Nógrád Megyei Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-13 / 60. szám
/ Az én Ferenc pápám Ferenc pápát a bíborosi testület éppen két esztendeje, 2013. március 13-án választotta meg Róma püspökévé. Tudom, hogy két év egy átlagember életében talán nem bír jelentőséggel, de egy egyházfő esetében akár meghatározó is lehet. Ferenc pápa - legalábbis számomra - sok tekintetben megváltoztatta a pápaságról, a pápákról eddig kialakított képet. A változást már a döntés pillanata is előre vetítette, hiszen III. Gergely óta - sok-sok évszázada - Ferenc az első nem európai pápa (Jorge Mario Bergoglio argentin bíboros volt) és névválasztása is különleges, hisz Róma püspökeként a Ferenc nevet vette fel Assisi Szent Ferenc - a ferences rend megalapítójának - tiszteletére. „Bemutatkozása” meglepetés volt a világ számára. Az apostoli palota ablakában, új pápaként egy mosolygós, közvetlenségével mindenkit megnyerő, ismeretlen, a világ más tájáról való, de mégis azonnal ismerősünkké váló ember jelent meg. Bejelentette, hogy olyan egyházat szeretne, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ érdekében. Olyan világból érkezett közénk Európába, ahol a szegénység sok helyen még most is az egeket ostromolja és a háborúságok, a katonai puccsok hosszú évtizedekig menetrendszerűek voltak. A pápa tehát életre szóló programot hozott magával. Előre bocsátom, nem vagyok egyházi szakember, csupán egy idős laikus, aki tapasztalataira hagyatkozik és szívével lát. Az elmúlt két évben - elsősorban az internet jóvoltából - figyelemmel kísérhettem a pápai audienciákat és az egyházfő tanításait. Szerény, az emberek iránti érdeklődő, a hívei között mindig közvetlen, szerete- tet árasztó - és a gyerekekre mindig külön figyelő - pápát ismertem meg. Kis túlzással olyan ember ő, mint bárki közülünk. Lehetne akár egy nagypapa, egy jó barát, vagy akár egy kedves ismerősünk is. Eddigi életem során azt gondoltam, hogy a pápa olyan szentember, aki a nap nagy részében az imazsámolyán térdelve imádkozik és minden este, ha telefonos összeköttetése az égi- ekkel nincs is, de lelki összeköttetés útján társalog az Úrral és kér áldást a következő napi tennivalókhoz. Talán rá is hibáztam és talán nem sértek érzékenységet sem, mert Ferenc pápát bármikor jó szívvel meghívnám egy szolid vacsorára, hogy egy pohár tokaji bor mellett, meghányjuk-megvessük a világ dolgait. Az egyházfő tanításai, üzenetei egyszerűek, lényegre törőek és érthetőek. Gondolkodásunkat átformálják, megújítják, és a hitet megerősítik. Az Istennel való kapcsolatról, az imádságról azt tanítja, hogy egyszerű szavakkal imádkozzunk, mint ahogyan egy gyermek apjához, vagy anyjához fordul. E tekintetben viszont nem lehetünk szűkmarkúak - ezt már én teszem hozzá. Keresztény életünket a családban, a munkahelyen és életünk minden mozzanatában azzal bizonyíthatjuk, hogy becsületesen élünk. Ez egyben erkölcsi kötelesség is minden ember számára. A Szentatya az egyik szentmisén arról szólt, azt a kérdést tette fel: „hogyan ismerjük fel Jézust?”