Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-28 / 173. szám
Máriá kért az elmélyüléshez, a testi-lelki erőgyűjtéshez Észak-Magyarországon nyolc, úgynevezett Má- ria-kert létesül az európai zarándokhelyeket összekapcsoló Mária Úton. Az elmélyülésre, feltöltődésre alkalmat kínáló helyek közül hatot a megyénket érintő' szakaszon alakítanak ki, a Gödöllő és Mátraverebély-Szentkút közötti kiengesztelődés útvonalába ékelődő Bér községit nemrégiben már át is adták. Bér. Árnyas fák alatt, padokkal, asztalokkal felszerelt parkban pihenhetnek itt meg az erre járók, dombormű és szobrok is ékesítik a helyet. A további, hasonlóak Erdőkürtön, Kozárdon, Nógrádsápon, Sámsonházán és Vanyarcon szolgálják majd az útonjárók és útkeresők, hívők és mások lelki igényeit. Mint azt sokan tapasztalják, érzékelik, az általános értékválsággal küszködő világban az emberek tudatosan vagy ösztönösen keresik a nagyobb biztonságot, a menedéket, a belső tartáshoz nélkülözhetetlen lelki erőt. A hívők ezért gyakran vállalnak zarándoklatot, mások pedig olyan tartalmú utakat, utazásokat keresnek, ahol vallási és kulturális értékek megismeréséből, új ismeretek szerzéséből meríthetnek erőt. S ahol egyben megpihennek, terveket kovácsolnak a „hogyan tovább?”- hoz. A gyalogos és kerékpáros közlekedésre alkalmas Mária Út - amely Mariazelltől Csíksomlyóig, Czestochowától Medjugorjéig hét országot érint - erre kínál lehetőséget, alkalmat kiszolgáló létesítményeket, a testi-lelki megújulást előmozdító eseményeket. Magyarországi vonalát a Mária Út Közhasznú Egyesület tagjai és önkéntesei tervezték meg, alakították, alakítják ki. S már elmondható, hogy ennek igénybe vételével jutnak el sokan a szentkúti nemzeti kegyhelyre a fővárosból. Ennek a nagybetűs, értékközvetítő útnak a szerepe lényegében aszerint változik és gazdagszik, kik, milyen szándékkal és igénnyel lépnek rá, s hogy tapasztalásaik, lelki élményeik alapján mennyiben fog egyre többeket vonzani. Svájcból is begördült egy Bayerische... segítő „üzenet” A „Szívpárna” egy jótékonysági program, Amerikából indult el, s jelenleg 15 európai országban működik. A Magyar Foltvarró Céh Egyesület 2010-ben csatlakozott a nemzetközi kezdeményezéshez, s ma már több csoportjuk és más gyülekezeti önkéntes közösségek is rendszeresen készíti ezeket. A kezdeményezés lényege, hogy az emlőrák-műtéten átesett betegek egy forma- tervezett és puha, bőrbarát pamut anyagból készült párnát kapnak, amely elősegíti a sebgyógyulást és a zavartalan nyirokkeringést. Salgótarján. Egységes formai és alapanyag-kritériumoknak kell megfelelniük és kizárólag ingyenesen adhatók az érintetteknek. A gyógyászati segédeszköz jótékony hatásai: a műtött oldalon a hónalj alá téve enyhíti a fájdalmat, a seb húzódását; a váll és a kar megtámasztásával csökkenti a nyirokpangást; megtámasztva a mellkast, segíti a köhögést; kivédi a véletlenszerű ütődéseket. A Magyar Rákellenes Liga Salgótarjáni Alapszervezetének vezetője felvette a kapcsolatot dr. Mészárosné dr. Seres Leila kutatóorvossal, aki a Baptisták az Egészségért Munkacsoport vezetője és a kezdeményezés egyik budapesti koordinátora 2012 óta. A párnák mellé a salgótarjáni önkéntesek egy személyes megszólító levelet tartalmazó, hiteles információs csomagot is mellékelnek, amely az érintetteknek a betegségükből való gyógyuláshoz szükséges hasznos útmutatókat, szakmai tanácsokat tartalmaz. A kis csomagokat a civil szervezet a Szent Lázár Megyei Kórház sebészeti osztályára 2013 októbere óta rendszeresen eljuttatja az emlőműtéten átesetteknek. Eddig 160 érintett kapta meg Salgótarjánban ezt a „tárgyiasult üzenetet” a harcot már megvívott társaktól... A közelmúltban ünnepélyes körülmények között Budapesten újabb 50 darab szívpárnát vett át a salgótarjáni közösség, a baptisták budapesti siket gyülekezetétől. A szeretettel és önzeüen gondoskodással készített, színes segédeszközöket hamarosan használatba vehetik az érintettek. Furcsa szerzet az ember, mert ahogy távolodik élete eseményeitől, ahogy szaporodnak évei és az élet nagy gyűjtőjében tornyosulnak sikerei, kudarcai a sikertelenségek, életünk csúfságai lassan-lassan elhomályosulnak, eltávolodnak tőlünk. Ahogy azt a szép nóta sora, és a fülbemászó dallamok is felidézik: „Csak a szépre emlékezem...”