Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-13 / 160. szám

A szeretet ládája Nem szeretem a dicsekvő, vállveregető embereket, különösen, ha saját vállukat veregetik, ezért a közelmúltban vitába szálltam azokkal, akik azt mondták, hogy a magyarok a legtehetségesebbek a vilá­gon, és Nobel-díjasainkat citálták. Most, hogy az önzetlen, a szegényeket segítő em­berekről írok, mindjárt kiderül, hogy e vi­ta miért is jutott eszembe. Ugyanis az „En­ni adok - enni kapok” (Zöld dobozos) civil mozgalomról már szinte mindent tudunk, de ismeretlen az ötletadó személy, noha szerepe - a hazánkban is milliókat érintő szegénység miatt - nagyon is dicséretes, kis túlzással akár Nobel-békedíjra is érdeme­sült. Kutakodásom során jutottam el Morvay Imre Pio atyához, a kezdeménye­zés kiötlőjéhez, a pécsi irgalmasrendi temp­lom igazgatójához. Itt egy pillanatra meg­állók, mert amit az atya a szegényekért ed­dig tett, az sem mindennapi cselekedet és ezért álláspontomat revideálom, és én is a magyarokat dicsérők közé állok. És a pécsi templomigazgató számára az is nagy tisz­tesség, hogy olyan ember, Francesco Forgione Pio atya szerzetesi nevét viseli, akit 2002-ben szentté avattak. A pécsi Pio atya önzetlen kezdeményezé­sével igyekezett felhívni a figyelmet a szegé­nyek tarthatatlan helyzetére, példát mutat­va, nevelve az embereket, hogy mindnyá­junk kötelessége az elesettek támogatása, sorsuk jobbítása, élhetőbbé tétele. Pécsett és különösen az irgalmasrendi templom környékén sokszor találkozott kéregető és a kukákban étel után kutakodó emberek­kel.'A naponta ismétlődő esetek és azhr ■ ■tény, hogy a szűkölködők száma megnövekedett, határozott az ötlet, a zola doboz megvalósításáról és három éve szer­vezi, csinálja „embermentő” munkáját. Hogy e tevékenységre, a civil kezdeménye­zésekre, az adománygyűjtésekre mennyire szükség van, igazolja az is, hogy már 15 te­lepülésen segítik a szegények életét. Nem felsorolva őket, de egyet, a csepeli összefo­gást kiemelve, ott a zöld dobozt „Szeretet lá­dának" nevezték el, innen írásom címe is. Városunkban, Salgótarjánban a civil kez­deményezők már két hónapja végzik dicsé­retes munkájukat.-Az Acélgyári úti templom mellett megoldódni látszik a Zöld doboz könnyebben elérhető elhelyezése, és a zagyvapálfalvai templom melletti második doboz után, várhatóan a központi templom mellett a harmadik szeretet láda is kihelye­zésre kerül. Azt tapasztaltam, hogy - noha fehér folt még mindig van - az emberek több­sége már hallott az Enni adok - enni kapok civil kezdeményezésről, sőt a dobozok helyé­ről is, és kevés kivételtől eltekintve a munkát támogatva, adományt is elhelyeztek benne. Olyanokkal is beszéltem, akik reggel, mun­kába menet egy-egy péksüteménnyel többet vásárolnak és a kis szeretetcsomagot a ládá­ba helyezik Jó ötlet az is-mondta egy hölgy - ha bevásárláskor egy csomaggal több élel­miszert vásárolunk - ők is ezt tették - majd adományunkat a gyűjtőbe helyezzük A se­gítségnek, a szeretet megnyilvánulásának hál’ istennek nincsenek határai, ezért kér­jük, hogy - tehetsége szerint - minél több vá­roslakó segítsen. Nemcsak azért, mert ha­marosan újabb városrész kapcsolódik be, hanem mert szükség lenne újabb támoga­tókra is. A civil segítők új elképzelések meg­valósításán is dolgoznak, például az élelmi­szerboltok el nem adott kenyér és