Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-06 / 154. szám
Országos döntősök voltak Szécsény. Véget ért a tanév, a diákok megkapták az éves munkájuk eredményét tükröző bizonyítványt, élvezik a megérdemelt vakációt. A szécsényi Páter Bárkányi János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium 540 tanulója közül, 85-en vehettek át kitűnő bizonyítványt. A tanulók közül sokan voltak, akik különböző tanulmányi versenyeken elért jó eredményükkel szereztek dicsőséget fiatal iskolájuknak, nem utolsó sorban önmaguknak. Azok a tanulók, akik több fordulót is sikeresen teljesítettek, eljutottak az országos döntőig, ahol az első tíz között végeztek. Az alsó tagozatos kisdiákok a szorobán versenyen értek el szép sikereket. Harmadik helyezett: Kerényi Dániel 1.0. Kiss Fruzsina 2.o. Negyedik helyezett: Puszta Hanna 1.0., Annus Alexandra 2.o., Kanyó Blanka 4.0. Ötödik helyezett: Lászlók Milán 1.0., RigóLeilla 2.o. Hatodik helyezett: Szabó Petra 1.0. . Tornyos Luca l.o., Makovinyi Zoé 2.o., Szmolnik Lilla 2.0. Hetedik helyezett: MikliánBendegúz l.o. Nyolcadik helyzeti:PetmveczLili l.o., Kanyó Pálma 2.o. Az 5-8 osztályosok közül is többen ott voltak és jó eredményt értek el a szorobán verseny országos döntőjén. Negyedik helyezett: Ádám Gréta 7.o., Csábi Bianka 8.0. Ötödik helyezett: Horváth Emese 5.o., Kiss Edina 8.0. Hatodik helyezett: Balázs Krisztina 7.0. Nyolcadik helyezett: Haizer Barbara 5.o. A matek guru csapatverseny országos döntőjén az iskola négy csapata is az első tíz között végzett. Hatodik helyezett: Bódi Gergő, Horváth Emese, Kiss Gréta, Valkár Csenge. Hetedik helyezett: Ádám Gréta, Balázs Krisztina, Szenográdi Judit, Vízi Áron. Ugyancsak hetedik Géczi Karina, Gyebnár Sára, Sándor Vanda, Varga Zsófia, valamint Bolgár János, Deák Norbert, Király András, Puszta Dominik négyes. A Vigyázz! Kész! Pénz! országos verseny döntőjén, az ötödik helyen végzett Horváth Emese, Kiss Gréta, Kormány Kinga, Valkár Csenge, Mócsány Martin összetételű csapat. Nyakkendőt készítettek az iskolának Mátraterenye. a település önkormányzata az előző esztendőkhöz hasonlóan most is részt vesz a különböző közmunka-programokban, hogy segítse a helyi nehezebb sorsú lakosokat, szépítse a falut vagy valamilyen értéket teremtsen, hozzon létre. S a programok eredményességét jól mutatja, hogy a jelenlegi, helyi sajátosságokra épülő közfoglalkoztatás keretében kilencven darab nyakkendőt készítettek el a varrónők a községben található Móra Ferenc tagiskola, illetve az alma mater diákjai részére. Az intézmény lógójával is ellátott alkotásokat Gecse László polgármester ünnepélyes keretek között adta át a diákönkormányzat és a ballagó diákok számára. Van mire büszkének lenni A településvezető kevesellte a megnyitón résztvevő fiatalok számát, de még jobban hiányolta a pedagógusok jelenlétét, akiktől a felkészülés utolsó fázisában szívesen fogadtak volna ötleteket, segítő instrukcióikat. Ennek ellenére „Litke él és cselekszik” - fejtette ki. Tíz évvel ezelőtt kezdték az eszközök és bútorok gyűjtögetését, melyeket átmenetileg a volt rendőrlakásban halmoztak fel. Az átadott épületben található egy alkotószoba és több kiállítóterem, de szeretnék, ha idővel az egész alkotóházként tét hiányzik az életünkből, a mindennapokból - mondta a polgármester, ezért rendet kell tenni a fejekben, és újra meg kell találni a másikban az embert, a barátot, és félre kell tenni a haragot, a sértődöttséget. Attól tart: izgulni kell azért, hogy aki nem jött el az átadóra, az majd máskorjön, mikor nem várnák, mert volt már példa rá, hogy kifosztották a - még át nem adott - gyűjteményt. A jelenlegi kiállítás minden bizonnyal változni fog, bárki hozzáteheti, amit másokkal meg szeretne osztani, tárt karokkal várják a tárlatot bővítő felajánlásokat. Vámos Zoltán szavaival élve: aki hoz valamit, az megnyert egy szeletet a faluból magának és családjának. A tájházat most értékek lakják, az a cél, hogy a látogatóiét lehelnek az elhagyott ingatlanba.'