Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-09 / 131. szám

„Higgy az emberben...!" Bármerre is járok, emberi kapcsolatainkban előítéletek­kel, fenntartásokkal találko­zom. Úgy is fogalmazhatnék, bizalomhiányos az életünk, s emiatt az együttélés normái sem megfelelően érvényesül­nek. Ezért úgy gondoltam, hogy e fontos kérdésről írnom kellene, hogy a dolgok jó irány­ban megváltozhassanak. Se­gítségül Hioszi Taitosz görög filozófust hívom, aki az embe­ri kapcsolatok, az együttélés lényegét a többi bölcselőnél egyértelműbben fogalmazta meg. A szeretet tanának ókori mesterétől két bölcseletet eme­lek ki: „Külön világ minden ember, ami összeköt egymás­sal - az az emberség.” A má­sik: „Higgy az emberben, ön­magadban is - a másokba ve­tett bizalom (mindig) magunk­nál kezdődik”. Egymás megér­tésének, elfogadásának alapja tehát az, ha tisztában legyünk önmagunkkal, hibáinkkal, erényeinkkel, és ne csak ön­magunkban, hanem mások­ban is bízzunk, mert e nélkül örök „háborúzás” az életünk. Ezt a történetet dolgozta fel, ez a lényege a finn Dome Karukoski filmjének is: „Sze­ress, ne háborúzz!” Nemzetiségeinkkel sorskö­zösségre ítéltettünk, magyar­ként, államalkotó tényezőként, jóban és rosszban együtt élünk. Sajnos egyes nemzet­testvéreinknek a sorscsapás­okból duplán is kijutott. Most mégsem erről szólok, hanem arról, hogy egyes közösségein­ket - a romákat is - származá­suk, vallási, nemzeti és etni­kai hovatartozásuk miatt fenn­tartásokkal kezelik, bár e te­kintetben más testvéreinkről is szólhatnék. A történet gyer­mekkoromra nyúlik vissza, amikor az embereknek a ro­mákkal való kapcsolata - élet­módjuk, életfelfogásuk miatt - ugyan másoktól eltérő, de min­dig emberséges volt. Kishartyánban, szülőfalum­ban nem éltek romák, de a szomszédos Sóshartyánban igen számosán laktak. Szinte nem telt el ünnep, hogy „Sós­ból” jó pár roma hozzánk is el ne jött volna. Kéregettek - s talán e kifejezés nem is pontos - „jöttek”, mivel szegények voltak, és noha nálunk is csak cincogott a garas, édesanyá- mék mégis mindenkit tiszte­lettel fogadtak és soha senki nem ment haza üres kézzel. Sokszor felajánlották segítsé­güket és mivel néhány roma család kosárfonó volt, cserébe egy-egy kosarat, vagy szakaj­tót is adtak. Sem előítélet, vagy rosszallás nem kísérte útjukat. Egy kedves öregasszonyra, Csontára ma is emlékszem és arra is, hogy a lagzikban, vagy a mulatságokon a „szomszé­dok” zenészei muzsikáltak, Kukus volt a prímás és Didíka a brácsás. így volt ez az úgyne­vezett szocializmus elejéig, amikor is a romák többsége munkába állt, s már csak a ze­nészek jártak át muzsikálni. És ez volt jellemző más falvak­ban is. Marakodin, nászomék- nál a nógrádszakáli klarinétos Trotya zenélt, akit a kis telepü­lés férfi közössége barátjának tartott, s a nótákat olyan szé­pen „fújta”, hogy sokszor még táncra is perdültünk. S eljött a rendszerváltozás, a demokrácia, s ezzel együtt a la­kosság egy részének megválto­zott a romákhoz fűződő viszo­nya is. Az előítéleteken, fenn­tartásokon túlmenően sok ro­mát valós és verbális támadás is ért, amelyeket elmondani, felsorolni szinte lehetetlen. Ehelyett mai írásom egy pozitív példával zárom. Évtizedek óta többszintes ház­ban élek, s né­hány éve több hír érkezett arról, hogy roma csalá­dok is hasonló la­kásokba költöz­tek, s nehezen al­kalmazkodnak a