Nógrád Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 177-200. szám)

2015-08-13 / 187. szám

Amit másokért teszel... Valamikor nem volt választá­si lehetőség, ezért a rádió és a te­levízió, vonzása páratlan volt. A kettő közül - elsősorban külön­legessége és újdonsága miatt - a győztes babért a tévé vitte el, és ha időnk engedte, ott „csüng­tünk” rajta, mint „gyümölcs a fán”. A pirosló szemek, a kial­vatlanságnap, mint nap megkí­sértett bennünket. Mára már megtanultuk - hála az ezerfejű sárkánynak -, hogy nem mind arany, ami fénylik, s ezért nem könnyen adjuk „bőrünket” sem. A televízió mára sokszor csak háttérként szerepel, mint vala­ha a rádió, bár a fiatalok ezt a szót talán már nem is ismerik, hiszßlhallgatoval születnek, és nem lennék meglepve, ha legbol­dogabb pillanataikat is ezzel él­nék át. Nemrég a lehalkított tv képer­nyőjén egy kedves jazz énekes­nő, Harcsa Veronika jelent meg, és egyszerre kíváncsivá tett mon­dandója, s így akadtam e törté­net magjára is. Egy olyan prog­ramra hívta fel figyelmem, amely már 2014 tavaszán szár­ba szökkent, de igazán csak most látszik kivirágozni, kitelje­sedni Ez a „Hősök tere kezdemé­nyezés”, amelynek célja, hogy or­szágunkban megszűnjön a kö­zöny, és nőjön azok száma, akik hajlandóak másokért is tenni, mindenekelőtt, jó szóval, s ha kell tettel is támogatást nyújtani. A múlt évi tevékenységet nem is­mertetem, mert az a neten fellel­hető. A munka Philip Zimbardónak a kaliforniai Stanford egyetem professzorá­nak modelljére épül, aki felis­merte a hétköznapi „hősiesség” fontosságát, s mely kezdeménye­zés hazánkban a Heró Fest Köz­hasznú Nonprofit Kft szervezésé­ben valósul meg. Noha a kezdeményezés, értel­mezésem szerint két szálon fut, mégis egy célt, egy nagyon fontos célt, az egymás iránti közöny megszüntetését, és azt célozza, hogy életünkben egymás segíté­se legyen természetes valóság. Az vagy, amit teszel! Szól a prog­ram szlogenje, mégis, én, aki eb­ben a szép társadalmi „játék­ban ” még kispályás sem lehetek kiegészítettem, egyértelművétet­tem. Az vagy, amit másokért, igen, amit „másokért” teszel. És most nézzük ezt a szép játékot A művésznő elmondta, hogy a „30 napos Hősök terei kihívást!” ő már teljesítette, majd nemso­kára követi őt több ismert sze­mélyiség, színész és közéleti em­ber is. Mind-mind a kezdemé­nyezés nagykövetei. Nem volt könnyű és féltem is, mondta a ki­váló énekesnő. Hisz vadidegene­ket szólítottam meg, közöttük több érdekes és segítségre szoru­ló embert, akik szinte várták, hogy életüket valakinek elmesél­jék. Ilyenkor egy jó szó és egy mosoly is nagyon fontos lehet Ezután a többiek is nekivágnak, hogy teljesítsék a programot, oldva a bezárkózás, a közöny légkörét, s nyitva az emberség, a szeretet kapuit. Olyat tesznek, amelyet még sohasem. Változtat­ni akarnak valamin, amivel tán ’ még ők is adósak. Tégy te is má­sokért, s ha apró lépésekkel is, általa hétköznapi hőssé lehetsz! Mindenkire szükség van, ezért hívj közénk mindenkit és buz- díts-bátoríts másokat is! A program nagyon fontos ré­sze a szakértők segítségével tar­tott elméleti tréning. A sok jelent­kező miatt júniustól - az iskolai oktatást végző tanárok és szak­emberek - mellett további cso­portokat is be kellett iktatni. Ta­lán a dolog egyik legizgalma­sabb része, a kiscsoportos szitu­ációs utcai bemutató-gyakorlat, rejtett (kandi)kamerás felvéte­lekkel. Önnel megtörtént már, hogy a szeme láttára az utcán olyan esemény történt, amikor el kelt volna a segítsége, de to­vább sietett, gondolva, hogy majd más segít? Sétált már el földön fekvő ember mellett, aki­nek egészségügyi problémája le­hetett? És mi lehet az oka, Hogy legtöbbször nem teszünk sem­mit? És persze mások sem? A tréningen ilyen és hasonló eseteket tárgyaltak meg, majd a járókelőket is szembesítették, nem tagadva azt sem, hogy a be­mutatóknak volt sok szívhez szó­ló, emberséges pillanata is. Úgy gondolom, hogy megyénkben is vállalható mind-mind, ami a programban is látható, s még csak előzetes felkészülés sem kell hozzá. El kell kezdenünk, csinálnunk kell, még akkor is, ha a hibázás lehetősége is fenn áll. Ennek része az aprómunka is, az idősek buszról való lesegí- tése, mindenfajta előzékenység a betegekkel, a kisgyerekes ma­mákkal, a nőkkel és így tovább - minden-minden, ami ember­séggel megtehető. És ne feledjék, önzetlenül és előítéletek nélkül kell cselekednünk. És ne feledd, barátom: valamikori várak és a mai felhőkarcolók is, apró kö­vekből, részecskékből álltak, áll­nak össze! A