Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-01 / 150. szám

A medvecukor átváltozása Az élet a változások, a meg­újulások, az ismétlődések és az állandóság sorozata. A változat­lanságátmeneti - vagy csupán látszat - s tudományosan értel­mezve a változások összessége. Jól szemlélteti ezt a körülöttünk élő világ, a természet állandó körforgása, az utódokban felis­mert ősök, elődök, a divat, amely újra és újra megújul, mégis lehet, hogy csak a régi tér vissza változatlanul - és még so­rolhatnám a példákat hossza­san. Végül a búvópatakot emlí­tem, amely a legjobban jelzi azt a változást, amely írásom „fő szereplőjével” az eltelt évtizedek, vagy inkább évszázadok alatt bekövetkezett. Tudom, hogy ta­lán nem minden példám ül, ezért ne vegyék fejem - viszont az elmondottak közül a búvópa­tak az igazi, ezt viszont higgyék el nekem! Elbújik, eltűnik sze­münk elől, mintha léte csak me se volna, s valahol előbújik, és folyton folyik, mert ez a dolga, de ott már nem az a patakocs­ka. Igen. Erről szól mesém, gyer­mekkori életem „mindent tudó” gyógyszeréről, amely akkor nemcsak gyógyszer, hanem a szegény gyermekek álma, cukor­kája és az édességek non plus ultrája, netovábbja volt Aki ismeri a világ múlását, történetét, az tudja, hogy az év­ezredek alatt minden megválto­zott, de az édesség, a cukor szer retete, imádata a változások mellett is állandó maradt Ma csupán érdekesség, hogy érette az „édesszájúnk” akaratából va­laha egy kis háborúskodás sem volt sok, s különösen ha az ok igazi volt A medvecukrot, pon­tosabban alapanyagát az édes­gyökeret (édesfa, cukorkám) már az ókorban is ismerték. Az egyiptomiak a gyógyítás mellett szomjoltásra is felhasználták. Része volt a római katonák alapfelszerelésének, s Nagy Sándor hódításai során pedig szomjoltóként és élelmiszer-he­lyettesítőként is szolgált S gyógy­növényként használták a kína­iak is. A receptúrákat igyekeztek titkosítani, mégis hol az egyik, hol a másik náció birtokában bukkant fel Végül az első, igazi medvecukrot a 18. században készítették el a már említett édesgyökér kivonatából. írá­somra az a közelmúltbeli ta­pasztalat késztetett, hogy a diá­kok közül sokan nap mint nap olyan cukorkát vásárolnak, fa­vorizálnak, amely valójában medvecukor is meg nem is. Ezért évtizedek után szerettem volna újra látni, megkóstolni, megízlelni szeretett medvecuk­romat és „hódolni nagysága előtt". Először két „multit” keres­tem fel, s a fiatal „kiszolgáló” lányok, a „milliós” készletből ilyen nevű cukorkára - alias „medve" - nem is emlékeztek. Ezt nem is csodálom! Ezután két egyszemélyes boltba mentem, s ott úgy néztek rám, mintha ßldönkivüli lennék. Végül egy gyógyszertár felé vettem utam, hisz a cukorka évszázadokon át gyógyszer is volt. Eltalálták! Nem találták nyomait ott sem. Végül egy odaérkező vendég se­gített ki: talán a 100 forintos boltban megtalálom - mondta. Istenem! Egy valamikor híres cu­korkát ennyire feledni, lealacso­nyítani... Urgum-burgum, mo­rogtam magamban. E„híresgyógyszerrel”a ’40es évek elején gyerekként találkoz­tam. Mi az, hogy találkoztam? Hisz mindig kéznél volt Nagyon beteges voltam: megfázás, tüdő gyulladás, hasfájás, és sok min­den más is megtalált. A falunk­ban, Kishartyánban nem volt orvos, ezért édesanyámnak