. Menjünk ki az utcára, az élet sűrűjébe, s nem kell so kát várnunk, mert a szívünk és az értelmünk hamarosan választ ad a kérdésre - mondta. Sok emberrel találkozunk majd, s lesz, akit tevőlegesen is támo gatni kell, s lesz olyan is, akit jó szóval, megértéssel kell csupán segíteni és biztosan lesznek társaink is. Rajtunk múlik, cselekedeteinken, hogy Jézus velünk lesz-e, találkozunk-e vele. Bizalommal kell lennünk más test- véreihk, és irgalmas szívűnek az elesettek, a szegények és a betegek iránt. Életünkben akármerre járunk, pusztában, avagy másutt, sehol sem vagyunk egyedül. Mindig jöhet egy segítő kéz, egy biztatás, egy gondo lat, amely átsegít a nehézségeken. Ő velünk van! És álljon itt a pápa idősekkel kapcsolatos véleménye is. A korral járó elkerülhetetlen egészségügyi gondok ellenére az idősek értékes kincset jelentek, s igazságtalanság lenne őket életünkből kizárni. Hisz magukban hordozzák az élet emlékezetét, a bölcsességet, hiányukban a családot és a társadalmat pótolhatatlan veszteség érné. Végül zárom a történetet Ferenc pápa március 3-i rövid Twitter-üzenetével: „A szív megkeményedik, amikor nem szeret. Urunk, adj nekünk olyan szívet, amely szeretni tud!” Bartos József HIRDETÉS TÁJÉKOZTATJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT, HOGY SALGÓTARJÁNI ÜZLETEINK MINDEN SZOMBATON MEGHOSSZABBÍTOTT NYITVA TARTÁSSAL ÁLLNAK RENDELKEZÉSÜKRE! PONTOS TAJEKOZTATAS AZ ÜZLETEKBEN! m V t „Legyünk nagyok, amint illik mihozzánk!” mindig alkalmazkodni tudó intézmény tevékenységét. Alapítója, a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat már az induláskor igyekezett kulturált körülményeket teremteni dolgozóinak, saját iskolát létesített, majd folyamatosan bővítette és működtette egészen az kólában. S márványtábla hirdeti, hogy itt alakult meg Nógrád megye első úttörő csapata, amely kulturális- és sportesemények egész sorát, valamint nagyon sok táborozást szervezett tömeges részvétellel. Hosszasan sorolhatnánk, hogy (Folytatás az 1. oldalról) Salgótarján. Első perceiben Magyarné Földi Erika tagintézmény-vezető mondta el beszédét arról, hogy miért is ez az egyik legjelentősebb nap az alma mater utóbbi öt évében.- Az ünnepben a legszebb és legfontosabb az együttlét, az, hogy ilyen sokan összegyűltünk megadni a tiszteletet a múltnak. 1848-49 szabadsághősöket adott nekünk, az egyik iskolánk névadója, Petőfi Sándor, a költőóriás, akinek életútja a hazaszeretet és a hősiesség gyönyörű példája. Nevét harmincöt éve vette fel intézményünk, ezért is kapcsoltuk ehhez az alkalomhoz a 145. évforduló megünneplését. A tagintézmény vezetője ezután az alapításra emlékeztetett, majd a következőket fogalmazta meg: - A mi iskolánk túlélte a történelmet - háborúk dúltak, békeidők jöttek, rendszerek dőltek meg, de az épület biztonságos maradt. Falakat húztak, majd lebontották, de alapjaiban sosem változtatták. Mindig a valódi emberi értékek megőrzése törekedett a belső tartalom megújítása mellett. Neve folyamatosan változott, de megmaradt szellemisége.-Ami iskolánk túlélte a történelmet... - hangsúlyozta Magyarné Földi Erika tagintézmény-vezető Az iskola fennállásának évfordulója és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléke is okot adott az ünneplésre DSE a sísportban felmutatott. Nagy elismerés, hogy 1991-ben a művelődésügyi miniszter a 4200 hazai oktatási létesítmény közül az elsők között tüntette ki a Petőfit a „Testnevelésben és sportban élenjáró intézmény” címmel. Más területeken is kiváló eredményeket ért el a Petőfi. így például az országban az elsők között itt indult, s igen sikeres volt a matematika speciális képzés. Számos későbbi művész (például: Turek László operaénekes Gál Péter kürtművész, Nádasdi Szilvia hegedűművész, Diósi Tamás orgonaművész, Kocsis Pál színművész) végezte itt a tanulmányait, de folytatható a sor