Nógrád Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 177-200. szám)
2015-08-25 / 195. szám
Emléktábla a néhai jegyzőnek Szellemes-játékos „Szomszédoló77 A mentőkutyások képviseletében Juhász Zoltán elnök vette át a kitüntetést Megható ünnepséget tartottak a szügyi falunap közben: emléktáblát állítottak a község tavaly elhunyt jegyzője, dr. Kiss Pál tiszteletére. Hegedűs H. Szügy. Hagyományosan, az augusztus húszadikai ünnepkörhöz kapcsolódva, pontosabban az ahhoz legközelebbi szombaton rendezik Szügyben a falunapot. Az események sora főzőversennyel kezdődik, ekkor adják át a díszpolgári kitüntetéseket, és kulturális műsor is szórakoztatja a helybélieket és vendégeiket. Amikor a délután közepén megérkeztünk az események helyszínére, az egykori vármegyeháza - ma polgármesteri hivatal - és a Madách Imre Általános Iskola által ölelt parkba, balra az oldalsó bejáratnál egyre bővülő csoport gyülekezett. Nemsokára megérkezett Bállá Mihály országgyűlési képviselő, ekkor kezdődött meg dr. Kiss Pál emléktábla-avatási ünnepsége. Markó Antal, a község polgár- mestere meghatottan, el-elcsuk- ló hangon idézte fel szeretett munkatársának pályafutását, akivel harminchárom esztendeig dolgozott együtt Szügy szolgálatában. Kiemelte, hogy dr. Kiss Pál a múlt század hetvenes éveinek közepén, fiatal fejjel kezdte meg közigazgatási tevékenységét, mint a tanács vb-tit- kára, később pedig a rendszer- váltástól ő lett Szügy, Csesztve és Nógrádmarcal körjegyzője. Hivatását nagy-nagy szakértelemmel és következetesen látta el, mindig fogékony volt az új dolgokra, például az informatikai rendszer fejlesztésére, és harmincnyolc évnyi munkája alatt számos értékkel gazdagodott a falu: a beruházások előkészítésében és lebonyolításában vezető szerepet vállalt, akár ipari üzemek létesítéséről, akár az intézmények korszerűsítéséről, vagy a község közterületeinek megszépítéséről volt szó. A törvények betartására mindig fokozottan ügyelve a legnagyobb szakmai szigorral irányította a különböző folyamatokat, eközben azonban jó humorával, vidám lényével feloldotta a keletkező feszültségeket is. Markó Antal úgy fogalmazott, dr. Kiss Pál tavalyi halálával pótolhatatlan veszteség érte nem csak a három érintett települést, hanem egész Nógrád megyét. Szügy önkormányzatának kép- viselő-testülete dr. Kiss Pált poszthumusz díszpolgári címmel is kitüntette. Az emléktábla és szövege Az emléktábla leleplezését követően a program az iskola főbejárata előtt felállított színpadon folytatódott. Markó Antal üdvözlő beszédében kifejtette, Szent István ünnepén illik visszatekinteni a teljes elmúlt ezer évre, annak értékeit szem előtt tartani, és minden európai válságjel, migrációs veszélyek ellenére reménykedni abban, hogy a nemzet töretlenül megmarad, a szülőhaza, az anyafóld épül, szépül és fejlődik. Szügy is ezt az irányt választotta, amely szép eredményeket hozott, de akad még sok teendő, így például a művelődési ház korszerűsítésének befejezése, az iskolaépület napelemes rendszerének kiépítése, illetve a további munkahelyteremtésről sem mondtak le, amelynek jele, hogy megkezdődött egy új üzem létrehozásának előkészítése, ahol legalább száz embert foglalkoztatnak majd. Bállá Mihály országgyűlési képviselő szónoklatában hangsúlyozta, államalapító királyunk művének egyik legfőbb mai ho- zadéka és tanulsága, hogy a kis közösségekben is akadnak olyan emberek, olyan csoportok, akik a hétköznapokban sokat tesznek az adott településért, és ezeknek a közösségeknek az egységes ereje alkotja azt a nemzetet, azt az államot, amelyet Szent István létrehozott. A huszonegyedik században a magyarságnak új kihívásokkal kell szembenéznie, nagy feladat a határaink megvédése, ugyanakkor a befogadás is, de csak azokat szabad, akik