Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-17 / 138. szám
FOTÓ: GYURKÓ PÉTER Ró zsaterápia Egy ókori bölcsesség azt tartja, hogy az ember szépsége belülről fakad, s ez lelkünk, belső harmóniánk tükröződése. Egyszerűen, közérthetően fogalmazva, ez annak az állapotnak a gyümölcse, ha kiegyensúlyozottak vagyunk, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, ha jól vagyunk. Ez rajtunk, szeretteinkén és talán lakókörnyezetünkön is múlik. Igazat kell adnom annak a közkeletű mondásnak, hogy betegség esetén a körülöttünk tapasztalható rend és a tisztaság nagymértékben segíti, segítheti testi-lelki felépülésünket, közérzetünk javulását is. Bölcsesség ide, bölcsesség oda, mégis talán a remény hal meg utoljára, és van igazság abban is, hogy a színvonalas orvosi ellátás a beteg testi gyógyulását, az intézet emberi körülményei, a belső és külső környezet minősége pedig a lelki felépülést is szolgálhatja. írásomban azzal foglalkozom, hogy a megyei kórház kertészete nap, mint nap mit tesz, mit cselekszik a környezet rendjéért, tisztaságáéért. Évtizedek óta ismerem a helyszínt és néhány éve naponta felkeresem - hál' Istennek nem betegségem okán - és látom azt a nagyrészt kézi erővel végzett sziszifuszi munkát, amelynek eredményeként, a gyógyintézmény udvara, területe újra meg újrá megszépül, megújul. Tudom, hogy a kórház mindennapos pénzügyi gondokkal küzd, s így a kertészet sincs könnyű helyzetben, mégis a kis kollektíva, mint a bűvész nemcsak az itt dolgozókat és a látogatókat, hanem az udvarra lejutó betegeket is elvarázsolja. Kíváncsi voltam rájuk, s ezért próbáltam megismerni munkájukat és valamelyest azokat is, akik a kórházi környezet szépségéért a legtöbbet teszik. Ennek során egy kedves ismerős, Molnár Róbert, az intézet főkertésze, kertészmérnök fogadott, akinek irányítása mellett egy szerény létszámú, 4-5 fős csoport végzi a fontos munkákat. Először az üvegházba indultunk, ahol virág virág hátán, és szinte mozgásterünk sincs. Ez a hely a kertészeti tevékenység lelke, a kiültetésre váró palánták védő, tároló helye, benne a szaporító szekrénnyel, amely a virágmagvak életre keltését, a dugványok gyökereztetését és az érzékeny növények védelmét szolgálja, majd ezután az udvari virágbirodalom következik. A mérnök meg-megállva megmutat mindent, s munkájáról, virágcsodáiról olyan hozzáértéssel, szeretettel beszél, hogy közben úgy érzem magam, mintha földi paradicsomba csöppentem volna. A kétnyári virágok (árvácska, százszorszép) már elnyíltak, helyüket az egynyáriak (büdöske, je- gecske, illetve a kék és fehér nefelejcs) vették át, s most ők jelentik az ágyások díszét, virágpompáját. Megállunk a rózsaágyaknál is ahol a nyílásra kész (piros, fehér, rózsaszín) sok száz rózsakezdemény, rózsabimbó fogad. Istenem! A szerelmet, a szeretetet és a vágyakozást jelképező piros rózsatengernél hányszor, de hányszor megálltam, s különlegességét hányszor megcsodáltam. Továbbmegyünk, és a területen sok-sok díszcserje (törpe orgona, aranyvessző) és díszfa (tiszafa, páfrányfenyő) látszik. A kórház bejárata előtti tér szinte minden talpalatnyi területe foglalt és sok-sok virág, vagy dísznövény honol ott. Sőt, még a levegőben, az oszlopokon is - ámpolnás függesztett cserepekben - begónia virágzik. Tán’ nem tévedek, hogy sok hölgynek ily’ szép virágoskert, vagy rózsalugas az álma. És itt vannak a nyírott fagyalsövények, a magas törzsű oltott rózsafák, a nyír- és a juharfák, továbbá az oszlopos díszcserjék is. Különlegességnek számít a fagytűrő kínai kenderpálma, és még nem szóltam a kórház folyosóin elhelyezett dézsás növényekről (pálmákról), amelyek gondozása ugyancsak a kertészei munkatársaira hárul. A főkertésszel az élén nap, mint nap végzik a több hektáros terület gondozását, folyamatos karbantartását, sőt télen a hó eltakarítását is. A „főnök” örök cselekvőként ott van munkatársai között mindenhol, ahol segíteni, „oktatni”, vagy bármit is tenni kell. Legbüszkébb a belső kert központi részére, ahol