Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-17 / 164. szám

2015. JULIUS 17., PENTEK Szeretetmorzsák a menekültekért Hosszú hetek - talán hóna­pok - teltek el a menekültára­dat kezdete óta, s a helyzet nem csillapul, nem tér nyugvó pont­ra. Szinte nem változott semmit sem. Ezért nem a ma már hazát­lan, életükért mindent és minde­nüket feladók, feláldozok a hi­básak, hanem a hatalmassá­gok, a kiskirályok, a vallási őrültek, mind-mind. Nincs em­berség, nincs könyörület, s nem néznek se Istent, se embert. Az, hogy a nagyhatalmak, a világ „urai”, és benne Európa vezetői sem tudnak egyességre jutni - még időlegesen sem - az égbe kiáltó bűn. Amit ma e földön lá­tunk, az sokak számára már nem élet, hanem azéletmeggya- lázása, a „Siralom-völgy” maga. mészetes, olyan, mint kereszté­nyeknek az imádság és vala­mennyiünk számára a levegő. Ma már tény, hogy déli hatá­rainkon a menekültek beáram­lása felkészületlenül érte hiva­talainkat, ezért a migránsok el­látásának egyes feladatait a ci­vil segítők vették át. Szeged pol­gárai tudták a dolgukat. Előbb kis csoportokban, majd június utolsó hétvégéjén munkájukat szervezetté téve létrejött egy ci­vilszervezet, a MigSzol, amely­nek ma már több mint kétezer tagja van. E közösség 'részben azzal 'a szent céllal szervez& dött, hogy megmutassák: Ma­gyarország nem rasszista, nem idegengyűlölő és az emberek tudják, mi a kötelességük. És Ez ügyben fontos emberek mondták el véleményüket, s kö­zülük Ferenc pápa beszédéből, illetve egy közelmúltbeli audien­cián elhangzottakból idézek. „A keresztény ember megkülönböz­tető jele a krisztusi szeretet. Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy tanúságot te­gyünk erről a szeretetrőL "És ne feledkezzünk el a krisztusi sze­retet második parancsáról sem: „Szeresd embertársadat (feleba­rátodat), mint saját magadat. ” /Mt 22, 39/. Őszentsége, a szerb-magyar határra tervezett kerítésépítés kormányzati beje­lentés után a bevándorlókra utalva azt mondta: „Megbocsá­tást kérünk (Istentől) minden ember és intézmény számára, akik bezárják az ajtót a mene­kültek előtt Fivéreink és nővére­ink előd, akik otthont keresnek, ahol félelem nélkül élhemek. ” A mai világ kis túlzással olyan, mint a bolondokháza - vagy tán ’ mindig is az volt - hi­szen mindig történnek súlyos dolgok, a baj csak az, hogy a vi­lág nem előnyére, előnyünkre változik. Emellett a változások, az események ma már követhe tetlenek, még kis részük sem te kinthető, fogható át. Ebből az átfoghatatlan világból - benne a menekültkérdésből - csak morzsányi képet, eseményt, csu­pán szeretetmorzsákat emelek ki Örömmel és nem kis büszke séggel tölt el, hogy kis hazám­ban a közösségek tele vannak szívjósággal, s mindenütt meg találhatóak a szeretet zugai, ahol a menekültek segítése ter­létrejött egy facebook-os közös platform is, hogy az adományé zók, a segítők megfelelő infor­mációkhoz jussanak. Már az első napokban jelen­tős mennyiségű élelmiszer, víz, és a bébik ellátását segítő ade mány gyűlt össze, minden, ami­re szükség volt A menekültek jó része a Nagyállomáson vert ta­nyát. Itt ellátásukat könnyebb volt megszervezni, s noha ké­sőbb az állomás éjszakai bezárá­sa gondot okozott, végül is meg oldódott. A