Nógrád Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 177-200. szám)
2015-08-27 / 197. szám
KÉPÜNK IUAJSZTRÁCIÓ Me nekülés az életért Kétségtelen, hogy hazánkba évek óta érkeznek menekültek, de ami 2014 óta, Illetve számukat tekintve különösen ez évtől tapasztalható, az minden elképzelést, minden józan számítást felülír. Meghatározó ebben a szíriai polgárháború és a líbiai központi hatalom szétesése, továbbá az észak-afrikai országok, s más nemzetek esetében a háborús állapotok, az elnyomó rezsim, a szegénység, és az életet veszélyeztető nélkülözés is. A meneküléssel sokaknak a fizikai túlélés a tét, másrészt vannak, akik a jobb élet reményében vágnak neki a végeláthatatlan és viszontagságos útnak. Nem tagadható viszont az sem, hogy embercsempész hálózatok sokaságának bűnös közreműködésével egyre többen, ezrek és ezrek indulnak útnak mindenfajta közlekedési eszközt felhasználva. A „szerencsétlen” menekültek, ma már csak azt az egyetlen kiutat látják, hogy bárhogy és bármilyen áron - akár életükkel is fizetve - megérkezzenek Európába. Lesz, ami lesz - mondják, hisz vesztenivalórokon is lógnak. Azóta megérkezhettek Budapestre, a Keleti pályaudvari migráns- ellátóba, ahol épp’ egy önkéntes orvos gyógyít, többek között sebeket kötöz. Egy férfi a kórházból jön, ahol a karján a húsig kiszakított bőrt tizenhat öltéssel varrták vissza. „Emlékeztetnek majd a magyarországi pengedrótra - mondja: - Ez a szabad világtól kapott tetoválásom.” Ez is jelzi, hogy itthon vagyunk, és a világ ma sem mozdul. Az ENSZ, az Európai Unió, a nagyhatalmak és mások sem. Nemhogy egyetértés, még folyamatos konzultáció sincs. Pedig már most is késő, és már most is nagyon nagy a baj. Nem tudom, mit kellene tenni, de azt tudom, hogy a gyűlölet és az erőszak nem vezet jóra. Kellene lennie - s ha nem tévedek, van is - egy keresztényi, és erkölcsi, emberiességi minimum, amelyet a kérdés rendezéséig minden országnak be kellene tartania, mert az élethez mindenkinek, a menekülteknek is joguk van. Segítsünk, hisz az életükért menekülnek! Bartos József Terrierek versenyeztek a Robinson-szigeteken Először tartották meg az amerikai Staffordshire terrierek államilag elismert tenyésztő szervezetének Kennel's Weekend elnevezésű rendezvényét - Unyi Szabolcs és Krautheim Viktor szervezésében - nemrég Szécsényben, a Robinson- szigeteken. Szécsény. A jól összeszokott társaság egy része már a „nulladik” napon megjelent, hogy kellően Látványos, és nagyon fontos része volt a rendezvénynek a kutyák tenyészengedélyéhez kötelező viselkedésteszt és szemle is. A gyönyörű természeti környezetben a gazdik és kedvenceik ideális helyszínt választottak a remek rendezvényhez. felkészüljenek a másnapi megmérettetésre. Szombaton egy speciális, négy bírós pontozásos rendszerben versenyeztek a legszebbeknek járó díjakért, vasárnap pedig - hetven méteres távon - gyorsaságban mérték ösz- sze teljesítményüket az ebek. Nyelvi tábor Szentendrén A BLSZSZK Fáy András Szakképző Iskolája és Kollégiuma (ma már Salgótarjáni SZC Fáy András Szakképző Iskolája és Kollégiuma) pályázati program keretein belül szervezhette meg nyelvi táborát a közelmúltban Szentendrén., NMH4nformáctd. Az angol, illetve német nyelvi tanulócsoportban 10-10, azaz összességében húsz diákunk vehetett részt a táborban, amelynek fő profilja a fiatalok meglévő idegen nyelvi ismereteinek előhívása, rendszerezése, fejlesztése, idegen nyelvi kompetenciáinak erősítése volt - tanórán kívüli, játékos, tevé- kenykedtető, ha úgy tetszik, interaktív formában. A foglalkozások az alábbi témák köré csoportosultak: bemutatkozás, család; napirend, szabadidő, hobbi; utazás, turizmus; időjárás; kultúra. A tábornak a szentendrei Papszigeten található kemping adott otthont, amely a maga lenyűgöző földrajzi környezetével, a sportolási lehetőségek gazdag kínálatával, a családias szálláshellyel elnyerte tanulóink és az őket kísérő pedagógusok - a nyelvi foglalkozások okán SoósnéLehoczki Beáta és Utassy Judit, illetve a tábor egészét, a hét szabadidős és egyéb kulturális tevékenységeit megszervező Matuszkáné Földi Klára tetszését egyaránt. Az ötnapos tábor során diákjaink nem csupán idegen nyelvi ismereteiket gyarapíthatták, hiszen a programkínálat az általános