Nógrád Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 177-200. szám)

2015-08-17 / 190. szám

Civil összefogás Baiassagyamiat Háromolda­lú együttműködési megállapo­dást írt alá az Országos Rendőr- főkapitányság, a Cserhát Men­tőkutyás, Különleges Mentő, Önkéntes Tűzoltó és Polgár­őrök Közhasznú Egyesülete, valamint a Vodafone Magyar- országi Alapítvány. A szerződés célja, hogy hatékonyabbá te­gyék az eltűnt személyek fel­kutatását, és kidolgozzák a GPS és GSM alapú nyomkövető rendszer alkalmazásának a leg­újabb módszereit Magyarországon évente át­lag húszezer személy eltűné­sét jelentik be a hatóságoknak, közülük tizennégy ezren tar­toznak a tizennyolc év alatti korosztályhoz. Jelenleg az Or­szágos Rendőr-főkapitányság honlapján négyszázhárom el­tűnt, vagy ismeretlen helyen tartózkodó személy- nagyré­szük gyermek és fiatalkorú- fo­tója szerepel. A három szerve­zet legfőbb célja a most aláírt háromoldalú szerződéssel egy komplex, az ország egészére kiterjedő együttműködés, amely lehetővé teszi az immár szervezett keretek között a fo­lyamatos keresést, mentést A dokumentum nem csupán a mentések, a képzések, riasztá­sok, illetve ellenőrző gyakorla­tok, valamint a Vodafone által támogatott GPS és GSM alapú nyomkövető fejlesztéséhez szükséges gyakorlati próbák feltételeit is tartalmazza. Az együttműködés további előrelépést jelentalakosságbiz- tonságának növelése terén. A jövőben szükség esetén a Cser­hát Mentőkutyás Egyesület is bevonható a kutatásba, menté­sekbe az ország egész területén. Legyen szó akár eltűnt szemé­lyek felkutatásáról, akár külön­leges mentésről, továbbra is rendőri erők irányítása mellett, de immár rendszeresen és szer­vezett formában dolgozunk együtt a civü szervezettel, an­nak érdekében, hogy még haté­konyabbá tegyük a kutató tevé­kenységünket - jelentette ki Papp Károly rendőr altábor­nagy, országos rendőrkapitány. A Vodafone az eltűnt szemé­lyek felkutatásáért program cél­ja, hogy a Cserhát Mentőkutyás Egyesület tevékenységének anyagi és technológiai támoga­tásával, korszerű modiltechno- lógia, a hálózat adata potenciál és munkatársainak szakértel­me segítségével elősegítse egy olyan nemzetközi szinten is egyedülálló civil szervezet mun­káját, amely képes hatékony se­gítséget nyújtani a különleges mentés terén, hazánk egész te­rületén - mondta Marchhart Pál a Vodafone Magyarország Vállalati Kapcsolatokért felelős vezérigazgató helyettes. Büszkék vagyunk arra, hogy az Országos Rendőr-főka­pitányság méltónak ítélte egye­sületünket arra, hogy partner­ként segítségül hív az eltűnt személyek felkutatására. Fel­készült és szakképzett munka­társaink, képzett mentőkutyá­ink, a Vodafone Magyarország Alapítvány támogatásával fej­lesztett mentési térinformati­kai rendszer és a Vodafone ál­tal biztosított adatkommuniká­ció segítségével lakott terüle­tektől távol, nehéz terepviszo­nyok esetén is hatékonyan részt tudunk venni a mentés­ben, immár bárhol az ország egész területén - vélekedett/u- hász Zoltán, a Cserhát Mentő­kutyás Egyesület elnöke. A Gonda család példája A Kubinyi Ferenc Múze­umban, A megtartó csa­lád című időszaki kiállí­tás felhívja a figyelmün­ket a legkisebb közösség a család fontos szerepére, áttekintést ad Jézus szü­letésétől napjainkig a csa­ládok megtartó erejéről. A szécsényiek édesapámat, aki köztiszteletben állt, jól ismer­ték. Egyszerű ember volt, föld­műveléssel foglalkozott, de nem volt szűk látókörű, több minden érdekelte. Legénykorában édes­anyámmal, aki mészáros lány volt, a helyi öntevékeny színját­szó csoportban szerepeltek. Édesapám kitűnően citerázott, szépen énekelt, szeretet táncol­ni. A színházszeretete mindvé­gig megmaradt. A háború után az 1950-es években az a