Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-16 / 137. szám
2015. JÚNIUS 16., KEDD 11 A Balassagyarmati Kábel SE kézilabda csapata négy éve, az egyesület legnagyobb sikerét elérve, az NB I/B Keleti csoportjának harmadik helyén végzett. A következõ évben a Magyar Kupában menetelt, s a legjobb négy csapata közé kerülve Pécsen játszhatott az ország nyilvánossága elõtt a Veszprém, a Szeged, és a Csurgó csapataival. E kiváló eredmények után a 2013-2014-es bajnokságban végig a kiesés ellen küzdött a csapat. Szakemberek szerint a bennmaradás kivívása nem kis fegyvertény volt a játékos keret ismeretében. A 2014-2015-ös bajnoki küzdelem õszi szezonját, nyolc pontot szerezve, a tizenkettedik helyen zárta a Kábel. Igen nehéz tavasz elé nézett a csapat ezek után. Tavaszszal tizenegy pontot szerezve végül ismét sikerült biztosítani az NB I/B-s tagságot. E nem kis fegyvertény ismeretében arra voltunk kíváncsiak, hogyan értékeli a csapat bajnoki szereplését Molnár Ferenc, aki egy éve, 2014 augusztusában vette át a felnõtteknél a szakmai munka irányítását. – Mikor kezdtétek a felkészülést a bajnoki szezonra, voltak-e a felkészülést zavaró tényezõk és egy év távlatából hogyan látod, sikerült-e a csapat felkészítése az általad eltervezett módon? – A felkészülést augusztus elején kezdtük el az õszi szezonra. Az már akkor is látszott, hogy a csapat megerõsítése nem sikerült, sõt gyengültünk. Átlövõk nélkül vágtunk neki a bajnokságnak. A csapat játékát ennek a ténynek kellett alárendelni. Ami szembetûnõ volt, az a csapat gyenge fizikai állapota. Ezen javítani kellett, és még mindig nem voltunk azon a szinten, ahogy lenni kellene. Ennek egy oka volt, az edzésszámok váltakozása. A játékosok munkahelyi elfoglaltságok és egyéb okok miatt kettõ-három-négy edzésen vettek részt, ami ezen a szinten nem a legmegfelelõbb. – A felkészülés és az edzõmérkõzéseken szerzett tapasztalatok alapján mi volt a szakvezetõ célkitûzése az õszre és mi volt az egyesületi vezetésé? – Az én elképzelésem az edzõmérkõzések negatív tapasztalatai után a nyolc pont megszerzése volt. A vezetõk a biztos bennmaradó helyet tûzték ki célul. Sajnos az én meglátásom igazolódott be az õszi szezon végére. – Az õszi szezon kezdete elõtt általános volt az a vélemény, hogy nem jól sikerült a csapat erõsítése, a bajnokság befejezése után a csapatból többen távoztak, ennek tükrében mit vártál és mit kaptál az õszi szezontól? – Amikor leültünk tárgyalni a közös munkáról csak azokat a hangokat hallottam, hogy kiváló játékosokkal egy komoly játékerõt képviselõ csapat edzõje leszek, aki megismételheti az elõzõ évek sikereit. Erre kilenc játékosom maradt, akik szinte csak epizódszerepet kaptak az elõzõ években. Átlövõvel nem rendelkeztünk. Akkor sorra azt nyilatkoztam, hogy ez a csapat nem üti meg ezt a szintet és minden pont óriási bravúr lesz, amit szerzünk. Tévedés volt azt hinni, hogy Szabó Tamás érkezésével minden probléma megoldódik. Szinte csere nélkül, hatalmasat küzdve játszottunk minden mérkõzést, azonban vérmes reményeink nem lehettek. Amikor Bécsi és Piroska volt a két lövõjátékosunk, vagy az addig csak védekezõ poszton számításba vett Kajdynak is szerepet szántam, látszott, hogy pengeélen táncolunk. Ráadásul ebben az idõszakban a szélsõink helyzetkihasználása is rettentõ volt, a megsérült Marquez-Kajdy kettõst pedig nehezen, illetve sehogy sem tudtuk pótolni. Tankosics vagy Ariel Marquz leigazolása menet közben végsõ megoldás volt, míg Nikola Matic abszolút nem váltotta be a hozzáfûzött reményeket, azért itt megjegyezném, már a harmadik forduló után, tudtam, hogy útjaink elválnak egymástól. Ha rajtam múlt volna le sem igazolom. – Milyen tanulságokat vontál le az õsz tizenhárom mérkõzésén látottakból? – A keretet ismerve a minimális pontszámot elértük. Játékosaim mindent megtettek, de volt pár olyan hozzáállásbeli probléma, meg nem értés, ami befolyásolta az eredményességünket. A legfõbb gond eleinte az volt, hogy többen még az elõzõ idõszak engedékenységét gondolták. Próbálkoztak az elõzõ kolléga alatt kivívott elõjogokat érvényesíteni, ez pedig nálam