. Nem vagyok farizeus, képmutató, hisz engem is elért a kórság és öreg- , ségemre egyre szépségesebbnek tartom múltam. Ha film megőrizhette volna, akkor bizony nem lenne ennyire sematikus, egyoldalú, de mindenképpen csak boldogságos, mint ahogy azt ma látom. Ez egyáltalán nem nagy baj, de ha ez a betegség eléri a politikát, a hivatalosságot is, az már megbocsáthatatlan. Tavaly emlékeztünk a „nagy háború”, az első világégés kitörésének 100. évfordulójára, állami programokkal, tudományos értekezésekkel. Sőt a rádióban ma is hetenként, vagy talán még sűrűbben is hallom a hősökről, a haditettekről szóló rövid bejátszásokat, riportokat, például azokról, akik szinte megismételhetetlen haditetteket hajtottak végre. Ezek rendben is vannak, hisz felejthetetlenek. De ne feledjük, hogy mind-mind hősök voltak azok is, akik soha nem térhettek haza, továbbá a fizikai és lelki sérültek, és azok is, akik csak megjárták a „hadak útját”. És hősök voltak, akik elveszítették gyermeküket, férjüket, apjukat, akik emiatt már sohasem lehettek ugyanazok, mint voltak. Érintettségem okán elmondok egy igaz történetet. Két fiatal, még az 1800-as évek végén, a Nógrád megyei Krakkó pusztán szolgáló cselédek gyermekeként összeismerkedett és került közeli kapcsolatba. Érzéseik komolyak voltak, ezért életüket összekötötték és mesébe illő kezdetként elindultak világot látni. A valóság azonban más volt. Mivel a krakkói uradalomban nem kaptak munkalehetőséget, ezért kis cókmókjukat összecsomagolva, a közeli Kőkút pusztán próbáltak szerencsét, és álltak - családjukhoz hasonlóan - ők is cselédnek. Igen. Ők voltak a nagyszüleim. Nagyapám szekeres béres lett, lovas fogatot hajtott, nagymamám pedig gyalogbéres, aki kinn a földeken kétkezi munkát végzett. Sokat, nagyon sokat dolgoztak, de meglelték boldogulásukat. Sorsuk olyan volt, mint Jancsié és Juliskáé Tündérországban. Volt munkájuk, cselédlakásuk és megszületett két gyermekük is. Édesanyám 1911-ben, s nagynéném 1913-ban. Közben nagyapám előbbre lépett, s az uraság parádés kocsisa lett, magasabb javadalmazással. A boldogság azonban múlandó és 1914-től elmúltak a boldog békeidők is. Június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip megölte Ferenc Ferdinánd osztrák trónörököst és feleségét, majd egy hónapra rá az Osztrák-Magyar Monarchia megtámadta Szerbiát, kitört az első világháború. I. Ferenc József kiáltványban fordult a monarchia népeihez: „Mindent megfontoltam és meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a felelősség útjára” - írta többek között. S ez időben mondta II. Vilmos német császár is: „Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek!” Mindkettő hazugságnak bizonyult, és nem a megfontoltság, hanem a hataloméhség volt a meghatározó. Nagyapám ’ló-ban, 37 évesen került ki a frontra, majd a VI. isonzói csatában megsebesült és olasz fogságba került. Súlyos kéz- és lábsérüléseket szenvedett. Noha a hadszíntereken a csaták változó sikerrel folytak, a központi hatalmak - így Magyarország is - elvesztették a háborút. Milliós sebesült, milliós emberveszteség és az anyagi károkat nem említve, megszámlálhatatlan számú család, s ember tragédiája is. Nagyapám az olasz fogságból 1918 karácsonyán érkezett haza, de ténylegesen már sohasem épült fel. 55 évesen, 1934-ben meghalt. A család elvesztette egyetlen támaszát, sőt a cselédházat is el kellett hagyniuk és örök szegénységre ítélve Kishartyánba költözni. Nem folytatom tovább. Csak még annyit, hogy erre az időre esett a nagy gazdasági világválság is... Végül írásommal arra szerettem volna figyelmeztetni, hogy a háború borzalmai mellett a családok fájdalmaira, a megszenvedett életekre is fontos lenne emlékezni, és emlékeztetni a felelősökre is. Bartos József Pásztó. Az országban ötszázan vallják magukat a BMW-s klubközösség tagjának, közülük a nógrádi kisvárosban tíz alatti a számuk. Egyikük Kanyó Bence, aki a városvezetés támogatásával szervezte meg a BMW-klu- bosok múlt szombati találkozóját a strand területére. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy összekössék a kellemest a még kellemesebbel: a látványosságokat, az ismerkedést, a kapcsolatok mélyítését a strandi csobba- nással, hűsöléssel. A fiatalember és segítői várták, fogadták a több mint félszáz szemrevaló járgány vezetőit, utasait, s mindenkit arra biztattak, hogy nevezzen a versenyekre, éljen a felkínált szórakoztatási lehetőségekkel. Nemcsak a sokat emlegetett megbízhatósággal párosult, vonzó és sajátos külső alapján mérethették meg autóikat az ország számos pontjáról ide gyűlt „BMV”-sek: alkatrészek felismerésében is próbára tehették jártasságukat Sokuknak maga a kocsimustra is élményt jelentett, mert finomíthatták, tökéletesíthették azt a képet, amit a Bajerische Motoren Werke változatairól, egyediségéről eddig megtudtak. Köztük volt egy Svájcból begördült autó és az a sportos BMW is, ami azért tekintendő kuriózumnak, mert maga a tulajdonosa fejlesztette tovább az elismert, kimagasló technikát Mint az említett momentum is érzékelteti, fontos eleme volt az összejövetelnek az ismerkedés, a tapasztalatcsere. A vendégül látás jegyében ébédre babgulyás készült, a kívülállók számára pedig közös felvonuláson mutatkoztak meg a résztvevők. J % * i/ ,4> Fájdalomcsillapító, ■ ■■■■■■■ m m III # if ■
