Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-01 / 150. szám

Házépítés két nap alatt Két nap alatt épít fel egy szerkezetkész há­zat Hadrianus, az ausztrál mérnökök ál­tal kifejlesztett kőművesrobot. • fill- Ausztráliában éven­te körülbelül 2 milliárd téglát gyártanak, ám egyre keve­sebb az építőipari szakmun­kás, mivel a fiatalokat kevés­sé vonzza a nehéz kőműves­mesterség. A szakemberhiány miatt kezdte foglalkoztatni MarkPivacpetthi mérnököt a kőművesmunka teljes gépesí­tésének gondolata - idézte a Perth Now helyi online lapot a The Independent. A robot a Britannia római provincia határát jelölő Had- rianus-fal után a Hadrianus nevet kapta. A „kőműves”, mielőtt ténylegesen munká­hoz látna, a CAD (computer- aided design) 3D-s számító- gépes tervezőrendszer segít­ségével elkészíti a ház szer- kezeténéki isénááját„. amely­ben 'meghatározza minden egyes tégla helyét, majd ki­dolgozza az építkezés részle­tes programját, a munkálatok sorrendjét. Hadrianus 28 méteres te­leszkópos robotkarjával keni a maltert, rakja a téglát, ké­szíti elő a fali vezetékek he­lyét, s eközben folyamatosan szkenneli a megépült része­ket, hogy minden a tervek szerint halad-e. A kőművesrobot szünet nélkül, napi 24 órában, az év 365 napján képes dolgozni. Óránként ezer téglát épít be a falakba, egy szerkezetkész ház felhúzása körülbelül két napot vesz igénybe, évente át­lagosan másfélszáz épületet tud felépíteni. A tervező most Hadrianus piaci értékesíté­sén dolgozik. Igazi „nehézsúlyú” fekete lyuk uralja egy távoli kül- lős spirálgalaxis, az NGC 1097 katalógusjelű csil­lagváros centrumát - de­rítették ki japán kutatók. TokiÓ/SantiagO. Számos gala­xis központjában helyezkedik el fekete lyuk, ezek az objektumok befolyásolják az otthonukként Újabb spirálgalaxist térképeztek fel szolgáló csillagvárosok növeke­dését, fejlődését. A Fornax (Ke­mence) csillagképben lévő NGC 1097 katalógusjelű galaxis 47 millió fényévnyire van a Földtől, vagyis túl távol, hogy a közpon­ti lyuk tömegét meg lehessen ha­tározni a körülötte köröző csilla­gok mozgása alapján - olvasha­tó a LiveScience hírportálon. Japán kutatók a Chilében, az Atacama-sivatagban 5000 méte­res magasságban működő rádiótávcsőrendszert alkalmaz­ták, az ALMA (Atacama Large Millimeter/submilli meter Array) ugyanis, amely képes a szubmilliméter és milliméter hullámhosszúságú sugárzás észlelésére, a leghaloványabb objektumokról is páratlanul éles képeket készít. További előnye, hogy színképeket vesz fel, ame­lyek vizsgálata a csillag körüli gázanyag mozgásáról és kémiai összetételéről ad információt. A kutatók kétféle molekuláris gáz - hidrogén-cianid (HCN), va­lamit formil kation (CHO+) - ör­vénylését figyelték meg a galaxis körül. Ezek az anyagok nem lép­nek komoly kölcsönhatásba a csillagváros belsejében lévő anyagokkal, például a ki- és be­áramló ionizált gázokkal, vagyis viselkedésüket kizárólag a gravi­tációs erők határozzák meg. Mindössze kétórás megfigye­lés során a kutatók meghatároz­ták e gázok eloszlását és sebes­ségét, s az adatok alapján kiszá­míthatták a galaxis központjá­ban lévő fekete lyuk gravitációs vonzását. Mint kiderült, egy gi­gantikus, 140 millió naptömegű képződményről van szó, vagyis lényegesen nagyobbról, mint a Tejútrendszer szívében lévő fe­kete lyuk, amelynek „testsúlya” mindössze 4 millió Nap tömegé­vel egyenlő.