csúcs még messze van, de a várak, a felhőkarcolók bevehetőek, legyőzhetőek! És igaz az is, hogy szenteltvizet könnyebb hinteni, mint hithű módon élni! Bartos József Csodás mátrai élményok N'űgíacls« A Debreceni Egyetem jóvoltá­ból a Nógrádsápi Fekete István Általános Is­kola és Szakiskola 10 tanulója, valamint egy kísérő pedagógus vehetett részt egy öt na­pos, ingyenes mátrai táborban. A „Tanulj a természettől!” elnevezésű program kereté­ben az erdei tanösvényen átvonulva megte­kintették az Ilona-völgyi vízesést, amely a hazánkban található zuhatagok között a leg­magasabb, közel 10 méteres. A bodonyi szál­láshelyről indulva több túrán is részt vettek: ellátogattak a fácán telepre és a vadkacsate- lepre - ahol közel 6000 ilyen szárnyas úsz­kált a vízben -, emellett megcsodálhatták a négyszarvú kost is. A Népművészeti Ház­ban rongyszőnyeget szőttek a gyerekek, majd bepillantást nyerhettek egy vadprepa- rátor munkájába. Kézműves foglalkozások, gombászati előadás, lovaskocsikázás, vetél­kedő, kerti mozi és sok-sok közösségi játék színesítette tábori életüket. Hazafelé jövet hazánk legmagasabb pontját, a Kékestetőt ejtették útba, ahonnan gyönyörködhettek a lenyűgöző kilátásban. Esélyt adtak a nyári élményszerzésre A mihálygergei Egymá­sért Nebáncsvirág Egye­sülete többnapos tábort szervezett 24 halmozot­tan hátrányos helyzetű fi­atalok számára a Medves Hotelban a múlt hétvé­gén. A program esélyt adott arra, hogy a fiatal koruk ellenére sokat megélt gyerekek is nyári élményeket és barátokat szerezhessenek. rom és fél napot töltöttek el a fes­tői környezetben található salgóbányai Medves Hotelben, ahol sokrétű programokkal vár­ták a résztvevőket, de a kikap­csolódásnak minden nap szer­ves része volt a pancsolás a ho­tel medencéjében. Ezen túlme­nően közösen ellátogattak a salgói várhoz, ahonnan letekint­hettek a szépséges vidékünkre. Mindezek mellett pedig renge­teg társas-, ismerkedős-, kom­munikációs-, rajzolós- és kész­ségfejlesztő játékot kipróbálhat­tak, amelyek szinte mindenki­nek nagyon tetszettek, hiszen fo­lyamatosan újra akarták játsza­ni a különböző játékokat. Csammer Istvánné kifejtette azt is: hogy a tábor első napja nem volt éppen egyszerű, hiszen nem ismerték egymást, de ez ha­marosan megváltozott és sike­rült feloldódni a gyerekeknek. Olyannyira, hogy meglepetés­ként érte a gyereket, hogy úgy beszéltek vele a családi dolgaik­ról, mindennapjaikról, a szülők válásáról és életvitelükről, mint amikor a felnőttek beszélgetnek egymás közt. S véleménye sze­rint ez nagyon jót jelenthet, hi­szen sikerült nekik ezeket a dol­gokat feldolgozniuk. Az egyesület vezetője hangsú­lyozta: köszöni mindazt a segít­séget, amelyet a Nógrád Megyei Család, Esélyteremtési és Ön­kéntes Háztól, Bállá Mihály or­szággyűlési képviselőtől és munkatársaitól, illetve a számos jó szándékú családtól, segítőtől kapott. A közreműködésük nél­kül nem jöhetett volna létre a tá­bor, valamint nem tudtak volna a gyerekek iskolakezdéséhez hozzájárulni tolltartókkal, író­szerekkel és ruhaneműkkel. Há­lás továbbá a négy település pol­gármesterének is, hiszen ők ol­dották meg a táborozok szállítá­sát a hotelhez és haza. A táborban jártunk alkalmá­val elbeszélgettünk a fiatalokkal és meglepve tapasztaltuk, hogy velünk, „idegenekkel” is milyen önfeledten elbeszélgettek az él­ményeikről. Sokan elmondták közülük, hogy minden program tetszett nekik, de a legtöbbjük­nek a közös fürdőzés volt a leg­jobb. Emellett pedig a salgói vár­ban tett látogatás volt a favorit, mert a gyönyörű kilátás magával ragadta a fiatalokat. Akadt azon­ban olyan is, akinek a különféle társasjátékok tetszettek. S azzal mindenki egyetértett, ha jövőre is lesz lehetőségük a táborozás­ra, gondolkodás nélkül igent mondanak. Szigeti András Salgótarján-Salgóbánya. - a tá­borban résztvevő 24 gyerek négy településről (Ipolytarnóc, Litke, Egyházasgerge, Mihálygerge) érkezett. S mivel az egyesületünk célja az, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű fiataloknak segítsen, így olyan diákok táboroztatását vállaltuk, akiknek az idén nyáron nem lett volna más esélye a kirándulásra. A mostani táborozóknak tehát ez volt az egyetlen olyan alka­lom a nyári szünetben, amikor élményeket és akár közeli bará­tokat is szerezhettek - fejtette ki Csammer Istvánné, a civil szerve­zet elnöke. Hozzátette: áz iskolások há­M i tlllflSISft .í'% . fi; A résztvevők számos rajzolós- és kész­ségfejlesztő játékot kipróbálhattak L w «1 fis <*i H »kí wji H

Next

/
Thumbnails
Contents