nem megy. Itt teljesíteni kell, nem pedig mellébeszélni, magyarázkodni, vagy okoskodni. Ez rengeteg energiát elvett, de sikerült megoldani közösen ezt a problémát is. Együtt kellett húznunk a szekeret, a cél a bennmaradás elérése érdekében. – A nagyon nehéznek ígérkezõ tavaszi szezonra január 5-én kezdtétek meg a felkészülést. Az elvárásaid szerint sikerült e a csapat megerõsítése, illetve a tavaszi szezonra történõ felkészítése? – Tavaszra sikerült több játékos leigazolásával a szûkös keretet megerõsíteni. Érkezett Albert-Tóth László, Jakubecz János, Almási Dávid és Damjan Radenovics, továbbá sérülése után visszatért Széles Zoltán. A felkészülésünk jól sikerült, kisebb zökkenõkkel sikerült elvégezni az általam tervezett munkát, bár egyes játékosok – itt fõleg a fiatalabb generációra gondolok – edzéslátogatottsága nem az elvárásaim szerint valósult meg. A felkészülési mérkõzéseken jól játszott a csapat ez alapján bizakodtunk egy eredményesebb tavaszi folytatásban. Sajnos Almásiról sérülése miatt korán le kell mondanunk, õ csak a tavaszi szezon végére épült fel. – Az õszi szezon értékelésekor azt nyilatkoztad, bravúr lenne ezzel a kerettel a bennmaradás, de Te bíztál abban, hogy a csapatod képes lesz erre. Végül tavasszal tizenegy pontot szerezve biztosan maradt benn a Kábel. Elégedett vagy? – Mivel a kitûzött minimális célt elértük, elégedett is lehetnék, de ha azt nézem a lehetõségeink megvoltak a jobb helyezés eléréséhez, van hiányérzetem. – Hogyan értékeled az egyes csapatrészek által nyújtott teljesítményt, támadásban vagy védekezésben kaptál többet vissza az általad elképzeltekbõl? Egyénileg kikkel vagy elégedett illetve kiktõl vártál többet? – Kezdem az õszi szezonnal. Amikor arról beszélünk, hogy csapatrészeket vagy játékosokat értékeljek, azt mondhatom az a kilenc ember, aki végigküzdötte azt a félévet, le a kalappal elõttük. Az nagy érvágás volt, hogy Kajdy Norbert a Békés elleni kiesett, meggyõzõdésem, hogy vele azt a mérkõzést is nyerjük, és más meccset is hozunk, és õsszel tizenkettõ pontot szerzünk. Kiemelkedett Szabó Tamás támadásban, de egyedül kevés volt ahhoz, hogy a hátán vigye a csapatot. Szinte mindenki játszott mindenhol, mert megfelelõ posztokra cserélni nem tudtam. Ezért fordulhatott elõ, hogy Piroska vagy Bécsi Mihály átlövõ poszton kellett, hogy játszanak. A szezon során megszerzett hat pontunknál például Piroska Krisztián játszott jobb átlövõt. A csapat legnagyobb ereje a küzdés volt. Ehhez azonban kellett egy Maletics-Kajdy védõpáros. Tavasszal Maletics egyre jobban formába lendült, és Szabó Tamással, Piroskával egy biztos tengelyt adott a csapatnak. Tavasszal három jelentõs változás segített a csapaton. Albert-Tóth, és Jakubecz érkezésével, egy gólerõs, és egy jó védekezõ játékos érkezett hozzánk, igaz az utóbbit én szerettem volna igazán. Széles is visszatért, igaz az õ játékára késõbb a bajnokság végén került sor, mivel sérült lába a nem megfelelõ rehabilitáció miatt lassabban gyógyult. Sajnos volt is emiatt nézeteltérés, de a végén engem igazolt a döntésem, és a végjátékban neki is köszönhetõ volt, hogy jó játékával kivívtuk a várva-várt sikert. Ami szintén érdekes volt az az, hogy Damjan és Almási leigazolásával Szabó Andris is észhez tért, jót tett neki, hogy posztjára potenciális konkurencia érkezett. Jó tavaszt produkált. Sajnos Bán Dávidnak kevesebb lehetõséget tudtam adni ennek az oka a kevés edzés, illetve a munkahelyi elfoglaltság volt. Tihanyi, és Bécsi is kiválóan oldotta meg a rá bízott feladatokat, illetve Jakubecz a pályán belül, és kívül is óriási segítség volt a számomra. – Mely mérkõzésekre emlékszel szívesen, illetve kevésbé jól, van-e olyan mérkõzés melyet egyértelmûen csalódásként éltél meg? – Minden gyõztesen megvívott csatára örömmel gondolok viszsza, hisz aki ismer, tudja, hogy én csak a gyõzelmet ismerem. Minden idegszálammal a gyõzelemre törekszem. Sajnos nem sokszor adatott meg ez az öröm, de például az Eger elleni mérkõzés is mély nyomot hagyott bennem, hisz ott mindent megtettünk és hõsiesen küzdöttünk. A negatív élmény a Fradi, a Szeged és