Nógrád Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-10 / 33. szám
FOmBÓDIZOITÁN TE UESÍTMÉNYTÚRA. A Pásztói Szabadidő Sportegyesület természetjáró szakosztálya szombaton immáron tizennegyedik alkalommal rendezte meg - közel kétszáz indulóval - a Szent László 33 és 15 elnevezésű teljesítménytúráját. A programfüzet színes térképvázlattal, szöveges leírással segítette a túra útvonalán eddig még nem jártakat. A Szent László túra eddigi részvételét tekintve ketten, a salgótarjáni dr. Orosz Iván és a gyöngyösi Meczenzof Ferenc eddig minden évben szintidőn belül, sikeresen teljesítette a cserháti téli túrát. Az idei jobb egyéni teljesítmények. Rövidtáv (15,3 km): Tar- Szentkút-Sámsonháza-Nagybár- kány. Nők (44 fő ért be szintidőn belül a célba): 1. Sándorné Szentkúti Anita (Jobbágyi) 1:47 óra, 2. Tóth Korinna (Bátonyterenye) 1:56,3. Maczák Tímea (Jobbágyi) 2:03 ... 5-6. Budavári Edit és Csépe Mónika (Pásztó) 3:29, 7. Matics Ildikó (Salgótarján) 3:37, 8-9. dr. Dobrovoczky Ágota és dr. Kovács Anita 3:38 ... 12. Nágel Helga 4:00,13. Szabó Erika 4:00 (mindannyian Pásztó), 14-15. Gaál Ildikó, Klejbán Krisztina (Salgótarján) 4:06 ... 17-18. Rigó Eszter és Görgényi Sándorné (Salgótarján) 4:07,19. Sály Ilona (Salgótarján) 4:14, 20-22. Berze Andrea, Prakfalviné Mede Beáta (Salgótarján), Kaszás Józsefné (Bátonyterenye) 4:16,23. Félegyházi Éva (Salgótarján). Férfiak (47 fő szintidőn belül): 1. Kancsulik Ákos (Salgótarján) 1:28 óra, 2. Stork Mihály (Bátonyterenye) 1:28, 3. Gösswein Csaba (Budapest) 1:29, 4. Macsó Kornél (Bátonyterenye) 1:46, 5. Farkas János (Salgótarján) 1:49, 6. Bohács Szabolcs (Bárna) 1:51, 7. Oravecz Szabolcs (Jobbágyi) 1:55, 8. Tóth Ervin (Bátonyterenye) 1:56, 9. Pingiczer Ákos 2:45, 10. Pingiczer László 2:45 ... 12. Lonsták Szabolcs 2:46, 13. Tar- nóczi Tamás (mindannyian Salgótarján) 2:46,14. Maczák Attila (Márkháza) 2:54, 15. Fehérvári Péter (Salgótarján) 3:08 ... 17-18. Brunda Tibor Pásztó, Karsai Tamás (Tar) 3:36, 19-21. Balog Mihály, Melihercsik János (Salgótarján), Molnár Balázs (Somoskőújfalu) 3:37, 22-23. Kéri István, Paulovits Richárd (Salgótarján) 4:07. Hosszútáv (34,3 km): Tar- Szentkút-Sámsonháza- Nagybárkány-Tepke-Pásztó. Nők (15 fő szintidőn belül): 1. Vincze Barbara (Pásztó) 4:02,. Zagyi Edit (Pásztó) 4:49, 3. Herbst Orsolya (Jobbágyi) 5:41,4-5. Kálvin Krisztina, Virágú Erika (Pásztó) 6:11. Férfiak (64 fő szintidőn belül): 1. Nosza Gábor (Ecséd) 3:39, 2. Kurunczi Nándor (Szarvasgede) 4:00, 3. Krasznai Gábor (Jobbágyi) 4:04,4. Nagy László (Pásztó) 4:07,5. Pintér Norbert (Jobbágyi) 4:14,6. Antal Tamás (Kishartyán) 4:14, 7. dr. Balogh Botond (Héhalom) 4:45, 8. Gherdán Tamás (Tar) 4:45, 11. Fazekas Attila (Bátonyterenye) 5:13,12. Kecskés Tamás (Pásztó) 5:30, 13. Kreicsi Gábor (Salgótarján) 5:30, 14. Cserháti Tibor (Szurdokpüspöki) 5:38, 15. Maksó Róbert (Pásztó) 5:40,16. Czimer Z. József (Pásztó) 5:43, 17. Fedelin Tibor (Mátraszőlős) 5:53 ... 