Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-17 / 138. szám

■flcö 2015. JÚNIUS 17., SZERDA Y7 ö. ö©aCa[ii0D2G A bronzkorban alakult ki az eurázsiai népek mai génkészlete - derült ki az eddigi legkiterjedtebb mintavételen alapuló nemzetközi archeo- genetikai és régészeti projektnek köszönhetően, amelyben az MTA BTK Régészeti Intézetének, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemnek és a Szegedi Tudományegyetemnek a tudósai is részt vettek. A bronzkor, vagyis a körülbe­lül Kr.e. 3000-től 1000-ig terjedő időszak rendkívül eseménydús fejezet volt Eurázsia történeté­ben. A Közel-Keletről érkező földműves-állattartó népessé­gek ekkorra már javarészt ki­szorították a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató közösségeket. Demográfiai modellszámítások szerint a Kr. e. 2. évezred elejé­re mintegy nyolcmillió ember él­hetett a tágabb értelemben vett Európa területén, vagyis az Uráltól a Brit-szigetekig. Ez nagyjából a századrésze a ma ugyanitt élő népességnek - ol­vasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján, a Nature- ben megjelent tanulmányt is­mertető összefoglalóban. Ez a nyolcmillió ember, vala­mint egyre szaporodó leszár­mazottaik az évszázadok során nem mindig maradtak meg a helyükön, de az ismeretek, in­novációk - például egy újfajta bronzöntési technika vagy épít­kezési mód - is gyorsan terjed­hettek ebben a közegben. A bronzkori ember elképesztő mennyiségű emléket hagyott maga után a földben, ez a lelet­gazdagság pedig hatalmas fel­adat elé állítja a régészeket: köz­vetlen írásos emlékek híján, ki­zárólag e leletek alapján felraj­zolni az emberi közösségek és az innovációk vándorlásának térképeit. Márpedig e két tér­kép sokszor igencsak eltér egy­mástól. A dán Geogenetikai Központ és a svéd Göteborgi Egyetem ve­zette nagyszabású projekt kere­tében 101 eurázsiai, köztük négy magyarországi (Érd, Százhalom­batta, Battonya, Szőreg) lelőhely anyagát vizsgálták. A magyar szakemberek olyan leletanyag­gal tudtak hozzájárulni a mun­kához, amely saját fontos kérdé­seikre is válaszokat kínál. A minden eddiginél nagyobb számú ősi DNS-minta vizsgála­tával elvégzett archeogenetikai és régészeti kutatás eredménye­képpen kiderült, hogy a korábbi, nyugat felé irányuló népesség­áramlást követően egy keleti irá­nyú visszaáramlás következhe­tett be. Ennek nyomán alakult ki Kr. e. 2000 körül az Urál-vidéki Szintasta-kultúra, majd az ebből kifejlődő Andronovo-kultúra, amelynek népességét a geneti­kai vizsgálatok szerint később felváltották a Kelet-Ázsiából ér­kező csoportok. Az archeogenetikai vizsgála­tok révén felismert népesség- mozgások, a régészeti leletekből rekonstruált kulturális jellem­zők és az ezeknek megfeleltet­hető későbbi írásos emlékek alapján a friss tanulmány szer­zői valószínűsítik, hogy az indo­európai nyelvek az úgynevezett gödörsíros kurgánok (Jamnaja-) népességéből kiindulva ebben az időszakban terjedtek el Eurá­zsiában. Mindez kézenfekvő ma­gyarázatot adhat az egyik legré­gebbi indoeurópai nyelv, a tokhár eredetére, amelyet egy, a Jamnaja-népességgel genetikai­lag erős rokonságot mutató, Tá­vol-Keletre szakadt csoport, az afanaszjevói kultúra elterjedési területén beszéltek. A bonyolult népességmozgá­sok kimutatása mellett a kuta­tás talán legfontosabb átfogó eredménye, hogy az eurázsiai népekben ma megfigyelhető génkészlet lényegében a bronz­korban alakult ki. A tanulmány két izgalmas mellékszálat is tartogat. A kuta­tók a vizsgált egyének genetikai adataiból arra következtettek, hogy Európában a