Nógrád Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 177-200. szám)

2015-08-12 / 186. szám

*K. -eSM 4 Egy évvel ezelőtt sikerült teljesíteni a Balaton-kört, ami a legnagyobb magyar tavunk kerékpáros tókerülő egyéni ver­senye, helyesebben túrája. Akár kedv­csinálóként, akár élménybeszámoló­ként is fogadhatják ezt az írást mind­azok, akik - hozzánk hasonlóan - sze­retik a természetet, a biciklizést, a gyö­nyörű magyar tájakat, épített öröksége­inket, a csodaszép látnivalókat. Előző két részünkben az északi partot mutat­tuk be, most a déli parton kalandozunk tovább. Veszelovszki Balázs A déli partot a Kis-Balaton tájánál, a nyugati résznél érjük el, már Somogy megyében vagyunk, az első település Balatonberény lesz. A bicikliút itt, a déli részen már sokkal rosszabb állapotban van, és nem is mindenhol jól kiépített vagy jelzett. Azonban „toronyiránt’’ tudunk haladni, hiszen a Balaton mindig irányt mutat majd. így kanyaro­dunk a hűvös, fás részen Balatonmáriafürdőre, ahol mi a mólón értük el a 150. kilométert. Ezen a helyen egy fürdőzést megengedve, rövid pihenő után utunkat Balatonfenyves és Fonyód felé foly­tattuk. Aznapi úti célunk Balatonboglár volt, itt szálltunk meg a harmadik éjjel, 180 km-t magunk mögött hagyva, felkészülve az utolsó távra. Mielőtt azonban az utolsó napra térnénk, időz­zünk el a déli part egyik legszebb látnivalójánál: a Nagybereknél, ide Balatonfenyvesről kisvasútta! juthatunk el. Az érintetlen táj szépsége itt is ma­gával ragadó, akárcsak a Kis-Balatonnál. A déli part második napja egyben túránk befe­jező napja is volt. Balatonboglárról már csak négy óra igen intenzív kerekezés, és elértük Balatonaligát. Szerencsére azonban több helyen is megálltunk útközben, nemcsak rácsodálkozni az északi partra és arra az útra, amely már mögöt­tünk van, hanem azért is, hogy az utunk során érintett nevezetességeket - ha csak rövid ideig is - megnézhessük. Balatonlelle, Balatonszemes, Balatonőszöd után Balatonszárszó következett. Két, igen tragikus „ne­vezetesség” is található ezen a vonalon: előbb, Balatonszemesnél Latinovits Zoltán sírja és emlék­múzeuma, tovább pedig a József Attila Emlékház. A sors közös, a rejtély azóta is megfejteden: mind­kettőjüket a vonat gázolta halálra, nem tudjuk, hogy öngyilkosság, vagy rencsétlen baleset történt-e. Mindketten óriások voltak, akiket a maga kora nem akart vagy nem tu­dott felismerni, megérteni. József Attila a semmi­ből érkezett a magyar irodalom legnagyobbjai kö­zé, Latínovits Zoltán pedig - két művésztestvére mellett - a család harmadik büszkesége lett, pó­tolhatatlan űrt hagyva maguk után, ugyanakkor nevüket örökké beírták a magyar kultúra képze­letbeli nagykönyvébe. Balatonszárszón a vasúti át­járótól nem messze találjuk „a panziót”, ahol József Attila 1937 végét töltötte a testvérénél, József Jolán­nál. A ma emlékmúzeumként létező házban ere­deti kéziratokat is láthatunk, illetve számos pilla­natot megidéznek a költő életéből. A faluban lévő vasúti átjáró éppolyan veszélyes ma is, mint ami­lyen 80 évvel ezelőtt lehetett, ami csak fokozza a József Attila-rejtélyt. Szántódnál és Zamárdinál visszatekintve a tiha­nyi apátságra, az északi part egyik legszebb pillan­tását láthatjuk, a benyúló félsziget jelzi: közel a cél. Amikor hátrapillantottunk, már láttuk: a Balaton szinte mögöttünk, ezt a távot már megtettük. El­értük a „történelmi" 200. kilométert Siófokon, az ezüstparton, a strandolok között hajtva. Itt a jelzet­len út miatt sajnos elkeveredtünk a valahol - nyil­ván csendesebb kis utcákban - kanyargó kijelölt (vagyis épphogy jelöletlen) bicikliúttól. A siófoki rövid pihenő jólesett, irigykedve telüntettünk a strandolókra, de tudtuk: három órára vissza kell érnünk Balatonaligára. Egy pillanatra szeretnék megállni Sió­foknál, hiszen megannyi látnivaló talál ható ebben a csendes kis városban. Már a partja is csodálatos, a Sió-csatorna is' szép az ott sorakozó hajókkal, a balatoni! vitorlások szemet gyönyörködtető látvá­nya feledteti a megtett kilométereket. A város főterén álló kilátó-víztorony igazár impozáns, kívülről is nagyon szép és ren-i dezett látvány. Ami azonban szintén csodá­latos, és ha ott járunk, ezt ki ne hagyjuk:j Kálmán Imre szülőháza. A legnagyobb ma­gyar operettszerző itt, a Balaton-parton szü letett 1882-ben. Aki látta az életéről szóló fii met, Az élet muzsikáját, megelevenedik ben­ne XX. századi történelmünk: fiatal pályakez­dőként érte az első világháború borzalma, az­tán a két világháború között fénykorát élte,:, olyan művek születtek ekkor, mint a Marica grófnő, Az ördöglovas, A bajadér vagy A cir­kuszhercegnő. Aztán jött a második világhá-j ború a maga borzalmaival, és az utána követ-j kező időszak, úgyszintén a maga borzalmai­val. Kálmán Imre ahogyan a filmből is kitűnik - mindvégig ember tudott maradni az embertelenségben. A kiállításon életútját személyes bútorok, fennmaradt emlékek egészítik ki, miközben ismerős dallamokat hallha­tunk. A vasútállomás melletti parkban álló szob­rán érdemes mellé ülni és fotót készíteni vele - megengedi. A mondás úgy tartja, hogy a világon valahol minden percben szól Kálmán Imre vagy Lehár Ferenc zenéje... Siófokot elhagyva egy vasúti átjárónál a legme­redekebb kapta tón jutunk túl, ezt követően vi­szont már ismerős az előttünk lévő terep: Balatonaliga következik. A dombon, ahol me­gyünk, jóízű friss forrásvizet töltünk, a bicikli­seknek nem is kell más a verőfényes napsütés­ben. A dombról lefelé jövet begyorsítunk, és. örömteli és büszke arccal Balatonaligára érke­zünk be. A vasútállomáshoz kanyarodva a bicik­liről leszállva 241 km-t mutat az óra, jóleső érzés­sel rögzítjük, majd egy finom ebéd mellett pró­báljuk elemezni, felidézni a látottakat. Mit jelentett ez a túra? Bejártuk, megismertük hazánk legnagyobb tavát. Megcsináltuk, teljesí­tettük az egyik leghosszabb magyar biciklitúrát. Négy napig feladtuk a hétköznapokat, átadtuk ma­gunkat a csend, a természet, a víz szépségének - hogy aztán feltöltődve érkezhessünk vissza a min- ^^dennapokba. Az érzést, amit átéltünk, ezek a sorok és a fotók nehezen tudják visszaad­ja. • * —a. ni, igyekeztem belőle átnyújta­ni egy szeletet. Kívánom, hogy mindenki, aki megcsinálja a kört, hason­ló szépeket éljen át! A lehető- ; ség adott, évszaktól függetle­nül, nemcsak nyári napon, as nemcsak 4 nap alatt: a bát- ■ rabbak egy nap alatt teljesítik (ez az UltraBalaton minden évben), de egyénileg beoszt- * va, kitérőkkel, saját tempóban is haladhatunk. Lehetőség van pecsételős játékra is, mi is végig- j| csináltuk, a végén pedig oklevelet 1 kapunk érte (ezt a balatontipp.hu oldal készíti). Egyszóval: a Bala- ; ton ezernyi titkot, ezernyi lehe­tőséget Fejt az év összes napján - mint ahogyan hazánk leg- I szebb tájai is. Rajtunk múlik, hogy észrevesszük, megfejt­jük-e ezeket. Kívánom, hogy „így legyen! Üllill.r ozsef Attila Emlékmúzeuma Balatonszarszon Siofok főtere 4 Balatonfenyves! strand, háttérben az északi part József Attila emlék­műve Balatonszáiv. szón £ I Kálmán Imre szobra« P a vasútállomás mel­letti parkban Két keréken a B

Next

/
Thumbnails
Contents