Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-20 / 141. szám

Csalódás is, meg nem is a bronzérem

KOSÁRLABDA Mérlegen a Konecranes-Salgótarjáni KSE NB I/B-s férficsapata

A korábbi esztendők sikersorozatát követően a bevallottan átmenetinek szánt 2013-2014-es évadban csupán a tizennegyedik helyen zárta az NB I/B-s férfi kosárlabda-bajnokság küzdelmeit a Konecranes-Salgótarjáni KSE csapata, amely tavaly őszszel, a vajdasági Papp Attila személyében, frissen kinevezett edzővel és megerősített játékoskerettel vágott neki az új idénynek. A nem titkoltan a dobogót, illetve annak legmagasabb fokát megcélzó megyeszékhelyi gárda meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtva (négy siker az első kilenc találkozón, azután tizenegy győzelem egyvégtében, majd hat vereség az utolsó tíz fellépésen), végül a másodosztályú pontvadászat harmadik helyére futott be, így nagy álmát, az élvonalba jutást nem sikerült megvalósítania. Az együttes szereplését Dániel Tamás klubmenedzser segítségével értékeltük.- Miután eleinte még óvatosabban, azután az idény előrehaladtával már egyre határozottabban a bajnokság megnyerését jelölték meg elérendő célként, bronzérmes szereplésük akár csalódásnak is tekinthető. Egyetért ezzel a megállapítással?- Nyilván minden viszonyítás kérdése, hisz’ ha gladiátorviadalon szereztük volna meg a harmadik helyet, az sokkal rosszabb lenne, mint az NB 1/B-s kosárlabda-bajnokságban. Természetesen büszkék vagyunk arra, hogy ezt az eredményt el tudtuk érni, de mi tudjuk azt is, hogy sokkal többre lett volna képes ez a társaság.- Az óév végén pedig, amikor negatív mérleggel csupán a nyolcadik helyen szerénykedtek a Keleti csoport tabelláján, nagy remények ide vagy oda, még a rájátszásba kerülés is igen távolinak tűnt.- Már többször elmondtam, hogy a 2013-2014-es bajnoki év elején belekezd- tünk egy új csapat építésébe, és ez a folyamat a 2014-2015-ös idényben sem torpant meg. Olyan fiatal játékosokat kerestünk, akikre hosszú távon építhetünk, és megalapozhatunk egy olyan együttest, amely idővel az A-csoportban is helyt tud állni. Ehhez a munkához kerestünk vezetőedzőt is, és így szerződtettük Papp Attilát. Ettől az évtől kezdve egyértelműen munkaközpontúvá vált a csapat felkészítése, hiszen ha csak számokat mondok, a szezon alatt három- százegy edzésünk és negyvenöt mérkőzésünk volt. A mennyiségen kívül a minőség is megjelent, mert tényleg olyan munka folyt napról-napra, ami abszolút bizakodásra adott okot. Annak ellenére mondom ezt, hogy az őszi szereplésünk kétségtelenül nem volt túl fényes. Ez részben a rutin hiányának volt betudható, de szintén problémát jelentett, hogy Papp Attila egyáltalán nem ismerte a magyar másodosztályú mezőnyt, illetve idő kellett ahhoz is, hogy az elvégzett munka eredménye látszódjon’- Mikor érezte, hogy elérkezett a fordulópont?- Azt gondolom, hogy a január elején, a Debrecen elleni hazai mérkőzésen, ahol egy ponttal legyőztük a magabiztosan menetelő vendégeket. Ezzel a sikerrel egy kicsit felszabadult a társaság és elindult egy olyan úton, ahol egymás után tizenegyszer tudtunk diadalmaskodni. Ez a sikerszéria összekovácsolta a társaságot, erőt adott a munkához és önbizalmat a játékhoz. Sokat jelentett az is, hogy decemberbén csatlakozott az együtteshez Szabó Péter, míg februárban, miután'Tutus Nikola

