Nógrád Megyei Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-17 / 63. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) Salgótarján. A vasárnap délutáni városi ünnepség a Kodály Zoltán Gyermekkar által előadott Himnusszal kezdődött. Ezt követően az esemény résztvevői meghallgathatták Dóra Ottó polgármesternek az ünnepi szónoklatát.- Micsoda nap lehetett az a 167 esztendővel ezelőtti március 15., ahogy a forradalom varázspálcájának érintése által hirtelen elporladt minden, ami gonosz és különös fénnyel gyűlt ki minden, ami jó...! Ez a mindent átható illúziója a függetlenségnek évszázadokra elegendő muníció egy. nemzet számára. Elegendő, hogy túléljen világháborúkat, diktatúrákat, újabb és újabb vérbe fojtott forradalmakat, hogy a legsötétebb romok alatt is megmaradjon a hit néhány igen fontos eszményképpel, melyeket a mai napig feladatunk szolgálni - fejtette ki a település vezetője. Hozzátette: az elmúlt másfélszáz évben sokan sokféleképpen értelmezték a történteket. S nem véletlen, hogy a rendszerváltás előtti idők hatalomgyakorlóinak nem volt a kedvencük március 15., mert bizony az eszme az újkori Magyarország történetében mindig parázs volt a hamu alatt. Ha mégis ki kell emelnünk valamit az események eredeti kontextusából, az talán az akkori több nemzetiségi ország megosztottsága lehet. Erre is azért kell inkább figyelmet fordítanunk, mert egy nagyon jellemző módon többnemzetiségű közösség, az Európai Unió tagjai vagyunk. Ezért nekünk a '48-as március örököseinek tudnunk kell, hogy nem lehet sikeres az a közösség, amely nem fordít azonos kellő figyelmet a körülötte élő más nemzetekre, nemzetiségekre, entitásokra, hiszen Európa nem egyéb, mint különféle súlyú kisebbségek szövetsége. Dóra Ottó zárásként elmondta: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc csak egy a történelemkönyvekben elhelyezett figyelmeztető könyvjelzőkből, ezért a dolgunk az, hogy tisztelettel adózzunk 1848. március 15. kiemelkedő személyeinek, a felelős országgyűlésnek és minisztériumnak, a születő alkotmányos alapelveknek és a magyar polgári demokráciának. Az ünnepi beszéd elhangzása után a „Vérét a szív Szabadságért ontja” című zenés műsort tekinthették meg az érdeklődők, amelyben közreműködtek a Zenthe Ferenc Színház és a Nóg- rád Táncegyüttes tagjai, valamint a SÁIK Kodály Zoltán Tagiskola növendékei mellett Csábi István előadóművész is a színpadra lépett. A rendezvény végül koszorúzással fejeződött be, amelynek keretében a város vezetői, intézményei és szervezetei elhelyezték az emlékezés~vTrá- a Múzeum téren ál^. ^zé- chenyi-szobor lábánál. (Sz.A.) „Visszafordíthatatlan, de visszatérő” A szabadságról szóló zenés-verses irodalmi műsorral, ünnepi szónoklattal és koszorúkkal emlékeztek meg a magyar történelem egyik legdicsőségesebb pillanatáról, 1848. március 15-ről a pásztói ’48-as emlékműnél, a polgármesteri hivatal előtti téren. Pásztó. Az ünnepség a hagyományoknak megfelelően a Himnusz közös eléneklésével kezdődött. Ezt követően az érdeklődők megtekinthették a Mikszáth Kálmán Líceum 12. F osztályának az irodalmi műsorát, amelynek fő témája a szabadság, illetve az március 15-i események voltak. Ezután emlékező beszédet mondott Dömsödi Gábor polgármester.