Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-15 / 162. szám

2015. JULIUS 15., SZERDA Országos kitüntetés Komoly országos elisme­résben részesült a közel­múltban Harth Tamás, a Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeuma munka­társa. A történész végzett­ségű fiatalember a „Pro Museo Nationali Hungari- co” kitüntetést vehette át. Hegedűs H. Balassagyarmat a díjhoz kapcsolódó méltatásból kitűnik, hogy a negyvenesz­tendős szakember 2002- ben diplomázott a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkarának tör­ténelem szakán, és már az év novemberé­től elhelyezkedett a balassagyar­mati Palóc Múzeumban. A hely- történeti gyűjtemény vezetőjeként 2003- ban a második világháború­ban, a doni áttörésben részt vett balassagyarmati zászlóaljról, négy évvel később a város plakát-törté­netéből rendezett be nagy érdek­lődést vonzó kiállítást. Hasonló­képpen foglalkozott a Gyarmattal kapcsolatos fellelhető térképekkel, amelyeket a Nógrád Megyei Levél­tárban dolgozó kollégáival együtt sikerült összegyűjteni, digitalizál­ni, majd a nagyközönség számára is láthatóvá tenni. Harth Tamás egyik legfonto­sabb feladata volt az elmúlt években a Palóc Múzeum gyűj­temény-nyilvántartásainak szá­mítógépes feldolgozása, vala­mint a teljes fotográfiai állomány digitalizálása, amelyről a közel­múltban egy elő­adás keretében be is ( számolt. E mellett felkérést kapott az Ady Endre utcában lévő egykori Hu­szár-villában léte­sült Civitas Fortis- sima Múzeum mu- zeológiai anyagá­nak koordinálására - a kiállítóhely idén január 29. óta láto­gatható. A kitüntetett történész fő ku­tatási területei közé tartozik még Nógrád vármegye szőlészete és borászata, illetve Balassagyar­mat rendszerváltás utáni politi­ka -, gazdaság - és kultúrtörténe­te. Hamarosan az ő összeállításá­ban megnyílik a „Palócok az el­ső világháborúban” című tárlat, míg 201ó-ban a határőrség helyi történetét bemutató gyűjte­ményből is kiállítást szerveznek a Palóc Múzeumban. A sárgarigó A természet, benne a madár­világ védelmét évszázados kez­deményezések, intézkedések alapozták meg. Ennek élére Herman Ottó, legnagyobb ter­mészettudósunk állt. A változ­tatásokban nem kis szerepe volt kortársának és barátjának, az ugyancsak híres ornitológus­nak, Chernél Istvánnak, aki 1899-ben megírta Magyaror­szág madarai különös tekintet­tel gazdasági jelentőségökre cí­mű könyvét Ő volt az is, aki az első nemzetközi megállapodás után, 1902-ben hazánkban megszervezte az első madarak és fák napját is. írása széleskö­rű visszhangra találts nagy je­lentősége volt a madárvilág vé­delmének megalapozásában. Ebben részletesen szólt a sárga­rigó hasznosságáról, majd így folytatta: „...erdeinknek, kertje­inknek, gyümölcsöseinknek gyönyörű ékessége. ” A sárgarigót népiesen, tájegy­ségenként de sokszor azon belül is másolás névvel illetik. Legis­mertebb az aranymálinkó, majd az aranybegy, a sárga venyhe, az aranysárga és a szolgabíró kö­vetkezik. Természetes élőhelyei az erdők, a kertek, a ligetek, a fa­lusi és a városi területek. Csőre vörös, szárnya és farka végefeke­te, a többi testrésze pedig arany­sárga A népi elnevezések többsé­ge is ebből származtatható. A to­jó hasa azonban szürkésszínű tollazatú. Vándormadár, a nya­rat Afrikában, illetve Madagasz­káron tölti, s legkorábban - au­gusztus végén - elindul, és leg­később májusban érkezik visz- sza. A népi hiedelem szerint megvárja, míg a fák lombozata kiteljesedik. Színes tollazata a zöldben kevéssé észrevehető ugyan, mégis óvatos és csak a sűrű lombkoronában érzi jól magát, ahol szinte láthatatlan­ná