ígére- te szerint az emlékkönyvbe arany betűkkel lesznek beírva azok nevei, akik tevőlegesen hozzájárultak a tájház létrejöttéhez. Tőzsér Viktor Irigylésre méltó, amikor egy ki- sebb-nagyobb közösség képes életre kelteni a múlt hagyományait oly módon, hogy abból a jövő nemzedékei is táplálkozni tudjanak. A szorgos, tettre kész emberek munkájára mindig és mindenhol szükség van ahhoz, hogy értékeink ne merüljenek a feledés homályába. Ilyen különlegességeket gyűjtöttek össze a szombaton átadott litkei tájházban, amelynek ajtaja nyitva áll a látogatók előtt. IMe. Népszerű slágerek és gyönyörű énekhang fogadta az átadási ceremóniára érkezőket a balassagyarmati Galaxis duó előadásában.- Az áldás szálljon azokra, akik éltek és megteremtették annak a lehetőségét, hogy legyen mit összegyűjteni, majd néprajzi kiállításként bemutatni - kezdte ünnepi gondolatait Vámos Zoltán polgármester azon - az élők sorából többnyire eltávozott - helybeliekre és hozzátartozóikra gondolva, akik átmentették életük egy-egy darabját az őket követő generációknak. Hozzátette: itt éltek emberek, akik csodákat műveltek, és ezeket érdemes a közönség elé tárni. » kát bevonzzák, hogy akik keresztülmennek a településen tisztában legyenek vele, hogy Litkén jártak.- Van mire büszkének lennünk - hangzott el. A Margaréta Alkotó- és Tájházra mindenképp, melynek udvarát az elnevezésre utaló virágok díszítik. Az ajtón belépve egyebek mellett szátva, talpas motolla, ti- loló és 1879-es évjáratú varrógép fogadja a vendéget. A szobákban szőttesek, hímzett falvédők, palóc népviseletek, illetve kukoricacsuhéból készült kézműves termékek és korabeli bútorok találhatók. A falakat a község múltját idéző fényképek díszítik, a konyhában pedig olyan eszközök jelennek meg, amik a mai háziasz- szonyok számára már-már ismeretlenek. A polgármester köszönetét mondott mindazoknak, akik felvállalták, hogy élefunkcionálna, otthont adva a kézművesnek, a festőnek, a zenésznek és egyéb művészeteknek, sőt akár nyári koncerteket is rendeznének a kerthelyiségben. Tervezik továbbá búbos kemence építését, valamint a teraszos elrendezésű szabadtéren közösségi színtér kialakítását, ahol a lakosok beszélgethetnek, megpihenhetnek, megoszthatják egymással örömeiket és bánataikat. A hármas jelszó: a hit, remény, szereKívánhatnék-e szebb - s a címre is utalva - gyönyörűbb környezetet, mint amikor sok-sok virág, zöldülő fák és bokrok, s minden-minden a visszavonhatatlan tavaszt jelzi. Amerre utam visz, mintha édenkertben járnék, s talán nincs is kit e szépség magával ne ragadna. Ahogy a látványban gyönyörködöm, arról ábrándozom, milyen is volt, milyen is lehetett a bibliai Edénkért és milyen lenne világunk, ha az első emberpár, az ősbűnt el nem követi? Szebb lenne, jobb lenne, boldogabb lenne életünk? Mielőtt azonban a ma édenkert- jének egyikéről szólnék, álljon itt bevezetőül egy rövid bibliai idézet: „Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten és oda helyezte az embert, akit teremtett. (...) mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas, (...) Egy