megváltozott helyzethez és az együttélési sza­bályokat is meg­sértik. E valós gondról nagyon nehéz állást fog­lalni. Mégis el­mondom, hogy Tarjánba költözé­sünk után évek­nek kellett eltelnie ahhoz, hogy az új körülményeket, az új ren­det mi is megszokjuk. Másrészt egyes roma családok a között választhattak, hogy esznek-e, vagy a közüzemi díjakat fizetik ki. És csak szerényen jegyzem meg, hogy ez nem csupán a ro­ma lakókat érintő gond. Istenem! Lehet itt igazságot tenni? Ilyen előzmények után, talán egy éve hozzánk is beköl­tözött az első roma család. Nem tagadom és restellem is, hogy mi is előítélettel fogadtuk őket. A család azonban bebizonyítot­ta, hogy együtt lehet velük él­ni. Ezért már nem volt nagy új­ság, hogy néhány napja újabb családdal „gazdagodtunk”. Mégis az első napról egy rövid beszélgetés maradt meg ben­nem: Hallottad? Kérdezte az egyik szomszéd. Mit? Hát tu­dod - és feléjük intett. Embe­rek ők is és hinni kell bennük - mondtam. Rajtunk is múlik, hogy élnek-e, élhetnek-e bizal­munkkal. És ebben marad­tunk. Mint a példák is mutat­ják, csak jó szándékkal jutha­tunk előbbre, mindennapi kap­csolatainkban is. Adjunk esélyt egymásnak! Szeress, és ne háborúzz! Bartos József Gulyás Gergely: „A magyar nemzet egységes"- 2010-ben a kormányra kerülésünk után azt láttuk, hogy kilencven év fájdalmát követően a magyarság széttöredezettségében erő, és lehetőség rejlik. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben ezeket jól használjuk ki, akkor az ország egészének a javára lehet és a nemzet egészét erősítheti. Azt gondolom, a magyar nemzet egységes, függetlenül attól, hogy az állam­polgárai a határon belül vagy azon kívül élnek - hangsúlyozta Gulyás Gergely, az országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke - Becsó Zsolt, országgyűlési képviselővel és Nagy-Majdon József polgármesterrel közö­sen megtartott - bátonyterenyei sajtótájékoztatóján. Bátonyterenye. Gulyás Gergely a II. János Pál Pápa Katolikus Óvoda és Általános Isko­la előtt kiemelte: nagy előrelépés volt az évek során, hogy az állampolgárságot lakóhelyre való tekintet nélkül mindenki jogosult lett megszerezni. így több mint 600 ezer ember jutott az elmúlt öt évben magyar állampol­gársághoz. Hozzátette: az egységes Magyar- országért 2010-ben az országgyűlés június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvá­nította, amely az alelnök szerint összefogás­ra emlékezteti az embereket, Trianon fájdal­mát pedig ilyen értelemben pozitívra lehet fordítani - tette hozzá. Nagy-Majdon József a sajtótájékoztatón arról számolt be: hogy az esemény helyszí­néül választott II. János Pál Pápa Katolikus Óvoda és Általános Iskola bruttó 150 millió forintot nyert egy uniós fejlesztési forrás­ból, energetikai korszerűsítésre, amely ha­marosan meg is valósul majd. A pénzből többek között jóval modernebb külső-belső, illetve tetőszigetelést alakítanak ki. A pol­gármester hozzátette:‘a mostani sajtótájé­koztatónak részben ennek bejelentése mi­att választották ezt a helyszínt, illetve missziós célt is szerettek volna ezzel su­gallni, hiszen mint mondta be kell fejezni a háborús retorikát a településen, és az or­szágban, és építkezni kell. Becsó Zsolt arról adott tájékoztatást, hogy egy kormányhatározat értelmében az ener­getikai korszerűsítés az egyházi iskola mellett a Váci Mihály Gimnáziumban is