Nyíregyháza elleni vereség volt. Nem láttam a tüzet a gyõzni akarást. Lehet rosszul játszani, de lélek nélkül soha. Ezeket, a találkozókat tragédiaként éltem meg, és ilyenkor aludni sem tudtam, de másnap fel kell állni és menni tovább. A tavaszi szezon mérkõzései közül a kecskeméti, ózdi, illetve a Mezõkövesd elleni mérkõzéseket kivéve, szinte minden találkozón jól játszottunk. A közvetlen élmezõnnyel hatalmas csatákat vívtunk, és a füzesabonyi gyõzelemre is szívesen emlékszem. A legnagyobb elismerést a nézõktõl kaptuk, még akkor is, ha vesztesen hagytuk el a játékteret. Õk látták, hogy az utolsó pillanatig küzdünk, és mindig a maximumot adjuk. Négy hazai mérkõzést is ki kell emelnem. Mindenki emlékszik rá milyen jó mérkõzéseket játszottunk a Szeged, Lajosmizse, Törökszent-miklós, vagy a Nyíregyháza ellen. Az én edzõi filozófiám: fegyelem és fegyelem, valamint hagyni játszani a játékost. Nem visszafogni, a tehetséget engedni szárnyalni. Ez vezetett sikerre, és az, hogy elhitték azok a játékosok, akik régebben csak mellékszereplõk voltak, hogy ideje kilépni az árnyékból, most nekik kell bizonyítani. Azt mondtam, tizenkilencre kell lapot húzni és jött az alsó. Ehhez sokat dolgoztunk, de az elõbbre lépéshez rengeteget kell. –Nagyszerû munkát végeztél Balassagyarmaton is, mellyel a közönség és gondolom a vezetés is elégedett. Adódik a kérdés, hogyan tovább? Maradsz a Kábel csapatánál, és amennyiben igen, milyen közeli és távlati célkitûzésekkel? – A jövõvel kapcsolatban már annyit látunk, hogy Maletics eligazol, Finnországba távozik. Albet-Tóth egy fél évig külföldön fog tartózkodni. Széles bejelentette, hogy a játékvezetést szeretné elõtérbe helyezni. Kérdés, hogy tudunk-e megfelelõ játékosokat igazolni, ha nem sikerül, akkor az idei esztendõnél is sokkal nehezebb dolgunk lesz. Kapusposzton nagy baj nincs, mert két kiváló kapussal rendelkezünk, akik jó szezont tudnak maguk mögött. Dóczi Dáviddal megegyezett az egyesület, de ez még nagyon kevés. Danisovszkira nagyon számítanék, de ez a játékos nélkül nem megy. Hatalmas tehetségnek tartom, de a kamaszkorát élõ játékos magában hordozza ennek a kornak minden rossz sajátosságát. A csapat jövõje érdekében meg kell növelni a támogatói létszámot, anyagilag még jobban meg kell erõsödnie az egyesületnek, egy megyei csapatot is létre kellene hozni, mert aki keveset játszik vagy tehetséges junior játékos, annak edzõdnie kell az alsóbb osztályban, és nekik az NB II lenne azonnal a cél. Ha ebben nem fogunk tudni elõre lépni akkor lemaradunk a többi egyesülettõl és a fejlõdéstõl. Ami engem illet, nagyon köszönöm a bizalmat, az elismerõ szavakat a munkámmal kapcsolatban. Olyan helyen kell bizonyítani, ahol nagyon erõs a lokálpatriotizmus. Az idegen embert nehezen fogadják be, de ha látják, hogy a városért dolgozik, és hetente örömet okoz, akkor ez könnyebb. Ezért is lenne nagyon fontos, hogy az egyesület nyisson a lakók felé, mint azt tettük a hátrányos helyzetben lévõ emberek segítésével. Több dolog várna ránk, nyitnunk kell, még jobban. Ami edzõi munkámat illeti a folytatásról szóban már megegyeztünk. Az utolsó mérkõzés után egy srác jött oda hozzám és csak annyit mondott, köszönöm, hogy maradsz, és nem mész el. Ennél nagyobb elismerés nem nagyon kell. A mai világban, ha kéthetente örömet tudunk okozni az embereknek már az is nagy dolog. Ezért dolgozunk közösen, ha már ez nem fog menni, akkor tudni fogom, hogy befejezõdött! Kanyó Ferenc A minimális célt elérték az Ipoly-partiak KÉZILABDANB I/B, Keleti csoport, férfiak – Mérlegen a Balassagyarmati Kábel SE A Balassagyarmati Kábel SE csapata (álló sor, balról): Urbán Ottó, Demus Dániel edzõ, Széles Zoltán, Rados Djukanovics, Síró Zoltán, Kajdy Norbert, Zrdan Maletics, Molnár Ferenc vezetõedzõ, Bécsi Mihály, László Sándor egyesületi elnök, Szûcs József elnökségi tag, dr. Gúth Csaba orvos. Elsõ sor: Szabó Tamás, Tihanyi Róbert, Jakubecz János, Piroska Krisztián, Damjan Radenovics, Toarniczky Ádám, Danisovszki Erik, Albert-Tóth László, Bán Dávid, Szabó András, Szmolnik Péter gyúró. Molnár Ferenc vezetõedzõ kiváló munkát végzett
