Nógrád Megyei Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-28 / 73. szám
„KiViSzl 30": ünnepi gála „Munkáskezek” lásza” volt. A próbákon és az előadáson is működött - ahogyan el Is hangzott - a „KiViSzI-élet- érzés”. A műsor zenei rendezője illetve zeneszerzője Varga Leon László, koreográfusa Földi Kitti, Fülöp Norbert, Jakubovics Judit és Nagy Gyöngyvér volt, a zenét a Progress zenekar jegyezte, a gálát Jakubovics Judit rendezte. Ugyancsak a műhelyvezető adta át az elismeréseket, az ajándékokat azoknak, akik immár sok éve - tíz, tizenöt vagy annál is több - tagjai az együttesnek. Megköszönték Susán Ferenc - aki a másik alapító rendezője a csoportnak - Varga Leon László és Földi Kitti munkáját is. A „Közösségért - közönségért” díjban ezúttal Nagy Gyöngyvér valamint Hudoba Péter és Jánosi Andrienn részesült. Utóbbiak viszont Jakubovics Judit kitartó, áldozatos munkájáért, a színházi műhely érdekében kifejtett tevékenységéért mondtak köszönetét. „...szárnyára vesz majd a hírnév” - énekelte az „összkar” a fináléban. Ez a dalszöveg sokak reményét is kifejezheti, de a többség alighanem inkognitóban marad, nem kerül reflektor- fénybe. Ugyanakkor egy életre gazdagodik felejthetetlen közösségi, művészi élményekkel, az összetartozás, az egymás iránti szeretet okozta mély érzelmekkel. S ezért jár köszönet mindenkinek, aki eddig hozzájárult á Príma-díjas KiViSzl sikerei“ hez és a következő évek, évtizedek sóraft is közreműködik f<> vábbéltetésében és bármilyen módon támogatja az együttes tevékenységét. Csongrády Béla A Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület rendszeresen hirdet meg pályázatokat tagjaik illetve a fényképezéssel foglalkozók számára. Egy ilyen kezdeményezésük a „Munkaábrázolás - munkásábrázolás” címet viselte. Az e témában pályázók százhuszonegy képet küldtek be s a Bakos Béla Márk, Homoga József, P. Tóth László alkotta zsűri negyvenhatot tartott alkalmasnak a nyilvánosság előtti megjelenítésre. Ebből a kollekcióból nyílt meg a minap a József Attila Művelődési és Konferencia-központban a fotóklub 456. kiállítása. célirányos cselekvésre. A munkavégzés megannyi felemelő, ihletett mozzanata és a munkás számos arca tükröződik a pályázatra érkezett illetve a kiállításra került felvételeken is. Ugyanakkor - mintegy hiányérzetként - azt is megemlítette Homoga József, hogy a fotók túlságosan a fizikai tevékenységre koncentrálnak és nem örökítették meg széles skálán a szellemi munka folyamatait illetve az e szférában alkotó embereket. A bírálóbizottság döntése értelmében az első díjat Bodrogi Lászlóné nyolc képből álló kolA fotóklub tagjai a 456. kiállítás képei előtt... A díjkiosztás előtt Homoga József egyesületi elnök méltatta a tagok aktivitását és értékelte a pályázatot. Utalt rá, hogy a hetvenes évek végén az egykori Öb- lösüveggyári Művelődési Ház évi váltásban rendezett fotókiál- •’ lításokat a munkaábrázolásról illetve az üveg szépségeiről. Az “ egyesület ezt a hagyományt kívánta feleleveníteni, ráirányítva a figyelmet az embert jellemző, erőfeszítésekkel járó tudatos, lekciója érdemelte ki. A második díjat Palotás Józsefnek ítélték, a harmadik pedig Bodrogi Lászlónak jutott. Különdíjban részesült Gecse Lászlóné illetve dr. Fancsik János. A díjazottak az oklevél mellé a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége fotóalbumát kapták. A kiállításon láthatók továbbá Kovácsáé Obrecsány Klára, Ladóczki Béla, Mede Jánosáé és Szeberényi András felvételei is. Bár az együttes már a harminc- egyedik évében jár - hiszen 1984 októberében alakult és Galgóczi Erzsébet „Tizenegy több mint há- f rom” című művével debütált a KiViSzl Színházi Műhely elődjeként nyilván tartott színjátszó csoport - ennyi idő távlatából mit sem tesz a néhány hónapos késés. A lényeg ugyanis a három évtizedes folyamatos