megtisz­teltetés érte, hogy ő volt a Falu­színház kétmilliomodik nézője. Mátrai Józseftől, a Faluszínház igazgatójától két tucat szépiro­dalmi könyvet kapott ajándékba. A gratulálóknak azt mondta: Valkár Béláné Gonda Anikó nem újdonság számára a szín­ház, rendszeres színházlátoga­tó, nagyon jó dolognak tartja, hogy Szécsényben az őszi és té­li hónapokban, szinte kétheten­ként tartanak színházi előadást. Mi az, ami a család nevelteté­séből leginkább megmaradt, amire emlékszik? A munka szeretete, a becsü­let, a tanulás fontossága és a hit, Édesanyám korán meghalt, 1960-ban. A családból akkor még csak hárman kerültek el. Édesapámnak hét gyermeket kellett nevelni. Szigorú, követke­zetes, igazságos ember volt, ami­kor megbüntetett, akkor is érez­tük a szeretetét. Mi gyermekek is bekapcsolódtunk a családi munkába. Nagyon sokat dolgo­zott, megkapta az Aranykalászos Gazda elismerést. A mezőgazda- sági termelőszövetkezet megala­kulását követően a lovas kocsis brigádot vezette. 1970-ben hunyt el - emlékezett vissza Anikó. Gonda Ferenc becsületre, tisz­tességre, a munka szeretetére nevelte gyermekeit, akik azt a családjukban tovább adják. Jó­zsef a legidősebb már nincs kö­zöttünk, gépésztechnikus vég­zettségű, Szécsényben 1957- ben alapítója volt a Postaga­lamb Egyesületnek. Ferenc egész életét a gépészetnek és családjának szentelte. Gábor hi­vatásos katonatiszt, az életét a haza szolgálatában töltötte el, Budapest lövészbajnoka. Az Egyesület Királyság Szent György Lovagjának a tagja. An­tal az elektromos berendezések „doktora”. György kőfaragó szobrászművész, az országban és határainkon kívül több köz­téri szobra látható. Árpád szo­bafestő, 1971-72-ben Mongóliá­ban dolgozott. Szécsényben a kolostor festészetében is részt vett, József bátyjához hasonló­an, az ő hobbija is a postaga­lamb tenyésztés. Sokat köszönhetünk legidő­sebb nővérünknek Ilonának, aki a családban második gyermek volt, édesanyánk helyett édes­anyánknak tekintettük. Mária testvére a mezőgazdasági tech­nikumban végzett. Ágnes öt gyermeket nevelt fel, sajnos már ő sincs közöttünk, 58 éves korá­ban magához szorította őt az Úr - mondta Anikó. Gonda Ferenc és felesége a legtöbbet tették, amit a szülők­nek tenniük kell, a gyermekei­ket becsületre, tisztességre, munkaszeretetre nevelték, akik továbbadják a családi örökséget. Szenográdi Ferenc Szécsény. A kiállításon fotók és emléktárgyak segítségével bete­kintést nyerhetünk a szécsényi tizenegy gyermekes Gonda csa­lád életébe. A családi ereklyéket Valkár Béláné Gonda Anikó bo­csátotta a múzeum rendelkezé­sére. Anikó a család legfiatalabb gyermeke, megszállottan kutat­ja családja történetét. Nagy gon­dot fordít az összetartásra, a csa­ládból hozott értékek átörökíté­sére. Mind legkisebb gyermek, utoljára „repült ki” a családi fé­szekből, ahol nagy szeretettel fo­gadta a hazalátogató idősebb testvéreit, azok családtagjait. La­kásán, „családi naplót” lapozgat­va felidéztük a család történetét. Gonda család az egyik legrégeb­bi szécsényi család. A templom keresztelési anyakönyvében 1698-ban olvasható a családról a bejegyzés. Gonda Pál 1794-től 42 évig volt a város hadnagya. A család 1768-ban nemesi okleve­let kapott Mária Teréziától. A múzeumban a átogatók a kiállításon a G nda család archívumát néze 'étik Orvosok dicsérete Ismerem az egészségügyi intézmények helyzetét, a pénztelenséget, a pántlikázott, avagy az utolsó percekben a kiegyenlítetlen számlák (rész- benijrendezésére kapott pén­zeket, melyek inkább csak a napról napra éléshez ele­gendőek, és ismerem az elfogadhatatlanul alacsony béreket, melyek orvoshiányt, nővérhiányt, s embert őrlő hosszú - rendelői és előjegyzési - várakozásokat okoznak, s egyúttal okai a