- A fiatalok azt a kérdést feszegették a műsor elején, hogy mi is a szabadság, azonban én azzal kezdeném, hogy mi is a forradalom. Ugyanis maga a szó egy francia csillagászati szakkifejezésből ered, s valami olyat jelent: visszafordíthatatlan, de visszatérő. Magyarországon három eseményre használták ezt a kifejezést: az 1848-49-es forradalomra, az őszirózsás forradalomra és az '56-os forradalomra. S ha megnézzük ezt a hárólif forradalmi sorozatot,'a!U kor ázatjuk, hogy tulajdonképpen mindig voltak olyanok, akik kételkedtek abban, hogy ez forradalom volt-e vagy sem. 1956-ot hosszan megkérdőjelezték, és sajnos még ma is vannak olyanok, akik így vélekednek. Az őszirózsás forradalmat is elég negatív jelzőkkel illették a két világháború között. Abban azonban hosszú idő óta egyetértés van, hogy 1848- 49 az forradalom és szabadság- harc volt - fejtette ki. Ezt követően a város vezetője röviden ismertette a 167 évvel ezelőtti március 15-i történéseket, amelyben részletezte a Nemzeti dal megírásának történetét, Táncsics Mihály kiszabadítását, valamint a 12 pont és Petőfi Sándor ikonikus költeményének ki- nyomtatási és elfogadtatási körülményeit is. Beszéde zárásaként Dömsödi Gábor elmondta: a történelmet sokan sokféleképpen értelmezik, de 1848. március 15. kapcsán tisztán látszik, hogy a forradalomban résztvevő személyiségek, közszereplők és ilyen nagy formátumú emberek nélkül, valamint ha a reformkor, a gépek forradalma nem találkozott volna ezekkel a zsenikkel, akkor ma nem lenne a magyar történelem egyik legdicsőségesebb pillanata, 1848. március 15. A rendezvény ezután az emlékezés virágain^, elemzésével fejeződött be a ’48-as emlékműnél. (Sz.A.) „Minden jeles ünnep a jövőt szolgálja” Enyhe szél lengedeztette a Palóc liget fáit, a szűrt napfény pedig halová- nyan világította meg Petőfi kabátos szoboralakját, amikor vasárnap délután megkezdődött a balassagyarmati március 15-i ünnepség. H.H. Balassagyarmat. A rendezvény szónoka, Csach Gábor alpolgármester formabontó módon kezdte gondolatait: Ulveczky Gábor egyetemistára emlékezett, aki 1972 márciusának idusán a Batthyány örökmécsesnél tíz példányban barátai kezébe adta Babits Mihály „Petőfi koszorúi” című versét - ezért a tettéért huszonkét hónapos börtönbüntetést kellett elszenvednie. A politikus hozzátette, a negyven évesnél idősebb korosztálynak nehéz most ünnepelni, hiszen megélték azt a korszakot, amikor a ’48-as forradalom kirobbanásának pillanata egyszerű munkanapként szerepelt a naptárban, és tilos volt minden nemzeti érzelmű megnyilvánulás. Ráadásul a Kádár-éra álságos módon egy „bizarr” eseménysorozatot hozott létre ilyenkor, a Forradalmi Ifjúsági Napokat, ahol a fő irány nem Petőfi és társai emlékére vetült, hanem a proletár internacionalizmus vörösterrorjának 1919-es tetteire. Csach Gábor kiemelte, a mai kortársak egy része is képes ostobaságokat beszélni nemzeti identitásunk jelképeiről, attól függően, hogy a „szekértáborok kommunikációs gurujai” aznapra milyen tőmondatokat találnak ki. Hangsúlyozta, Berzsenyi Dániel szavaihoz igazodva sosem a tömeg, a sokaság, hanem lélek és szabad nép, azaz a felemelő gondolat tesz csuda dolgokat, eredményez változást. Az ünnep pedig nem relatív, hanem fehér, nincs ötven szürke árnyalata. Ahogy a tündér jó, a boszorkány rossz, úgy Haynau rossz, Kossuth viszont jó. A kokárda március 15. jelképe, aki nem hordja, nem is ünnepel. A szónok néhány mondattal kitért a város 1848-as szerepére is. Nógrád megye akkori székhelye már megvetette a várossá válás alapjait, felépültek legjelentősebb intézményei és épületei, a megyeháza, a nagytemplom, a börtön. A város irányítói már a kezdet-kezdetén büszkén csatlakoztak a forradalomhoz, nemzetőrséget alakítottak, fenntartották az új rendet. Az ötvenedik évfordulón a soknemzetiségű, tarka vallásosságot mutató Balassagyarmat lakossága méltón, közösen emlékezett az elődökre az evangélikus templomban, majd a zsinagógában. Mai aktualitásokat emlegetve Csach Gábor hangoztatta, régi eleinknek