péksütemé­nyeinek, illetve más termékeinek adomány célú felhasználásán, és konkrét felajánláso­kat, ötleteket is várnak. Nem tagadom, kritika is éri a rendszert, például, hogy nem minden adomány oda kerül, ahová szánják. Ez számomra nem is értelmezhető. Erre és más felvetésre is azt mondom, hogy előítéletességgel, fenntartá­sokkal nem jutunk előbbre. Ezért alapvető dolog, hogy legyen bizalmunk egymásban és mindenekelőtt a város rászorulóiban. Bizalmatlanság helyett próbáljunk egyre több városi polgárt - rokonainkat, ismerő seinket is - meggyőzni. Ha valaki jót tesz, azáltal maga is jobbá válik, nemesedik! Bartos József Nem könnyű kereszténynek lenni... Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén Máriát dicsérni hí­vek jöjjetek! - egyebek mel­lett ez a felhívás volt az, amelynek hatására összegyűl­tek a hívek szombaton a karancssági szentkútnál, a Szűzanya lábai előtt. Szentbe­szédében Miklós Zalán atya a keresztény szeretetről, a küz­delemről és a sokszor rögös krisztusi útról beszélt. Az eseményt különlegessé tette a czQstochowai Fekete Madonna érkezése, amelyet a szal- matercsiek vittek el gyalogo­san a helyieknek, hogy egy hétre ők is befogadhassák ott- Jionukba a faluról falura járó híres kegyképet. Tőzsér Viktor KarailCSSág. A hétvége kettőssége, hogy amíg Budapesten egy nagymére­tű, nem éppen a magyar hagyományo­kat és kultúrát építő felvonulás zajlott, addig - szinte azonos időpontban - a -Nógrád megyei községtratárában azért gyűlt össze az említettnél jóval szeré­nyebb számú zarándokjiogy égi édes­anyánkhoz, a Boldogságos Szűz Mári­ához imádkozzon. A búcsúban résztve­vők nem érkeztek üres kézzel, a gya- logúton a Fekete Madonnát kísérték rózsafüzérrel és énekekkel. A környék­beli településekről rég nem látott tö­meg vett részt az ünnepi szentmisén, amelynek elején a barlanghoz vezető lépcsősor közepén helyezték el a kegy­képet, amelytől a szalmatercsiek egy- egy vörös rózsával vettek búcsút. A szertartást még emelkedettebbé tette, hogy az énekeket a Rimóci Rezesban­da fúvósai kísérték.- A boldogságos Szűzanyával együtt lenni, egy édesanyával együtt lenni mindig felemelő érzés. Őt kö­szöntjük ma és ott van a szívünkben a hála, amivel beleegyezünk Isten akaratába - kezdte a prédikációt Miklós Zalán nógrádmegyeri plébá­nos, aki harmadmagával mutatta be az áldozatot. Úgy folytatta: „nagyon jó érzés, hogy ilyen szép számban itt vagyunk, de mikor egyedül vagyunk otthon a szobában, akkor is tudni kell megélni a hitünket, kettesben lenni Istennel. Nem az a lényeg, hogy hány rózsafüzért mondunk el, ha közben nem tudunk jót tenni mások­kal, rosszat mondunk másokról. A barátok azért vannak, hogy segítsék és szeressék egymást. Amikor képe­sek vagyunk bocsánatot kérni botlá­sainkért, akkor változik valami az életünkben".- Sokszor felcseréljük a sorrendet, előbb vagyunk keresztények, aztán megpróbálunk emberek lenni. A Bol­dogságos Szűzanya élete is példázza, hogy ő előbb ember volt és csak azu­tán keresztény, hagyta Istent belépni az életébe, hogy az ő emberségét át­alakítsa, és tudjon igazi krisztusi lel­Rózsafüzérrel és énekekkel kísérték a Fekete Madonnát külettel élni. Az Úr minket is erre hív meg. Gondolkozzunk arról, hogy a skapuláré hova vezet el minket, mire vagy kire irányítja rá a figyelmünket! - hangsúlyozta. A hosszú lépcsősorról az a jelmon­dat jutott Zalán atya eszébe: „Márián keresztül eljutni Jézushoz”.