bronzkorban terjedtek el igen gyors ütemben azok a génváltozatok, amelyek a világos bőrszínhez köthetők. Ki­derült, hogy az európai lakosság­ban ma nagy arányban jelen le­vő felnőttkori tejcukor-toleran­cia még a bronzkorban sem volt elterjedt, vagyis, több ezer évvel frissebb „szerzemény”, mint azt korábban feltételezték. Minded­dig ugyanis ügy vélték, hogy már a Közel-Keletről, illetve a Balkánról beáramló újkőkori földművesek rendelkeztek ezzel a képességgel. Újabb próba Újabb próbát hajtott végre a NASA a majda­ni marsi landolásokra használandó, repülő­csészealj-formájú le­szállóeszközzel, az ejtő­ernyő azonban ezúttal sem nyílt ki teljesen. Az ejtőernyő kibomlott, de nem nyílt ki teljesen - közöl­te Kimberly Newton, az ameri­kai űrkutatási hivatal szóvi­vője. A NASA kedden sajtótá­jékoztatón tárja fel a teszt részleteit. Az időjárás miatt többnapos halasztást követően hétfőn az űreszköz - Low Density Su­personic Decelerator (IDSD) - egy óriási héliumballonnal emelkedett fel a hawaii Kauai szigetéről. Háromórás utazás után a háromtonnás „csésze­alj” levált a ballonról, majd egy hordozórakéta segítségével 55 kilométeres magasságba emelkedett a Csendes-óceán felett. Innen kezdte meg leszál­lását a Földre az űrhajózás tör­ténetének legnagyobb ejtőer­nyője segítségével, a harminc méter átmérőjű ernyő azon­ban nem nyílt ki teljesen. A teszttel az atmoszférán szuperszonikus sebességgel áthaladó, zuhanó eszközök las­sításának technológiáját kutat­ták. A NASA tavaly nyáron egy hasonlóan nagy ejtőernyőt tesztelt, amely akkor szintén nem nyílt ki teljesen. Az idei év egyik fő célja az ernyő újrater­vezése volt Az amerikai űrku­tatási hivatal évtizedek óta ugyanolyan ejtőernyőt használ a marsi légkörbe érkező űresz­közök lelassítására. Mivel a Marson nagyon ritka a légkör, az űreszközök landolását elő­segítő ernyőknek különösen erősnek kell lenniük. Ha azon­ban asztronautákkal együtt, nehezebb űrhajóval történik a landolás, még nagyobb és erő­sebb ejtőernyőre van szükség. A most használt ernyő mérete­iben a kétszerese a közel egy- tonnás Curiosity marsjáró lan­dolásakor használtnál. fények a Pluto felszínén Váltakozó fényels és sötét terüle­tek láthatók a 'PHltö felszínén a legújabb felvételeken, amelyeket a New Horizons űrszonda 40 millió kilométeres távolságból készített a törpebolygóról. A New Horizons, amely a Plútót, hold­jait és a Kuiper-öv néhány más objektu­mát hivatott vizsgálni, 2006. január 19-én startolt. Az űreszköz, amely jelenleg 4,7 milliárd kilométerre van a Földtől, s csu­pán 39 millió kilométer választja el a tör­pebolygótól, alig egy hónap múlva, július 14-én randevúzik az égitesttel. Ekkor 13 695 kilométer választja majd el a Pluto felszínétől, de az űreszköz másodpercen­kénti 14 kilométeres sebessége túl nagy lesz ahhoz, hogy a törpebolygó körüli pá­lyára álljon. így a New Horizons feladata, hogy minél több adatot gyűjtsön a törté­nelmi találkozás során - olvasható a BBC News hírei között. A képek a LORRI, a látható fény tarto­mányában működő nagy felbontású CCD- kamera (Long Range Reconnaisance Imager) segítségével készültek. A felvéte­leken világosan elkülöníthetők a terep különböző régiói, amelyek közül egyesek fényesek, míg mások sötétek. A tudósok jelenleg nem tudják megmagyarázni a je­lenséget, de reményeik szerint, ahogy csökken a távolság, tisztább képet kap­hatnak a képződményekről.