Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-27 / 147. szám
FOTÓK: GYURKÓ PÉTER Ké sz csoda, ahogyan megújult befogadó százharminc négyzetméteres színházterem ezentúl Salgótarján egyik exkluzív rendezvényhelyszínenként funkcionál. Az ünnepélyes megnyitó keretében a Zenthe Ferenc Színház tagjai - Erdélyi Gábor, Gyuriska János, Krista Zsolt, K Müller Zsófia és Pünkösdi Mónika - ebben a teremben mutatta be - Heltai Jenő, Karinthy Frigyes és más szerzők műveire épült, Sándor Zoltán által szerkesztette - „Kávéházi hangulat" című vidám, zenés műsorát. Zongorán kísért Bartus András. A Geocsodák Házában - az épület eredeti bejárata felett - megformált kilátóból új perspektívából látható a település, Salgó vára és a Boszorkánykő is. A turistákat olyan infrastruktúra is szolgálja (mosdó, büfé, kerékpárkölcsönző), amely eleddig ezen a környéken nem volt elérhető. Az új intézmény keddtől vasárnapig 9-től 17 óráig látogatható. A belépőjegy ára felnőtteknek 700, diákoknak és nyugdíjasoknak 500 Ft. Az avatóünnepség élményét fokozta, hogy lehetett sajtokat, pálinkákat, borokat kóstolni és helyi specialitással, szalonnasütő vassal csurgatott kenyeret is enni... Csongrády Béla Fekete Zsolt és Simon Lajos az avatóünnepségen átvágja a szalagot.. Balra Pünkösdi Mónika, jobbra K. Müller Zsófia és Krista Zsolt, a Zenthe Ferenc Színház tagjai dolatát tolmácsolta, amely szerint: ,Jt felfedezés öröme nem abban rejlik, hogy nehéz a hátizsák és tora bakancs, hanem abban. hogy magam, személyesen élhetem át a befogadható természettel való találkozás pótolhatatlan érzését ” Miután Fekete Zsolt és Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója átvágta a szalagot, az épület bemutatására került sor. szervezőjeként is megjelent édesapja hatására terelődött a színészet irányába. Bár a salgói várra nyílt kilátás is megmozgatta a kisfiú fantáziáját és az erdészettel is kacérkodott. Az emlékszobában a fotók mellett láthatók Zenthe Ferenc népszerű alakításainak kosztüméi, megnézhetők leghíresebb filmjei és odakerült néhány patinás szék is a régi időkből. A megnyitóra teljesen megtelt, mintegy kétszáz főt Már csak néhány idős embernek lehetnek haloványodó emlékei arról, hogy milyen lehetett fénykorában, működése teljében a huszadik század elején létesített salgói bányakaszinó, a későbbi művelődési otthon. Érdekességként megjegyzendő, hogy a bányatelepen előbb volt mozi mint Salgótarjánban. A bányászat megszűntét követő évtizedekben, években azonban fokozatosan amortizálódott az épület s bár többféleképpen próbálták hasznosítani, gyakorlatilag minden célra alkalmatlanná vált. Megmentéséhez ki kellett találni a mai kor igényei szerinti új funkcióit s annak megfelelően kellett felújítani, pontosabban teljesen átépíteni. Ehhez persze gazdasági háttérre is szükség volt. Végül is Salgótarján Megyei fogú Város Önkormányzata és a Novohrad - Nógrád Geopark Kft. közös európai uniós pályázatának eredményeként megvalósult a beruházás, mint a városhoz tartozó projektelemek közül a legjelentősebb. Néhány úgymond bejárató próbaprogram után e héten, június 23-án teljes komplex szolgáltatás-kínálattal, beüzemelt kiállítási elemekkel véglegesen átadták a rendeltetésének illetve a nagyközönségnek a Geocsodák Háza elnevezésű látogatóközpontot. Az avatóünnepségre gyülekezőket a Divertimento Vonósnégyes szórakoztatta, majd Fekete Zsolt, Salgótarján alpolgármestere tartott megnyitóbeszédet. Bevezetőjében egy ősi mondással stílusosan az elhangzott zeneszámokra utalt - természet maga a megtestesült harmónia, / a természet egy ritmikus szimfónia’’-majd felidézte a felújítás, átalakítás stációit s részletesen ismertette a különböző ter- mekjellegét, szerepét Az alpolgármester köszönetét mondott a pályázatban - a tervezésben, kivitelezésben - részt vett valamennyi közreműködőnek. Az üzemeltető Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft.-től azt kérte, hogy színvonalasan működtesse ezt a különleges turisztikai attrakciót. Remélhetően sok látogatóval sikerült megismertetni a térség földtudományi értékeit és az itt szerzett vizuális élmények felkeltik az érdeklődést a képeken látott helyszínek, a geopark további látnivalói iránt. Fekete Zsolt mondandója zárásaként a természeti, környezeti nevelés egyik jeles hazai. képviselőjének, Lehoczky Jánosnak a gonA Zenthe Ferenc emlékét megidéző szoba látnivalói bizonyára fokozzák a Geocsodák Háza vonzerejét Az interaktív teremben Dombi Ádám, a látogatóközpont munkatársa tartott tájékoztatót. Elmondta, hogy tabletek és érintőképernyős készülékek segítségével elevenednek meg a Novohrad - Nógrád Geopark legfőbb értékei, így láthatja a közönség Salgó és Somoskő várát, a kazári riolittufa-eróziós felszínt, a béri hajlott andezitoszlopokat vagy a kishartyáni Kőlyuk-oldalt. A Zenthe Ferenc emlékszobában Simon Lajos beszélt a Salgóbányán született és itt gyerekeske- dett későbbi neves színművészről, sokak kedvencéről, a salgótarjáni színház névadójáról, akinek az érdeklődése talán ép- . pen a kaszinóban zajlott kulturális élet 1- V, ' : „Elsöprő magyar siker” Ez egy fotónak a címe, amelyet dr. Nyíri László készített Kanadában, a 2010-es vancouveri téli olimpia egyik helyszínén, a kiváló sípályákkal rendelkező Whistlerben, ott ahol sportolóink egyeüen érmet sem szereztek. A dobogón mégis három nemzetünkbéli, sőt salgótarjáni férfiú áll: a legtetején a vendéglátó, Einreiter Béla - aki hosszú ideje él már a Brit Columbia nagyvárosában, az Okanagan tó partján fekvő Kolownában - a két alsóbb fokon pedig Homoga József és Nyíri László. Utóbbiak - mint a Nógrád Megyei Fotóklub elnöke és tagja - a rendszeresen hazajáró, a klubot is látogató, ott vetítéseket tartó jó barátjuktól tavaly ilyentájt kapták a nagyvonalú meghívást a csaknem egyhónapos augusztusi, szeptemberi kanadai utazásra s ennek keretében jutottak el oda is, ahol öt évvel ezelőtt a havas olimpiát rendezték. S ha már ott jártak, szorgalmasan hódoltak nemes szenvedélyüknek, a fényképezésnek. S ha már fotóztak, miért ne mutatnák be képeiket a nyilvánosság előtt. Elsőként Nyíri László vállalkozott kiállítás-rendezésre a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában s mi sem természetesebb, hogy a megnyitóbeszédet útitársa, Homoga József mondta. Hangulatosan idézte fel szóban is számos közös kanadai emléküket a „visszautasíthatatlan” meghívástól az indulás, a repülőút viszontagságain át a csaknem negyvenéves, de minden kényelmet biztosító lakóbusszal - amelyet Einreiter Béla vezetett - tett tíznapos, mintegy háromezer kilométeres körút okozta élményekig, néhány ott élő honfitársunkkal való találkozásokig. Jó lenne itthon is megszívlelni a kanadai magyar házban olvasható felirat tartalmát: „Ne azt keresd, ami elválaszt, találd meg azt, ami összeköt” - emelte ki Homoga József. Nyíri László azt hangsúlyozta, hogy ez a bemutató csak ízelítő, töredék az által készített rengeteg képből és megköszönve a kiállítás lehetőségét a könyvtárnak, személyesen Molnár Éva igazgatónak, a megjelentek figyelmébe ajánlotta kiállítását. S a közönség már a megnyitón alkalmával is nagy élvezettel kezdte szemlélni a huszonkét színes, zömében természetfotót s a vendégkönyv beírásai azt igazolják, hogy azóta sem csökkent a képek tetszési indexe. Nem véletlen, hiszen többek között a kanadai Sziklás-hegység legszebb, vadregényes tájai éppúgy láthatók a fotókon, mint a Kanadára jellemző kövek, hatalmas fák, bővizű folyók, tavak, amelyekből talán ötezer is van. A legsikerültebbek közé sorolhatók az Athabasca gleccserről, a Columbia jégmezői sétáról, a Mount Robson Provinciális Parkról, a 3954 méteres Robson- csúcsról vagy Banff városáról, az egyik legkedveltebb turisztikai célpontról készült felvételek. Élvezeti értéküket fokozzák az aláírt magyarázó szövegek, amelyek nemcsak informatívak, hanem olykor - például „Közel az éghez” cím esetében - szellemesek is. Legközelebb - július 1-jén - a Salgótarjáni Tájak Korok Múzeumok Klub Egyesületében vetített