válik. Nyugtalan, ugrándo­zó, egyik ágról a másikra rep­deső madár. Olyan, mintha so­sem volna biztonságban. A föl­dön ritkán látható - elsősor­ban félénksége okán -, de a fák ágain a lombkoronával védve is, inkább a magasabb ágakon tartózkodik. Gyönyörű énekhangja van, hasonlít a feketerigóra, amellyel sokszor a szakértő is összetévesz­ti. Hangos és fuvolázó énekéből „huncut a bíró” mások szerint „kell-e dió, fiú” hallatszik ki. Emellett ritkán kellemetlen riká­csoló „ksreék", vagy „skrék” szó­tagokat is hallat Tavasszal álta­lában az éveken át megszokott helyre, fészekre tér vissza, s 3-6 fi­ókát költ A kottás alatta hím, fü- työrészéssel, énekléssel tart pár­jával kapcsolatot, sőt délidőben, rövid időre ugyan, de-a tojásra ülve - a párját is helyettesíti A fészket - biztonságuk érdekében - a fák felső koronája közelében készítik el Fajtársaival és más madarakkal - különösen a fé­szek közelében - állandóan ma­rakodik, s veszély esetén a fió- kákvédelmében, különösen var­júszerű erős csőrével még a kis- testű ragadozókkal, a karvallyal is szembeszáll Harcias volta leg­többször megfutamítja őket Ro­varokkal, hernyókkal, bogarak­kal táplálkozik, s gyümölcsérés­kor a cseresznyét, a nyári barac­kot és a lédús gyümölcsöket, ala­posan megdézsmálja. Gyerekként a hartyáni Szőlő hegyen és kertünkben többször sárgarigót is láttam. Különösen színessége vonzott. Öröm volt, ha néha-néha becserkészhettem őket Gyümölcséréskor, viszony­lag közel engedett magához Ma már ritka kivétel ha - a kertes családi övezetben - egyet-egyet megpillantunk. Vigyázzunk rá­juk, védjük, óvjuk őket, óvjuk madarainkat! Nyáron fontos számukra apró magvak és fel nem boruló edényben friss víz kihelyezése. Bartos József Dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke (középen) a Jó Isten áldásáról, szeretetéről, könyörületességéről, békességéről szólt Egykori lelkészükre emlékeztek „Búcsúszavam hozzátok intézem, végtére tisztelt gyülekezet, szere­tett testvérek, midőn azt mondom, azt kívánom nektek, áldjon meg a Jó Isten titeket három drága kincs­esei: a hit, a remény, a szeretet drá­ga kincseivel”. Simonides János lel­kész 1911 pünkösdjén - nyugdíjba vonulása alkalmából -, a szécsényi evangélikus gyülekezethez intézett beszédét Csatlós Noémi, Balassi-dí- jas könyvtáros idézte a napokban tartott ünnepségen. Szenográdi Ferenc Szécsény. A helyi evangélikus gyülekezet a lelkész születésének 180. és templomuk szentelésének 116. évfordulója alkalmából rendezett ünnepséget. A megemlékezés a te­metőben kezdődött, ahol Bartha István lel­kész megáldotta Simonides János felújított síremlékét. A jelenlévők ezután a templom­ba vonultak, ahol dr. Fabiny Tamás, az Észa­ki Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Ki­tért arra, hogy Simonides János 44 évig szol­gálta a szécsényi evangélikus gyülekezetei. Ezt követően a Jó Isten áldásáról, szereteté­ről, könyörületességéről, békességéről szólt. Csatlós Noémi áttekintést adott a gyüleke­zet történetéről és Simonides János életéről. Az egykori lelkész 1835. november 5-én, Hód­mezővásárhelyen született. Hazai és külföldi tanulmányait követően Orosházán, egy ma­gánintézetben tanított. Itt kötött házasságot; a frigy gyümölcsként nyolc gyermek született. 1867-ben, a kiegyezés évében üresen maradt a szécsényi lelkészi hivatal. Az amnesztiában részesült Pulszky Ferenc visszatérése utáni első intézkedései kö­zött szerepelt a gyülekezet sorsának átte­kintése. Simonides János Székács József püspök javaslatára került Szécsénybe káp­lánnak és tanítónak. 