munka, amelyet jubileumi műsor keretében idéztek meg az érintettek - kicsik és nagyok, régi és új tagok - március 21-én, mintegy szimbolikusan a tavasz első napján a József Attila Művelődési és Konferencia- központ színháztermében. A gálaesten nagy számban megjelenteket a színházi műhely vezetője, Jakubovics Judit rendező, alapító tag üdvözölte. Külön is köszöntötte a szülőket - akik nagyon sok áldozatot hoztak és hoznak azért, hogy tehetséges gyermekeik hódolhassanak kedvenc szabad idős elfoglaltságuknak - a támogatókat - akik nélkül nem tudnának működni - és Fekete Zsoltot, Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármesterét. A kivetítőn jeleneteket lehetett látni az elmúlt harminc év emlékezetes előadásaiból, epizódjaiból s aztán megkezdődött a pörgő ritmusú, látványos műsor. A bő másfél óra során egymást követték a táncok, dalok, musical- és operettrészletek, szólók és duettek s természetesen néhány vidám jelenetet is láthattak a nézők. Mindegyik szám azt sugallta, hogy nagyon sokat dolgoztak a különböző életkorú csoportok és vezetőik a felkészülés során, hogy méltóak legyenek az ünnepi alkalomhoz, a csoport olyan nevezetes előadásaihoz, mint például a „Liliomfi”, a „Dzsungel könyve”, a „Farkasok”, az „Anconai szerelmesek”, a „Jeremy”, a „Terasz”, a „Lelkek haA „torzstagok" együtt leptek színpadra a legifjabbakkal. a jövő képviselőivel Bohózat tanulságokkal (?) Ha egy hölgy többször is rajtakapja leendőbelijét, azaz vetély- társat - vagy esetleg egy pongyolát, papucsot - talál szállodai szobájukban, minimum, hogy hisztizik, saját szemének hisz és nem a kétségbeesetten magyarázkodó párjának. A néző azonban tisztában van vele, hogy a férfi ártatlan, azt azonban nem tudja, hogy az ismeretlen nő miért, mi célból lopakodott az idegen szobába, miért akar mindenáron rosszat a nősülés előtt álló úriembernek. Ezért elsősorban erre a kérdésre vár választ s - bár a darab bohózatnak minősül - felhőtlenül nevetni nem tud, legfeljebb mosolyogni az érintettek téblábolásain. Aztán a második felvonás - ami lényegesen mozgalmasabb ugyan az elsőnél, de még annyira sem humoros - meghozza a megoldást, kiderül az úgymond „agyafúrt” titok. Evelyne, a sokáig ismeretlen „Vörös bestia’ amely a mű címének megfelelően a ruhája, haja színe alapján is illik a Pikali Gerda alakította női főhősre - és Molly, a húga - Koncz Andrea megszemélyesítésében - azért haragszik a szinte végig a színen lévő bankigazgatóra, Félixre - akit Kautzky Armand formál meg rutinosan és meggyőzően - mert úgy vélik, hogy miatta bukták el részvényeiket. A testvérek - a rafinált Evelyne irányításával - visszavágnak és fondorlatos módon úgy mozgatják a szálakat, hogy bankár kerüljön bajba, menjen tönkre anyagilag is. Természetesen - sok kimódolt, mesterkélt bonyodalom után - végül is érvényesülnek a vígjátéki szabályok és mindenki révbe ér: Evelyne és Félix egymásba lesz szerelmes, az eredeti feleségjelölt, Hedvig - Nemes Wanda játssza - pedig a bankigazgató barátja, Basil, a gazdag magánzó (Jánosi Dávid) oldalán talál vigasztalást. S ez így rendben is lenne, de váratlanul a bohózati konfliktusok megoldódásától abszolút idegen tanulságok levonása következik. Mintegy előre ugorva az időben minden párról, személyről kiderül, hogy vagy a szibériai Gulágra került fogolyként vagy a Horto- bágyra kitelepítettként vagy más egyéb módon lett a hatalmi viszonyok áldozata. S figyelembe véve, hogy Vaszary János, a múlt század első évtizedeiben ismert színész, rendező, színházigazgató és mindenekelőtt népszerű színpadi szerző - akinek a második világháborút követően emigrálnia kellett a szovjetek elöl 1934-ben írta „A vörös grófnő”-t, ezek az erősen politikai színezetű, a későbbi időszakokat idéző betoldások nem származhatnak tőle s minden bizonnyal Pozsgai Zsolt rendezői koncepciójából