Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-25 / 145. szám
Munkahelyeket kell teremteni, meg kell állítani a fiatalok külföldre vándorlását, át kell alakítani a közfoglalkoztatást, és gátat kell szabni a bürokráciának - ezt Sneider Tamás, az. országgyűlés jobbikos alelnöke mondta, aki június 12-én Bátonyterenyén tartott sajtótájékoztatót, és lakossági fórumot. A helyi tanuszodában a politikus ismertette: az elmúlt években Nógrád lakosságának közel tíz százaléka hagyta el szülőföldjét, megyénkben a legalacsonyabbak a keresetek, és itt a legnagyobb a munkanélküliség is. Sneider Tamás kiemelte: a Jobbik ezért visszaállítaná az állat- tenyésztést, és a bogyós-gyümölcs termesztést, melyet állami felvevőpiaccal egészítenének ki, sőt még hatékonyabban támogatnák a helyi kis és középvállalkozásokat is, így véleménye szerint megoldhatóak lennének a fent említett problémák. A képviselő hozzátette: Nógrád megyében, - a 21-es bővítése mellett- újabb infrastrukturális fejlesztésekre van szükség, továbbá meg kell szüntetni a bürokráciát, valamint át kell alakítani a közfoglalkoztatást.- Itt is, ahogy az ország más területein, nagyon fontos a közmunkaprogramok átalakítása, a foglalkoztatottak bére 47 ezer forint helyett legalább érje el a minimálbért, amiért ténylegesen dolgozzanak meg-hangsúlyozta az alelnök, aki Nógrád megyében összesen harminc fórumon mutatta be a lakók számára pártja programját. A legutóbbi bátonyterenyei helyszínen egyébként részt vett - mások mellett- Cseresznyés István, a párt megyei elnöke, Bátonyterenye város Jobbikos ön- kormányzati képviselője; Pataki Csaba az I. számú választókörzet elnöke, valamint Erdei Krisztián, a Jobbik salgótarjáni elnök is. Színvonalas műsorok, foci, szűrések, kóstoló és sok más... Karancslapujtő. Színes programkínálat, rekordszámú fellépő, népes közönség, sokak élményteli napja. Ezek voltak a legszembetűnőbb vonásai a helyi falunapnak, ahol Somoskői Tibor polgármester és Baksa Sándor alpolgármester köszöntötte a résztvevőket. A sportrajongók tizenegy órakor emlékezetes labdarúgó mérkőzésen szurkolhattak a sportpályán, a Karancslapujtő-Karancsalja öregfiúk mérkőzésen. A serleget a házigazdák csapata emelhette a magasba, 8-4-re diadalmaskodtak Karancsalja felett. Ez alkalommal emléklapokat adományoztak, amit Lavaj Zoltán, a legeredményesebb gólvágó, Csáki János, a legszebb gól szerzője és Marosok János, a legtechnikásabb játékos kapták. A lapujtőiek szeretnék a későbbiekben rendszeresen megrendezni a Falunap Kupát. Aki ezekre igényt tartott, ingyenes egészségügyi, bőrgyógyászati, fogászati és PSA- szűrésen vehettek részt. A Nógrád Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi és Szakigazgatási Szerve tájékoztatót és segítséget adott az egészséges táplálkozás és az emlő önvizsgálata témában. A Magyar Rákellenes Liga salgótarjáni aktivistái az érdeklődőknek szintén felvilágosítással szolgáltak. A színvonalas, délutáni műsorban elsőként a Kastélykert Óvoda nagycsoportosai léptek a színpadra, majd a Mocsáry Antal Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola színjátszói és zeneiskolai tagozatának előadásai következtek. Felléptek többek között: Karancs Kincse Vegyeskórus, Nyárutó Nyugdíjas Klub, Ragyolci Hagyomány- őrző Egyesület, Kaláris asszonykórus, Free Soul tánccsapat, Havanna táncstúdió, Kelet Varázsa hastánc-csoport, Forgács Erzsébet és zenekara, valamint a Karancs Old Boys. Mindemellett népdalcsokrok, dixie stílusú zenék, hastánc, hip-hop tánc, modern, néptánc és klasszikus tánc előadások szórakoztatták a résztvevőket. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer támogatásával valósult meg Tóth Tibor és Művésztársainak operettműsora. Nagy sikerrel léptek fel saját dalukkal a Kacsikíká pécsi együttes tagjai is. Egész nap fel- kereshetőek voltak a gyermekprogramok, az állatsimogató, a Karancs Speciális Mentőszolgálat bemutatója, a gyerekruha börze, az ugráló vár, a kézműves műhely és a helyi kézművesek kiállítása. Helyi egyesületek, szervezetek gondoskodtak arról, hogy senki ne maradjon éhesen. Kóstolhattak lángost, krumplilaskát, gofrit, óriás palacsintát, grillezett húst, halászlevet és házi süteményeket. A nap végén a kitartó közönséget az Irigy Hónaljmirigy fergeteges produkciója szórakoztatta. Főhajtás a mártírok előtt Szecsény. A zsidó temetőben az egykori szécsényi járásból elvitt és meghalt zsidók emlékművénél, június 21-én vasárnap, a holokauszt áldozataira emlékeztek. A megemlékezést a Salgótarjáni Zsidó Hitközség szervezte. A megjelenteket, Tóth Klára a hitközség elnöke köszöntötte, közöttük Bauer Józsefet a Balassagyarmati Hitközség elnökét, Brum- berger Katalint, aki 15 éves volt, amikor a haláltáborba vitték, ahonnan haza került. Stayer László Szécsény város polgármestere köszöntőjében hangsúlyozta: a szécsényiek együtt éreznek az áldozatokkal. Az idő kerekét nem lehet visszafordítani, a megtörténteket meg nem történté tenni, de az utódoknak örök tanulságként kell hogy szolgáljon történelmünknek ez az embertelen tette, hogy soha többé ne fordulhasson elő. Elmondta, Radnóti Miklós Sem emlék, sem varázslat című versét Davidovics László rabbi jelölt előbb arról szólt, hogy egyre kevesebb a túlélőknek a száma, ők azok, akik a zsidóüldözésnek a leghitelesebb tanúi. Az utókornak kötelessége emlékezni a 600 ezer magyar, és a ó millió európai zsidó mártír emlékére. Annak a reményének adott kifejezést, hogy soha többé nem lesz holokauszt. Szomorúan állapította meg, hogy sajnos az antiszemitizmus jelen van, vannak emberek, közösségek, akik többet megengednek maguknak. Olyan nagyszerű, több díjjal kitüntetett filmnek, mint a Saul fia, voltak és vannak rosszallói. Ács Irén könyvéből felidézte az 1944-es szécsényi eseményeket, amikor gettóba tömörítették a zsidókat, napról napra erősebbek voltak a megszorítások. Hangsúlyozta, hogy a szécsényi csendőrök csak a politikai döntéseket hajtották végre. Fel tette a kérdést: mi a teendőnk? Emlékezni kell, mindent megtenni azért, hogy az utókor ne feledjen, még egyszer ne fordulhasson elő történelmünknek ez a gyalázatos eseménye. Davidovics László, Szilágyi Gábor kántor, Bauer József elmondták a zsidók legszentebb imáját. A jelenlévők az emlékműnél elhelyezték a megemlékezés kavicsait Szenográdi Ferenc Bátonyterenye. a város^ két alapfokú tanintézetéből a! Bartók Béla és Kossuth Lajos általános iskolából a közelmúltban negyven tanuló járt Erdélyben, Csaba királyfi útján.Nagyvárad, Kőrösfő, Torda, Torockó, Kolozsvár, a Böjté Csaba atya alapította gyermek- otthon,... megannyi felejthetetlen élmény helyszíne, ahonnan soksok új tudással, és érzelmi leg gazdagodva tértek haza a diákok. Óh, Istenem! Emlékszik még valaki erre a „hazafias” dalra? Bizonyosan, hisz’ csupán két emberöltő telt el, hogy jó magam is, és még nagyon sokan énekeltük e dalt. Akkor ez szép volt, s úgy gondoltuk jó lesz..., de valójában nem is erről, hanem a címben szereplő mókusról, mókusainkról akarok beszélni. Igen, mókusainkról, hisz társasházunknak ma is „saját” mókusai vannak, de ne szaladjunk ennyire előre. A Napsugár lakótelep építése - ahol ma is élek - szinte napra pontosan félévszázada, 1965 tavaszán fejeződött be, s kis közösségünk utolsóként