Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-27 / 172. szám
2015. JÚLIUS 27., HÉTFŐ Kárpát-medencei diósok találkoztak DíÓSjenC . A helyiek is részt vettek a Kárpát-medencei „Diós” nevű települések nemzetközi találkozóján, amelyet a romániai Bihardiószegen néhány napja rendeztek meg, diós sütemények versenyével, sokszínű kulturális összeállításokkal és az elmaradhatatlan diófa-ültetéssel. A Gyenes- diás kezdeményezésével és szervezésében 2006-ban megtartott első ilyen esemény óta ugyanis a hazai „diósok” mindegyike volt már házigazdája ennek. Ezúttal az érintett 16-ból 11 település képviseltette magát az eseményen, amely ismét alkalmat nyújtott a résztvevőknek arra, hogy bepillantsanak egymás kultúrájába, képet kapjanak a diótermesztés helyi jellegzetességeiről, hagyományairól. Továbbá, hogy kapcsolatokat erősítsenek, illetve kezdeményezzenek. Tartozása miatt bántalmazta... Bátonyterenye. önbíráskodás megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást egy 34 éves bátonyterenyei férfi ellen a városi rendőrkapitányság bűnügyi osztálya. A fiatalember pár napja az utcán, korábbi tartozása miatt - előzetes szóváltást követően - bántalmazta, ököllel többször háton ütötte az édesanyját. A rendőrök előállították és gyanúsítottként hallgatták ki őt. Erzsébet-táborban a néptáncosok Ságiijfaiu. Takács Bernadett, a Ságújfalui Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola néptáncpedagógusa sikeres pályázatának köszönhetően az iskolából a legügyesebb néptáncos gyermekek közül tízen élményekben gazdag, felejthetetlen egy hetet tölthettek el a fonyódligeti Erzsébet-táborban. Ez idő alatt felcsíki táncokat tanultak a gyerekek, Tálas Ágnes Judit és Kiss Zsolt néptáncpedagógusoktól. Kubinyi Judit népdalénekes felcsíki népdalokkal ismertette meg a fiatalokat. A táncos foglalkozások élő zenére zajlottak, a muzsikát Andrássy Ferenc és Kurdi Gábor szolgáltatták. A táborozok délelőtt és délután három órás táncos foglalkozáson vettek részt. A fennmaradó szabadidőben a tábor vezetése rendkívül változatos programot szervezett a részükre. Volt fürdés, kisvona- tozás, vízi kalandpark, sport- versenyek, éjszakai túra, táncház, balatoni sétahajózás. A színházi élmény sem maradt ki, a Rómeó és Júlia című előadást láthatták a tábor lakói. Egy hét elteltével a gyermekek újabb néptánc-ismeretekkel, felejthetetlen balatoni táborozás élményeivel, számos új barát telefonszámával és címével tértek haza. A tanulók és tanáruk, Takács Bernadett köszönetüket fejezik ki a ságújfalui önkormányzatnak, hogy a fonyódligeti táborhoz az utazást biztosították. Szenográdi Ferenc H.H. (Folytatás az 1. oldalról.) Balassagyarmat Az előző napok hatalmas hősége már a múlté, a vasárnapi délelőttön erős szél fúj a gyarmati főutcán keresztül, amikor a katolikus nagytemplom környékén sorba rendeződnek a hívek, hogy megtegyék útjukat a Palóc ligetig. A Nap is kíváncsi Szent Anna napjára, bár néha-néha szégyenlősen bújik meg egy- egy felhődarab mögé. Fotósok haEgységben a palócság Szent Anna napján piros-fehér lobogó, lengyel lányok lengetik, pompás öltözék feszül rajtuk, és magukkal hozták hangszereiket, amelyeket nemsokára meg is szólaltathatnak. Négy, „markos” rimóci ifjú hölgy hozza Szent Anna szobrát, s bár nincs tikkasztó meleg, így is komoly, férfias feladat ez. Hasonlóképpen a cserháthalápi menyecskék, akiket az