civilek, hogy segít­hessenek a rászorulókon, éjsza­kai ügyeleteket is tartanak. A menekültekkel elbeszélgetve a bizonytalanság szinte tapintha­tó. Nem tudják hová vezet útjuk és egyáltalán vezet-e valahová? A jó szó, a szeretetteljes együttér­zés ma mindennél fontosabb. Már nemcsak Szegeden és a déli határ mentén, hanem Bu­dapesten is egyre több a mene­kült, főként pályaudvarok kör­nyékén, ahol sok lelkes civil pró­bál segíteni Szomorú, amit ta­pasztalnak. Éjszakára minden­kinek jut legalább egy pad a parkokban, egy-egy fekvőhely az aluljárókban, vagy egy másik pad a Nyugati pályaudvaron. Ugyan miről álmodnak, a szülő­földjükről, az ott hagyod család­jukról, az üldöztetésükről, a hosszú útjuk alatti szeretetlen világról? Lesz még jó világ és lesz még valaha igazi álmuk? És siratjae valaki azt a szír fér­fit, akit a minap Szerbiában ha­lálra gázoltak? Távol hazádtól legyen szép az álmod, és legyen könnyű a föld! Bartos József „Csodalámpával” teljesült Dominik álma Összesen négymillió forintot adomá­nyozott az Invitel a beteg gyermekek álmainak megvalósítására. A társa­ság és a Csodalámpa Alapítvány is­mét közösen teljesített egy kívánsá­got - ezúttal Salgótarjánban. Salgótarján. Az Invitel és a Csodalámpa Óhaj-Sóhaj Kívánságteljesító' Alapítvány „Tegyünk egy kis csodát együtt!” elnevezé­sű kezdeményezésének lezárultával a ma­gyar telekommunikációs piac egyik megha­tározó vállalata összesen négymillió forin­tot adományozott a szervezetnek, hogy be­teg gyermekek álmait váltsa valóra. A támogatási összegbó'l a kampányban érintett, Invitel szolgáltatási területén lévő' húsz város közül ezúttal egy salgótarjáni kívánságot teljesített az alapítvány. A tele­pülésen a betegsége ellenére is lelkes, min­dig nyüzsgő tízéves fiú örülhetett az átadott ajándéknak. Az Invitel adományának és a húsz településen élők aktivitásának kö­szönhetően Gyula és Salgótarján után a kö­vetkező időszakban újabb kívánságok vál­hatnak valóra szerte az országban. Az Invitel és a Csodalámpa képviselői közösen látogattak el a tízéves Dominikhez. Az életvidám kisfiú tisztában van az egész­ségi állapotával járó nehézségekkel, de nem adja fel a harcot, bátran szembenéz az akadályokkal. Az iskola mellett rendszeresen jár gyógy­tornára és úszásra is. Emellett szeret kerék­pározni, és nagy kedvence a foci. Egy fehér­színű laptopra vágyott, amellyel a kórházban töltött idő alatt is el tudja magát foglalni, egy­ben pedig tarthatja a kapcsolatot a barátok­kal és osztálytársaival.- Fontos számunkra, hogy az előfizető­ink kényelmét növelő szolgáltatásainkon túlmenően is minél többet tegyünk a helyi közösségekért. Örülünk, hogy a Csodalám­pa Alapítvánnyal közösen Gyula után im­már Salgótarjánban is örömöt csempészhet­tünk egy súlyos betegséggel kezelt gyermek életébe. Jó érzéssel tölt el bennünket, hogy további településeken is hasonló meglepe­téseket szerezhetünk az elkövetkező idő­szakban. Ezúton is köszönjük mindenki­nek, aki részt vett az akcióban, illetve annak népszerűsítésében elősegítve ezzel az ál­mok teljesítését - fogalmazott Iski István, az Invitel lakossági marketing-igazgatója. Bezárta kapuit a tűzoltótábor Elbúcsúztak egymástól a III. Salgó­tarjáni tűzoltó