Nógrád Megyei Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-25 / 70. szám

A kettes út színe és fonákja (1.) - Sóhajok Nagyorosziból Többféle szempontból is Nyugat-Nógrád ütőerének szá­mít a kettes számú főközlekedési út. A „pusztától-pusz- táig”, azaz Parassától Katalinig tartó megyei szakaszon a nap minden órájában hatalmas a forgalom, ami ko­moly gondokat jelent a három leginkább érintett tele­pülésen, Nagyorosziban, Rétságon és Szendehelyen. Ám erre a helyzetre egyre inkább késik a megnyugtató megoldás, és a lakosság akár még a forgalomlassító „sztrájk” megszervezésétől sem riad vissza. Megragadták a karját... Szalmatercs. személyi sza­badság megsértése kísérleté­nek megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást ismeret­len tettesek ellen a Szécsényi Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya. A hatóság számít az állampolgári segítségre is Egy várakozó, sötét színű, Volkswagen Golf típusú sze­mélygépkocsiból két férfi le­szólított egy 17 esztendős karancsaljai fiút, majd megra­gadták a karját még március 19-én este Szalmatercsen. A ti­zenéves kiszabadult a szorítás­ból és elfutott, míg a két isme­retien elhagyta a helyszínt az autóval - tájékoztatta lapunkat Nágel Tamás, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóre­ferense. Hozzátette: az egyik internetes közösségi oldalon különböző híresztelések ter­jedtek el. Az itt megfogalma­zott bűncselekmények - em­berölés, szervkereskedelem, emberkereskedelem - elköve­tésének alapos gyanújára adat, információ nem merült fel. A rendőrség kéri mindazok jelentkezését, akik a bűntett elkövetőjével kapcsolatban in­formációval rendelkeznek. Bejelentéseiket tegyék meg személyesen a Szécsényi Ren­dőrkapitányságon (a Rákóczi út óó. szám alatt), vagy tár­csázzák a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Tevé­kenység-irányítási Központját a 06-32/312-148-as telefonszá­mon. Jelentkezhetnek továb­bá a „Telefon'tanú” ingyenesen hívható 06-80/81(M07-es zöld számán, illetve a 107-es vagy 112-es központi segélyhívó te­lefonszámok valamelyikén. Találkozás a diákokkal Piliny. A hagyományok sze­rint a vándor cigányok márci­us 19-én indultak el vándor­újukra, míg április 8. a ci­gány kultúra világnapja. Eb­ből a két alkalomból a közel­múltban Piliny óvodásainak és iskolásainak vendége volt Oláh Lajos cigány származá­sú salgótarjáni festő. A vendég több alkotásával érkezett a találkozóra. Elmond­ta a gyermekeknek, hogy 1957-ben született Salgótarján­ban. Kézügyességére már az általános iskolában felfigyeltek a tanárok, de a továbbtanulás nem adatott meg számára, már 14 évesen az acélgyárban dol­gozott. 1993-ban fontos fordu­lat állt be az életében: elkezdő­dött alkotómunkássága. Elő­ször bőrrel kezdett foglalkozni, majd a kezdeti sikereken fel­buzdulva a festészettel is meg­próbálkozott. Autodidakta mó­don képezte magát Az első salgótarjáni kiállítá­sának jó fogadtatása volt, ami további erőt adott munkáján hoz. Budapesten a Roma Galé­riában és a Magyar Roma Fes­tők Galériájában több alkalom­mal is volt tárlata, de máshol is láthatta képeit a közönség. Műveiből önálló CD is készült. Munkájával és alkotásával szeretné tovább vinni a roma kultúrát, s ápolni, gyarapítani a salgótarjáni roma művészet hagyományait. Oláh Lajos fel­hívta a gyermekek figyelmét a tanulás fontosságára, rámutat­va: akaraterővel, szorgalom­mal és kitartással mindenki megvalósíthatja élete célját. Hegedűs Henrik Nagyoroszi. Már egy 1975-ben, az akkori megyei napilapban megjelent cikkben boncolgatták a témát, vajon mikor vezethet au­tópálya Nógrád megyén keresz­tül: hiszen a tervek szerint a len­gyelországi Gdyniától az Adriai­tengerig, illetve egészen Szalo- nikiig észak-déli irányban sztrá­da szelné át Európát. Nos, ezek a szépreményű elképzelések egé­szen máig a tervezőasztalokon maradtak, igaz, a politika