Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-03 / 152. szám
rJ J 2015. JÚLIUS 3., PÉNTEK Szegények aranybányája Gyerekként tele voltam kíváncsisággal, érdeklődéssel, s vonzott minden, ami új, ami más, ami nem megszokott volt életemben. Nyolc éves lehettem, amikor „beszabadultam" az akkor avatott új kishartyáni könyvtárba. A könyvek látványa, sokasága megbabonázott A gyermekek nyelvét jól értő könyvtáros látva meglepetésemet, bátortalanságomat leültetett és - amit édesanyám oly’ sokszor megtett - mesélni kezdett. Tátott szájjal hallgattam történeteit, majd a hazaútra néhány könyvvel felmálházott és elbocsátott. Köztük Jack London „A vadon szava ” című könyvével. A mű az alaszkai, a klondike-i aranylázról, a 19. század legjobban csengő ércének, az aranynak a megszerzéséről, a rendkívüli körülményekről, az életért folytatott harcról, a durva, kegyetlen világról, egy felejthetetlen kalandról szól. A Jack London-i kaland jutott eszembe, amikor elhatároztam, hogy írok a kishartyáni szegény emberek aranybányájáról, az ottani embertelen körülményekről, amelynek édesanyám és testvére is részese, szenvedő alanya volt. Talán ma is köztudott, hogy a 19. századi geológiai kutatások során Salgótarjánban és környékén számottevő barnaszén készletet fedeztek fel. E területen 1840-től - az utolsó bánya bezárásáig - 1993-ig sók múbá- nya működött. A város. de talán a megye ipara is erre a kincsre, a barnaszénre, ahogy akkor mondták a „feketearanyra” épült. Édesapám halála után családunk, egyike volt a legszegényebbeknek, kis házikóval, föld és minden vagyon nélkül. Megélhetésünket idős, beteges nagymamával és három neveletlen gyermekkel a két egyedül álló asszonynak kellett biztosítania. A falu tehetősebb gazdáinál feles és harmados földet művelve végeztek rendszeresen bérmunkát. A kapott bér az éhenhaláshoz elegendő, de megélhetésünkhöz kevés volt, ezért férfiaknak is dicséretére váló nehéz, embert próbáló „haldai” munkával pótolták legalább a téli tüzelő előteremtését. Emiatt éveken át a Kőkút-Kisfaludi lejtakná- hoz tartozó haldánál szenet „bányásztak”, ahogy azt sok hartyáni ember is megtette. De mit is jelentett ez valójában? A halda a bánya meddőhányója, a bányászat „salakjának” gyűjtőhelye volt. Ugyanis a bánya a használhatatlan agyagos, köves széntől igyekezett megszabadulni, ezért azt az akna kijárata közelében (kisebb dombban) haldában tárolta. Magam is megtapasztaltam azt az embertelen munkát, amelyet a falusi sorstársakkal együtt a nem éppen falunk közelében lévő haldánál, a még éghető csekély szén kinyeréséért végeztek. A reggeli munka a 6-7 kilométeres úttal és a nehéz szerszámok cipelésével kezdődött. A bányából naponta - néha többször is - csillében tolták ki a használhatatlan széndarabokat és „le- öntötték” a halda oldalán. A többségük legurult a domb aljára az ott várakozó emberekig, akik szétválogatták azokat, hogy megkezdődhessen a tényleges munka. Bunkóval, bányászcsákánnyal szétverték a sokszor 10-15 kilogrammos szennyezett (agyagos, köves) széndarabokat, és kiválasztották közülük a még éghetőnek látszót. A megtisztított szenet rakásokba rakták, hogy később kocsival hazaszállíttathassák. A napi munka nemcsak fizikailag kimerítő, hanem egyszerűen lélekölő is volt. Az egész napos bunkózás, csákányozás mellett a porzó szén át- és átjárta az egész embert, rátapadt ruhájára, s rákö tött izzadt testére is. Édesanyámék koromfeketék, s olyan ijesz- tőek voltak, mint az ördögök. Emellett a szénpor belélegzése állandó köhögéssel is együtt járt. És tenni-tenni, végezni kellett nap mint nap e munkát, majd a nap végén a már teljesen kizsigerelt testet arra késztetni, hogy a hozzávetőleg 20 kilónyi szenet és a szerszámokat is haza vigye - az már maga volt a büntetés, a kárhozat. Otthon nem volt fürdőszoba és orvosi segítség sem, pedig baj az volt éppen elég. Igen. Ez volt a szegények aranybányája, s úgy gondolom, ilyen lehet a Pokol tornáca is. És ne tévedjünk, mert a fáradságos munka gyümölcse nem volt élvezhető. A szénnek nevezhető valami nehezen égett, égése során veszélyes gáz (széndioxid) keletkezett, de az úton menni kellett tovább. Az élet élni akart! Befejezésül egyik legnagyobb magyarköltőnk József Attila „Aki szegény, az a legszegényebb” című verséből idézek: „Ha az Isten íródeák volna, /S éjjel nappal mozogna a tolla, / Úgy se győzné, ő se feljegyezni, /Mennyit kell a szegénynek szenvedni. ” Bartos József Új pártok alakultak az idei szabadegyetemen A korábbi években megszokott többnapos táborok után második alkalommal szervezte meg a Fidelitas országos nyári szabadegyetemét a