22. Réde Zsolt (Szurdokpüspöki) 6:10. További eredmények megtalálhatóak a www.muzsla.hu honlapon. Cz. Zentai Elment az örökös főrendező Pájer Zoltán (1928-2015) Igen örökös, hiszen lehet-e más jelzővel illetni az embert, aki több mint hét évtizedet töltött végtelenségig szeretett csapata, az SBTC szolgálatában. Sportegyesületek esetében kevés ilyen hosszú és mély kötődésről tudni, ha egyáltalán volt valaha közel s távol egyaránt. Éppen hetven évvel ezelőtt, 1945-ben Kárpátaljáról költözött Salgótarjánba a munkácsi születésű fiatalember, aki három esztendővel korábban, mindössze tizennégy évesen Nagyváradon látta játszani és 1-0-ra győzni a kapuban Géczy Pállal, a védelemben Simonyi Sándorral, Kiss Gyulával, elöl Balázs Pál, Csu- berda Ferenc, Laczkó Sándor, Vincze Gyula csatárokkal felállt Stécét. Akkor és ott megfogadta, hogy a fekete-fehérek szurkolója, odaadó híve lesz mindörökre. Mi sem volt hát természetesebb számára, hogy ideérkezvén azonnal jelentkezett a csapatnál: feladatot kért és kapott. S megbízatásai valóban életre szólónak bizonyultak. Volt rendező (egy ideig a vívószakosztály vezetője is), az ifjúsági, a tartalék- és a felnőttcsapat intézője. Részese volt nemzedékek felnevelésének, közreműködött több későbbi nagyszerű labdarúgó - mások mellett a Básti István, Répás Béla, Szalay Miklós alkotta nagyszerű középpályás sor - leigazolásának. 1966-ban lett tagszervező: minden évben egyenként járta vagy telefonálta végig a leghűségesebb szurkolókat és intézte a klubtagsággal járó adminisztrációt. Gyöngybetűkkel vezette a dokumentációkat, precízen intézte a pénzügyeket. Mintegy két évtizede a csapat hazai mérkőzésein főrendezőként volt jelen s hangolta össze valamennyi közreműködő munkáját Elsők között érkezett a pályára s egyik volt az utolsó távozóknak. Több cikluson át elnökségi tagként is lelkesen, fáradhatatlanul segítette a klubvezetés tevékenységét. Jeles, rangos edzőkkel, szakvezetőkkel, elnökökkel dolgozott együtt. Egész biztos Ő látta az SBTC legtöbb mérkőzését (1950/51-ben a katonai szolgálat miatt hagyott ki néhányat) s nemcsak a legendás salakos vagy a ritka szép fekvésű dolinkai pályán és a Tóstrandon, hanem idegenben is. Kis túlzással évtizedekig csak akkor kezdődött a mérkőzés Budapesten és a vidéki városokban, ha a játékvezető megbizonyosodott róla, hogy a vendégek szószólója a helyén van. Pedig hajdanán nem voltak komfortosak a körülmények, még az is előfordult, hogy Debrecenbe ülések nélküli vasúti vagonokban, Diósgyőrbe pedig nyitott teherautón utaztak. De mit számított némi kényelmetlenség, ha valahonnan pontot rabolva vagy pláne győztesként sikerült hazatérni. Számára is felejthetetlenek voltak azok az évek, amikor a Stécé sorra hódította el a vidék legjobbja címet, amikor harmadik lett a Nemzeti Bajnokság első vonalában s szívesen emlegette azokat az élcsapatok - Fradi, Honvéd, MTK, Újpest, Vasas - elleni mérkőzéseket is, amikor 10-15 ezer ember szorongott és ujjongott a tarjáni oroszlánbarlangnak nevezett stadionban. Ilyenkor Pájer Zoltán már péntek délutánonként árulta a jegyeket a klubházban, mégis a