megkapta a magyar állampolgárságot, Dusán Vuletics személyében egy középjátékos is érkezett hozzánk.- A csoportgyőztes Vásárhely ellen kimagasló játékkal kivívott kiütéses siker után úgy tűnt, a gárda épp a bajnokság legfontosabb szakaszára érheti el a csúcsformáját, a folytatás azonban mégsem teljesen a várakozásoknak megfelelően alakult.- Valóban úgy gondoltuk, hogy innentől kezdve senki sem tud ellenállni nekünk, de nem így lett. Az első figyelmeztetés a Debrecenben elszenvedett vereség volt, de rögtön utána Békésen is alul maradtunk, ráadásul a játékunk akaratgyenge, fegyelmezetlen és ener- vált volt. Nyilván elgondolkodtunk az okokon, de így utólag mondva hibásan, arra a következtetésre jutottunk, hogy a folytonosság, a nyugalom, és a következetes munkavégzés garantálja majd a későbbiekben a sikereket. A rájátszás első mérkőzése valóban ezt is igazolta, de a Törökbálint elleni visszavágó már sokkal rosszabbul sikerült és annak ellenére, hogy felszabadultan, örömjátékkal tudtuk ismét legyőzni az MTK-t a harmadik mérkőzésen, mégsem volt meg az az átütő erő a csapatban, mint ami kellett volna a folytatáshoz.- Ön szerint mi volt az oka annak, hogy a csapat a legfontosabb mérkőzéseken, a DEAC elleni elődöntős párharcban, képtelen volt kihozni magából a maximumot?- Teljesen őszinte leszek, az alapszakasz vége előtt, március közepe környékén edzőt kellett volna váltanunk. Annak ellenére, hogy Papp Attila személyében egy rendkívül rendes, intelligens és korrekt embert ismerhettünk meg, aki becsületesen építette föl a teljes éves edzésmunkát és azt teljes mértékben végre is hajtatta. A probléma az volt, hogy egyrészt nem ismerte a magyar mezőnyt, másrészt hiányzott a meccsrutin, ezért nem kellő mélységű rotációt használt, nem forgatta olyan ütemben a játékosokat, ami nekünk előnyös lett volna. Ugyanis a mezőnyben kizárólag mi rendelkeztünk szinte tizenkét olyan játékossal, akik közül bárkit, bármelyik mérkőzésen be lehetett volna állítani. Természetesen, amikor ezekkel a problémákkal szembesültünk megpróbáltuk segíteni a vezetőedző munkáját, de magába a meccselésbe kívülről nem lehet beleszólni. így gyakorlatilag á Debrecen elleni elődöntő hazai nyitó találkozóján el is vesztettük a bajnokságot, mert részben bennünk nem volt elég határozottság és tűz, részben

pedig a DEAC készült föl belőlünk nagyon alaposan és gyakorlatilag ránk erőltette saját játékstílusát. így egész meccsen vergődtünk, és a mérkőzéssel együtt a pályaelőnyünket is elvesztettük. A visszavágón tényleg mindent megpróbáltunk, de otthonában nem tudtuk legyőzni riválisunkat, bár ennek a játékosállománynak ezt a feladatot is meg kellett volna oldania. Ez nem azt jelenti, hogy mindent Papp Attila nyakába akarok varrni, hisz’ hangsúlyozom, rendkívül becsületesen elvégezte a munkáját, de azt is látni kell, hogy a játékosaink többsége roppant nagy egoval rendelkezik, ezért velük valóban csak egy igazán keménykezű edző tud szót érteni. Úgy is fogalmazhatok, hogy Attila túl jó ember, ehhez a feladathoz.- A csalódást okozó elődöntő után a bronzcsata megnyerése azért némi szépségtapaszt jelentett az idény végére.- A harmadik hely megszerzése már abszolút a kötelező győzelem kategóriájába sorolható, mondom ezt annak ellenére, hogy a Keleti csoportot a Hódmezővásárhely magabiztosan nyerte, de ahogy a nyugati bajnok legyőzése, úgy ez sem lehetett igazán kérdés. Ez is azt mutatja, hogy sokkal több volt a csapatban, mint ami végül is kijött ebből az évből.- Ebben, gondolom, azért valamilyen szinten a játékosok is „ ludasak". Ön miként értékeli a csapat tagjainak egész éves teljesítményét?