és a közvélemény azóta is rendszerint napirendre teszi a kérdést, külö­nösebb eredmény nélkül. Körbe­néztünk tehát, mi a helyzet jelen­leg, milyen esély látszik a fejlesz­tések mielőbbi megvalósulására - leginkább a kettes út települé­seket elkerülő új nyomvonalának kialakítására. Hétköznap, dél körül jár az idő, amikor megérkezünk első állo­másunkra, Nagyoroszi központ­jára. A pataki elágazóban lévő gyalogosátkelőnél épp egy botra támaszkodó idős néni halad át a túlsó oldalra. Óvatosan, többször balra-jobbra tekintget, majd ami­kor biztonságosnak érzi az átke­lést, elindul. Mindennapos lát­vány ez. Beszélgető-partnerünk­kel, GönczóV/őzse/polgármester- rel szándékosan ide, a hivatal aj­taja elé kértük a találkozót.- Nézze - mutat dél felé, a domb irányába a polgármester -, ott közeleg három kamion. Fi­gyelje majd meg, mire ideér, a túloldali buszmegállónál mekko­rát huppan majd a kocsi. Való­ban, a monstrum, hiába megy látszatra is ötven kilométer per órás sebességgel, egy nagy ká­tyúba szaladva akkorát zökken, hogy szinte befogjuk a fülünket.- Különösen a kora délutáni órákban hatalmas a forgalom, ilyenkor igazán elviselhetetlen a zaj - folytatja. - Nem csak a ka­mionok, hanem buszok, furgo­nok, személyautók jönnek-men- nek százával. Nemrégiben vé­geztünk egy nem hivatalos for­galomszámlálást. Tessék...! A papíron megdöbbentő szá­mok sorakoznak. Huszonnégy óra leforgása alatt mintegy tizen­kétezer különböző jármű halad át Nagyoroszin. Ebből 1120 (!) ka­mion, 1100 egyéb teherautó, 330 busz, a többi személygépkocsi.- Ezzel kell szembesülnünk, de már igen fogy a türelmünk - panaszkodik Gönczöl József: - A 2-es út közel három kilométer hosszan megy át a községünk belterületén. Az érintett szaka­szok lakossága tavaly nyáron aláírásgyűjtésbe kezdett, és a pe­tíciójukat eljuttattuk a megyei közútkezelőhöz. Ebben sérelme­zik, hogy hiába volt a közelmúlt­ban útfelújítás, annak minősége értékelhetetlen, és a 30-40 ton­nás járművek percenként akko­ra rezgéseket okoznak, mint egy kisebbfajta földrengés. Ráadásul egyes utcarészeken a házfalak alig egy-két méteres távolságra vannak az úttól, ami még na­gyobb gond. Attól félnek az em­berek, hogy komolyabb károk is keletkezhetnek az épületekben, ezért mielőbbi intézkedéseket kérvényeznek, különben perre viszik az ügyet, kártérítést köve­telnek, és az esetleges útlezárá­soktól sem riadnak vissza. Még szerencse, hogy tíz éve nem tör­tént komolyabb baleset, de ez in­kább a lakosság fokozottabb óva­tosságának köszönhető, mert bi­zony a közlekedők, ha nem ész­lelik a traffipaxot, erőteljesebben lépnek a gázpedálra. De milyen megoldások merül­hetnek fel? A polgármester sze­rint a végleges és helyes, kizáró­lag a Nagyoroszit elkerülő sza­kasz kiépítése lenne. Addig azonban lehetne még tenni egyet s mást, csak kár, hogy aka­dályokba ütköznek.- Beszálltunk volna egy közle- kedésilámpa-építési tenderbe, ide a pataki kereszteződésbe - említ egy esetet a község vezetője.- Beadtuk szépen a pályáza­tot, elkészültek a tervek, az elő­készítésre valamivel több, mint nyolcszázezer forintot költöt­tünk. Mindenre odafigyeltünk, még egy olyan sebességmérő szenzorra is, amelyet ha a meg­engedettnél gyorsabban közelít meg a jármű, a lámpa automati­kusan átvált pirosra, még akkor is, ha nincs gyalogos a zebrán. De nem nyertünk, ám senki sem. Forráshiányra hivatkozva az ál­lam visszavonta a pályázatot, így közel egymillió forintot szó szerit kidobtunk az ablakon. Szeret­tünk volna több gyalogátkelőt lé­tesíteni, de ez sem sikerült. Itt, feljebb, az élelmiszerbolt magas­ságában talán a legrosszabb a helyzet. Amikor egy-egy hatal­mas teherautó beáll parkolni, a mellékutcákból érkezők elől tel­jesen eltakarja a kilátást, ami bal­esetveszélyes. Még odébb van egy olyan terület, ahol a járda olyan szűk, ha többen mennek, vagy libasorban kell