Nógrád Megyei Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 101-123. szám)
2015-05-06 / 103. szám
Pillanatképek a vadasparki majálisról 2015. MÁJUS 6., SZERDA u JJ. A községben már az előző este elkezdődött a május elsejei ünnepség. A Bóboska-hegyen fellobbant a tábortűz, felhangzott a tangóharmonika zenéje és előkerültek a poharak. Az emberek italozgatás közben nosztalgiáztak, beszélgettek, nótáztak, miközben jól érezték magukat. Másnap reggel zenés ébresztőre kelt a falu. Szabó Tamás mező- gazdasági vállalkozó traktorvontató pótkocsiján a helyi férfikar és a zenészek foglaltak helyet Végigjárva a falut, ébresztették az alvókat, dallal, zenével köszöntötték az embereket és május elsejét A közösségi ház parkjában kezdetét vette a nap két fő attrakciója: a főzőverseny, és a sportprogramok sora. Az előbbire tizenegy csapat adta le a nevezését és a nyersanyag jelentős részét az ön- kormányzat biztosította. A hölgyekből álló polgármesteri hivatal és a településvezetés csapata - Lehoczki Szabolcsné képviselő irányításával csülökpörköltet főzött. A polgárőrök tíz főz férfi csapata Juhász Istvánnal az élen pörköltet készített. A Csuhajja fiatalokból álló csoport bográcsában is finom étel Totyogott. A pilinyi barátok csapata, Szigeti András vezetésével a gulyás mellett döntött. A zsűri két tagja, Kovács László, a község konyhájának szakácsa és Valachné Stoff Lídia élelmezésvezető a lehető legdemokratikusabb döntést hozták, amikor azt mondták, mindenki főzt- je finom és ízletes volt. A zöld gyepen pattogott a futball-labda, a színpadon szólt a zene, az emberek beszélgettek. Az önkormányzat egy pár virslivel vendégelte meg a rendezvényre kilátogató pilinyieket. Többen meggyőződhettek arról is, hogy a főzőcsapatok „jó ízű” munkát végeztek. Szenográdi F. „Sanyi" a Madáchban Salgótarján. A Magyar Lapkiadók Egyesülete 2004-ben indította útjára olvasásra-nevelési projektjét, melybe elsősorban középiskolák jelentkezését várják. A program „Sanyi”, azaz sajtó és nyilvánosság néven minden év tavaszán és őszén 10-10 hétig tart. Ekkor -előzetes jelentkezés alapján- a diákok számos napi és hetilapot, valamint értékesfolyóiratokat kapnak megismerés, feldolgozás céljára. Négy téma közül lehet választani: szövegértés, természetismeret, társadalomismeret és általános. Ezekhez társulnak még különböző laptípusok: ifjúsági, női lapok, rejtvény. A teljesség igénye nélkül: Népszabadság, Élet és Irodalom, Heti Válasz, Hetek, 168 óra, Szabad Föld, Képmás, Éva Magazin, Instyle, Látkép, Cosmopolitan, Természetbúvár, National Geographic, GEO... A lapkiadók és a programban résztvevő tanárok célja, hogy a diákok megismerjék ezeket az újságokat, közelebb kerüljenek a nyomtatott médiumok világához, hozzászokjanak a rendszeres sajtófigyeléshez, s így felnőtt korukra olvasóvá, újságolvasóvá váljanak. Kialakuljon az igényük az információszerzésre, felismerjék és tudják értelmezni a különböző publikációs műfajokat, ismerjék és értsék a lapkiadás mechanizmusát, hogy esetleg annak szereplőivé is váljanak. Az újságok megismerése különböző tanórákon - általában 5-10 perces időkeretben - kezdődik, s otthon folytatódhat, hiszen a gyerekek hazaviszik az újságokat, a visszajelzések szerint örömöt szerezve ezzel a család többi tagjának is. A salgótarjáni Madách Imre gimnázium diákjai 2004-től, a kezdetektől bekapcsolódtak a programba. Idén tavasszal a gimnázium 269 tanulója és 5 tanára, az egészségügyi tagintézmény 64 tanulója 1 tanár vezetésével ismerkedik ily módon az újságokkal. A feldolgozásra kiváló lehetőséget biztosítanak a gimnáziumban a 9. és 11. évfolyam mozgóképkultúra és médiaismeret órái. Számos megközelítési lehetőség egyike a kollázskészítés, ami az újság adott számának megismerése után elsősorban a képek felhasználásával egy