Nógrád Megyei Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 101-123. szám)
2015-05-19 / 114. szám
A jobbik csapat jutott a fináléba KOSÁRLABDA NB I/B, férfiak, rájátszás az 1-4. helyért, elődöntő, 2. mérkőzés Debreceni EAC - Konecranes-Salgótaijánl JCSE 72-63 (21-23,17-16,19-15,15-9) Debrecen, Oláh Gábor utcai Sport- csarnok, 400 néző, vezette: Frányó, Gál L, Balog Gy. Debrecen: Nagy Benedek 5/3, NAGY BOTOND 9/9, Kaluha 9/3, TAKÁCS D. 19, KOVÁCS I. 9. Csere: Erdei 6, VAS V. 9, Pék 2, Boldizsár 4. Edző: dr. Nagy Ágoston. Salgótarján: Szabó P. 12/3, MADÁR 18/6, CZUPRÁK 11, Tutus 10, Vuletics 4. Csere: Papp I. 4, Gorszkij, Schéda 4. Edző: Papp Attila. Az eredmény alakulása. 3. perc: 0-6, 7. perc: 13-13,14. perc: 26-30,17. perc: 34-34,23. perc: 41 -41,28. perc: 50-45, 32. perc: 61-54, 35. perc: 61-59, 37. perc: 70-59. Kipontozódott: Vas V. (37.). A párharc győztese: a Debreceni EAC, 2-0-ás összesítéssel. A sokak szerint előrehozott finálénak is beillő elődöntős párharc vasárnap délutáni második mérkőzésén a győzelemre ítélt tarjániaknál a betegeskedő Pribicset az odavágón kiválóan teljesítő Czuprák Ádám váltotta a kezdőben, a házigazda DEAC trénere, dr. Nagy Ágoston ugyanakkor a győztes csapaton ne változtass elv szellemében ugyanazzal az ötössel küldte csatába együttesét, mint a némileg meglepő, de teljesen megérdemelt 81-73-as sikerükkel zárult idegenbeli találkozón. Az első összecsapás egyik tragikus hőse, Tutus nyitotta a kosarak sorát, majd Czuprák, kevéssel utóbb pedig Madár talált be, hamar 6-0-ás vezetéshez juttatva az élénken kezdő vendéggárdát. A picit lassabban bemelegedő debreceniek válasza sem késett azonban sokáig, így kisvártatva már a mieink soraiban eluralkodó átmeneti zűrzavart remekül kihasználó, s Nagy Benedek bemutatkozó hármasára egy 8-0-ás sorozatot felépítő egyetemisták tartottak előrébb. A kevés védekezést, s viszonylag sok pontot hozó nyitó negyed hátralévő részében azután jobbára fej-fej mellett, váltott kosárszerzéssel haladtak a csapatok, amott Takács Dániel és a védjegyének számító triplákból kettőt is a helyére küldő Nagy Botond, míg a hullámvölgyből viszonylag gyorsan kilábaló piros-feketéknél főképp Madár és Tutus termelték serényen a gólokat. Czuprák és Schéda ziccereivel az első rövid pihenőre végül 23-21-es tarjáni vezetéssel vonulhattak a csapatok, s bár a második felvonást is hajszálnyival jobban kezdte az SKSE együttese, a folytatásban elég volt néhány figyelmetlenség, s máris odalett a nehezen megszerzett négypontos előny (30-30). A mérkőzés ezen szakaszában már jóval kevésbé látványos, sokkalta fizikálisabb küzdelmet láthatott a közönség, a védelmek feljavulásával mindkét oldalon jócskán visszaesett a dobóteljesítmény, s különösen a távoli próbálkozások sikerültek itt is, ott is gyengén (0/6, illetve 1/8 a félköríven túlról). Az eredmény pedig változatlanul ide-oda billegett, a nagyszünetre végül, Erdei és Szabó Péter többszöri gólváltását követően, az ismét igen hasznosan kosárlabdázó Czuprák a piros-feketéket juttatta minimális előnyhöz (38-39). A második húsz percet az addig nagyon kevés értékelhető megoldást felmutató Vuletics emberes zsákolása vezette be, Kaluha azonban az ellenakcióból egy