oda- vissza a 10 kilométerre lévő Karancsságra kellett volna el­vinnie, elkutyagolnia velem - lábbuszon -, s télen biz’úttalan- utakon. Persze volt megoldás akkor is. Jött a bábaasszony, a mindent tudó szomszéd néni és mások is. Vizes ruha, tea, med­vecukor volt a javaslat Egy-egy „konzílium” azt is kimondta: jó, ha a gyerek megéri a reggelt! Megértem! Mi segített? A medve­cukor és tán’a jóisten is! Ez má­ig, azóta is talány. Hogy mennyi­be került? Nem tudom. Lehet, hogy édesanyám jobban járt vol­na, ha ráf kocsival orvoshoz vi­tet. „Huncut” gyerek voltam, mert egyik betegségből a másik­ba estem, s édesanyám nem győ zött„csodacukrot” vásárolni. Tő len előfordult az is, hogy a csa­lád mindhárom gyermeke ágy­nak dőlt Ilyenkor fogyott a cu­korka számolatlanut De milyen is az a medvecukor, más néven bocskorszíj? Fekete, mint az ör­dög. Szíjszerű (kerekformára összehajtva), rágós és kemény. Furcsa, ánizsos ízű Legnagyobb előnye, hogy édes, persze jó, jó, de nem az igazi. Istenem! Hogy is van ez? Sok­sok évtizede a medvecukorhoz is medvecukrot ettünk. Rágós volt..., de cukor volt Most ezer­fajta, ezer ízesítésű és formájú cukor van, mégis a rágós, a ke­mény és ízesítése ellenére is ízet­len gumicukor a sláger. És mi­lyen csoda, hogy ezek egyike-má- sika édesgyökér kivonatot is tar­talmaz, tehát a medvecukor most is menő. Mi ez, ha nem a medvecukor átváltozása? És ne feledjék, hogy e cukrot szeretők között számos Nobel-díjast is fel­jegyeztek. Példa erre Albert Einstein. Nem kell tehát aggód­nunk fiataljainkért, jó úton ha­ladnak a halhatatlanság felé. Bartos József Eredeti otthonába tért vissza 2011 után a nagy hagyományokra visszate­kintő nemzetiségi nap, amelyet a nemrég nagy összefogással felújított szabadtéri színpad kör­nyezetében rendeztek meg. Az első találkozásra 1976-ban sereglettek ösz- sze a települések lakói, akik most is különböző műfajú előadásokkal szó­rakoztatták egymást és a megjelent érdeklődőket. Terény. Színes öltözetek, ma­gyar, szlovák és német motívu­mok, egyedi népi viseletek tűn­tek fel az utcán, ahogy gyülekez­tek a meghívott csoportok a ha­ranglábnál a községi- és a szlo­vák nemzetiségi önkormányzat, valamint az Ifjúsági és Gyer­mekönkormányzat által szerve­zett ünnepre. Délután fél kettő­kor a jelenlévő nemzetiségek tiszteletére kondult meg hango­san a település harangja, jelez­vén, hogy kezdetét vette az újabb örömteli együttlét. Az egybe­gyűlteket Egyedné Baránek Ruzsenka, a Magyarországi Szlo­vákok Szövetségének elnöke és Lencsés Zsolt, az Arttéka Hatá­rok Nélkül egyesület vezetője kö­szöntötte, majd közösen átvonul­tak a további programok hely­színére, ahol ökumenikus isten­tiszteletet mutattak be az evan­gélikus és katolikus egyház képviselői. Nem hiába imádkoz­tak az Úrhoz a résztvevők, kelle­mes napos időjárás és gyönyörű­Régi-új helyszínen találkoztak en feldíszített fedett színpad fo­gadta a vendégeket, akik telje­sen benépesítették az új lelátót. Az új közösségi tér széles össze­fogással készült el, felépítésében a balassagyarmati börtön is sze­repet vállalt. Az Országos Szlovák Önkor­mányzat elnöke, Hollerné Racskó Erzsébet és Bállá Mihály országgyűlési képviselő is üd­vözölte az esemény résztvevőit, majd díszpolgári címet adtak át Oczop Pálnénak (született