Nógrád Megyei Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 101-123. szám)

2015-05-06 / 103. szám

Pillanatképek a vadasparki majálisról 2015. MÁJUS 6., SZERDA u JJ. A községben már az elő­ző este elkezdődött a május else­jei ünnepség. A Bóboska-hegyen fellobbant a tábortűz, felhang­zott a tangóharmonika zenéje és előkerültek a poharak. Az embe­rek italozgatás közben nosztalgi­áztak, beszélgettek, nótáztak, miközben jól érezték magukat. Másnap reggel zenés ébresztő­re kelt a falu. Szabó Tamás mező- gazdasági vállalkozó traktorvon­tató pótkocsiján a helyi férfikar és a zenészek foglaltak helyet Végig­járva a falut, ébresztették az alvó­kat, dallal, zenével köszöntötték az embereket és május elsejét A közösségi ház parkjában kez­detét vette a nap két fő attrakció­ja: a főzőverseny, és a sportprog­ramok sora. Az előbbire tizenegy csapat adta le a nevezését és a nyersanyag jelentős részét az ön- kormányzat biztosította. A hölgyekből álló polgármes­teri hivatal és a településvezetés csapata - Lehoczki Szabolcsné képviselő irányításával csülökpörköltet főzött. A polgár­őrök tíz főz férfi csapata Juhász Istvánnal az élen pörköltet ké­szített. A Csuhajja fiatalokból ál­ló csoport bográcsában is finom étel Totyogott. A pilinyi barátok csapata, Szigeti András vezeté­sével a gulyás mellett döntött. A zsűri két tagja, Kovács Lász­ló, a község konyhájának szaká­csa és Valachné Stoff Lídia élel­mezésvezető a lehető legdemok­ratikusabb döntést hozták, ami­kor azt mondták, mindenki főzt- je finom és ízletes volt. A zöld gyepen pattogott a futball-labda, a színpadon szólt a zene, az em­berek beszélgettek. Az önkor­mányzat egy pár virslivel vendé­gelte meg a rendezvényre kiláto­gató pilinyieket. Többen meg­győződhettek arról is, hogy a fő­zőcsapatok „jó ízű” munkát végeztek. Szenográdi F. „Sanyi" a Madáchban Salgótarján. A Magyar Lapki­adók Egyesülete 2004-ben indí­totta útjára olvasásra-nevelési projektjét, melybe elsősorban középiskolák jelentkezését vár­ják. A program „Sanyi”, azaz saj­tó és nyilvánosság néven min­den év tavaszán és őszén 10-10 hétig tart. Ekkor -előzetes jelent­kezés alapján- a diákok számos napi és hetilapot, valamint érté­kesfolyóiratokat kapnak megis­merés, feldolgozás céljára. Négy téma közül lehet választani: szö­vegértés, természetismeret, tár­sadalomismeret és általános. Ezekhez társulnak még külön­böző laptípusok: ifjúsági, női la­pok, rejtvény. A teljesség igénye nélkül: Népszabadság, Élet és Irodalom, Heti Válasz, Hetek, 168 óra, Szabad Föld, Képmás, Éva Magazin, Instyle, Látkép, Cosmopolitan, Természetbúvár, National Geographic, GEO... A lapkiadók és a programban résztvevő tanárok célja, hogy a diákok megismerjék ezeket az új­ságokat, közelebb kerüljenek a nyomtatott médiumok világához, hozzászokjanak a rendszeres saj­tófigyeléshez, s így felnőtt koruk­ra olvasóvá, újságolvasóvá válja­nak. Kialakuljon az igényük az információszerzésre, felismerjék és tudják értelmezni a különböző publikációs műfajokat, ismerjék és értsék a lapkiadás mechaniz­musát, hogy esetleg annak sze­replőivé is váljanak. Az újságok megismerése kü­lönböző tanórákon - általában 5-10 perces időkeretben - kezdő­dik, s otthon folytatódhat, hiszen a gyerekek hazaviszik az újsá­gokat, a visszajelzések szerint örömöt szerezve ezzel a család többi tagjának is. A salgótarjáni Madách Imre gimnázium diákjai 2004-től, a kezdetektől bekapcsolódtak a programba. Idén tavasszal a gimnázium 269 tanulója és 5 tanára, az egész­ségügyi tagintézmény 64 tanulója 1 tanár vezetésével ismerkedik ily módon az újságokkal. A feldolgozásra kiváló lehető­séget biztosítanak a gimnázium­ban a 9. és 11. évfolyam mozgó­képkultúra és médiaismeret órái. Számos megközelítési lehe­tőség egyike a kollázskészítés, ami az újság adott számának megismerése után elsősorban a képek felhasználásával egy új­raértelmezést