újraértelmezést tesz lehetővé. Esetünkben az újságok: Szabad Föld, Vasárnapi Hírek és Heti Válasz voltak. Csoportmunkában dolgozva a történetmesélés és a poén téma közül választhattak a diákok, de volt olyan csapat, akik egyesítették a két lehetőséget. A könnyed képi poénokon túlmenően a napi közélet kritikáját is megfogalmazták a kollázsokban a gyerekek, bizonyítva, hogy ha nem is mélységében, de nagy vonalakban követik a társadalmi mozgásokat, és kialakítják saját nagykamasz- véleményüket. Kele Szabó Ágnes HIRDETÉS Az őz elfogadta-avtenyérből kínált eledelt Balassagyarmat-Nyírjes. „Anyu, ez milyen állat?” - mutatott rá a kisfiú egy hosszú farkú élőlényre, amely a ketrec túloldalán vidáman hancúrozott társával. Az anyuka először tétován nézett körbe, mintha egy televíziós vetélkedőn valakitől azonnal „telefonos” segítséget kérne, de aztán hamar feltalálta magát. Odasétált a tájékoztató táblához, elolvasta a feliratot, majd büszkén válaszolt: „ormányos medve”. „De cuki!” - felelte erre a gyermek, mögötte édesanyja alig hallhatóan sóhajtott egy nagyot, hogy többet nem kérdezett a csemete, mert abba biztos „belepi- roslott” volna. A Dél-Ameriká- ban őshonos emlősök erre a párbeszédre ügyet sem vetve, hatalmas ugrásokkal haladtak tovább, s elmerültek a közös játékban. Tőlük nem messze a kengurukat éppen kora délutáni sziesztájuk közben találtuk. Egyikük a kerítéshez szinte odadörgölődz- ve, elvonulva aludta az igazak álmát, a többiek sem moccantak. Aztán ahogy elhaladtunk lakó-, helyük mellett, hirtelen előbukkant Kanga „anyó”, s hosszú ugrásokkal közeledett társához. Az alpakák is pihentek. Fejüket is alig biccentették, csak akkor mozdultak, amikor néhány légy röpült a közelükbe, és a rovarok a fülük hegyén landoltak. Az iménti kissrác is ámulva szemlélte az Andok hegyei között otthonosan mozgó barátságos jószágokat, mire édesanyja ismét megcsillogtatta biológiai tudását: „nézd, láma!” Mi megálltunk még egy kicsit az őzeknél. A kerítésnél ólálkodó bak méltóságos nyugalommal várta, mikor nyílik egy látogató tenyere, s kapja meg várva- várt elemózsiáját, ám amikor az operatőr kolléga megemelte a kamera állványát, veszélyt jelezve rögtön két lépésnyire visszaez a szám még bőven ötszáz fölé fog szökni”. Kifelé gurulva, a kis nyírjesi tavak mellett elhaladva nagy forgalommal találkoztunk. Két autó alig fért el egymás mellett a fák övezte szűk úton, mások gyalogosan, családosán, túrafelszerelésben, vagy hétköznapibb öltözékben érkeztek. Az egyik tavon csónak siklott - ez is a program része -, de horgászok bús sorát ezúttal nem láttunk, csupán egy méla szempár meredt a szerelékre, kapásra áhítozva. Elmentünk még a túlsó bejárathoz is. A kincsempusztai kapunál lévő látogatóközpont különféle játékkal várta az éppen a rengetegbe induló, vagy a látványokkal teli sétáról megtért természetkedvelőket. A fiatalok íjászkodtak, odébb finom italokat hörpölgetve apukák beszélgettek az élményekről, az ugrálóvár is harsogott,a nevetéstől. Megállapíthattuk: a kedvezőtlen időjárás esetén is töretlen a Nyírjes népszerűsége. H. H. hőkölt, s csak a tévés stáb tova- haladása után tért vissza ismét az étket kínáló kezekhez. Ezen a kissé borult, esőre hajló május elsején nem mentünk be még mélyebben a nyírjesi fűvészkert- és vadaspark belsejébe. Ahogy visszatértünk a bejárathoz - ahol most készül a fogadóközpont épülete - még elré- vedtünk néhány apró gyermek bősz szaladgálásán: egy terebélyes bokor körül futottak, majd térdre huppanva kutattak a fűben - kiderült, egy gyíkra lettek IPOLY ERDŐ ZRT. figyelmesek, azt hajkurászták önfeledten. Kifelé tartva, a kapunál még érdeklődtünk, ugyan mennyi látogatót várnak erre a majálisra, azt a feleletet kaptuk: „már most, délután fél három tájban megközelítettük a négyszázat, lehet,