haladniuk, vagy kénytelenek az aszfalton sé­tálni, szembe meg jön velük a nagy forgalom. Szóval, nem le­ányálom itt élni a mindennapo­kat Nagyorosziban, a kettes út minden nyűgével együtt. A polgármester búcsúzóul hozzáteszi: őszintén remélik, hogy a politika legújabb ígéretei, miszerint a 2020-ig tartó jelenle­gi uniós ciklusban megvalósul az autóút egészen Parassapusztáig, nem lesz üres szólam, és való­ban kiépül az új nyomvonal, elke­rülve Nagyoroszit. Ahogy a buszmegálló felé ha­ladunk tovább, egy idős férfi ál­lít meg bennünket - talán hallot­ta az iménti beszélgetést.- Tudja uram - fordul az új­ságíróhoz -, legutóbb nagyon megijedtem. Ballagtam hazafelé egy este a járdán, és legalább százzal elrobogott mellettem egy kamion. Fittyet hányt a sebes­ségkorlátozásra. A „löket” any- nyira megtántorított, hogy ha nem kapaszkodom idejében a korlátnak, akkorát „nyekkenek”, hogy talán meg is sérülök. Eze­ken az áldatlan állapotokon min­denképpen változtatni kell. (Folytatás holnapi lapszá­munkban!) Hétvégi olvasmányok avagy „Kultúra" szombaton Nógrád megye. Salgótarján­ban 1984 őszén jött létre és Galgóczi Erzsébet „Tizenegy több mint három” című művé­vel debütált a KiViSzI színját­szó csoport, amely a kereske­delmi és vendéglátó-ipari is­koláról kapta a nevét. A napja­inkban színházi műhelyként működő intézmény az elmúlt hét végén a József Attila Műve­lődési és Konferencia-köz­pontban „KiViSzI 30" címmel mutatta be jubileumi műso­rát, amely keretében a közön­ség keresztmetszetet kapott a társulat különböző korosztá­lyokat mozgósító sokrétű te­vékenységéről s elismerésben részesítették az alapítókat, a „törzstagok”-at. A gálaestről március 28-i számunkban közlünk beszámolót. Ugyancsak szombati szá­munkban lesz szó a Zenthe Ferenc bérlet legutóbbi elő­adásáról, VaszaryJános „A vö­rös bestia” című bohózatáról, amelyet a budapesti Újszín­ház vitt színre az elmúlt na­pokban szintén a József Attila Művelődési és Konferencia- központban. Or. Fekete József Pásztón született, végzettsége szerint agrármérnök, a gödöl­lői Szent István Egyetem pro­fesszora. Autodidakta módon képezte magát táblakép­festővé. Képein leginkább a természeti tájak jelennek meg. A Baglyaskő Galériá­ban rendezett tárlatával is szombatj számunk „Kultúra” oldalán foglalkozunk, csak­úgy mint a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület „Munka­ábrázolás - munkásábrázo­lás” című pályázatával és ki­állításával. Megnézték a várkastélyt NMH-mformáciÓ. Felvidéki kirándulásukon szlovákiai kollégáikkal találkoztak és nevezetes helyeken jártak né­hány napja az IPA (Inter­national Police Association) Magyar Szekció Nógrád Me­gyei Szervezetének tagjai. A több mint negyven fős csapatot Juraj Králik, az IPA Szlovák Szekció Lévai Szerve­zetének vezetőségi tagja és fe­lesége, Szilvia kalauzolták a napsütéses szombati napon. Elsőként Kistapolcsányba vitt az útjuk, ahol a különleges - egykor Rákóczi nevét viselő - kastély megtekintése különle­ges élményt nyújtott számuk­ra. Vendéglátóik megmutatták a híres helyi pincészetet, ahol az IPA Szlovák Szekció Lévai Szervezetének elnöke és a kistapolcsányi szervezet veze­tőségi tagja várta a nógrádia­kat. Borkóstoló közben rövid filmen követhették nyomon, hogyan készülnek a különbö­ző borfajták. A település híres búcsújáró kegyhely a Felvidé­ken, így többen a templomot is megtekintették. A kirándulás másik helyszíne Trencsény, Csák Máté egykori birtoka volt, ahol a csoport a meredek sziklafalon büszkén álló vár­kastély tornyából kitekinthe­tett a Vág völgyére és a külső erődítmény falaira. Az IPA kö- zösség-összetartó erejét meg­tapasztalva ismét szép emlé­kekkel gazdagodva térhettek vissza a nógrádiak. I Negyven éve is téma volt a 2-es út fejlesztése « r é a I A p.-itíiki ker««/t<!/orlosben ketkino n ko/lekotlési lámpa Iníli'ilTWwM

Next

/
Thumbnails
Contents