- Mindannyiunk számára az út nyilvánvaló. Az a szimbólum, amelyet a lépcsősor magában hordoz önmagá­ért kell, hogy beszéljen. Szemléljük a Szűzanyát, az ő erényeit, állandó ké­szenlétét és eljutunk Jézushoz. Elju­tunk hozzá, mert ő el akar jutni mi- hozzánk - mondta. Felhívta a figyelmet egy nagyon fon­tos dologra: „Ha küzdesz, veszíthetsz, ha nem küzdesz vesztettél! Jézus a küzdésre hív meg, hiszen a keresz­tény élet egy küzdelem. Aki azt mond­ja, hogy könnyű ez az élet, az nem tudja, mit jelent kereszténynek lenni, az csak a külsőséget látja. Ne féljünk a küzdéstől, attól, hogy Isten kézen fog bennünket és felkér a táncra, hogy járjunk vele azon az úton, ami nem máshová vezet, mint az örök boldog­ságra! Akkor nyer értelmet a Kármelhegyi Boldogasszony tisztele­te, a skapuláré, a zsebünkben meg­húzódó rózsafüzér, a nyakunkban ló­gó kereszt és a stóla is”. Továbbgondolták terveiket, céljaikat A napokban tartotta soros tanácsülését a Vadászati és Erdészeti Klaszter az Ipoly Erdő Zrt. hamarosan megnyíló somoskői Vadaspark Látogatóközpontjá­ban. A tanácskozáson meghatározták az előttük álló feladatokat és a tervezett rendezvényeket, valamint döntöttek a következő közgyűlés összehívásáról, amelyet különleges helyszínen, a besz­tercebányai Radványi Vásáron tartanak majd szeptemberben. Salgótarján-Somoskö. Festői környezetben, hegyek és várak ölelésében rendezte meg a klaszter taná­csa rendes ülését a Szervezeti és Működési Sza­bályzatban foglaltaknak megfelelően az alapító ta­gok, a menedzsment képviselői és a közgyűlési kül­döttek részvételével. A korán érkezők megtekintet­ték a - szinte már teljesen elkészült - Vadaspark Látogatóközpont épületét és berendezését, és is­merkedtek a benne rejlő lehetőségekkel. A megbeszélés elején visszatekintettek az elmúlt időszak történéseire, elkönyvelték a személyi vál­tozásokat, majd a menedzsment részéről Séra Ta­más Attila osztotta meg közeli, s távolabbi elképze­léseit. Elfogadták, hogy honlapkészítő és online an­gol tanfolyamot szerveznek a tagságnak, szakmai előadásokon tájékozódnak a törvénymódosításokról és az SK-HUINTERREG pályázatokról, valamint er­dészetre és vadászatra specializálódó ekáeres elő­adáson vesznek részt. Egyetértettek abban, hogy kö­zösen át kell gondolni a mar meglévő Hollókő- Murány kerékpárút terveit az abban érdekeltekkel és fel kell mérni megvalósításának az esélyeit. Az Ipoly Erdő Zrt. három szlovákiai és egy magyar partner, a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparka­mara együttműködésével sikeresen pályázott a Ma- gyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttmű­ködési Program 2007-2013 keretében 2010-ben meg­hirdetett pályázati felhívásra, amely a Vadászati és Erdészeti Klaszter létrehozását célozta meg a határmenti területek fejlődésének elősegítésére. A cél szűkebb hazánk mellett Pest, Besztercebánya és Nyitra megye gazdasági versenyképességének nö­velése és a természeti értékek védelme a fenntart­ható fejlesztések előmozdításával. Ezen belül az er­dészettel, vadászattal és turisztikával foglalkozó vál­lalkozások üzleti környezetének javítása. T.V. j i A tanácskozás résztvevői meghatározták az előttük álló feladatokat ♦ •* Ne féljünk a küzdéstől...!- hangsúlyozta Miklós Zalán

Next

/
Thumbnails
Contents