triplával legott egalizált. A játékból ekkorra már végképp kivészett minden szépség és könnyedség, öldöklő küzdelem folyt minden egyes aprócska kosárért, ami a harmadik periódus első hat percében például egy meglehetősen szegényes, 7-4-es részeredményhez vezetett. A harmadik negyed hajrájában azután némileg enyhült a védelmek szorítása, ám míg ezzel a házigazdák, az addig jobbára az előkészítésben jeleskedő, tíz gólpasszt is kiosztó Nagy Botond, illetve a palánk alatt mindvégig biztos pontot jelentő Takács révén azonnal élni is tudtak, a tarjániak egy ideig csupán elhibázott ziccerekkel vétették észre magukat (52-47). Ráadásul, a gondokat tetézendő, kisvártatva a jól játszó Tutus is kénytelen volt lebicegni a pályáról, ám még mielőtt igazán nagy lett volna a baj, Madár máris bevágott egy-egy duplát és triplát, Szabó Péter két sikeres büntetője pedig, kevéssel az utolsó kisszünet előtt, már az egyenlítést jelentette a piros-feketék számára. Úgy tűnt azonban, mindez csupán átmeneti fellángolásnak bizonyul, a centerjátékot továbbra is sikerrel erőltető egyetemisták ugyanis a végső szakasz elején, Kovács Imre és Vas Viktor közeli találataival, nem csak visszaragadták a vezetést, de 61 -54-nél már az addigi legnagyobb távolságot alakították ki a felek között. Innen is volt azonban még visszaút, olyannyira, hogy Madár kettő plusz egyes akciójával a záró felvonás derekára két pontra zárkózó SKSE, 61 -59-es állásnál háromszor is támadhatott a fordításért. A roppant gyenge napot kifogó Vuletics azonban újra ajtó-ablak helyzetben hibázott, Tutusnak pedig két meglehetősen tiszta távoli próbálkozása alkalmával még a berendezést sem sikerült eltalálnia, amivel a mienk, mint hamarosan kiderült, utolsó komoly sanszukat is elpackázták bajnoki álmaik életben tartására. Miközben ugyanis Vuleticsék továbbra is sorra rontották el az elrontha- tatlannak tűnő lehetőségeket, a remeklő Takács vezette DEAC a véghajrába fordulva egy impozáns, 9-0-ás rohammal a legfontosabb kérdéseket immár végleg elrendezte (70-59). A találkozó utolsó hét percében (!) mezőnykosár nélkül maradó tarjániak kapkodása, görcsös erőlködése felzárkózás helyett a végjátékban már csak újabb és újabb gyermeteg hibákat eredményezett, így az egységesebb, taktikusabb és a kulcspillanatokban higgadtabb házigazdák sikerét már igazából semmi sem veszélyeztette. A mieinket ezzel idén immár negyedszer legyőző, s fináléba jutást 2-O-ás összesítéssel kivívó debreceniek érdemeinek maximális elismerése mellett is elmondható azonban, hogy a piros-feketék, akárcsak egy héttel korábban, ismét önmagukat verték meg, hiszen csak könnyű ziccerekből legalább húsz pontot hagytak benne a mérkőzésben... Az utóbbi hét fellépéséből immár ötödször kapituláló megyeszékhelyiek így a folytatásban csupán a bronzéremért küzdhetnek majd, mégpedig a keleti bajnok Vásárhelyi Kosársuli ellenében. Dr. Nagy Ágoston: - Nagy büszkeséggel tölt el a döntőbe jutás, amivel egy ötéves folyamat végére értünk. Az utóbbi két szezonban gyakorlatilag változatlan összeállításban szerepelhetünk, így ezek a fiúk nagyon ismerik és tisztelik egymást, ami a borzasztóan erős SKSE elleni párharcban döntőnek bizonyult. Ma is rendkívül céltudatosan