Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-19 / 140. szám

2015. JUNIUS 19., PENTEK Csongrád a Nagyalfóld déli részén, közvetlenül a Ti­sza és a Hármas-Körös összefolyása fölött terül el. A te­lepülés történetét vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy az őskor óta élnek itt emberek, életmódjuk alakulásá­ban mindenkor döntő szerepet játszott a Tisza. Árpád fejedelem - a monda szerint - 896-ban a vi­déket Ond törzsének adta szálláshelyül. Ond fia, Ete földvárat építtetett, melyet „Csernigrádnak” (fekete várnak) neveztek el, amelyből eredhet a város neve. A XI. században Szent István a vármegye központjává tet­te. A tatárok valószínűleg feldúlták 1241-ben, mert ez­után IV. Béla Szegedre tette át a megyeszékhelyt. A XV. század elején a település ismét városi rangot kapott. A város számos pusztuláson és virágzáson esett át évszá­zadokon keresztül, a várost szabadságharcbeli részvé­tele miatt 1849-ben az osztrákok felgyújtották. A 19. század második felében Csongrád népének a Tisza- szabályozás adott munkát, ekkor alakult ki a kubikus életforma. Az 1930-as években volt a város polgármes­tere Piroska János, akinek várostervezési elgondolása, közterek teleültettetése platánfákkal a mai napig meg­határozza Csongrád város arculatát. Csongrádi halászlé A Tisza és annak holtágai ma is meghatározó jelen­tőségűek az itt élő emberek életében. Számos termé­szeti érték vonzza ide a kirándulókat, ezek közül talán a legnevezetesebb a Körös folyó torkolatával átellenben fekvő homokpad, a Körös-torok. A Belváros Csongrád egykori központi részén fekszik. A teljes városrész gya­korlatilag élő múzeumként funkcionál, mivel házai­nak többsége műemléki védettségű. A határ jellemző növényvilágát elsősorban a Tisza árte­rén nőtt fűz- és nyárfák, a holtágak nádasai, a mestersége­sen telepített erdők, parkok, valamint gyümölcsösök és sző­lőültetvények alakítják. Legfőbb mezőgazdasági termények: búza, kukorica, napraforgó, burgonya és egyéb zöldségfé­lék, a gyümölcs és a szőlő. A terület jellemző vörösbort adó fajtái a Kékfrankos, Cabernet, Zweigelt és Kadarka. Az ál­lati nyersanyagok közül a legfontosabbak a folyami halak. Csongrád térségében az összes őshonos folyami hal meg­található, legfontosabbak a keszeg, a ponty, a harcsa, a csu­ka, és az utóbbi időben kihalófélben lévő kecsege is. E rövid bevezető után lássuk néhány hamisítatlan csongrádi étel receptjét és elkészítési módját a mai kor igényeihez igazítva azokat. Bőséges zsírban tarhonyát pirí­tunk, apróra vágott vöröshagymát, kockázott szalonnát, kolbászt, fű- szerpaprikát, karikázott fehérpapri­kát, paradicsomot adunk hozzá, íz­lés szerint ízesítjük, majd felenged­jük a tarhonya mennyiségéhez ké­pest kétszeres mennyiségű vízzel. Amikor a tarhonya félig megfőtt hozzáadunk kockára vágott burgo­nyát és készre főzzük. Egy kerek ci­pó tetejét levágjuk, belsejét kiszed­jük, sütőben megpirítjuk. A kész tarhonyát a cipóba töltve tálaljuk. zel a pépet. Szétválasztjuk a rost­anyagot a csíralétől. A levet liszttel csomómentesen elkeverjük, tepsi­be öntjük, és kemencében arany­sárgára sütjük. A mézédes finomságot házilag is el lehet készíteni, de helyette in­kább azt javasoljuk, jöjjön el Csong- rádra, kóstolja meg, hogy nálunk milyen! paprikás volt, legtöbbször ma is így emlegetik, de sajátos zamatát a víz nélküli dinsztelés, pörkölés adja. város környéki vizekből fogott ke­szegből készülhet igazán ízletes sült. így készítjük: a megtisztított ha­lakat sűrűn beirdaljuk mindkét ol­dalukon, a sütés előtt legalább két órával sóval és borssal ízesítjük, majd hideg helyen állni hagyjuk. A halsütésre leginkább egy akácfával tüzelt bogrács alkalmas. A bogrács­ban olvasztott és felhevített bő zsír­ban szép pirosra sütjük. Köretként ecetes-hagymás burgonyasalátát kí­nálhatunk hozzá. A Csongrádon készülő halászlé alapvetően a szegedi halászléhez hasonlít, hiszen készítésekor alaplében főzzük meg a halfilét és az elkészült ételt tészta nélkül, friss kenyérrel tálaljuk. A halászlébe szánt halakat filéz­zük, és a darabokat besózzuk, leg­alább négy órán át hűtőben tárol­juk. Hideg vízben feltesszük főni a csontokat és a megtisztított apróha­lat (kárász, keszeg, törpeharcsa). Az alapléhez hal kilónként 20 dkg ap­ró kockára vágott vöröshagymát, egy fehérpaprikát, kevés kockázott paradicsomot teszünk és annyi fű- szerpaprikát, hogy