állandóan díszük, virágzik és zöld szinte minden. Megerősíthetem, kiváló munkát végeznek. Most, hogy itt vagyok a „rózsakert” közelében, egyvalamikori találkozás képe sejlik fel bennem. Tavasz volt, s épp’ több száz piros rózsa nyílt és több ezer rózsabimbó nyitotta szirmait. Ahogy gyönyörködtem bennük, egy hölgy lépett hozzám, s kiderült: ő is a rózsák „bolondja”. Gyermeket vár - mondta, s ha teheti, naponta lejön álmodozni életéről, életükről. Egyedül él, s túl van a lelki gyötrelmeken és már lábadozik. Megjegyeztem, hogy tán’ a „rózsate- rápia" segített. Elmosolyodott, de már éreztem, hogy nincs velem, egy fiatalember hatalmas piros csokrétával közeledett. Talán ezúttal bebizonyosodott a kórházi „édenkert”, a rózsaterápia gyógyító hatása is. Bartos József Kiválóan képzett a „börtön kutyája” H.H. Őrhalom. A helyszínre vezető aszfaltúton a patak hídjától nem messze apróságok rajzoltak serényen. Sercegtek a kréták és készültek 3 remekbe szaBWtTajzaL- l^gtások. Hétágra süt^apok és nagy ablakos házak, fiú és lány alakok, nyári életképek formálódtak a kis művészek keze nyomán. Odébb az öltöző környékén A tikkasztó hőség sem tántoríthatta el a gyerekeket és szüleiket, hogy részt vegyek a hagyományosan nyárköszöntő rendezvényként hirdetett őrhalomi Vidám lurkók napján. A községben „Pást” névre keresztelt labdarúgó pályán kicsik és nagyok egyaránt remekül érezték magukat. és a pálya egyéb részein egymást érték a különböző programok. A helyi József Attila Általános Iskola pedagógusai játékos ügyességi vetélkedőt állítottak össze. Anyukák és nagymamák önfeledten szlalomoztak az akadályok közt a talicskát tolva, amelyben csemetéjük irányította a járgányt a helyes irányba. Az eredményhirdetésen minden korosztályban (bölcsis, ovis, alsó és felső iskolás) az első három helyezett díjat kapott, amelyet Farkas Egon polgármester adott át. Nagyorrú bohóc is megjelent, és a lufihajtogatás tudományára „oktatta” a résztvevőket: a legnépszerűbb a kutya alakzat volt, de nem maradhatott el az arcfestés sem, illetve a felfújható légvárakat is azonnal birtokba vették az apróságok. A célba dobásnál hasonlóképpen sokan gyülekeztek, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön munkatársai pedig kiválóan képzett kutyájuk tudását mutatták be az érdeklődőknek. A faluban bizony sokan felkapták a fejüket menet közben, mert gyakran szólalt meg a sziréna, ám nem kellett veszélytől tartani, balesetet sejteni, mindössze a „közlekedésiek” járműveit próbálgatták a gyerekek. A községi nyugdíjas klub tagjainak jóvoltából készült finom ebédet - amely tésztakörettel tálalt zöldséges raguból és kakaós kalácsból állt - követően a Magyar Népmese Színház művészei következtek és „Az aranyszőrű bárány” történetébe az iskolásokat és ak óvodásokat is bevonták, például abaterinák „pálcajárásába”. Végül az őrhalomi önkéntes tűzoltók bemutatóját csodálhatták meg a fiatalabb és idősebb „vidám lurkók”. Térzene-fesztivál Balassagyarmat. A megszépült Civitas Fortissima téren tavaly rendezték meg először a térzene fesztivált, amely elsősorban muzsikai sokszínűsége miatt nyerte el a közönség rokonszenvét. A sikeren felbuzdulva a szervezők úgy döntöttek, ezentúl minden év júniusában megrendezik ezt az eseményt. A múlt hétvégén igencsak kegyeibe fogadta az időjárás mind a fellépő művészeket, mind az érdeklődő gyarmatiakat és környékbelieket. A Jánossy Képtár szomszédságában lévő zenepavilonban, illetve a Civitas Fortissima szobor előtt felállított színpadon egymást érték a nyugat-nógrádi komoly - és köny- nyűzenei élet kiválóságai. Kórusok, hangszeres kisegyüttesek, páros-hármas formációk és rutinos rockbandák jól megfértek egymása mellett és után, a kora délutántól késő estig tartó szombat-vasárnapi forgatagban. Több százan figyelték, miként bánnak hangszereikkel és hangjukkal kisebbek és nagyobbak, és természetesen nem maradhatott el az utcabál sem. H.H.-S.T. V * i A Van Móka együttes rKífr baTerínák az interaktív színjátékban
