Nógrád Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

2015-04-04 / 79. szám

Megnyugvás az arcokon...

Szent Pál a galatáknak írt levelében a krisztusi (keresztényi) szellemről így ír: Minden nap felvesszük keresztünket és követjük Jézust

.....nem

ak

arok mással dicsekedni, mind Urunk Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.” (Gál 6, 14). A hívő ember a kereszt- ségben kegyelmileg osztozik Krisztus halálában és feltámadásában, ezért úgy tekintheti magát, mint aki meghalt a világi hiúság számára. A keresztény egyház számára a húsvét nemcsak főünnep, hanem liturgiája, szertartása hosszú időszakot ölel át, kora tavasztól, egészen a nyár elejéig. Előkészületei a nagyböjttel kezdődnek és a húsvéü ünnepkör pünkösddel zárul. Kiemelkedő időszaka - amelyet a szent liturgia is igazol - virágvasárnaptól Krisztus feltámadásáig, nagyszombatig, a feltámadási szentmiséig tart.

Virágvasárnap a győzelem és a megdicsőülés, Jézus Jeruzsálembe történő diadalmas bevonulása is. Noha Jézus szamárháton érkezik, a nép mégis a próféták által megjövendölt Messiást látta benne és nagy ünneplésben részesítette. Felsőruháikat útjára terítették, virágokat szórtak, és pálmaágakat lengettek. „Hozsanna Dávid fiának!”, éljenezték és köszöntötték. Majd nagyhét, a húsvéti szent három nap következett. Nagycsütörtökön az utolsó vacsorára emlékeztünk. Üdvözítőnk - azon az éjszakán, amelyen elárultatott - megalapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát, az Oltá- riszentséget, hogy keresztáldozata századokon át közöttünk maradjon, és eljöveteléig jelenlévő valóság legyen, itt a földön. Nagypéntek, Krisztus szenvedéstörténetének és kereszthalálának napja. A Biblia részletesen tartalmazza keresztútját Pilátus ítéletétől, Jézus keresztre feszítésén és halálán át, feltámadásáig. Krisztus, a keresztre feszítése után - a harmadik napon - feltámadt. A ga- lileai asszonyok elmentek, hogy megnézzék a sírt, és amikor odaértek, hirtelen földrengés támadt. „Az Úr angyala leszállt az égből (...) felszólította az asszonyokat: Ne féljetek! Tüdőm, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt, feltámadt (...) nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! (...) vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok. íme, tudtotokra adtam." (Mt 28,2-7).

Igen. Az előzőekről szólt kis falum, Klshartyán nagyszombati késő délutáni, feltámadási vigíliája is. A szentmisére, vallásunk egyik legnagyobb ünnepére - lelkileg is felkészülve - szinte új emberként érkeztünk. Már a nagyböjtöt szent időszaknak tartottuk és bűnbánó lélekkel, jó cselekedetekkel készültünk. A rendszeres templomba járásokon, a lelkigyakorlatokon túl, esténként a családoknál rendszeres szentolvasó, és keresztút imádkozásokra is sor került. És húsvét lévén nem maradhatott el a szentgyónás és a szentáldozás sem. Falunkban a hitélet fontosságát tömött széksorok és teli karzat jelezte. Gyerekként - állandó mi- nistránsként - emlékszem arra is, hogy milyen fontos volt a családoknak a szentmisén való együttlét. A húsvét előtti hetek vallási élete, Krisztus szenvedéstörténetéről, keresztre feszítéséről és feltámadásáról szólt. Ezért is látszott öröm és megnyugvás az arcokon, amikor az igeliturgia, a húsvét glóriájához, dicsőségéhez érkezett. Felzúgott a templomi orgona és felhangzott az emberek húsvéti éneke: „Feltámadt Krisztus e napon! Alleluja. Hála légyen az Istennek.” Bartos József

„Elfeledett” szokások

NMIfinformáció. a húsvéti idő- szakhoz kapcsolódó egykori gyakorlatból és hiedelmekből manapság már sokat nem ismerünk, vagy csak részleteiben maradtak meg a köztudatban.

Az idősebbek esetleg emlékezhetnek ezekre a szokásokra és talán van még néhány település, ahol a fiataloknak is jelent valamit némelyik babona, de napi szinten már aligha alkalmazzák. Érdemes tehát felidézni néhány érdekesebb, az előttünk álló napokra vonatkozó hagyományt.

Nagyszombati tevékenység volt a féregűzés, amely az egész nagyhéthez kötődő takarítás része. Ezen a napon seperték körbe a házat, hogy a boszorkányokat, kígyókat, békákat elhajtsák.

A feltámadás utáni húsvéthétfői locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységhozó erejébe vetett hit. A férfiak ilyenkor sorra járták a különböző házakat és énekek, versek kíséretében locsolták meg a nekik ezért cserébe tojást adó lányokat. Míg régen a kútból húzott vízzel öntötték le őket, addig ma már faluhelyen is kölnivel, parfümmel spriccelnek. Néhány faluban húsvétkor vesszőzéssel találkozhatunk, az öntözés és a vesszőzés egyaránt a termékenyítést és a tisztulást jelképezi.

Érdekes és különleges húsvéti tojásokból nyílt nemrégiben kiállítás Drégelypalánkon, a helyi művelődési ház Teleházában.

H.H.

A dejtári Bodor Evelin keramikus-agyagozó fejéből pattant ki az ötlet, hogy az Ipoly- mente lakossága, illetve az ide érkezők számára közelebb hozzák a húsvéti ünnepkör legfontosabb tárgyát, a tojást. Az elképzeléseket tett követte, idén pedig már Dejtáron kívül Nagyoroszi és Drégelypalánk is otthont adott ennek a rendhagyó tárlatnak, amely több környékbeli amatőr művész alkotását mutatja be.

De mi is látható pontosan a teleházban? Nem csupán a hagyományos ősi technikákkal készült díszítések, mint a magyar népművészeti motívumok különböző héj-festési módjai tekinthetők meg, hanem például karcolt, vagy pörzsölt eljárással „pingáltak”, valamint patkóit és gyöngyfűzéses változatok is. Ami viszont igazán különlegessége ennek az alkalmi kiállításnak: úgynevezett „sa- vazott” formálási módszerrel mutatják be Jézus szenvedésének egy-egy stációját a tojások „tükrén” keresztül.

A kiállítás mellett írásos és képi információk szolgálnak arról, hazánk melyik táján milyen helyi jellegű ábrázolási formák elevenednek meg a húsvéti tojásokon, és az egyes népszokások eredetébe, a termékenységkultusz hátterébe is betekinthetnek az érdeklődők - természetesen a palóc vidékkel a középpontban.

A gyerekek és felnőttek nagy buzgalommal, kíváncsian szemlélődtek az egyes díszített „műtárgyak” között, s akit hasonlóképpen érdekelnek még a szépségesen megmunkált húsvéti tojások, az ünnep két napján, vasárnap és hétfőn délután kettő és négy óra között a helyszínen, a drégelypalánki művelődési házban megtekinthetik még e különlegességeket.

Nógrád megye déli csücskében, a Cserhát lankái közt megbúvó szlovák nemzetiségű kis falucska Vanyarc. Ebben a régióban, Palócország legdélibb pontján minden megtalálható, amire egy alkotó embernek szüksége van...

Vanyarc. - Szabadon szárnyalhat a fantáziánk, amelynek

csak a csillagos ég szabhat határt. Ilyen kies környezetben lehet igazán tojásokat patkolni, vereteket készíteni rájuk, nyi- togatni őket, belsejükbe rejtett miniatűr dolgokat készíteni - mondta el lapunknak Ferenczi Éva Mária tojáspatkoló: - A tojásdíszítésnek ez a módja egyfajta sajátos szemléletet, életformát is kíván. Igaz, mindehhez kell egy olyan család is, mint a miénk, ami - stílszerűen - „jól össze van kovácsolva”. Amikor készülnek a tojások, a figyelem révén, amelyet nekik szentelünk különös kapcsolatba kerülünk velük - hiszen oly sok időt töltünk el legtöbbjükkel. Napokról és hetekről beszélünk. Nálunk mindenkinek megvan a maga tennivalója, ha valami kimarad, megáll a gépezet.

Mivel minden itthon készül, mindhármunkra szükség van. Az én uram egy valóságos polihisztor. Ezt számos bizonyítványa, oklevele, kiváló újító kitüntetése is tanúsítja. A kezünk alá dolgozik. Olvasztja, ötvözi, kalapálja, számunkra meg- munkálhatóvá teszi a fémet, készíti a patkókat, pántokat, amelyek letisztítása, végső formázása, díszítésre alkalmassá tétele már a mi dolgunk. Mivel tojáspatkoló eszközök készen nem kaphatóak, így ő szokta

ezeket egyedileg vagy egy meglévő szerszám átalakításával elkészíteni a feladatnak megfelelően. A feliratos díszdoboz Is az uram ötlete, amely egy kísérlet eredményeképp kapta ezt a végleges formát: így a házilag készült öko-papírdobozban biztonságban vihető, szállítható is a míves tojáska - mondta mosolyogva a „mester”.

Ferenczi Mária Éva úgy fogalmazott: a sors igencsak a tenyerén hordta őt, amikor gondoskodott arról, hogy ennek a ritka mesterségnek folytatója is legyen, a lánya személyében. Elmondható, hogy ő szinte az anyatejjel szívta magába e tudást. Ezt a műfajt csak gyakorlással, autodidakta módon lehet elsajátítani.- Ő messze túlszárnyalt engem. Nem csak azért, mert neki

még jó a szeme és biztosak az uj- jai, hanem azért is, mert ami az ő keze alól kerül ki, az szinte megszólal. Van mondanivalója és hordozza azt a fajta holisztikus szemléletet, a lényeget, amely egy mai fiatalt is meg tud érinteni. Az általunk készített tojások az elmúlt 30 év alatt sajátos, egyedi küllemet kaptak, híven tükrözve tapasztalatainkat, tudásunk fejlődését, alakulását.

Megélhettük, hogy mára az ország határain túlra is eljuthattak. A tojáskák velünk együtt vagy egyedül, de elutazhattak Európán kívülre, Japánba és a tengerentúlra is. Jó kotlós módjára figyelemmel szoktuk kísérni egy-egy szívünkhöz nőtt jószág sorsát, hiszen ők valóban egyediek. Nemigen talál az ember köztük egyformát... - zárta szavait a tojáspatkoló mester.

1 *

I

V

d

i

4

.Csak a csillagos ég szabhat határt...”