büszke utódaként az önkormányzat költségvetéséből kiemelten támogatja a város közösségi szerveződéseit, és létrehoztak egy Ifjúsági Alapot is, az egymillió forint felhasználásáról a fiatalok dönthetnek majd. Az alpolgármester végezetül hangsúlyozta: minden jeles ünnep a jövőt szolgálja, minden jeles történelmi pillanat az ifjúságnak szól. A megemlékezést kísérő műsorban fellépett a Balassagyarmati Dalegylet, Major Lászlóné, Hegedűs Andor és Végh Gyula. Az ünneplők ezután átvonultak a Mikszáth Kálmán Művelődési Központba, ahol Kátai Zoltán énekmondó lantján és dalban középkori hazafias énekeket és megzenésített Petőfi-verseket szólaltatott meg. „Nagy tetteket vittünk véghez../’ Szécsény. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett városi ünnepség március 15-én délután a Szontagh Pál-emléktáblánál kezdődött, ahol a város, a pártok, az intézmények és a tömegszervezetek vezetői elhelyezték a megemlékezés virágait. A rendezvény ezt követően a művelődési házban folytatódott, ahol Stayer László, Szécsény polgármestere köszöntőjében kiemelte: 167 évvel ezelőtt a magyarok kiálltak az önszerveződés jogáért. „A haza örök, és nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.” Kossuth Lajos gondolatával kezdte ünnepi megemlékezését Bállá Mihály országgyűlési képviselő. Mint mondta, a nagy változás, a nemzeti felkelés igénye már 1848 márciusa előtt is megfogalmazódott. A reformkor, a magyar romantika újra felfedezte a magyar kultúrát, a magyar népművészetet, a hagyományok szépségét és erejét. Ekkor élte kultúrtörténetünk az egyik legvirágzóbb korszakát. Ekkor kezd megújulni anyanyelvűnk, ekkor születtek a korszak nagy gondolkodóinak bölcs írásai, ekkor jött létre a Tudományos Akadémia, épült a Lánchíd, megindult a dunai hajózás és a Tisza szabályozása. Ekkor született Kölcsey Ferenc Himnusza, Vörösmarty Mihály Szózata, Katona József Bán bánja. Az ország megújulásában a különböző pártállású Széchényi István, Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Batthyány Lajos bátrak voltak a nemzet szabadsága és felemelkedése érdekében összefogni.- Mi, magyarok 2010-ben és 2014-ben összekapaszkodtunk, bátor döntésekkel, saját erőnkből kivittük az országot a mély válságból, stabillá tettük hazánk pénzügyi helyzetét, megosztottuk a terheket a bankok irányában is, pedig sokan voltak ellendrukkerek itthon és határainkon túl. Mára már egyre nagyobb a befektetői érdeklődés, folyamatosan erősödik gazdaságunk, egyre több munkahely jön létre, egyre többen jutnak munkalehetőséghez. Mindezek ellenére még nem lehetünk elégedettek, feladatunk még van bőven. Ne felejtsük, mindig nagy tetteket vittünk véghez, ha az egész nemzet bekapcsolódott a történésekbe! - hangsúlyozta Bállá Mihály. A szónok ezt követően arról beszélt, hogy 1848 üzenete az ösz- szefogás, a tenni akarás és, az, hogy egyéni érdekeinket alá kell rendelni a közösségi érdekeknek. Minden nemzet ereje abban is rejlik, hisz-e abban, hogy nem csak múltja és jelene, hanem ígéretes jövője is van. Köszöntőjét Széchenyi István gondolatával fejezte be: „nincs olyan akadály, melyen emberi állhatatosság ne győzne, ha a munkálkodók övéikért, a hazáért fáradoznak.” Az ünnepi műsorban közreműködött az Erkel Ferenc Vegyes Kar Lévárdi Beáta vezényletével, szólót énekelt Varga Ivett, valamint a zenés-irodalmi összeállítást - Cs. Szerémy Andrea szerkesztésében és rendezésében - bemutató FÉBÉ Társulat. Szenográdi Ferenc V V 4 v Ét 1 „Mindig is parázs volt a hamu alatt” MLwh 1í«kw777?Q] 1 El ^ 1 rf: j ’ £ yiüjlff j!’ :j A ba fellé ttH ged A do (b I 1) ' Vé h«5y la) aff» >i \ I Hm r=T!T?<« a ""!». >i ■