- A központi fekete lyuk töme­ge befolyásolja az őt vendégül lá­tó galaxisok fizikai tulajdonsá­gait. Vizsgálataink azt is kimu­tatták, hogy ezek a hatások má­sok különböző típusú galaxisok esetében. Ahhoz, hogy megért­sük az effektusokat, fontos meg­határozni a fekete lyukak töme­gét különböző fajtájú csillagvá­rosok esetében - hangsúlyozta közleményében OnisiKioko, a ta­nulmány első szerzője, a Japán Nemzeti Csillagászati Obszerva­tórium kutatója. „Gyorsultak” a versenylovak Exeter. Egyre gyorsabbakká váltak a versenylovak az elmúlt másfél évszázadban és a jövőben is fokozódhat a tempójuk egy brit tanulmány szerint. Eddig a szakértők többnyire abból indultak ki, hogy az álla­tok sebessége stagnál, elérte a maximumot. Az Exeteri Egye­tem kutatói azonban közepes és hosszú távok futamgyőzelmei­nek adatait elemezve végeztek vizsgálatokat, amelyek alapján a tempó növekedésére találtak bizonyítékot. Patrick Sharman és Alastair Wilson evolúcióbiológusok szá­mos, 1949 és 2012 között zajlott brit lóversenyt elemeztek. Az adatok közt szerepelt a futam dá­tuma, a sebesség, az időmérés módszere, a távolság, az adott szakasz, a talaj állapota, a részt­vevő állatok száma, mindegyi­kük kora és neme. A tanulmány­ban így 70 388 állat 616 084 fu­tamidejét elemezték. Az eredmé­nyeket a Biology Letters című szaklapban mutatták be. A kutatás szerint a lovak se­bessége az elmúlt 150 évben jelentősen nőtt, elsősorban a rövid távokon. A fejlődés azon­ban nem lineáris: ugrásszerű javulás elsősorban a 20. szá­zad elején tapasztalható, majd 1975-től az 1990-es évekig tar­tó időszakban újra. Az első sebességnövekedés ar­ra vezethető vissza, hogy 1897- ben új lovaglási stílust vezettek be, a zsokék hajlított tartásban, rövidebb kengyelben hajtották a lovakat. A kengyel újabb rövidíté­se az 1970-es, 1980-as években ismét növelte a tempót - fejtették ki a kutatók. Ekkoriban volt jel­lemző a lótenyésztés elüzletiese- dése is, így a nagyobb sebesség tenyésztés eredménye is lehetett. Az, hogy a közepes és hosz- szabb távokon alig növekedett az állatok sebessége, arra utal­hat a biológusok szerint, hogy itt a lovak tényleg eljutottak ter­mészetes határukig. Az is felté­telezhető azonban, hogy a te­nyésztők a kitartásnál többre tartották a sebességet.- Az elmúlt 30 évben kon­szenzus uralkodott arról, hogy a lovak sebessége stagnál. Egy, az eddigieknél nagyobb adatbá­zis vizsgálatával azonban ez az állítás megdőlt - fejtette ki Sharman, aki szerint most azt kell kideríteni, vajon a gének indokolják-e a tempó növekedé­sét, és hogy ezt mennyire befo­lyásolja a jobb tréning, az új zsokétechnikák vagy más kör­nyezeti tényezők. HIRDETÉS 3100 Salgótarján, Rákóczi út 26. Telefon: (20) 209-4241, (20) 209-4221, (30) 448-1342, (30) 448-1322 Fax: (32) 786-744 E-mail: lehoczki@gergihalo.hu; lehoczki.szabolcs@upcmail.hu Web: http://www.lehoczkivagyonvedelem.hu «* ' "■ Kétszázmillió éves maradványok Egy eddig ismeretlen di­noszaurusz maradványait fedezték fel dél-afrikai és argentin paleontológu­sok. A közepes méretű növényevő 200 millió év­vel ezelőtt élt az ősi szu­perkontinens, Gondwana területén. Fokváros. A leletet a londoni Linné Társaság folyóiratában, a Zoological Journal of the Linnaean Society júniusi szá­mában ismertetik a Fokvárosi Egyetem, a johannesburgi Wit- watersrand Egyetem, a La Plata- i Múzeum, valamint az Edigio Feruglio paleontológiái múze­um kutatói. A fosszíliák - legalább négy egyed végtag- és lábfejcsontjai, valamint csigolyái - még az 1930-as évek végén kerültek elő Dél-Afrikában, 30 kilomé­terre a lesothói határtól, az úgy­nevezett Elliot geológiai formá­ció 210-190 millió éves kőzet­rétegeiből. A leletek évtizedeken keresz­tül porosodtak a Witwatersrand Egyetem evolúciós intézetének raktárában anélkül, hogy bárki is foglalkozott volna velük. Né­hány évvel ezelőtt vizsgálták meg először a csontmaradvá­nyokat, amelyeket a korai nö­vényevő Prosauropoda dinosza­uruszok egyik neméhez, az Aardonyxhez soroltak - olvas­ható a ScienceDaily hírportál­nak a tanulmányt ismertető összefoglalójában. Egy