fakadnak. Pedig a budapesti Újszínház 2013 őszén éppen Vaszary János tiszteletére, halálának ötvenedik évfordulóján tűzte műsorra ezt a minap Salgótarjánban is bemutatott darabot. A már említetteken kívül a színészgárdából kiemelendő Bicskey Lukács és Gregór Bernadett az amerikai úr és neje, Nagy Zoltán a szintén amerikai pénzember, valamint Incze József Félix üzlettársa (majdnem apósa) szerepében. A velencei Lidó nyári hangulatának érzékeltetéséhez szükséges díszletek Berg Glória nevéhez fűződnek. A bárzongoristát ifj. Farkas Sándor játssza a szó szoros értelmében. Cs. B. Egy valóban vígjátékba illő jelenet: Félix (Kautzky Armand) sajátos módon „közeledik” Evelyne-hez (Pikali Gerda) Földtől az égig... Eleinte csak magának és családjának akart örömet okozni autodidakta módon elsajátított festészeti tudásával, de miután egyre többen biztatták, hogy álljon a nyilvánosság elé, most már a tíz felé jár kiállításainak száma - mesélte dr. Fekete József a Baglyaskő Galériában rendezett tárlatának megnyitóján. A rendezvény Ferencz Bálint és Janik Bence zeneiskolai növendékek nagybőgő-számaival kezdődött, majd Holecz Istvánná intézményigazgató köszöntötte a vendégeket és az idősek otthona lakóit. Ezt követően Szabó Noémi szobrászművész szépen formulázott, szakavatott gondolatokkal ajánlotta Fekete József képeit az érdeklődők figyelmébe. Utalt rá, hogy személyében tudósember (a gödöllői Szent István Egyetem Talajtan és Agrokémia Tanszékének professzora - a szerk.) vett a kezébe ecsetet, hogy festői eszközökkel örökítse meg a természeti szépségeket, a különböző év- és napszakok vibráló sokszínűségét. Impresszionista hatások nyomán pásztáz végig a látható világon s finom, érzékeny, de határozott vonásokkal jeleníti meg élményeit. Képzettségének, szakmai irányultságának megfelelően Fekete József különösen mestere a föld ábrázolásának, de az ég csodái sem idegenek tőle. Képein a tájaknak belső zenéjük is van - mondta Szabó Noémi, mintegy megteremtve az összefüggést a képzőművészet és a megnyitóünnepség hangszeres bemutatója között. Báti Jánosáé, Baglyasalja Barátainak Köre elnöke a tavaszi megújulás, ünnepkör jegyében nyújtotta át az emléklapot Fekete Józsefnek, aki nemcsak e gesztust köszönte meg, hanem a kiállítás lehetőségét is. Jó érzését fejezte ki, hogy a meghívás révén újra visszajöhetett a Palócföld csodálatos vidékére, annál is inkább mert pásztói születésűnek mondhatja magát. Elmondta, hogy viszonylag későn, harmincéves kora után kezdett festeni, egy külföldi - jelesül kubai - kiküldetés időszakában. Képtelen volt ugyanis ellenállni a karibi táj, a tenger ihletésének. Nem kis bátorság volt részéről e vállalkozás, de nem bánta meg, hogy belefogott s hazatérve az országban illetve mediterrán vidékeken tett utazásai során is folytatta a festést. A Baglyasalján kiállított alkotásairól szólva elmondta, hogy azokon zömmel a környező - például a hollókői, a füleki, a salgói, a somoskői - várak szerepelnek. Ezek az egykori erődítmények szorosan kapcsolódnak a magyar történelemhez, a magyar emberek sorsához - emelte ki Fekete József és felhívta a figyelmet az eseményen jelen lévő - a salgótarjáni származású, szintén gödöllői egyetemi tanár - Füst Antal ilyen tárgyú könyvsorozatára is. Immár harmadik alkalommal volt hangszerbemutató a Baglyaskő Galériában. Az ötletgazda- a kiállítások szervezésében oroszlánrészt vállaló - Szilasi András eleddig és ezúttal is a vonós hangszerek szerepeltetését állította előtérbe. A fentebb már említetteken kívül fellépett Baranyi Gábor (nagybőgő) - aki Budapesten tanul zenét- valamint Hanczik Mátyás (brácsa) és Valerius Gergely (hegedű) is. A művészeti vezető Fürjész- né Simon Zsuzsanna zenetanár volt. Cs. B. Dr. Fekete József kiállítását Szabó Noémi szobrászművész nyitotta meg. Középen az alkotó felesége.