tavalyi helyszínen, Heves megyében, Mátrafüred - Sástón. A rendezvény célja az interaktív közösségépítés, a csapatszellem és az együvé tartozás erősítése, valamint a minőségi kikapcsolódás elősegítése volt. Az ismert közszereplők előadásai és a kerekasztal-beszélgetések mellett a testet és az agyte- kervényeket megmozgató vetélkedők és koncertek is várták a mintegy 280 résztvevőt, akiknek közel egyötödét a Nógrád megyéből érkezett fiatalok adták. T.V. Mátrafured/Nógrád megye. Hazánk számos pontjáról, köztük Salgótarjánból, Bátony- terenyéró'l, Pásztóról, Bárnáról, Mihály- gergéről és Nógrádmegyerből is voltak látogatói az ifjúsági szervezet legnagyobb éves eseményének, amely a helyi csoporttagokon túlmenően nyitva állt minden nemzeti-keresztény gondolkodású fiatal előtt. A négynapos rendezvény főszervezője Jakab Jácint országos alelnök, a nógrádi megyeszékhely ön- kormányzati képviselője volt. A nyitóesten Hegedűs Barbara és Jakab Jácint alelnökök köszöntötték a megjelenteket, majd ismertették a napi programokat és a csapatversenyek menetét. A résztvevőket régiók és megyék szerint előzetesen tíz csoportra osztották, így a tagok a kezdetektől fogva ismerkedhettek egymással és a csapat- kapitányokkal, szórakoztató feladatok és játékok segítségével. A szabadegyetem alatt minden csapat egy elképzelt párt szerepébe bújt és a rendezvényen zajló választási kampány során a népszerűségük növelésére kellett törekedniük, amelyet az egyes versenyek során nyújtott teljesítményükkel, pontok gyűjtésével érhettek el. Kisorsolták, hogy ki melyik pártot képviseli majd a csapatversenyek során, ezután elkezdődhetett a név- és szlogenválasztás, a program kitalálása és a csapatversenyekre való felkészülés. Az első napi meglepetéseket Kowalski meg a Vega koncertje és egy fergeteges táborindító buli feledtette. Másnap Média és politika című kerekasztal- beszélgetést hallhatott a közönség Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap főmunkatársa, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, valamint Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztő-lapigazgatója részvételével. Szó esett az Orbán- Simicska ellentétről, illetve annak a médiában fellelhető következményeiről, továbbá aktuál- politikai témákról - a bevándorlás és az Európai Unió kérdéseiről és Magyarország gazdasági helyzetéről - is beszélgettek a vendégek. Később Chikán Attila, egykori gazdasági miniszter, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára és Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője folytatott párbeszédet gazdaságot érintő témákról. Elemezték egyebek mellett az elmúlt néhány évben Magyarországon tapasztalható gazdasági növekedést, a monetáris politikát, a válságkezelést, valamint az államadósság helyzetét és az európai folyamatokat is. Közösség és CNélet WiíUtr*. Chikán Attila és Rogán Antal gazdaságot érintő témákról folytatott párbeszédet Jakab Jácint és Kövér László A felsőoktatásban történő politizálásról folytatott érdemi vitát dr. Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia elnöke és BöröczLászló, a Fidelitas első embere. Az ifjúsági szervezet vezetője nyugat-európai példákat felsorolva érvelt amellett, hogy szabályozott keretek között a hallgatók politikai alakulatai pozitívan hatnának az egyetemi közéletre, a vitakultúra és a közéleti tájékozottság fejlesztésére. Dr. Bódis József kifejezte aggályait: szerinte, ha beengednék a pártok ifjúsági szervezeteit az egyetemekre, politikai perpatvarok helyszínévé válhának az intéZritéhyékyde nyitott egy részletes szabályozási javaslatra és az erről folytatott párbeszédre. Kövér László, az országgyűlés elnöke Fiatalok a Polgári Szövetségben címmel tartott előadást, amelyben kifejtette véleményét a közelmúlt sarkalatos kérdéseiről és a Fidelitas szerepéről is. A fiktív pártok bemutatkozásakor ötletes szlogenek hangzottak el, sőt voltak, akik videóval is illusztrálták elképzeléseiket. A megválasztott szóvivőket Balogh Ákos Gergely, a Mandiner főszerkesztője és a Magyar Hírlap főmunkatársaként, valamint az Echo TV műsorvezetőiéként dolgozó, salgótarjáni származású Pindroch Tamás fogta kereszttűzbe, majd a csapatok képviselői aktuálpolitikai kérdésekről vitáztak egymással. Az esték folyamán minden esetben a szórakozásé volt a főszerep, az utolsó nap délelőttjén fakultatív program keretében a közeli kilátóhoz és Sástó környékére kirándulhattak a túrázni vágyók, de többen az Oxygen Adrenalin Park kihívásait választották zárásképpen. Jakab Jácint főszervező elégedetten nyilatkozott a rendezvényről, amelyet tartalmasnak és sikeresnek ítélt.