műveltség elmélyítését, a csapatépítést, a kreativitás, a kultúra és a művészetek iránti fogékonyság erősítését, történelmi - néprajzi ismereteik bővítését is célul tűzte ki. A tanulást, művelődést szolgáló programok mellett jutott idő az aktív kikapcsolódásra, így - többek között - a pingpongra, billiárdra, strandröplabdára, társasjátékokra, tréfás vetélkedőkre, éjszakai „kincskeresésre” is. A természeti adottságok a környezetvédelmi tudatosság hang- súlyozására adtak alkalmat. Ezért is tettünk nagy sétákat a folyóparton, tekintettük meg a várost nappali és éjszakai fények mellett egyaránt, tartottuk meg az első nyelvi foglalkozást a korzón, hajóztunk a Dunán. Gyakran barangoltunk az ódon hangulatú belvárosban, mely turizmusa révén az élő idegen nyelvi kommunikációra, az „éles” nyelvgyakorlására is módot adott diákjainknak. Meglátogattuk a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, közismertebb nevén Skanzent, voltunk a Marcipán Múzeumban, amely különösen elnyerte a tanulók tetszését. A Ferenczy Múzeumhoz tartozó MűvészetMalomban megtekintettük Perlrott Csaba Vilmos Szenvedély és ráció című életmű-kiállítását, ezt múzeum- pedagógiai óra követte, amelyen a diákok és tanáraik adózhattak művészi hajlamaiknak is. Az itt készült munkák hamarosan az iskola díszéül szolgálnak majd. Az utolsó nap programját Vi- segrád köré csoportosítottuk. Sok diák számára nagy élményt jelentett élete első hajóútja, melyet a festői szépségű táj tett még teljesebbé. Úton a királyi palota felé korhű ruhába öltözött zenészek és más városlakók alapozták meg a történelmi hangulatot. A Mátyás király Múzeumban sok történelmi érdekességet hallhattunk idegenvezetőnktől. A Fellegvár, a Dunakanyar panorámája felejthetetlen élményt nyújtott minden résztvevőnek. A hazaindulás előtt - néhány tanulónk kérésének eleget téve j bobozással zártuk a napot. A pozitív tanulói visszajelzések (melyek honlapunkon és Facebook-oldalunkon olvashatók) igazolják a tábor eredményességét, a programok sikerét, közösségformáló erejét. A szervezők nevében: Matuszkáné Földi Klára pedagógus A menekültek száma nap- ról-napra, szinte megállíthatatlanul nő. Jönnek ezer módon és úttalan-utakon, mindent, még az életveszélyt is vállalva. Egyre csak jönnek... Nem ítélkezem, mert családom, s jó magam is megéltem a szegénységet, a kilátástalan- ságot, s nem tagadom: sokszor kenyerünk sem volt. Kenyerünkért, „életünkért” szüleimnek nem egyszer távol a családtól, az ország másik szegletében, Mezőhegyesen és másutt kellett szolgálnia, summáskodnia. A 20. század eleji nagy szegénység miatt - más nációk mellett - sok-sok ezer magyarnak és közte családunk két tagjának is Amerikába, a világvégére kellett kitántorognia, mert élni akartak. Azt tervezték, hogy egyszer meggazdagodva majd hazatérnek, ehelyett sokaknak, így nagybátyáméknak is tragédiába torkollott az életük, az itthoniak örök gyászára. És ne tagadjuk: sokszázezer magyar, aki nem talál itthon munkát, megélhetést, ma is külföldön próbál szerencsét. Tudom, ez nem vethető össze azzal a menekültáradattal, amely ma Európát és országunkat is érinti, de hiteltelen lenne írásom, ha erről nem szólnék. juk már úgy sincsen. S közben nézem az emberáradatról, a menekülőkről készült fotókat. Már az indulás is szívfacsaró. Az első képen a Tripoli melletti tengerparton menekültek holttestei láthatóak. Jóformán még el sem indultak, amikor bevégezték. Itt vannak a lélekvesztők, a házilag készült tákolmányok, s nem csoda, hogy már tízezrek vesztek a Földközi-tengerbe. A másik képen az Iszlám Állam őrültjei elől menekültek végeláthatatlan sora... Gyerekek, felnőttek siratják máris elvesztett életüket. Látom a görög szigeteket elözönlők sokaságát, a hatóságok tehetetlenségét. Ennyi ember ivóvízzel történő ellátása is kész csoda, hát még élelmezésük? S megérthető a vízért zajló vita is, ami a fotókon látszik. Hisz élni kell és lehetőleg túlélni az őrületet. Félreértés ne essék: ez esetben sem a menekülteket, sem a hatóságokat nem hibáztatom. . Közeledve szép hazámhoz, látom a macedóniai vonatindulást, ahogy egymás hegyén- hátán, ajtókon és ablakokon át tülekednek. Egyik tol, a másik húz, közben a gyerekek sírnak... Tele vannak a csomagtartók, s tán’ még a csillá-