éppen csak egy kis színt kapjon. Az alaplevet több órán keresztül főzzük, míg minden alapanyag teljesen puhára fő. Majd leszűrjük, a szűrőben maradó dara k jMSiMÍͧ\'* sf bokát átpasszíroz/uk. Az alaplevet '-IMmiPwÍmW visszatesszük a tűzre és felforral * ■■rWiSMstjpi %\\\\ juk, majd adunk hozzá sót és hal ki £ logrammonként 1 teáskanál őrölt «7* fűszerpaprikát és egészben néhány csípősét. Hozzáadjuk a haldarabo- tül ' kát és készre főzzük. teléket/^^H melyet a követ-^^^BHBBBHI kező módon készítünk el: a sertés darált húst, vöröshagymán és füstölt szalonnán lepirítjuk, egy kis fok­hagymával ízlés szerint sóval, bors­sal, csípős paprikakrémmel, fűszer- paprikával. Kevés ketchup, mustár kerül még bele, és a végén liszttel keverjük el úgy, hogy gyúrható álla­gú legyen. Megvárjuk míg kihűl, hogy formázhassuk. Feltekerjük a borjúszeleteket a töltelékkel, és liszt­be, majd tojásba, végül zsemlemor­zsába mártjuk. Bő olajban kisütjük és szeletelve tálaljuk. Csongrádi borjutekercs Több helyen készítenek az or­szágban csongrádi hústekercset, amelyek égy része nem is hasonlít a helyi specialitáshoz. Az alábbiak­ban a csongrádi Kertvendéglő „ere­deti” receptjét olvashatják. 2 szelet borjúhúst kiklopfolunk, majd egymás mellé rakjuk őket, hogy egy kicsit fedje az egyik a másikat. Bele helyezzük a kézzel kolbász formára ala-^^dfltfHHHB kilói! Túrós lepény. A kőttes tésztához 5 dkg élesztőt kevés kristálycukorral, langyos tej­ben felfuttatunk. Majd 1 kg liszt, 10 dkg vaj, 10 dkg kristálycukor, 2 to­jás, 2 dkg só, 4-5 dl tej felhasználá­sával tésztát gyúrunk, és jól kidol­gozzuk, amíg fényes nem lesz. Ke­vés pihentetés után kinyújtjuk, és egy nagy tepsi aljára terítjük. A túrótöltelékhez elkeverünk 4 kg zsíros házi túrót, 1 kg kristály- cukrot, 20 dkg búzadarát, 8 tojást és 4 csomag vaníliás cukrot, teljesen simára dolgozzuk, majd a tésztára simítjuk. A tetejére locsolunk kör­körösen két doboz 4 dl-es tejfölt. 30 dkg kristálycukrot egyenletesen széthintünk rajta, rálocsolunk két felvert tojást, ás végül a tetejére morzsolunk 20 dkg vajat, kb. meggymag nagyságú darabokban. Rövid, mindössze 20 perces pi­hentetés után 200 fokon 30-35 per­cig sütjük, míg aranybarna nem lesz a teteje. Langyos, vagy hideg állapotban szeleteljük. 70 db nagy kocka lesz belőle. Káposztás pompos Csongrádi csíramáié Kenyérsütéskor ?. • / készítették, a sü- /"•> ilésre eiőkészí­és/fából \aí; . 1 " """ >gy­AfegJf darabot. ■ ' Jr 1 1 d1"1 JBr formáltak K ’ ^^belöle, el­ajjwrnyújtották. Köz- jPPr^ben fejes káposztát 'eszeltek, kevés zsíron félpuhára párolták. Ezután tészta, káposzta, tészta, káposzta soron­ként tepsibe lerakták és kemencé­ben megsütötték. Ha megsült, a ke­mencéből kivették és a tepsiben da­rabolták. A csíramáiét, melyet közel egy év­százada készítenek őseink, már Jó­kai Mór is megemlíti az Aranyem­ber című regényében fenséges, mézédes csíramáié. Régen karácsony és húsvét táján a nagy böjtök idején fogyasztották, ezt a tápláló édességet, most viszont a téli-tavaszi hónapokban, október- től-április végéig nagyon kelendő. Rendkívül gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és nyomele­mekben. Hazánkban csak Csong­rádon és annak környékén ismerik és készítik. A tiszta, egész szemű búzát egy napig áztatjuk, azután a vizet leönt­jük róla, és legalább háromszor át­mossuk tiszta vízzel. A tiszta búzát kiterítjük 3 cm vastagon, mely meg­felelő hőmérsékleten csírát és gyö­kérzetet növeszt. A kicsírázott bú­zát ledaráljuk, majd átmossuk víz­Paprikás hús Csongrádról A kockára vágott szalonnán vagy disznózsíron az apróra vágott vö­röshagymát sárgára pirítjuk, rárak­juk a nagyobb kockára vágott húst, sóval, köménymaggal, zúzott fok­hagymával, tört paprikával fűsze­rezzük, jól elkeverjük, kevés vízzel feleresztve pároljuk. Nyáron zöld­paprikával, máskor csöves papriká­val ízesítjük, és lassú tűzön főzzük, fövés közben nem kavarjuk, csak a lábast „riszáljuk”. A disznó- és a ba­romfihúshoz kevesebb, a birkához, marhához, kecskéhez, vadhoz több zsír kell. (A Tari László Múzeum eredeti receptje.) i Csongrád város tanyavilágában borjúlábból, fogolyból és fiatal var­júból is főztek paprikást. A neve Kubikos tarhonya Csongrádi sült keszeg Sült keszeg az ország minden tá­ján található, de a csongrádi embe­rek - és szerencsére sok idelátogató turista - esküsznek rá, hogy csak a

Next

/
Thumbnails
Contents