négy ágra szakadt folyó öntözte. Ennek az országnak aranya kiváló...” (Tér 2, 8-14). Ebből a rövid idézetből is kitetszik, hogy a Paradicsomban - a mai életünkkel ellentétben - bőség volt és gazdagság. Minden volt, melyet képzeletünk fel sem foghat. Nem volt viszont küzdés, bízás (remény), s hiányzott az élet sava-borsa, mely emberré teszi az embert így bár kenyerem javát megettem, mégis maradnék planétánkon, itt e Földön. Ne tagadjuk, bármily nehéz is életünk városunkban, Tarjánban - a környezet szépségét tekintve - bibliai szépségű világot ma is fellelhetünk. Bár nincsenek folyóink, magas hegyeink és szűkében vagyunk az aranynak, a drágakőnek is, mely sokaknak tán’ még álmában sem fordul elő, de mégis...! Amikor e tájra érkezem, már a környék látványa is megbabonáz. Reggel van, s a Nap sugarai már életet hoztak, beragyogtak mindent és átölelték e szép és különös vidéket. A hely, a kis édenkert, egy dombocska oldalán található, s onnan a város nagy része, a Karancs vonulata és Salgó vára is jól belátható. A kilátás, a „kert” panorámája szép, a levegő tiszta, szinte szanatóriumi, s kis túlzással a táj, a környék mennyei (paradicsomi), és ebEdénkért bői is látszik, hogy jól járt, ki idetalált. A porták, a kertek rendezettek, és amerre nézek a földön (a kertben) és az „égen” (a fákon), mindent-mindent virágszőnyeg takar, s ez uralja a láthatárt. A jácint és a nárcisz kezdi veszíteni erejét, s az aranyeső bizony búcsúzik már. Az ezer színben pompázó csillagvirág, a sok-sok tulipán és muskátli most él, most illatozik igazán. És készül a pünkösdi rózsa, mely pompás hírnöke lesz vallási ünnepünknek, és virágzásnak indult az édesanyákat is köszöntő illatos orgona is. A fák szinte körbe vesznek és betöltenek minden portát, s versenyre kelnek a kert virágaival, hisz élnek, és virágzanak ők is. A tulipánfa és a gyümölcsfák közül a kajszi, s a korai cseresznye lassan elhagyja szirmait, de ereje teljében van az őszi barack, az alma, a megy és a szilva is. És miközben élvezem a tavaszvirágzás gyönyörűségét, égi hangverseny fogad, s talán száz, vagy ennél is több madár mondja különös énekét: csirip, csirip, csipcsirip, gondunk-bajunk nincsen itt. Ne higgyük azt, hogy nekünk szól a zene, mert tavasz táján a szerelmes madárkákat is eszi biz’ a „fene”, és e zenének akár szerenád is lehetne a neve. És ha jól látom: itt van a szelíd és néha életét is kockáztató feketerigó, a kicsi, de szépségversenyt is nyerő széncinege, az énekek bajnoka a fülemüle, a legkisebb és a fák ágai között szerényen meghúzódó csuszka, a mindenkivel vitázó veréb, az örökké búgó, bu- rukkoló gerle, és a fák orvosa, a mindig dolgozó (kopácsoló) harkály is. Istenem! Micsoda társaság, még felsorolni is öröm, nemhogy hallgatni hangjuk. És különleges a táj azért is, hisz a kertek többségében, egy-egy zugban, megmaradt az eredeti természet (fák, bokrok, virágok), és igazán teljessé az itt lakók által telepített növényzettel lett Zöldövezeti jellegét a sok-sok fenyőfa, a sok örökzöld, díszfa és dísznövény teszi még kézzel foghatóbbá. S emellett igazán látványos a futó virágokat, díszcserjéket és különféle növényeket és szinte mindent, még gyümölcsfát is tartalmazó utcafront is. Végül szerényen kérdezem, hogy a Tóstrand és a Gedőctető által határolt terület, meghatározóan a Görbe utcával nem igazi „Édenkert”? Az bizony, nagyon is az! Nem mese, ezért melegen ajánlom, hogy járjanak (sétáljanak) utána, higgyék el szép élményben lesz részük. Bartos József 1 % * )