érezhette meg a „honfoglalás” boldog és mámo- rító érzését. Tizennyolc fiatal házaspár, ezer örömmel, s kitudja mennyi boldogsággal és sok-sok tervvel, álmokkal, reményekkel kezdte el új életét. Igyekeztünk belakni, lakályossá tenni lakásainkat és széppé varázsolni környezetünket. Nagy volt lelkesedésünk és tudása szerint mindenki tett közösségünkért, amit tehetett. A lakótelep egy erdő alatt épült, de ahhoz, hogy az épületek közötti területek is zölddé váljanak sok mindenre, pl. virágágyásokra, fák telepítésére, ültetésére is szükség volt. Az erdészetnél dolgozó egyik lakótársunk fenyő- és más fákkal segített, ez volt az ő vállalása. A fák jó része a házunk előtti területet díszítette, s melyek nemsokára árnyékot adtak, és a fákon megtelepedett madárkák énekét és a mókusok j átékát nemcsak gyere- keink, hanem mi is élvezhettük. A mókusok tehát több évtizede lakótelepünk vendégei, életünk részei. De hol van már a tavalyi hó, hisz a naptár szerint 2015-öt írunk és az eltelt ötven év alaposan megrostálta családjainkat, hisz a ’65-ben beköltözött házaspárok közül már csak mutatóban egy házaspár él és rajtuk kívül még néhányan egyedül élő „úttörők”. Az elültetett fák közül is több kiszáradt, vagy valamilyen ok miatt kivágásra ítéltetett. A társasházunk előtti „tisztást” is már csak néhány juharfa és mindössze három fenyőfa uralja. E fáknak azért van jelentősége, mert mindkét fafajta termése igazi mókuscsemege. A korai juhar termése a jellegzetes repülőkészülékkel ellátott, a fákról fürtökben lógó - és éréskor, mint most is, az erkélyeket és az utcát is beterítő - ikerlependék. A három ezüstfenyőből pedig, kettőbe már csak hálni jár a lélek - a kiszáradás határán állnak - tobozaik viszont, mókuskörökben ugyancsak kapósak. Mókusok pedig vannak, voltak és lesznek, s remélem, hogy az utódok örömére is. Első mókusos emlékeim kislány unokáimhoz kötődnek. Nekünk könnyű lett volna naponta gyönyörködni bennük - nézni kergetőzésüket, ágról-ág- ra ugrándozásukat - hisz a mókus látta fák pont ablakaink alatt álltak és állnak ma is, s játékukban hiába mutattak egyre nagyobb kunsztot, unokáim legtöbbször figyelembe sem vették, s őket nem érdemesítették. Irigykedve néztem viszont azokat a gyerkőcöket, akik még a szomszéd házakból is átjöttek megnézni és örülni mókájuknak. Kislányaink inkább a babázást, az éneklést és saját játékukat választották. Ahogy a történetekben, a mesékben is lenni szokott, ami késik, az nem múlik, tartja ezt egy közmondás is, ami természetesen beigazolódott. Hisz most tíz éve megáldott az ég bennünket egy mókusszerető dédunokával. Mára „nagyfiúvá” érett, de emlékeimben elsősorban örökmozgása, s az a tény sejlik fel, hogy minden ami mozgott, akár lakásunkon belül, akár a lakáson kívül történt az, minden-minden érdekelte. Ahogy nőtt, az erkélyünkről, vagy ablakainkból egyre többször tartottunk madár lest - örülve minden apróságnak - mégis legjobban a mókusoknak örült. Hosszasan figyelte „táncukat”, ugrabugráju- kat, s amikor már beszélni tudott, egy alkalommal, így hívta fel figyelmemet rájuk: „Papa! Kis nyuszik!” - és újacskájával feléjük mutatott. S ezt később többször is emlegettük. Az idők során dédunokám sok mindenben megváltozott, de mókussze- retete megmaradt. A közelmúltbeli találkozásunkkor, épp’ a mókusokat néztük, amikor fel- idéződött az évekkel korábbi történet a „mókus látta nyusziról”. Elmosolyodtunk és azzal zártam az emlékezést: „Ha a nyuszi húsvéti tojást tojhat, miért ne ülhetne a fán?” Hisz a gyerekmondóka, így is jól hangzik: „Nyuszi ül a fán...!”. * i II* 1 _ 'ir... I Mint a mókus fenn a fan...!
