Nógrád Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

2015-04-11 / 84. szám

„Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Az idézet Vörösmarty Mi­hály „Gondolatok a könyvtár­ban” című verséből való. Le- het-e jobb, figyelemfelkeltőbb egy történet címe, amikor az írás és az olvasás fontosságá­ról szól? Van-e gyönyörűsége­sebb, élvezetesebb, izgalma­sabb és varázslatosabb időtöl­tés, mint egy szerelmes levél, egy életbevágóan fontos üze­net megírása? Egy kedvelt vers, egy szép történet, avagy egy izgalmas krimi elolvasá­sa? És persze nincs nehezebb feladat sem, mint felelősen ír­ni, s ezt erősítik József Attila verssorai is: „dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy ér­demes.” Emellett talán élveze­tesebb dolog sem található, mint olvasni-olvasni, s közben „bolondos” dolgokról álmo­dozni, és képzeletben megcse­lekedni a lehetetlent is. Miért fontos a téma? - Nemcsak most, hanem min­dig nagyon fontos. Hisz az írás, az olvasás anyanyel­vűnk, nemzeti kultúránk, identitásunk alapját jelenti. Emellett április 11. a költészet napja (József Attila születés­napja). A közelmúltban több fórumon is - visszatérően - vita tárgyát képezte gyerme­keink olvasáskultúrája. A vi­ta a közösségi háló, az elekt­ronikus média előre töréséről, a Gutenberg-galaxis, a papír­alapú könyvek válságáról, il­letve arról szólt, hogy pótol- hatja-e az internet a könyve­ket, különösen, hogy életünk szinte minden percét és szeg­letét át- és átszövi használata. Sajnos a könyvek visszaszo­rulásának, a szegénység és a pénztelenség is oka. Szülő va­gyok, ezért felelősségem is van, ahogy az iskoláknak és a családoknak is. Természete­sen tudom azt is, hogy a leg­több talán a családokon mú­lik. Az olvasás megszeretteté­sét ugyanis már pici korban el kell kezdeni, s gyermekünk­nek nap mint nap mesélni, ol­vasni kell. Az olvasóvá válás tehát a mesével kezdődik, és nem lesz jó olvasó az - mond­ja a szakértő - aki gyermek­ként nem hallgathatott elég mesét, és elegendő fantáziá­ját megragadó történetet. A világra kitekintve: sajnos mély és nagyon súlyos a gond. Az írástudatlan felnőt­tek száma még ma is egymil­liárdra tehető, és sok tízmilli­ónyi gyermek sohasem látott iskolát. Elképesztő, milyen társadalmi-gazdasági poten­ciál megy veszendőbe. Micso­da kár és hátrány, illetve sze­mélyes veszteség, mivel so­kan tán’ sohasem élhetik át az írás és az olvasás varázsát. Nem kell persze messzire menni, hisz országunkban is van tennivaló. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint analfabétáink száma eléri a 2 százalékot, emellett felnőtt lakosságunk 25-30 százaléka - jórészt anyagi okok miatt - könyvet, vagy újságot soha­sem olvas. Ezek is megdöb- • bentő adatok. Az analfabetizmusról éle­tem egyik legkülönlegesebb esete jut eszembe. Kérdezem az olvasót: tanult ön együtt édesanyjával, vagy a szülők bármelyikével? Ugye nem? Ma ez el sem kép­zelhető. Akik va­laha megtették - mint én is - már nagyon kevesen vannak. '45 után - az oktatást ille­tően - szülőfa­lumban, Kishar- tyánban is „szél­sebes” változások történtek. Az év­százados lemara­dás miatt volt ten­nivaló bőven. Sok volt az írni-olvas- ni nem tudó és is­koláit be sem feje­zett ember. Több­ségük tanulni akart, és a köny­vek által gazda­godni, feledni a nevük helyett az iratokra biggyesz­tett „kereszt” jelet. így adó­dott, hogy a felnőttek - köz- 'tük édesanyám is - iskola­padba ültek. A résztvevők egyike azt mondta; „Legna­gyobb örömöm, hogy ezután az imakönyvemet már el tu­dom olvasni is.” Igen. Új em­berek születtek. A könyvek „szentélye” vál­tozatlanul ma is a könyvtár, bár már nem ugyanaz, mint amit Vörösmarty, a költő megénekelt. Sőt, a korábbi szokások is megváltoztak. Sokan az internethasználat, míg mások „csupán” a napi sajtó átlapozása miatt térnek be ide. Sajnos a látogatók szá­ma megcsappant, és keve­sebb a fiatal is. Ez egy termé­szetes folyamat és nem kell miatta a vészharangot meg­kongatni. S érthető az is, ha az otthoni internetkapcsolat a könyvek olvasását felülírja. Az e-könyvek térhódítása pe­dig - elsősorban áruk miatt - még várat magára. Minden megoldásnak helye van éle­tünkben. A könyvekért, a könyvek megkedveltetéséért viszont tenni kell. Legtöbbet a pedagógus tehet. A szülők támogatása nélkül a pedagó­gus tehetetlen. Emellett az ol­vasás ösztönzéséért a könyv­táraknak és a civil szerveze­teknek is még többet kellene tenniük, mint ahogy az ál­lamnak a hátrányos helyzetű családok könyvvásárlásának és internet-fejlesztésének se­gítésében. Bartos József Szigeti András (Folytatás az 1. oldalról.) Salgótarján. Ha azt halljuk, hogy magyar költészet napja, ak­kor bizonyára mindenki József Attilára és az ő születésnapjára gondol, és ez így van rendjén. A könyvtárosok azonban mindig hozzáteszik, hogy április 11-én a verset, a verset alkotó költőt, a verset közvetítő könyvtárat, a ver­set tanító iskolát és természete­sen a verset mondó embert is ün­nepeljük - fejtette ki Molnár Éva, a megyei könyvtár igazgatója. Hozzátette: a napokban az egész ország megmozdult és a magyar költészet napja alkalmá­ból különböző programokkal és rendezvényekkel készült: felol­vasó estek, író-olvasó találkozók és kiállítások nyíltak meg. S nincs ez másképpen Salgótar­jánban sem, hiszen a központi ünnepségen túlmenően a Balas­si Bálint Megyei Könyvtárban egy tárlattal is tisztelegnek e je­les nap alkalmából. Sőt, az intéz­mény munkatársai igyekeztek minden korosztályt megszólíta­ni, s ebből adódóan szombaton - azaz ma - rendezik meg az „Edit néni könyvespolca” elnevezésű programot, amelyen kicsiknek tartanak versfelolvasást. Dóra Ottó, Salgótarján polgár- mestere köszöntőjében hangsú­lyozta: rendkívül fontos, hogy a fiatalok alkalmanként verset mondjanak, hiszen a vers nyelv, a nyelv nemzet, a nemzet pedig szabadság. A költők pedig őr­zők és hozzájuk csatlakoznak mindazok, akik a poéták szerze­ményeit olvassák vagy éppen saját maguk próbálnak alkotni ■ verset. A Túlpart zenekar megzenésített verseket adott elő A megyeszékhely első embere kifejtette azt is: az életét figye­lembe véve talán még soha nem volt ilyen fontos őrizni a nyelvet, a nemzetet és a szabadságot - legyen szó Magyarországról vagy bármely más országról. A költészet ugyanis egyetemes, mégis sajátos egy-egy nyelvhez, Több tucatnyian ünnepelték a magyar költészet napját nemzethez és időszak szabadsá­gához. Ebből adódóan az sem vé­letlen, hogy a legnagyobb költők más művészekhez hasonlóan a maguk korában nagyon ritkán voltak megbecsülve, elismerve és talán még kevesebben értet­ték meg őket. Hiszen az, amit költészetükben, verseikben megjelenítettek - más szavakkal, ta­lán más történetek­kel ugyan, de - a nyelv, nemzet, sza­badság hármas foga­lomkörét képviselte mindig is. Ezt a ma embere ritkán vagy szinte sosem értette meg akkor, amikor az oda nem figyelés következtében kelet­kező bajokat kellett elhárítania. A polgármester el­mondta: bízik ab­ban, és azt kéri a fi­ataloktól, a maisajá- tos nyelvváltozások közepette figyelje­nek oda arra, hogy vegyenek a kezükbe néha egy kötetet vagy keressenek rá az interneten egy versre, és csak ol­vassák el. Ugyanis nemcsak a költők, hanem az ő feladatuk is őrizni a nyelvet, a nemzetet és a szabadságot. Ezt követően dn Mizser Atti­la, a Palócföld folyóirat főszer­kesztője ünnepi beszédében ki­emelte: a költészet napja a köl­tőké! Tőlük idézünk, az ő verse­iket zenésítjük meg, az ő műve­ikből rendezünk kiállítást. Ezen a napon azonban a poétáknak kellene szólniuk arról, hogy köztünk vannak még, élnek és írnak rólunk. A könyvtári programok sorát egy kiskoncert zárta, amelynek keretében a Túlpart zenekar megzenésített verseket adott elő a több tucat vendégnek. Ezután pedig az ünnepség résztvevői át­sétáltak a József Attila Művelő­dési- és Konferencia-központ­ban található, az intézmény név­adóját ábrázoló domborműhöz, ahol a rendezvény utolsó mozza­nataként közösen elhelyezték az ünnepi koszorúkat. Tovább erősítették a kapcsolatot Együttműködési megálla­podást kötött a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Nógrád Megyei Igazgató­sága, valamint a Nógrád Megyei Katasztrófavédel­mi Igazgatóság. A szerző­dés lehetővé teszi a két szervezet szorosabb és hatékonyabb együttműkö­dését többek között ka­tasztrófavédelmi és veszé­lyes anyag szállítmányok ellenőrzése során. NMH4nformáció. A felek felet­tes szervei között már meglévő kapcsolat alapjainak rögzítését és az együttműködés elmélyíté­sét szolgáló írásbeli megállapo­dást Blahó Péter, a NAV Nógrád Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság vezetője, Nagyfalusi Sándor, a NAV Nógrád Megyei Adóigazgatóságának első embe­re és Berecz György, a katasztró­favédelem megyei igazgatója. A szerződés kiterjed a képzés, felkészítés, információcsere, tájé­koztatás területére, valamint a gyakorlatok, beavatkozások és ha­tósági tevékenységek feladataira. Az együttműködési megállapodás segíti a felek számára a jogsza­bályokban meghatározott kötele­zettségek végrehajtásának kölcsö­nös támogatását, a szervezetek ha­tékonyságának és a lakosság biz­tonságának növelését, valamint a szakmai kapcsolatok erősítését. A jövőben nagy hangsúlyt fektetnek egyes tevékenységek végrehajtá­sa során az élet- és vagyonmen­téshez szükséges segítség kölcsö­nös megadására. Továbbá tapasz­talatcserék széles körére nyílik le­hetőség egyebek mellett képzési és gyakorlatozási területeken. t t < I I Berecz György, Blahó Péter és Nagyfalusi Sándor írta alá a megállapodást (balról jobbra)

Next

/
Thumbnails
Contents