orvosokkal, mérnökökkel, közgazdászokkal, tanárokkal és sikeres vállalkozókkal. Énekkara - zenei tagozatokat megelőzve - 1986-ban az év kórusa lett. Megyei tantárgyi tanulmányi versenyeken rendszeresen kiválóan szerepeltek, s az erdei iskolai mozgalomban is jeleskedtek a petőfisek. Tankönyvek írásában vettek részt pedagógusai, akik az USA-ból, Angliából, Németországból érkezett tanárokkal dolgoztak együtt az 1990-es években, s ez éreztette hatását a tanulók nyelvtudásában, versenyeredményeiken. Országosan ismert személyiségek mondták és mondják büszkén, hogy a Petőfi tanulói voltak. A '90-es évek második felétől az oktatáspolitika irányítói nem ismerték fel eléggé a nagymúltú intézmény értékeit, s számos intézkedéssel hátrányos helyzetbe sodorták. Tény, hogy az eltelt 145 éve alatt mindig képes volt hagyományt teremteni, megújulni, és változtatni bátran, olykor harcosan. Ezen a délutánon hangulatos, látványos produkciókkal, iskolatörténeti és március 15-re emlékező műsorral csaknem 150 diák lépett színpadra. Ez alkalommal adták át a Petőfi-pályázatok és városi versenyek legjobbjainak az elismeréseket. Ez utóbbiakról szóló írásunkat későbbi lapszámunkban közöljük. (Mj.) Elődeinktől kapott örökségünket féltve őrizzük. Az ünnep kapcsán nagyon sok gondolat, érzés fogalmazódik meg bennem is iskolánk múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatban, annál is inkább, mivel volt növendékként részese voltam és vezetőként részt vehetek életének alakításában. Jó lenne tudni, mit hoz a jövő! Mi tervezünk és építünk: célunk, a tanulói alapkészségek és kulcskompetenciák fejlesztése, a sikeresség fokozása, sportos múltunk megerősítése, új sportágak bevezetése, az ökoiskolai cím elérése. Fontos, hogy olyan hellyé tegyük az oktatási intézményünket, ahová a tanuló és a tanár nap mint nap szívesen jön, mert ahogy egy bölcs mondás tartja: minden gyermek megérdemel egy elégedett pedagógust. Tanulóinknak kívánom, legyetek méltóak szüléitekhez, nagyszülőitekhez, őseitekhez. Ahogy Petőfi Sándor mondta: „Legyünk nagyok, amint illik mihozzánk!” Dóra Ottó, a város polgármestere is méltatta a nagy múltú, szőkébb és tágabb környezetéhez 1948-as államosításig. Kapcsolata vele továbbra is szoros maradt, amint a kultúrház, a stadion, a futófolyosó és a Dolinka is az alma mater otthonának számított. Az országban az elsők között, 1889-től évtizedekig végezték itt a gyár igényei szerinti ipari tanoncképzést. A technikusi képzés is az Acélgyári úton kezdődött Salgótarjánban, az 1960-as években és 1997-től gimnáziumi osztályokat is működtettek. Az itt tanítók, tanárok mindig a legképzettebbek közé tartoztak a megyében, sőt többen országos hírnévre tettek szert. Nem ^ véletlen, hogy a pedagógusok speciális szakmai továbbképzésének egyik központja lett a hosz- szú ideig a város legrangosabb oktatási intézményének számító Petőfi. A tanórán kívüli időszak hasznos eltöltésével is törődtek a pedagógusok. A 30-as évektől működött cserkész-csapat az isimben volt élenjáró az intézmény a 145 év alatt. Az elsők közé tartozott az országban, ahol a testnevelést és a sportot más műveltségi területekkel egyenrangúnak tartották. Nem véletlen, hogy kiváló sportolók sokasága került ki falai közül, s egészen biztos, hogy most is NB-I-es focicsapattal büszkélkedhetne Salgótarján, ha olyan játékosok lennének, mint például: Szojka, Vilezsál, Krajcsi, Básü, Novák és mások. Országosan egyedülálló, amit a Petőfi t i í 4 \