tesz lehetővé. Ese­tünkben az újságok: Szabad Föld, Vasárnapi Hírek és Heti Válasz voltak. Csoportmunká­ban dolgozva a történetmesélés és a poén téma közül választhat­tak a diákok, de volt olyan csa­pat, akik egyesítették a két lehe­tőséget. A könnyed képi poéno­kon túlmenően a napi közélet kritikáját is megfogalmazták a kollázsokban a gyerekek, bizo­nyítva, hogy ha nem is mélysé­gében, de nagy vonalakban kö­vetik a társadalmi mozgásokat, és kialakítják saját nagykamasz- véleményüket. Kele Szabó Ágnes HIRDETÉS Az őz elfogadta-avtenyérből kínált eledelt Balassagyarmat-Nyírjes. „Anyu, ez milyen állat?” - mutatott rá a kisfiú egy hosszú farkú élőlény­re, amely a ketrec túloldalán vi­dáman hancúrozott társával. Az anyuka először tétován nézett körbe, mintha egy televíziós ve­télkedőn valakitől azonnal „tele­fonos” segítséget kérne, de az­tán hamar feltalálta magát. Oda­sétált a tájékoztató táblához, el­olvasta a feliratot, majd büszkén válaszolt: „ormányos medve”. „De cuki!” - felelte erre a gyer­mek, mögötte édesanyja alig hallhatóan sóhajtott egy nagyot, hogy többet nem kérdezett a cse­mete, mert abba biztos „belepi- roslott” volna. A Dél-Ameriká- ban őshonos emlősök erre a pár­beszédre ügyet sem vetve, hatal­mas ugrásokkal haladtak to­vább, s elmerültek a közös játékban. Tőlük nem messze a kenguru­kat éppen kora délutáni sziesz­tájuk közben találtuk. Egyikük a kerítéshez szinte odadörgölődz- ve, elvonulva aludta az igazak álmát, a többiek sem moccantak. Aztán ahogy elhaladtunk lakó-, helyük mellett, hirtelen előbuk­kant Kanga „anyó”, s hosszú ug­rásokkal közeledett társához. Az alpakák is pihentek. Fejü­ket is alig biccentették, csak ak­kor mozdultak, amikor néhány légy röpült a közelükbe, és a ro­varok a fülük hegyén landoltak. Az iménti kissrác is ámulva szemlélte az Andok hegyei kö­zött otthonosan mozgó barátsá­gos jószágokat, mire édesanyja ismét megcsillogtatta biológiai tudását: „nézd, láma!” Mi megálltunk még egy kicsit az őzeknél. A kerítésnél ólálko­dó bak méltóságos nyugalom­mal várta, mikor nyílik egy láto­gató tenyere, s kapja meg várva- várt elemózsiáját, ám amikor az operatőr kolléga megemelte a kamera állványát, veszélyt jelez­ve rögtön két lépésnyire vissza­ez a szám még bőven ötszáz fö­lé fog szökni”. Kifelé gurulva, a kis nyírjesi tavak mellett elhaladva nagy for­galommal találkoztunk. Két au­tó alig fért el egymás mellett a fák övezte szűk úton, mások gya­logosan, családosán, túrafelsze­relésben, vagy hétköznapibb öl­tözékben érkeztek. Az egyik ta­von csónak siklott - ez is a prog­ram része -, de horgászok bús sorát ezúttal nem láttunk, csu­pán egy méla szempár meredt a szerelékre, kapásra áhítozva. Elmentünk még a túlsó bejá­rathoz is. A kincsempusztai ka­punál lévő látogatóközpont kü­lönféle játékkal várta az éppen a rengetegbe induló, vagy a látvá­nyokkal teli sétáról megtért ter­mészetkedvelőket. A fiatalok íjászkodtak, odébb finom italo­kat hörpölgetve apukák beszél­gettek az élményekről, az ugrálóvár is harsogott,a nevetés­től. Megállapíthattuk: a kedve­zőtlen időjárás esetén is töretlen a Nyírjes népszerűsége. H. H. hőkölt, s csak a tévés stáb tova- haladása után tért vissza ismét az étket kínáló kezekhez. Ezen a kissé borult, esőre haj­ló május elsején nem mentünk be még mélyebben a nyírjesi fűvészkert- és vadaspark belsejé­be. Ahogy visszatértünk a bejá­rathoz - ahol most készül a foga­dóközpont épülete - még elré- vedtünk néhány apró gyermek bősz szaladgálásán: egy terebé­lyes bokor körül futottak, majd térdre huppanva kutattak a fű­ben - kiderült, egy gyíkra lettek IPOLY ERDŐ ZRT. figyelmesek, azt hajkurászták önfeledten. Kifelé tartva, a kapunál még érdeklődtünk, ugyan mennyi lá­togatót várnak erre a majálisra, azt a feleletet kaptuk: „már most, délután fél három tájban meg­közelítettük a négyszázat, lehet,

Next

/
Thumbnails
Contents