megvalósul majd, mintegy 150 millió forint keretösszegig. A kormány láthatóan kiemelten támogat­ja Bátonyterenye városát. Remélem, hogy az elkövetkező évek során folytatódni fog a 21- es út négysávosítása, és a 23-as, 25-ös fő­utak korszerűsítése, sőt számos olyan fej­lesztést is tudunk majd Bátonyterenyén esz­közölni, amelyek ténylegesen hozzá fognak járulni a város megújulásához. Gazdasági területen is akár új ipari területek kialakítá­sával, a meglévők további feltöltésével újabb jelentős munkahelyteremtő beruházásokat tudunk majd ide vonzani - hangsúlyozta a térség országgyűlési képviselője. Átvették díjaikat a legjobbak miábtin ii hm majd ki, tovább szépítve az épü­leteket. A kategóriák és korcsoportok első helyezettjeinek művei részt vesznek az országos döntőn, amelynek eredményhirdetésére váratóan június 12-én, Budapes­ten kerül majd sor, erről már Ju­hász László beszélt a jelenlévők­nek. Mint mondta, örömmel töl­ti el, hogy idén ilyen magas szá­mú pályázat érkezett, s különö­sen büszke arra, hogy országos átlagban is kiemelkedik ez a szám. Az igazgató-helyettes és a tűzoltósági főfelügyelő ezt köve­tően kihirdették a várva várt eredményeket. A közel háromszáz pályamű­ből három-három győztest hir­dettek a plakát kategória két kor­csoportjában, emellett egy-egy különdíj is gazdára talált. A rö­vidfilm kategória első helyét egy testvérpár közös produkciója ér­demelte ki, második helyezést egy pásztói diák nyert el. Az év elején meghirdetett „Szikrától a hamuig” cí­mű felmenő rendszerű al­kotói pályázat eredmény- hirdetését tartották meg nemrég Salgótarjánban, a Nógrád Megyei Katasztró­favédelmi Igazgatóság üvegtermében. Salgótarján. Hivatalosan is ki­hirdették az Országos Tűzmeg­előzési Bizottság által kiírt alko­tói pályázat Nógrád megyei dön­tőjére pályázatot benyújtók kö­zül kikerült győztesek nevét Az igazgatóságon megtartott ün­nepségen a tizenegy győztest Antal István tűzoltó alezredes, megyei katasztrófavédelmi igaz­gató-helyettes és Juhász László tűzoltó alezredes, megyei tűzol­tósági főfelügyelő köszöntötték, majd megköszönték a közel há­romszáz beérkező pályaművet mind a diákoknak, mind pedig felkészítő tanáraiknak. Antal István elmondta, a ne­ves tagokból álló megyei bíráló- bizottságot sikerült komoly kihí­vás elé állítaniuk a pályázóknak, hiszen rengeteg kiemelkedően jól sikerült pályaműből kellett választani. Hozzátette azt is, hogy a beérkezett pályaművek az igazgatóság szervezeti egysé­geinek belső falaira kerülnek Plakát I. korcsoport I. helyezett: Aranyi Lilla „Hőseink” című alkotása II. helyezett: Kodák Rita Anita „Vihar az erdőben” cí­mű alkotása III. helyezett: Imre Laura Ing­rid „Akcióban” című alkotása A Nógrád Megyei Hírlap Kü­löndíjasa: ]uhász András „Tűz­oltóság régen” című alkotása Plakát II. korcsoport I. helyezett: Takács Róbert „A nagy mentőakció” című alkotása II. helyezett: Dudok Dorina „Földrengés után” című al­kotása III. helyezett: Tőzsér Vivien „Erdők pusztulása” című al­kotása A Rádió Focus Különdíjasa: Bagoly Gábor „Megmentés” cí­mű alkotása Rövidfilm I. helyezett: Komka Robin és Komka Lionel „Lánglovagok” című alkotása II. helyezett: Menus Mercé­desz „Versenyen a Tűzmanók” című alkotása 4 * V = A sajtótájékoztató résztvevői: \ Nagy-Majdon József, Gulyás Gergely : és Becsó Zsolt (balról jobbra)

Next

/
Thumbnails
Contents