meccs kezdete előtt hosszú sorok kígyóztak a pénztárak előtt. Jóleső érzéssel szokta volt emlegetni, hogy sok SBTC- játékoshoz bensőséges kapcsolat fűzte. A régi időkből a legjobb barátai közé tartozott példának okáért Agócs Lajos, Kakuk József, Oláh Géza, Vilezsál Oszkár, Szojka Ferenc és Vasas Mihály is. Utóbbival lakott egy albérletben is. Őszintén megrázta, amikor egy-egy stécistától végleg búcsúznia kellett És ez bizony az utóbbi időben egyre gyakrabban fordult elő. Ugyancsak el-elszomorodott a Stécé iránt alaposan megcsappant érdektelenség láttán, vagy ha a csapat utóbbi évekbeli megpróbáltatásai, viszontagságai kerültek szóba. Nem voltak illúziói, tisztában volt azzal, hogy a hőskor már nem jön vissza, azt azonban meggyőződéssel vallotta, hogy az SBTC nemcsak sport-, hanem várostörténeti érték, ennélfogva védjegye, szimbóluma Salgótarjánnak és lényegesen több erkölcsi és anyagi támogatást érdemel... Pájer Zoltán úgymond civilként is kapcsolódott az egykori bányászcsapathoz, minthogy a Nógrádi Szénbányák alkalmazottjaként, az anyagosztály munkatársaként, csoportvezetőjeként kereste a kenyerét nyugállományba vonulásáig. Onnantól kezdve még több ideje jutott a Stécére és tavaly őszig a rá jellemző szorgalommal, ügybuzgalommal, lelkiismeretesen intézte az adódó ügyeket. Méltán részesült több elismerésben is. Egyebek közt megkapta a Magyar sportért, Nógrád megye labdarúgásáért és Salgótarján sportjáért kitüntetést. De fontosak voltak számára azok a kézfogások, váll- veregetések, kedves_ szavak is, amelyekkel a sportszerető szurkolók, a vele együtt kitartó Stécé- hívők méltatták, vagy csak egyszerűen nyugtázták munkáját. Sok figyelmet, energiát fordított családjára, betegséggel küszködő feleségére is, akivel ötvenhárom évvel ezelőtt kötött össze a sorsát Házasságukból egy fiú- és egy leánygyermek született, akik hét unokával ajándékozták meg a nagyszülőket... Pájer Zoltán e hó 5-én volt nyolcvanhét éves. Egy ideje azonban már egyre jobban lát- szódtak rajta a fáradtság, a folyamatos gyengülés jelei. Rá jellemző módon arról is intézkedett: mi történjen, ha majd Ő is a fekete-fehérek égi csapatához csatlakozik. S fájdalom: ez a múlt héten bekövetkezett.. Azt mondják nincs pótolhatatlan ember, az Ő hiánya azonban cáfolni látszik ezt a közhelyet Már soha nem lesz olyan hangulata egy tóstrandi mérkőzésnek, mint amikor Ő sürgölődött, szorgoskodott az öltözők tájékán, a játéktéren. Lobogjon a jövőben bármilyen magasan is a Stécé „büszke zászlaja”, olyan ember aligha születik még egy, mint Ő volt Nyugodj békében drága Zoli bácsi! ígérjük Neked, hogy emlékedet a Stécé nagy családjának tagjaiként mindaddig megőrizzük, amíg csak módunk lesz rá! Isten Veled! Pájer Zoltán temetése február 14-én, szombaton 11 órakor lesz a salgótarjáni új (!) temetőben... Csongrády Béla t t r t T A salgótarjáni dr. Orosz Iván eddig minden Szent László túrát sikerrel teljesített Rövidtávon férfiaknál a salgótarjáni Kancsulik Ákos bizonyult a legjobbnak Nógrádi sikerek a Cserhátban