képeket mutat be Nyíri László a kanadai útról, Homoga Józsefnek pedig július 2-án a fotóklubban nyílik kiállítása ugyanezen témakörben. Cs. B. Dr. Nyíri László (jobbra) „Kanadai emlékek” című kiállítását az útitárs, Homoga József nyitotta meg a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban „Egy megkésett befogadásért” A „Palócföld” című irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat 2015/2-es számának úgynevezett tartalomoldalán - amely mint rendesen mindenekelőtt arról tájékoztat, hogy milyen olvasnivalók kerültek az adott lapszámba és nem mellesleg arról is, hogy melyik opusz hányadik oldalon kezdődik - egy gyászkeretbe foglalt név óhatatlanul magára vonzza a szemet. A szerző az idén, április 2- án, hetvenharmadik életévében elhunyt ZsibóiBéla, akinek emléke előtt a Palócfóld - tekintve, hogy 1989-től 1996 elejéig a lap főszerkesztő-helyettese volt - egy kisprózával - a „Ha a hó elolvad”-dal, amely eredetileg 1974-ben az „Elveszett egység” című kötetében a Forrás-sorozatban jelent meg a Kriterion Kiadónál Bukarestben - tiszteleg. Sőt, rovaton kívül az „Egy megkésett befogadásért” című - Handó Péter tollából írott - nekrológgal is emlékezik egykori munkatársára, a Kolozsvárról Nógrádba települt, 2009-ben Madách-díjjal kitüntetett íróra. Ugyancsak nem nehéz észrevenni, hogy a legfrissebb Palócfóldben egy ifjú - mindössze huszonhárom éves - tehetséges tollforgató, a salgótarjáni születésű, jelenleg a Debreceni Egyetemen tanuló Juhász Tibor két helyen, ha úgy tetszik két műfajban is szerepel. A „kávéházi szegleten” című lírarovatban egy háromrészes prózaverse - a „Városom” - kapott helyet, míg a „Salgó Blues” címmel az előző számban indított sorozatába ezúttal a „Váróterem” című tárcája került be. Témája szerint mindegyik azt a szociális érzékenységet, a nehéz helyzetű telepü- lés(rész)ek, utcák, házak, szomorú sorsra ítéltetett emberek iránti érdeklődést, sajátos hangot tükrözi, amelyet - mint az első, „Ez nem az a környék” című verseskötete közelmúltbéli bemutatóján a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban elmondta - leginkább magáénak érez. Érdekes, hogy Juhász Tibor itt is együtt szerepel a szintén fiatal Bödecs Lászlóval, akinek ugyancsak az ünnepi könyvhéten jelent meg könyve az Apokrif Kiadónál. A költők sorában - olyan mezőnyben, amelyet a Prima primissima-díjas Turczi István fémjelez - a Tereskén élő, Rétságon dolgozó Szunyogh Pál is fellelhető. A „Próza és vidéke" rovat adott helyet a salgótarjáni gyökerű Tóth András, „Életem Amerikában" című írásának, de érdemes a figyelemre Berta Ádám „Miki nem finnyás” című regényének - amely szintén könyvheti kiadványként látott napvilágot - részlete is. A „Kutatóterület” egyetlen nagyívű, húszoldalas tanulmányt tartalmaz Wirágh András tollából az 1917-es „Éjfél” című, magyar írók misztikus novelláit elemező antológiáról. A „Kép-tér” rovat duplán nógrádi. A Salgótarjánban született, a Bolyai János Gimnáziumban 2004-ben érettségizett és a képzőművészeti egyetemen diplomázott Hajas Katinka szobrászművész műveiről (néhány a jelen lapszámot is illusztrálja) Földi Gergely festőművész, a Palócfóld képszerkesztője értekezik „Alkot, változtat, épít, rombol” címmel. Az „Ami marad” című recenziórovat egyik írása - a „Daru mindenki - Dani én is vagyok” - Grecsó Krisztián „Megyek utánad” című regényéről szól, a „Kedves tisztelt barátom!" pedig Andor Csaba és Gréczi-Zsoldos Enikő által szerkesztett, Madách Imre levelezését közreadó kötetre , a Dornyay Béla Múzeum (Salgótarján) és a Madách Irodalmi Társaság (Szeged) által 2014-ben megjelentetett kiadványára irányítja a figyelmet a Tragédiaköltő halálának 150. évfordulója okán (is), csébé palócföld i^wWiljt ft,kófckteu teiyoífat txt. frvf»fy*» iOli/2,, Adam Jutwwnw Nagyitok» A lap legújabb számát Hajas Katinka salgótarjáni kötődésű szobrászművész alkotásai illusztrálják Az interaktív teremben modern készülékeken tekinthetők meg a Novohrad - Nógrád Geopark legfőbb értéké^