1869-ben a szécsényi evangélikus gyüle­kezett anyaegyházzá lépett elő. A Pulszky csa­lád és a város adakozásából elkezdődött a templom építése, amelyet 1899-ben szentel­tek fel. Simonides János Szécsényben iskolát létesített, közéleti szerepet vállalt, sokat pub­likált. Legjelentősebb műve a Nagy-Szécsényi Ágostoni Hitvallású Evangélikus Egyház múltja és jelene, püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyvek alapján. 1911-ben nyugállo­mányba vonult, 1912-ben hunyt el. Utolsó út­jára a város szinte teljes lakossága elkísérte. Az ünnepség színvonalát Varga Ivett alka­lomhoz illő dala is emelte. Tornyos László, a gyülekezett gondnoka megköszönte a meg­hívottaknak, hogy velük együtt ünnepeltek. A rendezvény a Himnusz közös éneklésével fejeződött be. Olvasóvá nevelés nemzetközi szinten A nemzetközi küldöttségek Ankarában Iskolánk - a Salgótarjáni Általános Iskola Kodály Zoltán Tagiskolája - a na­pokban zárja kétéves nemzetközi projektjét. A Tempus Közalapítvány ál­tal kezelt Comenius-pro- gram keretében egy olyan programban vettünk részt, amelynek célja az olvasási készségek fej­lesztése, az olvasási prob­lémák kezelése, a tanulók olvasóvá nevelése volt. HKBJiufonnado. A „Learn to Read and Read to Learn” program­ba 6 ország (Bulgária, Görögor­szág, Románia, Olaszország, Tö­rökország, Magyarország) 7 iskolá­ja kapcsolódott be. A két év során a partnerintézmények folyamato­san beszámoltak egymásnak az is­kolájukban zajló olvasással kap­csolatos tevékenységekről, meg­osztották egymással ötleteiket, ta­pasztalataikat, valamint közös fel­adatokon dolgoztunk együtt. Többek között felmértük alsó tagozatos tanítványaink olvasá­si szokásait, elkészítettük a leg­népszerűbb könyvek listáját, s az olvasott műveket röviden be­mutattuk a partnerintézmé­nyeknek. A tanulók rajzokat ké­szítettek az olvasott művekhez. Az olasz iskola által hirdetett iro­dalmi pályázatra is több diá­kunk művét küldtük el. Vala­mennyi iskola Comenius-sarkot alakított ki, ahol az együttműkö­désben résztvevő országokat, il­letve iskolákat mutattuk be. A személyes tapasztalatcserére a projekttalálkozókon került sor. Iskolánk 11 pedagógusa jutott el a találkozók valamelyikére. A talál­kozókon prezentáció formájában beszámoltunk az iskolánkban zaj­ló programokról, tevékenységek­ről, megismerkedtünk az adott or­szág iskolarendszerével, tanórá­kat és egyéb iskolai foglalkozáso­kat tekintettünk meg. A gazdag kulturális programokon betekin­tést nyerhettünk az adott ország szokásaiba, hagyományaiba. A közös munka eredménye­ként elkészült a „Szülők kéziköny­ve”, amely ötleteket tartalmaz a szülők számára, hogyan segíthet­nek gyermekeiknek az olvasás megszerettetésében. A tanárok számára összeállított gyűjtemény a különböző országok adaptálha­tó programjait, tevékenységeit mu­tatja be. A projekt során készült egy asztali naptár, amelyet a hat ország diákjainak gyönyörű rajzai illusztrálnak. A mi iskolánk fel­adata volt egy DVD elkészítése, amely a résztvevő országok diák­jainak dramatizált jeleneteit tar­talmazza. Egy másik közösen ösz- szeállított DVD-n különböző olva­sási tevékenységek tekinthetők meg. A felsorolt projekttermékek a későbbiekben is az olvasóvá ne­velés hasznos eszközei lehetnek, ötlettárunkat, módszereinket gaz­dagíthatják. Büszkék vagyunk arra, hogy részesei lehettünk ennek a nem­zetközi együttműködésnek, meg­oszthattuk ötleteinket, módszere­inket külföldi partnereinkkel. Rengeteget új ismerettel gazda­godtunk, melyeket a jövőben is­kolánkban is alkalmazni fogjuk. Szikoráné Czitor Éva koordinátor i *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents