Nógrád Megyei Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-05 / 53. szám
Fényesen ragyog az Arany Cinege A legújabb trófeát must- rálgatjuk elégedetten. Szépen csillog ez a fenséges aranymadár. Igaz, kicsit galambosra sikeredett a szobrász kezében, de fogadjuk el annak, aminek adták: arany cinegének. Az e néven meghirdetett nemzetközi nótaversenyt nyerte meg február közepén - amint arról lapunkban is beszámoltunk - Bohács István aranykoszorús magyarnó- ta-énekes. Művészi pályafutásának ez volt a nyolcadik énekversenye. Erről és a további terveiről- Az 1984-es, az énekesi pályán elindító megmérettetése, a Nyílik a rózsa óta sokszor tette már próbára magát. A Bojtor Imre emlékére rendezett nótaversenyt, 2001-ben, ugyanúgy megnyerte, mint ezt a mostanit. Rutinos versenyző, mégis megkérdezem: izgult, nehéz volt?- A verseny mindig izgalomba hoz, s igyekszem kihozni magamból a lehető legtöbbet - kezdte Bohács István: - A mostani verseny feszültsége pedig talán minden eddigit felülmúlt. Úgy adódott, hogy a tavalyi győztessel egyenlő pontszámot értünk el a döntőben, ezért párbajoznunk kellett az elsőségért. Két kört kellett versengenünk, mert az első csörte, hogy ezzel a sportműszóval éljek, nem hozott eredményt. Végül a zsűri úgy látta jónak - ez a lehetőség benne van az Arany Cinege nótaverseny szabályzatában -, ha a közönséget megszavaztatja. S amikor a nevemet kimondták, tömegével álltak fel a székükről az emberek. Fantasztikus érzés volt. Kimondhatatlan.- Milyen nótákat énekelt?- A Galambszívet örököltem az édesanyámtól, azt sohasem hagyom ki, most már édesanyám emlékére sem. Aztán elénekeltem a Hajlik a rózsafa, hajlik a lány-t, a Gyöngyvirágos kiskertemben-t, a Nem zörög a haraszt-ot, a Vásárhelyi híres promenádon-t. Negyvenhét ponttal jutottam a döntőbe, ahol ugyanúgy, mint a legfőbb ellenfelem, 48 pontot kaptam az öttagú zsűritől. Hogy mit énekeltem a párbaj során, arra meg már nem is emlékszem, akkora feszültség volt bennem.- Kik alkották a bíráló bizottságot?- A szakmában jól ismert nevekből állt. Szirmai László volt elnöke, az Országos Szórakoztató-zenei Központ igazgatója, s benne volt: Fazekas József nótaénekes, Farkas /ózse/muzsikus, a versenyt rendező egyesület elnöke, if]. Farkas József zenetanár, hegedűművész, valamint -s neve a zenés színház világában jártasak számára cseng különösen jól - Ötvös Csilla, a Magyar Állami Operaház énekese.- Mindezek után még megkérdezem: hogyan tovább, vállal-e újabb nótaversenyeket?- Úgy gondolom, hogy ez volt az utolsó. Hiszen, összeszámoltuk, volt részem belőle elég. A mostani versenyzést sem akartam már vállalni, egyszerűen csak énekelni akartam, de a szervezők rábeszéltek. Persze ezek után nem is bánom. Jólesik a szakma elismerése, a közönség szeretete, amely - hála Istennek - végigkísér a pályámon. Ezt kívánom a hétköznapok során kamatoztatni minél több fellépéssel, akár jótékonysági céllal is. De nem felejtkezem el az általam vezetett Salgótarjáni Nóta- és Népzenei Egyesületről sem. Szeretném, ha énekestársaimmal sok örömet tudnánk szerezni szerepléseinkkel, s nem csak a nótakedvelőknek. Legközelebbi egyesületi fellépésünk március 21-én lesz a salgótarjáni József Attila művelődési központban.- Elképzelései megvalósulásához, fellépéseikhez jó egészséget és sok sikert kívánunk mindannyiuknak. A magyar nóta megérdemli a figyelmünket, a fokozott népszerűsítést. Nem véletlen, hogy már a hivatalosság is hungarikumként kezeli. Mert a magyar nóta - mint Tárnái Kiss László nótaénekes, a Dankó Rádió vezető szerkesztője vallja - nem műfaj, hanem imádság; a népdalban gyökerezik, abból fakad. Sulyok László Olvasóink bővebb tájékoztatására megemlítjük, hogy a nemzetköd nótaversenyt, 2013 után, harmadszor rendezte meg az újpesti Hálózat a Kultúráért, Művészetért Egyesület, ezúttal a XV. kerületi önkormányzat védnöksége mellett, a Hubayjenő Zeneiskolában Négy országból itthonról, Romániából, Szerbiából és Szlovákiából érkeztek a nótaénekesek, majdnem harmincán Farkas József szervezőfájlalta is, hogy az influenzajárvány miatt többen nem jöhettek el, noha beneveztek a versenyre. A döntőben 16-an mérkőztek. A muzsikát az egyesület öttagú zenekara szolgáltatta, Berki László és Fehér Gyula prímások, a 100 tagú cigányzenekar tagjai vezetésével Bohács István az Arany Cinege trófea mellett emléklapot, a részvételt elismerő, valamint az elsőséget igazoló oklevelet kapott Érdemes idéznünk az utóbbi szövegéből „Köszönjük, hogy a magyar nótakincs ápolásával a magyarságtudatot és a nemzeti összetartozást erősíti Énekes munkájával egyesületünk (HAKME) fő célkitűzését: a magyar kultúra ápolását támogatta. ” Bohács István minden fellépése élményszámba megy beszélgettünk. Nagyböjt mai szemmel Ha hagyományainkra, vallási szokásainkra és szülőfalum, Kishartyán lakóinak valamikori vallásos életére gondolok, mindenki tudta, mit jelent a nagyböjt és hogyan készüljön fel a húsvéti ünnepekre, Krisztus feltámadására. Persze azt is tudom, hogy akkor szinte nem láttunk túl a falu határain, akkor az embert csak a családjának és a falu kis közösségének élete foglalkoztatta. Az eltelt több emberöltőnyi idő, sok-sok változást hozott, amely átformálta mindennapjainkat. Noha a keresztény ember hitbéli kötelességei változatlanok maradtak, de a bekövetkezett társadalmi változások, mindannyiunk számára új és új tennivalókat is meghatároztak. Kis túlzással azt is mondhatom, hogy a vallásos emberek és az emberszerető társadalom többi tagja között a hitbéli meggyőződésen kívül a legfontosabb erkölcsi és társadalmi kérdésben ma is egyetértés tapasztalható. Különösen igaz ez a szegények, az elesettek, a nyomorgó, hitehagyott emberek segítése, támogatása tekintetében. Ezért gondoltam úgy, hogy az ünnephez kapcsolódó feladatok között, e nagyon fontos kérdésről is szólnom kell. Hamvazószerdával kezdetét vette a 40 napos böjti időszak és a keresztény világ már napok óta legnagyobb ünnepére készül. A húsvét előtti idő minden keresztény ember számára életének a hitben, Krisztusban történő megújítását is jelenti. Mint minden készülődés, örömmel és feladatokkal, soksok tennivalóval is együtt jár. A nagyböjt a lelkiismeretvizsgá- lat és a léleképítés ideje is. A tavaszi léleképítés során, három fenséges célnak kell megfelelni: a hitnek és az imádságos életnek, az adakozásnak, tehát a jótékonykodásnak és összességében életünk megújulásának. Imádságos életünkről szólva meg kell vizsgálnunk a valláshoz, Istenhez való viszonyunkat. Nem kell elbujdosnunk a júdeai sivatagban, de el kell csendesednünk, s időt kell hagynunk keresztényi életünk átgondolására. Bűnbánattal, hitéleti buzgólkodással és jó cselekedetekkel, majd a nagyhéten szentgyónással és szentáldozással kell felkészülnünk az egyházi év legnagyobb ünnepére, Krisztus feltámadására. És persze tudom, hogy furcsállják, de néha-néha nem árt, ha a nem vallásos ember is elgondolkodik életéről. Rendben van-e saját és családi élete? Van-e célja, értelme életének? Mit kell tennie? Min kell változtatnia? És így tovább. Istenem! Már csak azt nem tudom, hogy különösen a fiatalokat kizsigerelő mai rohanó világunkban, van-e kellő idő a megállásra? És ha ünnepről és jó cselekedetekről beszélünk, akkor nemcsak a keresztényeknek, hanem minden jóravaló embernek gondolnia kell a szegények, az elesettek, a testi és szellemi „nyomorúságban” élők, az ezer kínnal-bajjal küszködök megsegítésére is. Még ma is előttem van az a decemberi példátlan és önzetlen összefogás, amely a rászorultak karácsonyi megsegítését jellemezte. Igazán lelkesítő és párját ritkító volt. Sajnos, azóta szinte semmi sem változott és a szegénység sem szűnt meg, sőt. Ezért a szolidaritás, az együttérzés lángja, nem hunyhat ki, hanem még szélesebb körben újra kell éleszteni azt. Egyénileg, vagy közösségben, de tenni kell a dolgunkat, folytatnunk kell az adakozást, az adományok gyűjtését. Közös a felelősségünk a segély- szervezetekkel, az alapítványokkal és nem különben az egyházakkal is. És a helyi közösségek gondoljanak a velünk, a közöttünk élő idős, beteg emberekre is, akik sokszor szemérmességből nem kérnek segítséget. A média pedig legyen az élő lelkiismeret, a követendő példák tükre. Ha azt szeretnénk, hogy a húsvét ünnepe a rászorulók számára is szebb, emberibb legyen, akkor magasabb fokozatba kell kapcsolni ezt a nagyon fontos, és nagyon sokaknak nemcsak adományt, hanem örömet és boldogságot hozó munkát. És nem lenne írásom teljes, ha nem utalnék a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hétvégén megjelenő körlevelére, Kiss-Rigó László, szeged- csanádi megyéspüspök február 22-én, a rádióban a nagyböjtről szóló és a szegényeket támogató szavaira és Ferenc pápa február 18-i üzenetére, amely így foglalható össze: „Hallgassatok a szegények kiáltására!” Igen. Ezt kellene, pontosabban ezt kell tennünk! Bartos József Közlekedésről óvodásoknak Salgótarján. A Nógrád Megyei Baleset-megelőzési Bizottság játékos baleset-megelőzési előadást tartott nemrég a Salgótarjáni Összevont Óvoda Körúti Tagóvodában. A katasztrófavédelem felkészítő és megelőző célzatú bázisóvoda-program- sorozatának részeként megtartott előadás alkalmával a baleset-megelőzési bizottság munkatársa a gyalogos és kerékpáros közlekedés fő szabályaira hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy mely szabályok betartásával előzhetők meg a balesetek. Tamás -Kovács Andrea rendőr őrnagy bemutatta a gyermekeknek azokat az eszközöket és felszereléseket, amelyek által a gyalogos és a kerékpáros közlekedés biztonságosabbá tehető. A játékos előadás végén a Nógrád Megyei Baleset-megelőzési Bizottság ajándékokkal kedveskedett az óvodásoknak. Visszatért iskolájába Salgótarján. író-olvasó találkozót rendeztek a napokban a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskolában, ahol Molnár Ferenc egykori tanítványával, Oravecz Nóra életmód- bloggerrel beszélgetett. A telt ház előtt megtartott találkozón a fiatal írót a 2007-ig tartó középiskolás éveiről, és az utána következő időszakról, majd a hirtelen a semmiből előlépő íróról kérdezgették. Mesélt a megjelent könyveiről és a vele történt érdekes sztorikról, miközben életmód tanácsokkal látta el a középiskolás fiatalokat A találkozó az írónő könyveinek dedikálásával, kötetien beszélgetéssel, és sok-sok közös kép készítésével zárult. Ez a program vezette be a jövő héten kezdődő hagyományos Tán- csics-napi programokat, ahol előadások és versenyek színesítik a tanulók programját «