képesek elfogadni a társadalmi szokásainkat és betartani a törvényeinket. Miután Torzsa Tamás evangélikus lelkész megáldotta az új . kenyeret, a díszpolgári címek átadása következett. Dr. Kiss Pál poszthumusz kitüntetése mellett Szalai Istvánná, a Madách Imre Általános Iskola korábbi igazgatója, Jakus Ottó pedagógus és a Cserhát Mentőkutyás Egyesület részesült a díjban. A későbbiekben szórakoztató műsorokat láthatott a közönség - egészen késő estébe nyúlóan. „Szomszédoló” címen szerveztek szórakoztató napot nemrég Bercelen, amelyen a házigazda település meghívására négy környékbeli község lelkes csapata vett részt. H. H. Bércéi. Valóban minden feltétel adott volt a résztvevők tartalmas időtöltéséhez. Az általános iskola, mint bázis remek helyszínül szolgált. A nemrégiben használatba vett vadonatúj műfüves pályán a falvak alkalmi, de mindenképpen rutinos labdarúgó alakulatai a tikkasztó hőségben is nagy lendülettel fociztak, egymást érték a látványos jelenetek, a szép gólok, cselek, lövések. A játékvezető szerepét ellátó Benyó Béla testnevelő tanár csak néha-néha fújt a sípjába, sportszerű küzdelmek zajlottak. Nem messze innen, egy salakos „platón” a sorversenyeket tartották. Amikor megérkeztünk, éppen egy kanalas merítőhordó viadal zajlott. A versenytársak vízbe merítették a kanalakat, loholtak vagy tíz métert, és végrehajtani. A vanyarciak erős embere nem volt rest, csupán a negyvenedik másodpercben érezte úgy, hogy görcsbe állt a bicepsz, ernyednek az ujjai. A következő merész férfiú azonban már rosszabb technikát alkalmazott, és alig néhány pillanatig maradt csak meg a fadarab a kellő irányban. Nemsokára a Toldiknak büszke társai akadtak, és a kötélhúzó párviadalban tényleg kiderült, nem csak egy legény van talpon ezen a vidéken. A hölgyekről sem femabb étkek, persze érdeklődtünk, mi is fő a katlanokban. Minden egyes települési „főszakács” ugyanazt a feladatot kapta: babgulyást kellett készíteni, de szabadon dönthettek, milyen ízesítéseket és praktikákat alkalmaztak. A galgagutai „főséf-asz- szony” elárulta, ő a csipetkére esküszik, úgy jóval finomabb a gulyás, míg mások inkább a húsokra helyezték a hangsúlyt, bizony mi más, mint csülök került a bab mellé, s mivel meg is kóstoltatták velük a frissen, forrón a túlsó ponton lehelyezett mérőedénybe csorgatták a „tartalmat”. Persze a sietős menetben illett arra is kiváltképp figyelni, hogy lehetőleg egy csepp víz se hulljon ki a kanálból. A házigazdák polgármestere, Jánvári Andrásáé egy sátor hűvösébe húzódva, vidáman figyelte, miként gyürkőznek a feladatokkal a résztvevők. Röpke terefe- rénkből kiderült, hogy nem első alkalommal szervezik a Szomszédoló mulatságát, és a siker bizonyítéka, hogy szívesen jönnek ide a vanyarciak, galgagutaiak, kállóiak, bériek, és bár a becskeiek ezúttal távol maradtak, jövőre őket is szívesen várják. Közben újabb megmérettetés indult, a Toldi-próba. A kérdés az Arany-balladából ismert: merre vezet az út Budára? A kifeszített, előre tartott petrencés rúd tökéletesen megmutatja az irányt, talány persze, hogy a derék próbálkozók milyen hosz- szan képesek ezt a mutatványt ledkeztek meg a játékos vetélkedő szervezői: a gombvarrás valóban női kezeket-ujjakat igényel, miként a „csipetke-csip- pentés” konyhai műfajában is ők a legjáratosabbak. Ha már a csipetkéről volt szó, kis kitérőt tettünk a főzőverseny felé is. lókora kondérokban Totyogtak a finomabbnál-finotálalt „készítményt”, magunk is tíz ujjúnkat megnyalva véleményeztük a végeredményt. A finom falatok elmaj szólását követően lassan búcsúztunk a jó házigazdáktól, de természetesen a móka, sok-sok egyéb, szellemes-ötletes játékkal, feladattal, tartott még tovább a délután folyamán. MHHHBBSyBSI KSMUEB Erre vezet az út Budára...
