsítettek Salgótarjánban és szerte a megyében, komoly szerepet vállaltak az ÉVI II. üzletház beruházásban indultunk el Cserháthalápon a tájékozódásra. A főutcán alig- alig jött szembe, avagy a hátunk mögül érkezve egy-egy autó, a kutyák sem ugatták meg bőszen az idegent. Mindössze egy asszony lépett ki egy szomszédos ház kapujából, és érdeklődött, hogy a fényképezőgépét serényen használó idegen ugyan mit is keres errefelé. Az újságíró szóra sem hökkent meg, búcsút intett és tovább haladt - tőle aztán semmi érdekeset sem hallhattunk. Minden ilyen kis községben a kocsma jelenti a „nép hangját”, hát ide is betértünk. Ä nagy melegre való tekintettel inkább kinn, a bejárat előtti-melletti asztaloknál foglaltak helyet a vendégek. Kérdés nélkül is téma volt a választás. Az egyik, sörét hörpölgető úr azt fejtegette, Dócs Dávid „nagyon rendes gyerek”, de Tor Ferencnek több a tapasztalata, hiszen jártasabb a köz- igazgatásban, és a falu életében a megfelelő kapcsolatok nagyon fontosak. Barátja hozzátette, nem szerencsés, ha valaki nyílt párt-támogatással indul, mert az szavazókat vehet el tőle. Egy harmadik férfiú ezt éppen fordítva gondolja, és bízik az országos szervezet segítségében,' ami a halápiak javát szolgálhatja. A neban, megkezdték a kisboltok előprivatizációját. Javaslatára a cég neve is Palóc Kereskedelmi Vállalatra változott. A rendszerváltás után Gecse István politikai szerepet nem vállalt, viszont alapított több különböző profilú kereskedelmi kft.-t. Létrehozták és a szintén szakember második feleségével - akivel huszonkilenc éve boldog házasságban él - működtették az István Vendéglőt, majd az István Húsáruházát, üzemeltették a tűzhelygyári éttermet. Amire szép családja - gyermekei, unokái - után igazán büszke Gecse István, az az ökörsütés tudománya. Egy időben vadászott is, mindig szeretett kirándulni, utazni bel- és külföldön egyaránt. Segítőkészségéből eredően figyelemre méltó mecénási és karitatív tevékenység is fűződik a nevéhez. Támogatott rendezvényeket, intézményeket, kiemelten a műveseállomást, szponzorálta szülőfaluja sportéletét, megcsináltatta - a dobrodai községek közül elsőnek - az ottani templom külső kivilágítását. Kiérdemelte, hogy Egyházasgerge faluközössége díszpolgári oklevéllel tüntesse ki. Most a kerek születésnapon igazán jó érzéssel, megelégedéssel gondolhat vissza az eltelt évekre, a nehézségekkel együtt bejárt sikeres életútra... Csongrády Béla gyedik pedig azt mondta, ősszel csak azért volt olyan szoros a verseny, mert sokan nem akarták újraválasztani a korábbi polgármestert, és nem igazán a személyi vonzerő számított. A többi mostani jelölt neve nem is került szóba ebben a röpke „kihallgatott” beszélgetésben, ezek szerint a „nép hangja” nem is tartja őket esélyesnek. Megtudtuk azt is, hogy a polgármester-jelöltek múlt csütörtöki vitafóruma nem volt teljesen érzelmektől mentes, egyes hírek szerint igazi „sárdobálás” folyt, mások úgy vélekedtek, nem mérgesedett el úgy a helyzet, de tény, a nagy tét addig rejtettebb gondolatokat is felszínre hozott. (A Jobbik elnöke, Vom Gábor múlt pénteki fórumáról pedig már korábban beszámoltunk - a szerk.) A kis körképet követően némileg „megvilágosodva" de az esély- latolgatások kapcsán egyáltalán nem a biztos győztes nevének ismeretében távoztunk Cserháthalápról. Szándékosan úgy időzítettük, hogy egyik jelöltet sem kérdezzük a részletekről, programról, bár a helyzet feltérképezése során hármójukkal is találkoztunk, illetve beszélgettünk néhány szót. Döntsenek vasárnap a választók! á I 4