Bro- zsó Zsuzsanna), aki az évtizede­ken át önzetlenül végzett közös­ségi tevékenységéért kiérdemel­te a megtisztelő elismerést, je­lenleg a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnökeként tevé­kenykedik, de más feladatokból is aktívan kiveszi a részét. Ez­után sorban váltották egymást a kulturális programok, amelyek 180 fellépőt számláltak. A Csak Te kórus előadásában hangzott fel az „Uram áldd meg ezt a föl­det, s minden nemzetét” című ének, majd a megyéből érkező zenés-táncos egyletek szórakoz­tatták a közönséget. Fellépett a helyi Kalácska Népdalkor, a test­vértelepülés, Apátújfalu hagyo­mányőrzői, Tóth Tibor és mű­vésztársai, valamint óvodások­ból és iskolásokból álló gyer­mekcsoport is mutatott be pro­dukciót. Kiss Mihály verseny- 5 táncos k or eográfiá k at -ta n í tot t a y„refIektorfényílií¥áliajQ!’i bátor gyerekeknek, akik figyelmesen követték a lépéseket. Az élmé­nyekkel teli napot szabadtéri bál zárta. A szervezők hatszáz adag hú­sos káposztával vendégelték meg barátaikat, akik szívesen vették a kedves fogadtatást. Terény polgármestere, Brozsó Andrásné sikeresnek ítélte az eseményt. Elmondta, hogy a fe­jekben talán már a jövő évi 40. évforduló forog, ami nem min­dennapi ünnepet ígér egy olyan rendezvénytől, amelyet a Nógrád megyei értéktárba választottak. Egy nap a táborozókkal A Nógrád Megyei Rendőr-főkapi­tányság és a Szécsényi Rendőrkapi­tányság munkatársai a „Példakép” táborban lakó gyermekeknek en­gedtek betekintést a rendőri mun­kába és egyben felkészítették őket a biztonságos vakációra is. Utke-Ráróspuszta. A Hanns Seidel Alapít­vány és a Polgári Szécsényért Alapítvány kö­zösen szervezett negyedik alkalommal üdü­lést a megyei hátrányos helyzetű gyermekek számára Nógrádban, Litke településrészén, Ráróspusztán. A 93 fős tábor célja, hogy a gyermekek elé egy olyan jövőképet állítsa­nak, amelynek eléréséért érdemes tanulni. Annak érdekében, hogy a diákoknak legyen lehetőségük közvetlen tapasztalatokat szerez­ni a különböző szakterületekről a szervezők más-más szakma képviselői között a rendőr­ség munkatársait is meghívták a táborba. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság és a Szécsényi Rendőrkapitányság munka­társai személyesen válaszoltak a gyerekek kérdéseire. A nebulók egy játékos fizikai felmérő versenyen vettek részt annak érde­kében, hogy tájékoztatást kapjanak a hiva­tásos állományú taggal szemben támasz­tott egészségügyi és fizikális követelmé­nyekről. A szakemberek a 8 és 12 év közöt­ti táborlakókat az egyéb bűn- és baleset­megelőzési programokkal a biztonságos va­kációra készítették fel. így a főkapitányság közlekedésrendésze­ti osztályának munkatársai egy színlelt - kerékpárost érintő - közlekedési baleset kapcsán mutatták be az ilyen esetben legfon­tosabb teendőket, majd ismertették a gyalo­gos és a biciklis közlekedés alapszabályait és fontosabb közúti jelzőtáblák jelentését. A gyermekek ezt követően közelről szemügy­re vehették a szolgálati gépjárműveket és eszközöket, de megismerkedhettek a bűn­ügyi technikusok különböző nyomrögzítő módszereivel is. A rendőrök egy színlelt biciklisbaleset kapcsán mutatták be a legfontosabb teendőket A színpadon sorban váltották egymást a kulturális programok

Next

/
Thumbnails
Contents