egyházi személyiségek követnek, köztük dr. Udvardy György pécsi megyéspüskök és dr. Stella Leontin balassagyarmati plébános-kanonok. Araszol a menet szépen lassan, a régi megyeháza előtt befordul balra, a Bajcsy útra, a cél, a Palóc liget árnyat adó fáinak hűvöse felé. Közben röpke állomás. A Palóc Múzeum udvarán lévő káponkánál rövid imát mond a házigazda plébános, majd miután beért mindenki, az emberáradat elfoglalja helyét a nemrégiben felújított szabadtéri színpadon - ki-ki ülve, avagy állva, talán egy tűt sem lehet itt leejteni. A szentmise felvezetésében dr. Stella Leontin arról beszél, hogy „aki le tud borulni és imádkozni, azé a jövő”, majd dr. Udvardy György emlegeti fiatal korának palócfóldi emlékeit. Hiszen innen származik, itt nevelkedett, pályakezdőként Érsekvadkerten, Csitárban, Nógrádgárdonyban és Ilinyben szolgált, ezer szál köti ide. Felidézi azt, mennyi tapasztalatot szerzett ezen a nógrádi tájon, mennyi baráti kapcsolatot épített és ápol mind a mai napig. Hozzáteszi, a palócok búcsúja Isten kegyelmének ajándékozó napja, és az ő jóságából ezt az ajándékot meg is kapjuk. A hívők pedig nyugodtan nyissák ki a szívüket felé, hogy amit adni akar, bele is férjen. Alig ér véget a mise, a tér egy másik pontján, fent, a kisszínpad- nál máris felhangzik a trombitaszó, a Rimóci Rezesbanda - amely a vallási menetben az aláfestő muzsikát szolgáltatta - most a „profán” részt nyitja meg. A szervezők úgy időzítették az idei programokat, hogy nem a versengésre tették a hangsúlyt, nem az a fontos, ki viselheti egy esztendeig a „Palócország szépe” címet, nem a ruhaköltemények egymással szembeni megmérettetése, hiszen nem is lehet ésszerű elvek alapján összehasonlítani az egyszerűbb és a dekoratívabb kivitelű népviseleteket. Ám a tarkaság egyben egységet is mutat, és az a színpompás világ, ami erre a vidékre jellemző, minden ízében táruljon az érdeklődő embertömeg elé. Milyen érdekes is, amikor az ipolybalogiak képviseletében Lőrincz Aranka Sarolta mesemondó ékesszólóan ecseteli a folyó menti települések viseletének részleteit. Miként is lehet megkülönböztetni a menyecskét a gyermekes anyától, és hogy a „szarvaskendőt” az asszonyok már egy órával a vasárnapi mise előtt gondosan elkezdték készíteni, hogy a legtökéletesebben mutasson. Aztán szépen sorban jönnek a többiek, északról-délre, ke- letről-nyugatra, a palóc tájegység falvai, a Karancs-vidéktől a Cserhát legmélyebb zugaiig. Felhangzik a dal, amit mindenki visszazeng a széltől susogó ligeti fák tövében: „Rózsa, rózsa, labdarózsa levele...” Szent Anna napján egységbe forrt a palócság. da és érdeklődő emberek serege állja körbe a kockaköves úttestet, és várja, hogy pontban tízkor elinduljon a fényes menet. A vezérkereszt mögött a cserháthalápiak haladnak elöl a búcsújárásban, három pici lány büszkén viszi a nagy zászlót, utánuk jönnek a ke- menceiek, az Ipoly-völgyre oly' jellemző szarvacskás főkötőben, majd az érsekvadkertiek, akiknek díszes fejkendőjén, a gyöngyökön megcsillan a napfény. Messze még a sor vége, megállapíthatjuk, jóval többen jöttek el idén Jézus nagyanyja előtt tisztelegni, mint az előző esztendőkben. Nem győzzük olvasni a feliratokon a települések neVeit: Ipolybalog, Cered, Bércéi, Karancskeszi, Szügy, Ipolyvece, Nagycsalomja, Ipolynyék, Őrhalom, Nógrádsáp - a teljesség igénye nélkül. Sőt, előtűnik egy * i. (. I I V