kosárlabdáztunk, s bár az első találkozóhoz képest riválisunk is javuló formát mutatott, öt idei mérkőzésünk tükrében talán nem tűnik szerénytelenségnek kijelenteni, pillanatnyilag miénk a jobb csapat. Sok sikert kívánok a bronzcsatában a tarjániaknak, akik szimpatikus, küzdőképes együttest alkotnak, egy irigylésre méltó szurkolótáborral. Papp Attila: - Sajnálom, hogy nem sikerült a bravúr, de azt gondolom, továbbjutási esélyeinket igazából az első mérkőzésen játszottuk el. A fiúk mai hozzáállásában nem lehetett különösebb kivetnivalót találni, viszont támadásban nem volt meg bennünk a kellő türelem, sokat kapkodtunk, s különösen a végjátékban rengeteg ziccert elhibáztunk, ráadásul néhány kulcsember önmagához képest kifejezetten visszafogottnak bizonyult pontszerzésben. Az ezúttal is jól játszó debreceni csapatnak gratulálok a döntőbe jutáshoz, szurkolóinknak pedig köszönöm, hogy hittek bennünk, és idegenbe is ilyen szép számban elkísértek minket. A címvédő Bonyhád is „söpréssel” a fináléban: Vásárhelyi Kosársuli - Metal- Work Bonyhádi KSE 78-82 (a párharc győztese: a Metal Work-Bonyhádi KSE, 2-0-ás összesítéssel). H. P. Levegőben repülő krosszmotorok Lassan-lassan Nyugat- Nógrád legnagyobb tömegeket megmozgató, látványos rendezvényévé növi ki magát a rétsági Extrém Nap, amely a múlt hét végén már harmadik alkalommal várta a különböző motoros versenyágak szerelmeseit az egykori laktanya területére. Minden szabadtéri esemény látogatói létszámának alapvető meghatározója az időjárás. Persze az a mondat meglehetős közhely, mégis igaz, amit az Extrém Nap is bizonyított. A verőfényes napsütésben már reggeltől sorra érkeztek az érdeklődők a helyszínre, hamar megtelt az alkalmi parkoló. Nemsokára felbőgtek a járművek, egyre nagyobb lett a zaj, egyre erősebb a benzinszag, de hát, aki ide ellátogat, ezt várja. A krosszpályán motorok emelkedtek a magasba, hogy aztán hatalmas zökkenéssel landoljanak ismét a kijelölt pályán, míg a nyeregben a bukósisakos „gazda” úja gázt adva, erősebb teljesítményre ösztökélte „jószágát". Odébb, a gumifallal körbekerített beton-terület fékcsikorgástól volt hangos. Középen egy sárga autó cikázott a bóják között, ámulatot és tapsvihart kivívva minden egyes manőverével a lelkes nézők között. És persze jöttek a különféle bemutatók még a szűnni nem akaró kavalkádban. A szervezők, a Rétsági Rider’s Team tagjai egy „vásárteret” is kialakítottak, ahol a különböző frissítő helyeken eszmét cserélhettek a motorzaj szent szerelmesei, és persze különféle portékákat is hazavihettek. A nap egyik csúcspontjának mindenképpen a „dagonya” számított. Itt aztán tengelyig süllyedtek sárba a próbálkozók, hatalmas hahotázások közepette gyorsan pörgő kerékkel „tuningoltatva” magukat igyekeztek kikecmeregni a méretes dágványból. Minden egyes motoros „műfaj” kedvelői találtak itt tartalmas szórakozási lehetőséget: a távirányítású autómodellektől kezdve, a kisebb-nagyobb quadokon és a kaszkadőrök show-műsorán át egészen a két - és négykerekű ügyességi versenyekig, a festékpuskás lövöldözésig, sőt, még repülők is átsiklottak a rendezvény helyszíne fölött, ahol egyes „alig” túlzó becslések szerint több mint ötezren fordultak meg a szombati nap során. H. H.
