Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-04 / 153. szám
FOTÓK: P. TÓTH LÁSZLÓ 20 15. JÚLIUS 4., SZOMBAT A közelmúltban lezajlott ünnepi könyvhét kiadványai sorában, az úgymond hivatalos listán a salgótarjániak jó szívvel fedezhették fel a már évek óta a fővárosban élő, újságíróként dolgozó, de innen elszármazott Dukay Nagy Ádám „Titokbhakta” című verseskötetét Annál is inkább örülhettek a helyi irodalomszeretők, mert a rokonszenv kölcsönös: a költő maga is törekedett arra, hogy új könyve apropóján - Szeged után, mellett - szülővárosában is találkozhasson olvasóival, barátaival. Elképzelését, mondhatni kérését a Balassi Bálint Megyei Könyvtár akceptálta és a bemutatót betervezte a könyvheti programba. Dukay Nagy Ádám 1975-ben született, október 22-én kerek évfordulóhoz érkezik: negyvenéves lesz. Itt érettségizett, jó húsz esztendeje szellemi szabadfoglalkozásúként indult el a toliforgatói pályán. Tanult a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, a szegedi Ju- dományegyetemen és az ELTE Szociológiai Intézetében is. Egy időben rendszeres szerzője volt a Nógrád Megyei Hírlapnak, 1999- től 2004-ig pedig az ugyancsak salgótarjáni székhelyű irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat, a Palócföld munkatársaként, szerkesztőjeként is jegyezték a nevét. Első kötete „Szobrok az esőnek” címmel 1998-ban, a második - a „Hosszú eltáv” - 2002-ben látott napvilágot. 2003-tól Móricz Zsig- mond ösztöndíjas volt, 2005-ben beválogatták írását „ Az év versei” című antológiába. 2013-ban a balatonfüredi XXL Salvatore Quasimodo Költői Verseny elismerő oklevelét nyert el az „Öltöző” című versével, amely meg is jelent a 2014 végéig a szintén salgótarjáni gyökerű Praznovszky Mihály által főszerkesztett folyóiratban , a „Tempevölgy”-ben és persze a friss kötetében is. Ebben jórészt azok a versei olvashatók, amelyeket az elmúlt évek során az Alföld, a Budapesti Jelenlét, az Élet és Irodalom, a Kortárs, a Mű- út, a Népszabadság, a Palócföld, a Parnasszus, a Székelyföld, az Új Ember, az Új Forrás, az Új Holnap hasábjain publikált, valamint az MR3 Bartók és a Civil Rádióban illetve a Litera, hu, a Prae.hu és a Spanyolnátha.hu című irodalmi portálokban tett közzé. A Marschalkó Zsolt emlékére Salgótarjánban kiadott „Rebbenő madár” című szonettkötetből (2012) és a „Dombok mögött” címmel megjelent tankakötetből ( 2013) szintén kerültek versek új könyvébe is. Legutóbb 2009 májusában , a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban szerepelt á helyi nyüvá- nosság előtt s akkor is - csakúgy mint most - téma volt a „Titokbhakta”. E misztikus cím - amely a jelenlegi kötet három fejezete egyikének is címet ad - értelemszerűen mindig az érdeklődés homlokterébe kerül. Dukay Nagy Ádám tizenhét éves korában Salgótarjánban találkozott először a hinduizmus egy modernizált változata, a Krisna-tudat képviselőivel és ez az élmény meghatározónak bizonyult világ- szemlélete formálódásában. Bár költészetében a szakralitás elegáns jelzések formájában van jelen, a brahmanista mitológia - amelyből a bhakta is származik - fontos filozófiai alapvetését jelenti gondolkodásmódjának. Az sem véletlen, hogy a friss kötet mottója - „Itt lakott kétségtelenül" - Pilinszky Jánostól származik, a borítót pedig Szabó Imola Julianna Tandori Dezső rajzának Mhasmá- lásával készítette. Pilinszky költészete nagy hatással bír Dukay Nagy Ádám lírájára, folyamatosan vele van, Tandori Dezsőhöz pedig- a nagy életkori különbség ellenére - szoros, napi találkozásokban, közös reggelizésekben is megnyilvánuló barátság fűzi. A „Titokbhakta” tartalmához jó útbaigazítást jelent a költő által a borítóhátsón megfogalmazott önvallomás: „A kötet tengelye körül az én és a hamis ego - vagy személyiség - illetve kettőjük kapcsolata- mint külön entitás - kering. A konstans skizoid állapot... Amit senki nem úszhat meg. Illetve a pszichedelikus állapot, az megúszható. De a hasadásokat, a fölismerést, hogy én nem az vagyok, aki a homlokom mögött beszél, nem lehet megúszni Bárhogy csű- röd-csavarod, egyszer