szakemberek külföldre tá­vozásának is. Ennyi gond, és baj láttán, a panaszáradatot folytathat­nám napestig, mégis helyette azokról beszélek, akik megszállottságukkal fenntartják az ellátást, és akiknek emberségét a napokban is megtapasztalhattam, ők va­lamennyien megérdemlik az elismerést. Elsőként házi­orvosomról, Csorba doktorról írok. Több évtizedes isme­retség a miénk. Ez alatt családomat fáradhatatlanul se­gítette, ellátta. A sok-sok panasz, amellyel terheltük, ta­lán egy regiment orvosnak is elég lett volna. Hipochon- der lévén, hányszor, de hányszor kerestem fel tán’ ok nélkül is őt Panaszaimat meghallgatva, mindig türelme­sen sorolta a pirulákat: ezeket és ezeket kell szedni, s nem lesz semmi baj, Józsi bácsi! Feleségem betegsége idején többször éreztem, hogy rám szakadt az ég, és már nem bírom tovább. Ő jött - kis túlzással - éjjel és nappal is, s ha kellett hegyeket mozgatott meg. Es segítség, bátorítás nélkül sohasem távozott. Ó, Istenem! Ugyan nem ő találta fel a távgyó­gyítást, de mégis eredményesen alkalmazza azt. A mi­nap komoly kórság szorongatott, mégis kilométerek­ről is tűpontosan ítélt és gyógyított. Oly sok mindent tud rólam, mint senki más e földtekén. így segítségé­vel maradtam ki voltam, éveit tovább morzsolgató „vénlegény”. És talán nem szentségtörés, ha elárulom, hogy évek óta gyakrabban járok az urológiára, mint más a „kocsmahivatalba”. Ezt kell tennem, hisz’ aho­gyan Ragán doktor is „megvigasztalt”: a betegségem olyan, mint a szerelem, az örökszerelem, hisz nem en­ged el, s egészen a sírig elkísér. Mondhatom jó kilátás, jó ómen számomra, ezért is kértem az égieket, hogy még sokáig, nagyon sokáig kísérgethessen el. Járok is becsülettel magánrendeléseire, mivel a rendelőintéze­ti várakozás ártalmasabb, mint alapbetegségem. Nem beszélve arról az apróságról, hogy orvoshiány miatt, többször az intézeti rendelések is szüneteltek. A doktor úr is hol van, hol nincs, mint a mesében. Két hetet Angliában, két hetet jtthon tölt. Nem elsősorban az anyagiakért teszi - noha az sem mellékes, mondta ő - hanem a szakmai kihívások vonzzák, amiket itthon is kamatoztatni szeretne. Nemcsak orvosként, hanem emberként is tisztelem, ezt erősítették meg betegei is. Többször voltam nehéz helyzetben - mint néhány nap­ja is - de munkahelyén is és ügyeletben mindig segítsé­gemre volt. Türelme, empátiá­ja végtelen. Az ember a bajt próbálja elkerülni, mégis ukkmukkfukk váratlanul, leg­többször nem a „megszokott”, hanem valami más, va­lami ismeretlen képében jelentkezik. Ilyenkor tanács­talanság fog el, s megoldásnak jobb híján a közeli ren­delő látszik. Néhány napja is oda igyekeztem, egyene­sen a kartonozóba. Ott persze kiderült, hogy nem oda Buda, mert a gégészet aznapi sorszámai már elfogytak, sürgősségi kezelést viszont állapotom nem indokol. Kis tanakodás után kiderült, hogy gondomra, bajomra meg­oldást, gyógyírt csak a másnapi kezelés hozhat. Az egyik hölgy elmagyarázta, hogy az orvosok előbb a kór­házban, majd utána a rendelőben dolgoznak. Sok a ten­nivaló, ezért van a sorszám (tehát nincs elegendő or­vos). S mivel a rendelés még folyt, telefonon felhívtam a gégészetet és bebocsátást kértem. Úgy látszik a nővérke szíve megesett rajtam és né­hány perc múlva már a rendelőben sorakoztam. Már bőven ebédidő után volt, s arra gondoltam, hogy Bara­bási doktor talán már csak rám vár. Ehelyett egy jó óra múlva, tizenötödikként, utolsóként vizsgált meg, és lá­tott el. Mégis nagyon-nagyon hálás vagyok neki. Szám ide, szám oda az emberség legyőzte a bürokráciát. írá­som, nemcsak az orvosok, hanem minden egészség- ügyi dolgozó dicséretéről szól. Áldozatos munkájukat ezúttal is megköszönöm! Bartos József

Next

/
Thumbnails
Contents