újabb vizsgálat során azonban dél-afrikai és argentin paleontológusok arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a fosszíliák a Sauropodomorpha dinoszauruszok eddig ismeret­len nemét képviselik. A csontok­ból kiindulva közepes testmére­tű dinoszauruszról van szó, amelynek egyik legérdekesebb sajátossága a keresztet formázó bokacsontok. E jellegzetesség alapján az őshüllő a Sefa- panosaurus nevet kapta, ugyan­is szeszotó nyelven sefapano ke­resztet jelent. Mint Alejandro Otero argentin paleontológus, a tanulmány vezető szerzője a le­lettel kapcsolatban rámutat, a Sefapanosaurus a legkorábbi Sauropodomorpha dinoszauru­szok és a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok, a hoszszú nyakú, négy lábon járó Sauropodák közötti hiányzó láncszemet jelenti. Anusuya Chinsamy-Turan, a Fokvárosi Egyetem professzora szerint a Sefapanosaurus felfe­dezése arra világít rá, hogy Sauropodomorpha dinoszauru­szoknak többféle átmeneti for­mája is élt Afrika déli részén 200 millió évvel ezelőtt. Vér nélküli májátültetések Budapest. Immár véradás nélkül végeznek májátülte­téseket a Semmelweis Egye­tem Transzplantációs és Se­bészeti Klinikáján - közölte az intézmény vezetője az Ml aktuális csatorna. MáthéZoltán elmondta: az új sebészeti technikák és aneszteziológiai eljárások al­kalmazása nyomán beveze­tett operáció jelentősen gyor­sítja a betegek gyógyulását, illetve növeli a hosszú távú túlélés esélyeit. A professzor hozzátette, hogy míg korábban 8-10 órán át tartott egy ilyen műtét és 10-20 egységnyi vért is fel­használtak közben, ma már az esetek 30-40 százalékában véradás nélkül kivitelezhető a 34 órás beavatkozás. Arról is szólt, hogy a klinikán - ahol Magyarországon egyedüli­ként végeznek májtransz­plantációt - az elmúlt 20 év­ben 700 beteg kapott új májat Olcsó internet London. Félmilliárd dollárt teremtett elő egy konzorci­um által a One Web brit vál­lalkozás, amely több mint 600 műholdból álló hálózat révén akar olcsó internet-és telefonszolgáltatást biztosí­tani világszerte. Az OneWeb az tervezi, hogy 648 kicsiny műholdból álló hálózatot alakít ki a világ­űrben. Valamennyi műhold súlya kisebb lesz 150 kilo­grammnál. Az első műholda­kat 2017-ben kezdik fellőni. A terv megvalósítására a brit Csatorna-szigeteken be­jegyzett vállalkozás csütörtö­kön szerződést írt alá a Virgin Galactic amerikai cég­gel 39 műhold fellövéséről a még fejlesztés alatt álló LauncherOne rakétával és az Arienspace európai konzor­ciummal 21 orosz építésű Szojuz-rakéta fellövéséről. A OneWeb mindenidők legnagyobb kereskedelmi ra­kétavételeként jellemezte a megállapodást. A műholdas internet-szolgáltatási projekt költsége várhatóan 1,5-2 mil­liárd dollárra rúg - közölte Greg Wyler, a OneWeb alapító­ja és vezérigazgatója. A Richard Branson Virgin csoportjába tarozó Virgin Galactic nevű startup cégnek a 39 műholdfellövés mellett opciója van további 100 űr­misszióra - közölte George Whitesides, a Virgin Galactic elnök-vezérigazgatój a. A cég jelenleg fejleszti LauncherOne nevű rakétáját, amelyet egy hordozó repülő­gép visz fel a magas légkörbe. Mintegy 15 ezer 240 méter magasból kiengedik a repülő­gépről a rakétát oly módon, hogy motorja begyújtson és terhét a világűrbe juttassa. A rakéta egyszerre három műholdat lesz képes a világ­űrbe juttatni. A műholdak pályára állítása után a raké­ták a légkörbe jutva elégnek, hordozó repülőgépük vissza­tér a földre. A Virgin közlé­se szerint utanként keve­sebb mint 10 millió dollárba kerül a LauncherOne. A há­lózat megvalósításához szükséges műholdakat az Airbus fogja tervezni és gyártanai, a műholdak egy részét nem lövik fel a világ­űrbe, a földön maradnak. f 1 t 4 1

Next

/
Thumbnails
Contents