kétségtelenné válik az a hang nem tartozik hozzád. Az nem a te. Ennek a kitartott hasadt állapotnak ugyanakkor van egy érdekes hozadéka: gyakorta láthatóvá válik a közeljövő. Nem tudod befolyásolni, de lát- szódik előtted, melyik oldalára esik a kocka. Előre emlékszel ” E gondolatokra rímelnek például a „Nem tartozik” című vers sorai: „Akit énnek gondolsz, itt / csak hang, itt, a homlok mögött, / de nem tartozik hozzád. ” Győré Balázs fülszövege telitalálat Dukay Nagy Ádám költészetének lényegét illetően: nem játssza meg magát, nem beszél mellé, nincs rajta máz, cicoma, nem szépeleg, ellenkezőleg: vág, sebez, majdnem megsemmisít. De aztán „az utolsó pillanatban” megkegyelmez: kiragad az élet poklából. Könnyű felfedezni - s erről a könyvbemutatón ugyancsak esett szó - hogy a versekben fontos szerep jut az éjszakának, a zenének - mint atmoszférateremtő tényezőknek - s a zenészeknek - mások mellett Jan Garbareknek, Európa legjobb tenorszaxofonosának - minthogy Dukay is mindmáig muzsikál. „Éjszaka virágzanak a kezeid...” - írja például a „Rejtőzködő élet- mód”-ban, a „ Hagyományos föl- állás” -ban pedig így fogalmaz: „A folyó dzsesszt visszhangzik -/egy távoli sétahajón trió dzsemmel..." A kötetben felfedezhetők a helyi alkotótársakhoz kötődő versek is. A „I Iáromra” Marschalkó Zsolt, a „Két oldal” Pál József elvesztésén bánkódik, míg a Bódi Tóth Elemérnek ajánlott „Egyetlen éles, három kitartott, hét szaggatott hang” vagy az „Eggyel több” , amit Kovács Bodor Sándor „Az első hó ” című fotográfiája kapcsán írt, a jelzett alkotókhoz való lelki közelséget bizonyítja. Őszinte, sajátos életérzései kifejezéséhez egyedi szikár nyelvezet, jellegzetes versidom párosul. Szabad forma, esetenként meghökkentő avantgardizmus jellemző rá: azaz váratlan szófordulatokat, szóképeket használ. Jeleneteket ír le, de másként: kiürített jelentésbázisú állítások sorjáznak verseiben. Ez persze nem könnyíti meg megértésüket, bár a „Hosszú elt(ív”-hoz képest a „Titokbhakta” könnyebben megközelíthető, birtokba vehető. Summa summárum: a TIT Kossuth Klub, a L’Harmattan és a Könyvpont Kiadó fémjelezte verseskötet - amely „ráadásul” a „Gyémánttengely-sorozat” 13. kiadványa - figyelemre méltó állomás Dukay Nagy Ádám alkotói pályáján. Csongráöy Béla Szentföldön jártunk Zsúfolásig - vagy még jobban - megtelt a Balassi Bálint Megyei Könyvtár földszinti előadóterme a „Világjárók klubja” minapi - nem mellesleg immár a hatvankettedik - programja alkalmából. Az érdeklődőket egyrészt a téma, de nem kevésbé az előadók személye, pontosabban fogalmazva személyisége vonzotta a „Szentföldön jártunk” című rendezvényre. Ezúttal egy-egy izrael utazásról esett szó Varga András plébános és a szintén salgótarjáni dr. Márkus László orvos élményei alapján. A „sorvezetőt” a két - négy év eltéréssel történt - zarándoklaton készült felvételek, döntő többségében Varga András fotói képezték. S bár az úgymond civil képek sem voltak érdektelenek - pláne, hogy az atya először ült repülőn és igyekezett megörökíteni a számára ebből a szempontból is különleges benyomásokat - a hangsúly természetesen az egyházi, vallási, bibliai vonatkozásokra esett. Annál is inkább mert Varga András egy esztergomi - Székely János teológus, püspök vezette - papcsoporttal vett részt az idei esztendő februárjában szervezett programon. Visszaemlékezésében, a fotók kivetítésében követte a kronológiai sorrendet Azokra a szent helyekre - Haifától Galileán, Tagbán, Kafarna- umon, Názáreten, Cánán, Kumránon, Jeruzsálemen át Betlehemig - helyezte a hangsúlyt, amelyek kapcsolódnak Jézus Krisztus földi tartózkodásához, születéséhez, halálához, feltámadásához, az emberekkel eggyé vált cselekedeteihez. A beszámolóban a legtöbb figyelmet értelemszerűen Jeruzsálem látnivalói kapták, tekintve, hogy ez a város egyrészt három világvallás - keresztény, mohamedán, zsidó - központjaként számon tartott találkozó- hely, másrészt mert jó néhány Jézus-emlék (Olajfák hegye, Gecsemáni kert, utolsó vacsora, keresztút) kötődik hozzá s a tanítványok is itt