- Egyre összetettebb kép rajzolódik ki a Pluto felszínéről, amelynek egyenlítő­jén fényes és sötét régiók különböztethe­tők meg. Mi több, a világos területeknek is változó a fényessége. Árnyékos terüle­tek láthatók az északi féltekén is, noha a legfényesebb és a legsötétebb régiók az egyenlítőtől délre, vagy az ekvátoron lát­hatók. Hogy miért, egyelőre rejtély - fo­galmazott Alan Steril, a New Horizons ve­zető kutatója, a boulderi Délnyugati Ku­tatóintézet tudósa. HIRDETÉS Rehabilitáció intenzív fizikoterápiával Intenzív fizikoterápiával jó ered­ménnyel hozhatók vissza a felső végtag elveszett funkciói jóval a szélütés bekövetkezte után - erre a következtetésre jutottak a Floridai Egyetem kutatói. A stroke után akár azonnal is elkezdődhet a regenerálódás, attól függően, hogy az agy mely területei voltak érintettek, mekkora kiterjedé­sű volt a károsodás, valamint sikerült-e meg­határozott időn belül megkezdeni a terápiát Javulásra az agyi érkatasztrófát követő fél évben számítanak a szakemberek. A Floridai Egyetemen végzett vizsgálatokban viszont olyan betegek vettek részt, akiknél egy évvel vagy még hosszabb idővel a protokoll szerint elvégzett rehabilitáció után is tartós képesség­csökkenés állt fenn - olvasható kutatást ismer­tető Science Daily hírportálon. A programban 39 ember vett részt, akik 12 héten át heti öt alkalommal napi öt órában ré­szesültek fizikoterápiában. A kutatás során azt vizsgálták, hogy miként alakíthatók ki a stroke következtében megszakadt normális ingerü­letátviteli pályákat helyettesítő idegi kerülő­utak. A projekt keretében három különböző re­habilitációs módszert teszteltek. Ez egyrészt motoros tanulási rehabilitáció volt, amelynek során a betegek úgy tanulták meg a mozdula­tokat, ahogy például a tenisszel ismerkedő sze­mély gyakorolja a szervákat. A rehabilitáció e fajtájánál a betegnek minél tudatosabban kell elvégeznie az adott mozdulatsort, ehhez folya­matosan ismételnie kell a gyakorlatokat A második csoportban elektromos impulzu­sokkal stimulálták az alkar izmait, a harmadik csoport számára pedig „robot vezérelte” prog­ramot dolgoztak ki: a résztvevők egy speciális szoftver irányításával a monitoron hajtották végre a feladatokat úgy, hogy az alkarjukat és a kézfejüket rögzítették, csupán a könyökük­kel és a vállukkal végezhettek mozgásokat Míg az első csoport napi 5 órában végezte a motoros rehabilitációt, a másik kettő csupán 3,5 órát szentelt ezeknek a gyakorlatoknak, a fennmaradó másfél órában vagy elektromos izomstimulációban részesült vagy a monito­ron végezte a gyakorlatokat. Az eredményeket értékelve Janis Daly, a Flo­ridai Egyetem professzora elmondta, hogy az intenzív fizikoterápia hatására a páciensek visszanyerték a motoros funkciókat. A három­féle rehabilitációs módszer sikeressége között viszont nem tapasztaltak szignifikáns eltérést.- Egyes betegeknél jelentős javulás állt be, míg másoknál kisebb volt az előrelépés. Néme­lyek olyan komplex feladatok ellátására váltak képessé, amelyet nem tudtak volna a fizikote­rápia előtt végrehajtani. így akadt beteg, aki a kezelés előtt képtelen volt a kanalat a szájához emelni, a fizikoterápia után önállóan tudott en­ni - magyarázta Janis Daly. I MAX-IMMUN GYÓGYGOMBA VARGA GYÓGYGOMBA: minőség, megbízhatóság, hatása dokumentált! A gombák természetes erejének ismerete több évezredre nyúlik vissza. A gyógygombakivonatok az immunrendszer szabályozásán keresztül nyújtanak segítséget az egészség megőrzésében. Salgótarján, Ady Endre u. 2. +36 32/783-463, +36 30/928-56-65 www.max-immun.hu info@max-immun.hu * »I 9 1 V « Az eurázsiai népek génkészlete Koponya egy Jamnaja-kultúrához tartozó sírból

Next

/
Thumbnails
Contents