- A gárda egyik legkiemelkedőbb egyénisége kétségtelenül Tutus Nikola volt, aki a maga harminc évével az egyik legrutinosabb játékosnak számított nálunk. Palánk alatt és mezőnyben is otthonosan mozog, ekkora mérettel és ilyen indulási sebességgel gyakorlatilag tarthatatlan ebben a mezőnyben, de éles helyzetekben fegyelmezetlensége sok problémát okozott. Madár András szintén az egyik alappillére a társaságnak, rendkívül tehetséges játékos, különleges adottságokkal, de teljesítménye hullámzó volt az egész szezonban, így azt gondolom, hogy nála a mentális felkészülés lehet a kulcs a későbbiekben. Kreativitása aranyat érhet nekünk. Szabó Péter sokkal rakkolósabb, munkásabb kosárlabdát játszik, mint hátvédtársa, de nála is észleltem, hogy egy-egy szituációt rosz- szul értékel, és ezáltal rossz lépéseket tesz. Gyors, jó kezű, lát a pályán, és ha finomítani tud a játékán, akkor nagyon szép karrier áll még előtte. Czuprák Ádám feladata lett volna a két kezdő hátvéd segítése, de számomra érthetetlen módon, sokkal kevesebb lehetőséget kapott, mint amennyi megillette volna őt. Egyébként rendkívül sokoldalú játékos és ezt a jövőben ki kellene használnunk. Schéda Martin repertoárja egy kicsit szűkösebb, de amit tud, azt jó százalékkal valósítja meg. Úgy láttam, hogy Papp Attila az ő helyét sem találta meg a csapatban és részben nem jó poszton, és nem elég időt töltve a pályán kellett játszania. Ugyanezt tudom mondani Oluic Dusánról is, aki ráadásul azzal a hátránnyal küzd, hogy mindössze négy-öt éve kosárlabdázik, ezért neki már a felnőttek között kellett és kell elsajátítania olyan alapképzettségi dolgokat, amiket társai jóval hamarabb megszereztek. Viszont rendkívüli szorgalma, és akarata van, így szinte hétről-hétre látni rajta a fejlődést. Hittem abban, hogy Gorszkij Jaroszlav rutinja sokat segíthet majd nekünk, és ez több mérkőzésen bizonyította is a bajnokság nagy részében. Helyzetét azonban nehezítette, hogy ő volt az egyetlen, aki munkája és családja mellett csak nagyon minimális edzésmennyiséget tudott vállalni, így ez a játékán és a pályán töltött percein is meglátszott. Papp Iván az egyik legjobb kezű játékosunk volt, több mérkőzésen is a kezdeti gyors távoli kosaraival szereztünk tetemes előnyt, de ha nem ment neki a dobás, akkor hajlamos volt eltűnni a mezőnyben. Védekezésére, erős akaratára viszont mindig számíthattunk. Szabó Zoltán, mint a csapat legrégebbi tarjáni születésű játékosa mindent megtett azért, hogy a munkája mellett az edzéseken is megfeleljen, rutinja és jó dobókeze többet segíthetett volna nekünk, mint ameny- nyit a neki szánt lehetőségek nyújtottak. Dusán Vuletics az alapszakasz végére, a rájátszásra érkezett hozzánk. Az első benyomások alapján úgy gondoltuk, hogy ebben a mezőnyben tarthatatlan lesz a palánk alatt, amit néhány mérkőzésen igazolt is, de a nehezebb meccseken, az élesebb szituációban már nagyon nagy hibaszázalékkal ténykedett. Nála is éreztem, hogy nem jó ütemben és talán nem jó feladat-meghatározással kellett pályára lépnie. Az U21-es szabály miatt két fiatal játékosunk is mindjárt a mélyvízben találhatta magát. Dániel Péter az egyik legszorgalmasabb és legjobb hozzáállású játékosunk, aki mindent megtett, hogy ennek a nagy feladatnak megfeleljen. Amikor gondolkodott, és tervezte a játékát, akkor biztos pontja volt a csapatnak, ha viszont túlkombinálta a feladatát, akkor hibák csúsztak a produkciójába. Az év eleji teljesítményéhez képest nagyon sokat fejlődött, persze ehhez az is kellett, hogy heti rendszerességgel két-három pluszedzést is vállat. Ugyanez a szorgalom és tudatosság jellemezte Pribics Sztrahinja munkáját is, aki fizikálisán rendkívül jó állapotban érkezett hozzánk, de a dobóteljesítménye kritikán aluli volt. így ő is pluszmunkákat vállalt és néhány hónap alatt olyan fejlődésen ment keresztül, ami a későbbiekben nagy hasznára válik majd.