élték át a Szentlélek pünkösdi kiáramlását. Jeruzsálemben mindhárom vallásnak van egy különösen nagy becsben tartott épülete, építménye - a muszlimoknak az aranykupolás Sziklamecset, a zsidóknak a Siratófal, a keresztényeknek pedig a Szentsír-bazilika - amelyekkel az élménybeszámoló is kiemelten foglalkozott. A Varga Andás által bemutatott képeken természetesen sok templom jelenik meg, csoporttársai, a papzarándokok gyakran imádkoznak vagy éppen részleteket olvasnak fel az evangéliumból. E fotók - és a hozzájuk fűzött magyarázatok - a közönség egy részét új ismeretekkel gazdagítják, mások esetében pedig elmélyítik eddigi tudásukat E célokat szolgálták Márkus László - aki 2011-bn járt Izraelben - megjegyzései, kommentárjai is, amelyek alkalmanként sajátos nézőpontból értelmezték a látottakat, helyenként kiegészítették, bővítették a tudnivalókat. Ez történt például a kánai menyegző, a kumráni barlangokban fellelt holt-tengeri tekercsek néven ismert apokrif iratok, a jeruzsálemi Gecsemáné- kert, a Via dolorosa (keresztút), a Sziklamecset vagy a Szentsír Lovagrend esetében. Mindkét zarándok jó szívvel, nemzeti érzéstől áthatva igyekezett kiemelni azokat a magyar vonatkozásokat is, amelyek különbözőképpen - többek között adományok formájában - találhatók a Szentföldön. A „Világjárók klubja” térképére egy újabb tű került, tovább gyarapítva a meglátogatott és bemutatott országok számát E program azonban több volt mint egyike a hatvankét rendezvénynek: azt az érzelmi azonosulást, hitbéli küldetést tükrözte és sugározta, amelyet egy római katolikus pap illetve egy, a vallás tanításaiban hívő ember magáénak tudhat Mind Varga Andrást, mind Márkus Lászlót magával ragadta az a megmagyarázhatatlan légkör, hangulat, amelybe mindenki beleborzongjha a születés barlangjában megpillantja az ezüstcsillagot vagy amikor a Szentsír templomában a keresztrefeszítés szentélyében jár. S ezt az atmoszférát sikerültmegosztani nézőikkel, hallgatóikkal is. Cs. B. Varga András atya és dr. Márkus László orvos felkészül az zarándoklat képeinek bemutatására Egész nap zene Az 1981-ben Kürt kvartett néven alapított zenekar fennállása tizenötödik évfordulóját követően vette fel az Akkord fúvós kisegyüttes nevet. Működését éveken át a Kohász Művelődési Központ támogatta, mostanság a Kohász Művelődési Központ Egyesület áll a háttérben. Ha egy csoport immár harmincnégy éves múltat tudhat maga mögött, nagyon sok tradíció is kötődik a nevéhez. Ezek egyike a zenei tábor, amelyet az Akkord eleinte Sárospatakon tartott, majd immár jó néhány éve a magyar tenger partján „táborozik” az együttes. E szép hagyomány ebben az évben sem szakadt meg, bár a tábor a megszokottnál rövidebb ideig tartott, tekintve, hogy az anyagi források egy részét a Bányász Kohász Dalkör támogatására, kísérőhangszer vásárlására ajánlották fel. Június utolsó hétvégéjét mindenesetre a Balatonnál töltötte az Akkord. A nyári összetartás mottóját az „Egy nap zene reggeltől estig” szlogenben fogalmazták meg s ez szombaton, az úgynevezett koncertnapon szinte szó szerint igaz volt. Á salgótarjáni fúvósok először Siófokon az idén huszonöt éves - Makovecz Imre által tervezett - evangélikus templom (1990. június 30-án szentelték fel) jubileumi ünnepségsorozata keretében léptek fel. A déli harangszót követően a parkban került sor az úgynevezett szeretetvendégségre, a templom előtt pedig az Akkord szórakoztatta a hallgatóságot, köztük a három nyelvű hálaadó istentiszteletre, valamint az ünnepi közgyűlésre Finnországból és Németországból érkezett testvérgyülekezetek vezetőit és tagjait. Ugyanezen a napon rendezték a balatonkenesei strandon az ilyentájt szokásos szezonnyitót, amelynek évek óta aktív résztvevője az Akkord is. Térzenéjük elhangzása után érkezett a helyi polgármester elektromos meghajtású, környezetkímélőhajóval... csébé A salgótarjáni Akkord zenekar a 25 éves siófoki evangélikus templom jubileumán 4 » A vetítés záróképe: három pápa a jeruzsálemi Siratófalnál Oukay Nagy Ádám néhány verset fel is olvasott a „Titokbhaktá''-ból