gyermektábor lakói. Öt nap alatt huszonkilencen tanul­tak sokat a lánglovagok munkájáról. NMH-informáciÓ. A táborlakókat múlt hét­főn, a beköltözést követően Berecz György tűzoltó ezredes, a Nógrád Megyei Katasztró­favédelmi Igazgatóság vezetője köszöntötte, s ő mondta el a zárógondolatokat is pénte­ken, Dániel Zoltán, Salgótarján alpolgármes­terének társaságában. Az igazgató reményeit fejezte ki annak ér­dekében, hogy minden gyermek rendkívül jól érezte magát a táborban és mint mondta, bízik abban, hogy életre szóló élményekben volt részük. Berecz György hangsúlyozta, a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazga­tóság és a Salgótarjáni Önkéntes Tűzoltó Egyesület szervezésében, illetve a megyei jogú város önkormányzata és a Nógrád Me­gyei Tűzoltószövetség támogatásával meg­valósult tábort a következő évben is meg­rendezik, így mindenkit arra buzdított, hogy jövőre is vegyen részt rajta. A III. Salgótarjáni tűzoltó gyermektábor résztvevői öt igazán tartalmas napot tudhat­nak maguk mögött, hiszen rengeteg izgal­mas programban vehettek részt. Hétfőn is- merkedős napot tartottak, emellett a salgó­tarjáni hivatásos tűzoltók többször is meglá­togatták őket és kedvükre locsolkodhattak, ami igazi felüdülést jelentett a hőség idején. Részt vettek emellett környezettudatos élet­módra való felkészítésen is a Salgótarjáni Városgazdálkodási és Üzemeltetési Kft. jó­voltából, majd kedden Budapestre utaztak, ahol a Repülőtéri Hivatásos Tűzoltó-parancs­nokságon és a Katasztrófavédelem Közpon­ti Múzeumában töltötték el a napjukat. Kedd este még részük volt egy kalandos éj­szakai túrában, majd szerdán igazi tűzoltós nap várt rájuk. Délelőtt a Rádiós Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesület (RSOE) főtitkára mutatta be a viharjelző rend­szereket, illetve a hajószimulátort is kipróbál­hatták, majd a Karancs Speciális Mentőszol­gálat (KSM) tevékenységével és technikai fel­szereléseivel ismerkedhettek meg. Délután részt vettek a salgótarjáni hivatásos tűzoltó­parancsnokság vízből mentési gyakorlatán, majd ezt követően a készenléti gépjárműve­ket és azok felszereléseit tekinthették meg és •próbálhatták ki, emellett kötélpálya, csóna­kázás, locsolás és quadozás színesítette a nap­jukat. A szerda esti vihar nem kímélte a tábor­lakókat sem, de még a félelmetes este sem szegte kedvüket a kis tűzoltóknak, hiszen alig várták a csütörtök reggeli újabb utazást. Ezúttal Poroszlóra, a Tisza-tó és a Tisza- völgy természeti csodáit bemutató Tisza-tavi Ökocentrumba vették az irányt, ahol idegen- vezetés, vidraetetés, kilátó, vízi játszótér, majd a Csicsman Kikötőből történő csónaktúra várt rájuk. Innen Egerbe utaztak tovább, ahol rö­vid városnézés, majd az Egri Hivatásos Tűz­oltó-parancsnokságon eltöltött ebéd várt rá­juk. A csütörtök este a salgótarjáni hivatásos tűzoltókkal közös szalonnasütéssel telt, majd még egy kis játékra, sőt tábori diszkóra is ma­radt energiájuk. Pénteken, a tábor zárónapján rendőrségi baleset-megelőző programon ve­hettek részt, majd néhány órás szabadfoglal­kozás után délután bezárta kapuit a tábor. í: i^eTí t ^ 11 Fr-i H n A tábor résztvevői öt igazán tartalmas napot tudhatnak maguk mögött

Next

/
Thumbnails
Contents