- Hogyan tovább?- Ha már a játékosokat értékeltük, akkor folytassuk is velük. Azt gondolom, a jövő évi sikeres szereplésünk záloga az lehet, ha a csapat nagy részét egyben tudjuk tartani. Gyakorlatilag Szabó Péterrel, Madár Andrással, Czuprák Ádámmal, Oluic Dusánnal, Schéda Martinnal és Dániel Péterrel megegyeztünk, ők jövőre is Salgótarjánban játszanak. Természetesen Szabó Zoltánra is számítunk, de lehet, hogy az ő munkaköre bővül, úgyhogy erről még egyeztetnünk kell. Gorszkij Jaroszlav már az év elején jelezte, hogy neki ez az utolsó idénye, és mivel a rengeteg utazás nagyon fárasztónak bizonyult számára, kevés esélyt látok arra, hogy megváltoztassa döntését. Nagyon sajnálom, rendkívüli fickót ismertünk meg benne. A honosítottak és a külföldiek terén alapvető változásokat tervez a szövetség, így biztos, hogy minden eddigi játékosunkat nem is tudnánk megtartani, így nagy valószínűséggel Papp Iván és Pribics Sztrahinja jövőre nem állhat szolgálatunkra, de Tutus Nikolával és Dusán Vuleticcsel is csak feltételes módban tudtunk éppen ezért megegyezni. Szeretnénk, ha ez utóbbi kétjátékost megtarthatnánk. A felsoroltakon kívül tárgyalásban állunk egy fiatal magyar játékossal, akit magas poszton tudunk majd használni, illetve keressük még azt a huszonegy év alatti kosarast is, aki Dániel Péter mellett segíthet ennek a szabálynak is megfelelnünk. A fentiekből nyilván már kiderült, hogy edző poszton is változtatni fogunk, de konkrét nevet, vagy neveket egyelőre még nem tudok említeni. Tárgyalunk, dolgozunk és ígérhetem, hogy egy legalább ilyen ütőképes csapatot fogunk összehozni a nyár végi kezdésre.- Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a célok is változatlanok maradnak?- A konkrét célokat, természetesen a leendő szakvezetővel egyetértésben, akkor határozhatjuk meg, ha együtt lesz a társaság. Az előzetes elképzelés mindenesetre az, hogy ami az idén nem sikerült, azt jövőre megvalósítsuk. Ez persze abszolút nem lesz könnyű, mert több csapat is nagy erősítésekbe kezdett, és a Debrecen sem mondott le az A-csoportos álmokról. A mi feladatunk most az, hogy összeállítsuk a jövő évi terveket, költségvetést, marketing- és üzleti elképzeléseket, majd ezek alapján megtaláljuk azokat a partnereket, akik segítségével, biztos alapokkal dolgozva, zökkenőmentesen tudjuk végigvinni a következő bajnoki évet is. A mi stratégiánk között nem szerepel se a sírás, se a nyavalygás, mi korrekt és átlátható kapcsolatra törekszünk mind az önkormányzattal, mind pedig a támogatóinkkal. Bízom abban, hogy a város ön- kormányzata a következő szezonban is mellettünk áll, ugyanúgy, mint eddig, illetve azt már most meg tudom erősíteni, hogy a Konecranes Hungary Kft. továbbra is névadó szponzorként támogatja a csapatot, immár a hatodik bajnoki évben. Rajtuk kívül természetesen több helyi és Nógrád megyén kívüli céggel is tárgyalásban állunk, illetve a TAO támogatások segítségével néhány nagyobb beruházásra és fejlesztésre is készülünk. Hiszem, hogy jó úton járunk és a következetes munka évről-évre jobb eredményeket hoz.

A Konecranes-Salgótarjáni KSE bronzérmes csapata. Álló sor (balról): Papp Attila vezetőedző. Orbay Csaba technikai vezető, Schéda Martin, Gorszkij Jaroszlav, Oluic Dusán, Papp Iván, Dusán Vuletics, Tutus Nikola, Dániel Tamás klubmenedzser, dr. Dömötör Gábor csapatorvos. Guggolnak: Kovács Kristóf, Danyi Nándor gyúró, Szabó Zoltán, Dániel Péter, Madár András, Pribics Sztrahinja, Szabó Péter, Czuprák Ádám.